Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-23 / 1451. szám
1946. november 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal Választások után LESZ-E VÁLTOZÁS? Miután a mai termelési rendszer betöltötte történelmi hivatását, már csak útjában van a fejlődésnek, mert a bőség közepette sem tudja ellátni az emberiséget a létfentartásához szükséges javakkal, azon oknál fogva, hogy profitra és nem használatra termeltetnek a termelési eszközök tulajdonosai. Ezen profitéhség az, amelynek érdekében képesek az egész világot lángbaboritani, a már megtermelt árucikkeket visszatartani, ezáltal anarchisztikus állapotokat idézve elő. Az ebből származó nélkülözés természetesen a munkásosztályt sújtja a legérezhetőbben. Ez az állapot a világ legtöbb részében már már elviselhetetlenné válik. Amikor egy társadalmi rendszer ezen stádiumba jut, azt szoktuk mondani, hogy megérett a pusztulásra. Ezen állításunkat száz és száz bizonyítékkal tudjuk alátámasztani (sőt sok esetben ők is bizonyítják ezt csak a munkások nem látják meg). Ugyanakkor azt is megmondják, hogy milyen uj társadalom foglalja el a régi helyét, amely nem csak a termelés, de a szétosztás problémáját is az összemberiség jóléte érdekében fogja irányítani. Ha ez igy van — és pedig igy van — akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem pusztul el ezen rendszer még ma? Mert már a mai napon égető szükség volna a változásra, talán milliók életét lehetne megmenteni ezáltal. KERESZTUTHOZ JUTOTT Erre a kérdésre csak egy a válasz: azért mert a munkásosztály amelynek hivatása ezen műtétet elvégezni, még nem értette meg történelmi hivatását, még nem kész arra, mert a gondolkozása nem tartott lépést a technika fejlődésével, amely mérföl- des lépésekkel törtetett fel azon magaslatra, ahol ma áll és ahol útmutatóra talált: jobbra vagy balra; le a degradáció örvényébe, vagy a fejlődés utján a boldogulás korszakába. A munkáosztály nem tudja merre kell indulni a keresztut- nál, mert amint mondottuk, Igondolkozásban hátramaradt, így a mai modern időkben is a vallási bigottság évezredes pókhálójába van burkolva és tőkés gondolkozásban hátramara d t. lagával van tele, s amig ezeket ki nem űzi onnét, helyetadva az észszerű, a mai időkbe beillő helyes gondolkozásnak, addik nem fogjuk elhantolni a mai elévült rendszert még akkor sem, ha az ott támolyog a megásott sírja mellett. Az pedig nem fog magától belefeküdni, sőt visszavág, ha már nem tud uralkodni olyan módon mint szokott. Nem riad vissza uj eszközök használatától sem, bármily aljasak és borzalmasak is legyenek azok. Ezen eszközök sok esetben megtévesztők, külsőleg úgy néznek ki, mintha a fejlődést szolgálnák, mintha nem az ő düledező rendszerük alátámasztására, hanem a nép javára volnának felállítva. A közömbös, vagy helytelenül gondolkozó munkások ezeknek nagyon könnyen bedülnek, amely könnyelműségükért, borzalmas árat fizetnek. Sok példát erre felhozni itt nem lehet, mert az igen hosz- szuvá tenné cikkünket és talán felesleges is volna, mert olvasóink úgy is tudnak sok ilyen módszerről. A sok közül megmenthetjük, hogy milyen árat fizettek a német munkások azon tévedésükért, hogy a Karl Liebknecht és Róza Luxemburg által propagált irányelv helyett később Hitlerék náci maszlagá- nak estek áldozatul, természetesen azért, mert az jóhangzásu volt előttük. i DEMAGÓG VEZÉREK Ügyes trükköt használtak a német tőkések, hogy sikert érjenek el. A nép közül ragadtak ki egy demagógot és állították a vezéri polcra. Igaz, hogy utóbb ez annyi hatalmat gyakorolt, hogy maguk a