Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-16 / 1450. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 NOV. 16 NO. 1450 SZÄM HETI KRÓNIKA A “szabad” választások titkai A GYÁROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK VEZETÉSE ALATT ÓRIÁSI ÖSSZEGEKET KÖLTÖTTEK A SZAVAZÓK FÉLRVEZETÉSÉRE. — NÉPELLENES PROPAGANDÁT TERJESZTŐ SZERVEZETEK. WASHINGTON — A Republican Party mulheti nagy győzelmének titkaira erős fényt vet a kongresszus alsó házának “Political Expenditure Committee” nevű bizottságának most közzétett jelentése, amelyből láthatjuk, hogy az iparbárók, bankárok és a nagy munkáltató egyesületek óriási összegeket költöttek munkásellenes propagandára, hogy a választókat befolyásolják. Amerikában azt tartják, hogy hirdetéssel mindent el lehet érni. Ha a kivánt célt nem érték el, akkor annak oka az, hogy a hirdetés minőségileg, vagy mennyiségileg nem volt elegendő. Az amerikai szavazók politikai éretlenségére számítva, a szavazás eredménye egyszerűen pénzkérdés, mert a hirdetések nagy pénzbe kerülnek. Ezt a tényt már maga az állam is elismerte és azért hozták meg a “Lobby Registration Act” című törvényt, amely megszabja az egyének, a korporációk és az egyesületek által politikai kampányokra adott összegek maximumát. Ugyanez a törvény elrendeli, hogy a jelölteknek be kell jelenteni a képviselőház jegyzői irodájába, hogy mennyit költöttek a választásokra és milyen összegeket kaptak erre a célra. Ezen jelentések nyilvánosak és mindenki megtekintheti. legújabb a “National Industrial Information Committee”, amely az elmúlt évben 1,607,000 dollárt költött. Ez a munkásellenes propaganda központi irányitó szervezete. Ettől kapják az utasítást a vidéki lapok, amelyek az utasítással együtt a múlt évben 127,800 dollárt kaptak. Egy másik ilyen propaganda szervezet a “Committee for Constitutional Government” név alatt szerepel. Ennek specialitása a Wagner törvények elleni hangulatkeltés, hogy ezen népjóléti törvényeket meg lehessen semmisíteni. Ezen népellenes propaganda bizottság elnöke, Wilford I. Kingnek a jelentése azt mutatja, hogy augusztus 2 és szeptember 30-ika között 94,800 dollárt költöttek, ami tehát évi 500,000 dollár költségvetésnek felel meg. HÍRHEDT reakciós EGYÉNEK MUNKÁBAN A “KUTYASZÖVETSÉG” A most lezajlott választásokról kiadott jelentésből kitűnik, hogy a National Association of Manufacturers (NAM) óriási összegeket költött a választásokra. Walter B. Weisenburger, a gyárosok szövetségének alel- nöke jelentette, hogy ez az egyesület (NAM) az utolsó évben 4,700,000 dollárt költött politikai célokra, vagyis egy millió dollárral többet, mint az előző évben. Weisenburger és társai természetesen tagadják, hogy ezt az összeget politikai célokra költötték, azt állítják, hogy a NAM csak “nevelési” (education) célokra költi ezen hatalmas összegeket. Ezt á nevelést több munkásellenes propaganda intézmény utján végzik. Azonkívül a lapokban oldalas hirdetéseket tesznek közzé, amelyekben a szervezett munkásság elleni gyűlöletet terjesztik. A hirdetésekkel azonban geyuttal magukhoz kötik az újságokat, amelyeknek politikai irányát is kontrolálják. Ugyancsak az ő kezeikben vannak az összes rádió állomások is, amelyeket teljesen a nagy hirdetők tartanak fen. A NAM által támogatott propaganda intézmények között a Egy másik hasonló propaganda csoport, amelynek vezetője Frank Gannett, a reakciós Gannett lapok tulajdonosa, “Constitutional Government” név alatt igyekszik félrevezetni a szavazó polgárokat. Ezek a “Save your country from the labor boss dictators.” (Mentsd meg az országot a munkásvezér diktátoroktól) jelszó alatt folytatták propagandájukat. Wright Patman képviselő állítása szerint ez a csoport az utóbbi 7 év alatt több mint 10 millió dollárt költött népellenes propagandára. A legújabb ilyen gyülölethir- dető propaganda csoport “American Action”' név alatt szerepel. Ezek a jelenlegi választási kampányra 102,485 dollár kiadást jelentettek be. Egy újságíró, aki figyeli ennek a csoportnak a működését, azt állítja, hogy valójában több mint egy millió dollárt költöttek. Ebben a szervezetben a régi, hírhedt “American Liberty League” tagjai keltek újra életre. Ebben a csoportban a vezetőszerepet olyan régismert munkásfaló egyének viszik, mint például Ernest T. Weir, Upton Close, Lamont Du Pont, Robert McCormick és mások, akik a munkásellenes propaganda terén már régóta hírhedtek. