Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-23 / 1451. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2.00 One Year ____________$2.00 Félévre ........................... LOO Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Hoover rendszer JJgylátszik, hogy a napokban tartott kongresszusi választások eredménye máris mutatkozik az Egyesült Államok külpolitikájában. Nem az Egyesült Nemzetek tanácskozásaira célzunk, amennyiben közismert dolog, hogy az Egyesült Államok delegációját ott már régen a reakciós Vanderberg szenátor uralja, hanem inkább arra, hogy az élelmiszerekkel való segítségnél újból be akarják vezetni a Hoover módszert. Mint közismert dolog, Herbert Hoover, aki az első világháború után élelmiszer diktátor volt, az élelmet politikai fegyvernek használta fel. Legalább is erre mutat a Washingtonból eredő az a jelentés, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó résztvenni továbbra is a United Nations Emergency Food Fund működésében. Az Egyesült Nemzetek ezen albizottsága újból 400 millió dollárt kért az érdekelt nemzetektől, hogy még egy éven át folytathassa a segítséget, amire Fiorello H. LaGuardia az UNRRA direktorának jelentése szerint még igen nagy szükség van. LaGuardia és az UNRRA többi tisztviselői szerint az élelem segélyzést még egy évig fel kell tartani, máskülönben egyes országokban nagymérvű éhínség lesz. Dean Acheson, aki jelenleg a másképpen elfoglalt Byrnes helyett a külügyminiszteri teendőket végzi, kijelentette, hogy a jövőben ha az Egyesült Államok nyújt élelmiszer segélyt, azt egyedül és nem az Egyesült Nemzeteken keresztül fogja adni. Ezt azzal okolta meg, hogy ebben az esetben az ily segélyt a rászorult országok mint adományt fogják kapni s nem fognak zúgolódni, mint teszik most, amikor azt mondják, hogy ez kijár nekik az UNRRA szervezettől. A State Department vezetői tehát úgy tartják, hogy azon országok, amelyek élelmiszert kaptak, nem voltak elég hálásak, nem voltak elég alázatosak. Másszóval nem tekintették a segélyeket teljesen alamizsnának. Semmi kétség tehát, hogy Acheson és társai meg akarják fenyiteni az ily “zúgolódó” országokat, ami alatt azt kell értenünk, hogy az amerikaiak által megszabott politikai irány követésre akarják rábírni őket. így tehát Acheson nyilatkozatából világosan láthatjuk, hogy a State Department az élelmiszer segélyzés terén ha nem is hívja vissza magát Herbert Hoovert, de szeretné újra visszaállítani Hoover hírhedt rendszerét. Lehet-e fegyverszünet? tatók kénye-kedvére bízza magát. Ez a fegyverszünet azt jelentené, hogy a munkásság életszínvonala ezentúl nem javulni, hanem csak rosszabbodni fog. Ne lepődjön meg tehát Truman elnök, ha ezt az általa ajánlott “labor-management” fegyverszünetet az amerikai munkásság még akkor sem fogja megvalósítani, ha történetesen a munkásvezérek hajlandók is lennének újból megismételni a “no strike” fogadalmat. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Az Industrial Workers of the World Végrehajtó Bizottsága az év ily táján mindig figyelmezteti a tagjait, hogy ne feledkezzenek meg az osztályharc foglyairól, — azokról, vagy azoknak családtagjairól, akik azért veszítették el szabadságukat, mert a munkásmozgalom valamely ágában fejtettek ki valamilyen tevékenységet. Volt idő, amikor az Egyesült Államokban az uralkodó osztály ádáz gyűlölettel fordult a mi szerzetünk ellen s tagságunk élharcosait százával, ezrével bör- tönözte be. Az osztályharc foglyai iránt érzett szeretetünket azzal mutattuk ki, hogy karácsony táján úgy a foglyoknak, mint a családtagjaiknak adományokat küldtünk, amelyek költségeit részben mulatságok, részben pedig a kibocsájtott gyűjtő- ivek utján szedtük össze. Az amerikai munkásság azonban már kivívta, hogy az osztályharc foglyainak a száma minimumra csökkent. Tudomásunk szerint szervezetünk egyetlen tagja sincs jelenleg börtönben. Az Egyetemes Védelmi Bizottság azonban, — híven a nevéhez, — a más munkás frakciókban végzett működésért bör- tönbekerültekre is kiterjeszti a