tőkések egy részének is baja volt vele, de ez nem változtat a tényen. A tény pedig az, hogy a nemzeti szocializmusnak elnevezett torz eszme, nem csak a németek között, de a világ ipinden részében any- nyi követőre talált, hogy most a nácizmus porbahullása után is létezik még lappangva, de több helyen szórványosan még a felszínre is lobbanik. A legsajnosabb a dologban, hogy több esetben még olyan munkások is meghagyták téveszteni magukat általuk, akikről nem tételezhettük ezt fel. Ezáltal a nemzetközi munkás- mozgalomban is érezhető kárt okoztak. Ezen érvelések és tények után úgy hiszem leszögezhetjük a tényt, hogy társadalmi változásra van szükség és ugyan akkor mindjárt azt is, hogy a helytelenül gondolkozók hogyan értelmezik a változást és hogy milyen változásra szavaztak az amerikai polgárok november 5- én, hogy milyent fognak kapni. Tudjuk, hogy a republikánusok, hogy újra többséghez jussanak, egyre azt hangoztatták, hogy változásra van szükség, mert a kommunistákkal megpakolt demokraták állami szocializmust vezettek be és ez az oka minden bajnak, szükségleti cikkek hiányának, stb. Most pedig örömrivalgással mondják, hogy az amerikai nép megmutatta a szavazó urnánál, hogy változást akar. Nézzük meg tehát, vájjon milyen változást helyeznek kilátásba a részünkre, mert most már a győztes párt vezető emberei nyilvánosságra hozzák tervezeteiket és betekintést nyerhetünk, hogy mi is lehet a bekötött zsákban? ÜRES ÍGÉRETEK Mindjárt a választás utáni napon azzal jöttek ki, hogy az adó és munkás törvényeket szándékoznak módosítani. Amint tudjuk, hogy minden politikusnak a legjobb és legkedvencebb témája az adózási kérdés fejtegetése, mert erre legjobban felfigyel a szavazó polgárság, mert a zsebéről lévén szó, mindig helyesli azt, ha valaki alacsonyabb adóról beszél. Ez azonban csak üres Ígéret szokott maradni, de hát csaléteknek jó. Amint megfigyeltem munkástársaim véleményeit a gyárban, a választások után azt láttam, hogy az adó-levágás ígéretét helyeselték még azok is, akik nem szavaztak a republikánusokra. Ellenben a munkatörvények módosításának fontossága nem igen talált náluk megértésre, mert nem tudják, hogy milyen irányban fogják revizálni, vagyis mit várhatunk mi, bérmunkások a jövőben, ezt csak majd később értik meg, de a saját kárukon akkor is. Mivel most nem volt elnökválasztás, csak állami tisztviselőket, szenátorokat és kongresz- szusi képviselőket választottak, látjuk, hogy egyes óvatosabb • elemei a győztes pártnak, óvatosságra intik kollegáikat, hogy nem szabad a dolgokat elhirte- lenkedni, lassan kell haladni, mert elronthatják az eshetőséget arra, hogy két év múlva az elnököt is az ő pártjukból válasszák meg. “ELLEN”SZAVAZÁS Az Akron Beacon Journal (ugyhiszem ezen Tápot már többször is bemutattam, tehát most felesleges) jóakaratu figyelmeztetés képen mondja, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy ezen esetben a nép nem szavazott a republikánus pártra, hanem a demokrata párt ellen, tehát meg kell velük szerettetni magukat a következő két övben. (Erről eszünkbe jut olyan eset, amikor az óhazában egy fiatal párt összeerőszakoltak a házasság szentségében, ha azok nem igen szerették egymást, az öreg asszonyok azt szokták mondani, hogy majd összeszoknak.) Ami azt jelenti, hogy a Beacon Journaléknál tudják azt, hogy nem mindegyik szavazó szerelmes a pártjukba. Mert vannak még szavazók, akiknek eszükbe jutnak a Hoover féle almaárusitó idők, amikor a prosperitást a sarkon kergették, de az mindig másfelé szaladt. Azon kívül a “Tea Pót” olajbotrányokat