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ilyenkor a választások után nagyon könnyen megmenekülhetne e sorok Írója 3 órai fejtörő munkától. Csak elő kellene venni az ilyen alkalmakkor már annyiszor megirt cikkeket és újból leközölni. Hogy aztán a kedves olvasóink fölismernék a cikket és azt mondanák, “hogy ez ugyanazt Írja amit tavaly irt” hát ez volna a legpontosabb rendjén. Mert kérem ugyanaz történt a mostani választások alkalmával mint ezelőtt. Meg volt a nagy lárma, mentek a milliók a szavazó urnához, izgatottan várták a szavazó milliók az eredmény kimutatását, mintha csak baseball mérkőzés vagy lóverseny izgalmas eredményéről lett volna szó. Mikor aztán bejöttek a számok a szavazók egyrésze azt mondta nyertünk, a másik része pedig szomorúan beismerte; vesztettünk. De másnap reggel azonban a nyerők és veszitők, ugyan úgy gyömöszölték egymást a sub- wayba, mint mindig azelőtt és mentek a munkahelyükre, hogy a napi életszükségletet előte- rehtsék. Akik pedig munkanél- kül voltak, másnap is “a munkát nyerhet” rovatot böngészve utazgattak egyik helyről a másikra. Szóval a választás egyáltalán nem hozott változást a munkásnép helyzetében. Mi az, ez az alak, már más napra akarna változást a választások ered- ményekép — kérdezhetik egyesek. Oh nem! De ez a másnap, évtizedek óta változatlanul folytatódik. Azt is kérdezhetik tőlem, hogy a republikánus és demokrata párt egy és ugyanaz és nincs köztük semmi különbség? Hát erre éppen a mostani választásnál a szavazó polgárok adták meg a választ. Ha a demokraták jobbak mint a republikánusok, akkor miért dobták ki őket a politikai pozíciókból. Mondhatják aztán sokan, hogy azért a volt, Roosevelt adminisztráció alkotásait a nép javára, még sem lehet csak úgy egyszerűen semminek nyilvánítani. A munkanélküli segélyezés, a social security, a munkásvédelmi és szervezkedési törvények olyasmik amire érdemes hivatkozni és ezt nem a republikánusok hanem a demokraták hozták érvénybe. Hát ezek tények, de viszont azt a gazdasági hőmérőt, mely pontosan mutatja, hogy a politikai hatalom a gazdasági hatalomnak és helyzetnek a visszatükröződése, politikai ráleheléssel, lehet más irány felé igazítani, de azért a gazdasági helyzetben ez még nem jelenti, hogy változás történik. Ezért hangoztatjuk mi mindig azt, hogy a munkásosztálynak saját gazdasági erejével kivívott eredmények azok, amiket megtartani is képes, a politikai ajándékok olyasmik, amit akkor vesznek vissza amikor akarnak, azok akik nagylelkűen adományozták. Mivel a munkás- osztálynak nincs még olyan harciasán fölépített ipari szervezete, melyben legalább néhány millió bérmunkás tömörült volna, mellyel előnyöket harcolhatna ki az uralkodó osztálytól, igy mindig újabb és újabb politikai megváltóktól várnak segítséget, így történik aztán meg, hogy olyan vad reakciósok, mint a republikánus párt többsége, any- nyi ígéretet tesznek a szavazat fogdosó horogra, hogy a legtöbb szavazatot ők kapják el. A választás után a horogra került szavazó polgárok sorsa ugyanaz, mint a horogra került halaké. Lényegében ennyi a most lezajlott választások tanulsága. Van azonban egy másik tanulsága a mostani választásoknak, mely egy különleges jelenség, akár csak az ütökös megnyilvánulása az ég színén. Amennyire határozottan és biztosan tudják a csillagászok az üstökösök útját, annyira bizonytalan a politikai arénában megjelent üstökös útja. Mert szinte érthetetlen, hogy amikor politikai téren, olyan előnyöket könyvelhettek el a világ népei, mint fasiszta diktatúrák letörése, oly országokban, mint pl. a Balkán (Folytatás a 3-ik oldalról) VISSZAADJÁK A DUNAI HAJÓKAT NEW YORK — A külügyminiszterek konferenciáján James F. Bymes, U.S. külügyminiszter, újból felszínre hozta, hogy Magyarország képtelen megfizetni a rája kiszabott 300 millió dollár jóvátételt. Erre Molotov orosz külügyminiszter azt válaszolta, hogy ha az Egyesült Államok annyira a szivén viseli Magyarország ügyét, akkor miért nem adja vissza a U.S. zónában tartott dunai hajókat, amire Magyarországnak olyan nagy szüksége van? “De hiszen visszaadjuk” — jelentette ki Byrnes, — “már tegnap elment a rendelet, hogy a dunai hajókat vissza kell adni nem csak Magyarországnak, de Jugoszláviának, Bulgáriának és Romániának is.”
