Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-09 / 1449. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 7. Beszéljenek a számok “AHOGY ÉN LÁTOM” (a.l.)A jóhangzásu de üres beszédek azokra vannak csak be­folyással, akik mélyebben nem gondolkoznak. Éppen ma olyan időket élünk, amikor nem szabad csak úgy felületesen átsiklani a körülöttünk történő események fölött. Minket például társadalmi események érdekelnek a legközelebbről, mert mi is részesei va­gyunk a mai társadalomnak. Mint az iparokban foglalkoztatott termelő munkásoknak jó előre látniuk kell, hogy ha még ma talán az iparok kerekei mozgásban is vannak, nem jelent részükre sem prosperitást, de még csak állandó munkát sem. A kecsegtető Ígé­retek, különösen most a választások alkalmával, mind csak a mun­kások megtévesztésére alkalmasak. Állandó prosperitásról beszél­nek azok, akik nem a saját munkaerejükkel tengetik életküet, mint mi munkások. Ha valaki talán igaz hangokat ejt el, mint a múlt napokban a Columbia Egyetem egyik nemzetgazdásza, aki a következő jóslatot tette a nagy prosjeritásra vonatkozóan: “Az 1947-es évben ismét beleesünk a régi betegségbe, amikor a mun­kanélküliek száma milliókra fog szaporodni.” Ezen kijelentését azzal okolja meg, hogy az “árak olyan rohamosan fognak emel­kedni, hogy a világszerte leromlott pénzek értéke olyan alacsony vásárló képességgel fognak birni, hogy ebben az országban a ma­gas árak miatt nem fognak tudni vásárolni. Ezáltal az egész ipari termékeket ezen ország népeivel kell megvásároltatni, ami termé­szetesen azt jelenti, hogy a mai bérrendszer alatt ez valósággal lehetetlen. Lehetetlen még pedig azért amit maga a kapitalista osztály kimutatásai bizonyítanak számokkal. Hát beszéljenek a számok: A bérért dolgozó összes munkások — természetesen ebbe beleér­tik a nagy fizetésű gyárigazgatókat is — a nagy iparvállalatok az összes bevételeik 20 százalékát fizetik ki munkabér fejében. Egy kis egyszerű számítással nagyon könnyen meg lehet állapíta­ni, hogy a 20 százalékkal a munkások nem többet, mint csak 20 százalékot tudnak visszavásárolni. Ez annyit jelent, hogy a pros­peritás mindaddig fog tartani, amig a munkások a termelt összes javak 20 százalékát visszavásárolják, ez pedig csak nagyon rövid ideig fog tartani. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy úgy a háború tartama alatt, sőt még a mai napig is, nagyon sok árucikket nem lehetett vásárolni. Nem azért, mert nem volt készenlétben, hanem csupán azért, mert a kapitalisták semilyen körülmények között nem voltak hajlandók magukat alávetni az árszabályozásnak. így a raktárak jó előre megteltek árukkal, amit már ezután nem kell a munkásoknak csinálni. Ami mostan annál közelebbhoz minket munkásokat a munkanélküliséghez. Mint minden háború, úgy a mostani is, nagy ipari fejlődést mutat. Ez is nagy mértékben hoz­záfog járulni a termelés meggyorsításához. És tudva azt, hogy a kapitalista osztály állandóan ragaszkodik a hosszú munkaidő meg­tartásához, mert ők igen szeretik látni, ha mennél több munkanél­küli álldogál a gyárak kapuinál, mert sok munkanélküli alacsony munkábért jelent. Mi, akik az osztályharc szemüvegén keresztül figyeljük és ele­mezzük a társadalmi eseményeket, határozottan tudjuk, hogy az a 20 százalék amit a munkások munkabér fejében kapnak, nem vezethet máshova egy fejlett ipari rendszerben, mint amilyen itten az Egyesült