sem feledték még el, amikor fő államférfiak fülig olajosak voltak, de a zsebük tele volt jó amerikai dollárokkal. Ezek a skandalumok sem voltak kisebbek, mint azok, amelyeket most tárnak fel a háborús graftelésekkel kapcsolatban. De hát ez nem is lesz máskép, amig a profitrendszer létezik. De ugyanekkor azt is tapasztaljuk, hogy eléggé feledékenyek a munkások, mert sokuk még ilyen rövid idő után sem jutnak üyesmik eszébe. Az egyik munkástársam azzal akarta bizonyítani, hogy az akkori idők jobbak voltak, mint a mostaniak, hogy akkor olcsóbb volt a hús. Furcsa, hogy mégis milliók éheztek, kolduskenyéren, babon éltek. (Sietek hozzáfűzni, hogy ezen megjegyzés korán sem akar lenni a mai helyzet dicsérete.) A fent nevezett napilap kiadó-tulajdonosa és szerkesztője, John S. Knight, aki még több nagy lapnak is tulajdonosa, több pontból álló irányvonalat szab meg a többségi párt részé• re, hogy a siker biztos legyen. AZ UJ PROGRAM Többek között mondja, az adókat le kell szállítani, ezt mindenki kívánja, de mégis ellenzi azon indítványt, amelyet Knud- son képviselő szándékozik benyújtani, amely 20 százalékkal levágná a jövedelmi adót, mert szerinte ez jó politikai csalétek volna, de gyenge gazdálkodást jelentene. Szerinte az adót csak azután vághatjuk le, ha az államadósságunk csökkentve lesz. Ha Mr. Knight nézetét azonosítja a kongresszus, akkor tehát a szavazópolgárok tovább is nagy adót fizetnek, tehát nem kapnak változást. Ajánlja, hogy szerencsétlen országokat csak olyan mértékben segítsünk, ahogy tehetségünk megengedi. Éhez annyi megjegyzést fűzhetünk, hogy úgy is csak azon nemzeteken segítenek, amelyek nem tolódnak balra. A munkás törvényekre vonatkozólag ezeket mondja: “Olyan munka törvényeket kell létesíteni, melyek működő képesek lesznek és egyenlő jogokat biztosítanak mindkét félnek, úgyszintén egyenlő felelősséget szab mindkettőre.” Lehetőséget kell találni országos munka bíróságok (court) felállítására. Egyenlő jogok a munkás és munkáltatónak! Erős a gyanúnk, hogy ez csak az akta fiókban létezne. Ami a munkás courtot illeti, tudjuk ott hogyan mérik az igazságot. A külpolitika: Egy biztos és igazságos külügyi tervezetet kell létesíteni Európa felépítésére. A pártban levő oroszfalókat meg kell fékezni, mert ezek mint nagy hazafiak szerepelnek, de ugyanakkor háborúra uszítanak, megjegyezzük itt, hogy a legnagyobb oroszfaló a Beacon Journal. Kommunizmus: A kormányból minden ismert kommunistát el kell távolítani. El lehet intézni csendben és eredményesen, kívánatra Edgar J. Hoover szolgál névsorral. Amikor a hegyi lakótól kérdezte a pap, hogy tudja-e, hogy Jézus Krisztus meghalt érettünk? Az igy felelt: Meghalt? nem is tudtam, hogy beteg volt. Ezen mód mi sem tudjuk, hogy az Egyesült Államok kormányában kommunisták is vannak, még pedig elég szép számmal. Ki engedte be őket? Van még Mr. Knight-nak ajánlata házépítésre a veteránok részére, az ifjúság megszervezésére, a teljes munkaalkalomra, jobb otthonokra, magas vásárló képességre, nemzeti megelégedettségre, stb. Hogy hogyan válnak ezek valóra a munkásság részére? a jövő mondja meg. Akroni proli. LESZERELTEK? LONDON — A Daüy Graphic lap jelentése szerint Attlee miniszterelnök kérésére a 3 millió szervezett munkást képviselő angol szakszervezeti vezérek megígérték, hogy egy évig bér- fegyverszünetet fognak tartani, vagyis nem kezdenek bérharcot. A munkaügyi miniszter jelentése szerint az angol munkások átlagos heti keresete 5 font és 5 shilling ($21.00), ami 89 per-. ! centtel nagyobb, mint az 1928- ' as fizetés volt.