támogatást. Azért kérjük olvasóinkat, hogy továbbra is támogassák az IWW Egyetemes Védelmi Bizottságát, 2422 N. Halsted St., Chicago 14, Hl., címén. New Yorkban közzétettek egy nyilatkozatot, amelyet 3,200 protestáns és zsidópap irt alá, amelyben a szüléskorlátozást szolgáló klinikák felállítását ajánlják. A győztes republikánusok azt ígérik, hogy a legközelebbi depresszió alkalmával több ingyenes leves-konyhát fognak felállítani, mint 1930-ban. A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM MÁRTÍRJAI Mi, az Industrial Workers of the World szervezet tagjai már- többször mondottuk, hogy talán egyetlen munkásszervezetnek sem voltak annyi mártírjai, mint a mienknek. Ezért mondjuk azt, hogy az IWW története vérrel van megírva. Az utolsó évtized alatt azonban a fasizmus pestis gondoskodott arról, hogy más mozgalmak, más szervezetek is a mártírok sorozatait gyászolják. Bizonyára majd csak évek múltán nyerünk tiszta képet arról, hogy ez a pokoli eszme milyen pusztítást végzett a munkásság élharcosai között. Egyetlen munkásfrakció sem volna érdemes a tiszteletre, ha mártírjairól megfeledkezne, ha azok emlékét valamilyen formában meg nem őrizné. Hisszük és reméljük, hogy a hazai magyar munkásmozgalom is gondoskodni fog, hogy mártírjairól az azokat megillető módon emlékezzen meg s példájukat a jövő nemzedék elé állítsa. Bizonyára ez lebegett a szeme előtt a Bérmunkás budapesti tudósítójának, Kőváry Mihály munkástársunknak is, amikor a Bérmunkás 1947 évi naptára részére irt igen szép cikkében, a magyar munkásmozgalom mártírjairól emlékszik meg. Kőváry munkástárs cikke is csak egyike ama sok, szép, értékes EREDETI cikkeknek, amiket az olvasó a Bérmunkás 1947- es naptárában kap. És miután a naptár a napokban már nyomás alá kerül, újból kérjük olvasóinkat, hogy az extra-rendelésekre kikül d ö 11 kártyákat küldjék vissza, hiszen jól tudják, hogy a mai papirdrá- gaság miatt c^ak annyi naptárt nyomathatunk, amennyire rendelést kapunk. A BÉKE ideje az a korszak, amikor a hazafiság nem hajt elég magas profitot. Az árszabályozás megszüntetése után Truman elnök arra kérte a munkásokat és a munkáltatókat, hogy most már kössenek fegyverszünetet és kezdjék el a békés termelési korszakot. Lehet, hogy az elnök valóban komolyan hiszi, hogy a munkások és a “management” között, — mint ahogy újabban a munkáltatókat jelölik, — egy ilyen egyszerű kérésre létrejöhet a tartós béke, ha a munkásvezérek megismétlik a “no strike” ígéretet, mint tették a háború alatt. De hogyan köthet a munkásság fegyverszünetet azzal a munkáltató osztállyal, amely a már kierőszakolt béremeléseket pár hét múltán visszavette a megélhetéshez szükséges javak árainak felemelésével? Hogyan vállalhatják el a munkások a “no strike” egyezményt, amikor a munkáltatók bármikor kifüggeszthetik a gyárak kapiüra az “Elegendő profit hiányában egyenlőre zárva tartjuk!” értesítést? Hogyan lehet fegyverszünetet kötni azokkal, akik visszatartják az építőanyagokat annyira, hogy munkások millióinak nincs hová lehajtani fejeiket? Akik visszatartják a élelmiszereket, a ruházatot és az élethez szükséges mindennemű javakat, ha nem kapják meg azt a profitot, amit követelnek? Ebben az esetben a fegyverszünet a munkásság részéről a teljes leveretést, a feltételnélküli megadást jelentené. Az ily fegyverszünet a munkásosztály megfutamodását mutatná. Igen, az ily fegyverszünet azt jelentené, hogy a munkásság már nem akar többé javítani a saját helyzetén, hanem a munkálELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a doIgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. jak akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, ho°y bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- s{intessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ,E--nl»radl ]ellzó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjak a zászlónkra: “LE A BÉR. RENDSZERREL!” B*‘K' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a* ni társadalma szerkezetét építjük u régi társadalom keretein bein)