Államokban van, mint egy újabb ipari válság­hoz. Egy olyan ipari válsághoz, amilyen még a múltban sohasem volt. A kapitalista osztály sohasem volt előrelátó. Még roskadozó rendszerét mindig a háborúk mentették meg. A nagyon gyakori háború pedig valóban sírját fogja megásni a mai rendszernek. A most lejátszódó választásoknál, maga az itteni kapitaliz­mus nem akarja belátni, hogy a reformok általi szabályozások, ki­zárólag a kapitalizmus életének meghosszabbítását próbálják szol­gálni és mivel a kapiatlisták sem a történelemből, sem a számada­tokból nem tudnak okulni. Egy ipari pangás, amit a nagyon köze­li jövőben várhatunk, nagy megpróbáltatások közé fogja sodorni elsősorban a munkásosztályt, azt a tömeget azonban, akik sem a háborúból, sem a pontos számadatokból nem tudnak tanulni, azok még mostan sem tudják megérteni, hogy a magántulajdon rend­szerére épült kapitalizmus korszaka, már befejezte hivatását és a közel jövőbeni ipari pangás meg kell, hogy értesse mindazokkal, akik még eddig nem tudják, hogy a bérek fejében kifizetett 20 százalék nem elegendő arra, hogy a másik 80 százalékot a mun­kásosztály visszatudja vásárolni. Nem jóslás képpen mondom, de a közel jövőben a mainak helyébe a dolgozók korszaka kell, hogy következzen. Ha ezt megtudja érteni a munkások nagy tömege, akkor annál könnyebb lesz az átmenet. Azonban abban a remény­ben egy munkás se ringassa magát, hogy a kapitalista rendszer simán fog tudni mozogni a termelés terén. Hogy a jövőbeni ipari pangásokat elkerülhessük, maguknak a munkásoknak kell egy olyan termelési rendszerről gondoskodni, amely rendszerben a termelő munások munkájuk eredményéül 100 százalékban része­süljenek. Ami azután egész biztosan egyszer és mindenkorra meg fogja oldani a munkanélküliség kérdését. Ezt azonban a munkás- osztály nem fogja elérni az Ígérgetések alapján. Ezért a munká­soknak állandóan, fokozottabb harcot kell folytatni, hogy véget- vessenek az erősen veszélyeztető munkanélküliségnek. (Folytatás a produktív munkát végzőknek aránytalanul nagy tömeg nem­termelő egyént kellett eltartani. Ez az állapot azóta állandóan rosszabbodott s különösen rossz most, amikor mindenkinek dol­goznia kellene. Ma Magyaror­szágról a “felduzzadt bürokrá­cia” hírét halljuk. És ami a leg­rosszabb, hogy az évtizedes helytelen nevelés után a termelő munkától nagyon de nagyon so­kan húzódoznak. A hivatalnok még ma is “ur”, a dolgozó pedig csak “munkás”, még akkor is, ha az előbbi éhezik, az utóbbi i pedig valahogy el tudja tenget­ni magát. Az urhatnámság ki­nevelésére is idő kell, de addig a termelés sínyli meg. 6) A nem produktív egyének duzzasztották fel a Kisgazda pártot is, akik többségükre hi­vatkozva olyan módon akarnak kormányozni, hogy ennek a ré­tegnek kedvezzen a ténylegesen termelőkkel szemben. De ebben a pártban találtak menedéket a letűnt Horthy rendszer hívei is, közöttük az egyházi vezetők, avagy a papság által befolyásolt vallásos egyének, akik sehogy sem akarnak belenyugodni a földreformba és előbbi politikai és gazdasági hatalmuk elveszté­sébe. A SZÉLSŐSÉGI ELEMEK Ennek a pártnak a szélsőségi tagjai oly merészen támadták az uj rendszert, hogy számosat ki kellett zárni a pártból. De a bennmaradtak tovább folytat­ják a titkos ellenforradalmi munkát. Ezek közé tartozik pél­dául a munkáspártok egységé­nek a megbontása, a munkás­ság elidegenítése a kormánytól, stb. Egyik jellemző eset például az, hogy most éppen ezen szél­sőségi elemek követelnek a mun­kásság részére olyan munkanél­küli és egyéb segélyzést (társa­dalmi biztosítást), amit a mai magyar államháztartás nem tud megadni, mert nincs miből. A termelés emelése helyett ez a csökkentést jelentené, de éppen azért szépenhangzó frázist lehet belőle csinálni és alkalmas arra, hogy a munkásokat megtévesz- sze. Ezzel szemben a munkás­szervezetek mindhatározottabb kontrolt akarnak nyerni az ipa­rokban, ami szerintem sokkal mélyebbre ható és talán éppen azért ezt akarják ellensúlyozni a régi rendszer hívei. 7) De nem csak a Kisgazda pártba özönlöttek be a volt Horthyisták, hanem a Kommun­ista pártba is elég jutott belő­lük, akikkel ez a párt egyáltalán nem dicsekedhetik. Legutóbb a két munkáspárt között éles el­lentétek merültek fel, mert a kommunista párt erőszakos mó­don igyekezett magához vonni a szocialista párt tagjait. Vala­hogy elsimították a dolgot, de ha a két párt megint veszekedni fog, mint tette 1919 után, elké­szülhetnek az újabb Horthy ura­lomra, amely megint nem fog különbséget tenni közöttük. Ugylátszik, hogy a Magyar Kommunista Párt éppen úgy, mint a kommunista párt itt, vagy más országokban is, le-le­2-ik oldalról) tér az őszinte, egyenes forradal­mi útról s nem finyás még a fasiszta módszerek alkalmazá­sától sem. “A ‘B’ listázásnál a Magyar Kommunista Párt bi­zottsági tagjai az összes Szociál Demokrata Párt tagokat, ahol csak lehetett a ‘B’ listára tették, de lekerültek onnan azonnal, ha átiratkoztak a Kommunista Pártba”, — olvasom az egyik le­vélben, amit valóban megbízha­tó egyéntől kaptunk. A Magyar Kommunista Pártnak nem csak szavakkal, hanem tettekkel is mutatni kellene az őszinte for- fadalmi irányt, ami hozzájárul­na az ország szellemi megújho­dásához, amire igen nagy szük­ség van. 8) És végre azt látom, hogy a magyar nép nagy többségét ideológiailag részben a vallás, részben pedig a nemzeti sovi­nizmus (hazafiság) uralja, mely még a jövőben is sok, sok szen­vedés forrása lesz. EZ IS AMERIKA ÉLETMÓD (Vi.) Minden nevű városban, Louisianában levágták a karjait egy 28 éves veterán négernek, John C. Jonesnak, az arcát meg­égették egy gasolin fáklyával, ráadásul agyonverték. Egy má­sik négert, Albert Harrist is agyonvertek ezen időben, aki csak 17 éves volt. Mind azon vád alapján, hogy egy fehér nőnek az udvarára mentek, hogy azt megbecstelenitsék. Ezzel szemben Collins, Missi- sippi államban három fehér em­bert, egyenkénti tiz dollár pénz­bírságra ítéltek, beismert erő­szak megpróbálása miatt, revol- verral való támadással össze­kötve. Persze az utóbbi lányok feketék voltak. Ezzel eszembe jut egyik Ten- nesseeből ide került ismerősöm szokta mondani, hogy amikor ő 17-18 éves legényke volt, legna­gyobb sportjuk az volt szomba­ton és vasárnap esténkint, hogy elmentek néger vadászatra. Egy néhány fehér suhanc összefog-' va, ott verték, ütötték a négere­ket, ahol érték őket. Nem kel­lett félni, hogy a fehér sheriff vagy rendőrök ezért elfogják, vagy a biró megbünteti őket. Ott is két mértéke van az igaz­ság istennőjének. Francis Spellman kardinális felszólította a híveit, hogy har­coljanak a kommunisták ellen, majd a békéért imádkozott, amit természetesen csak a kom­munistákkal való harc befejezé­se utáni időre kér. VÍZI MUNKÄSTÄRS BETEG Akroni munkástársaink t ó 1 vettük a rossz hirt, hogy Vizi József munkástársunk, a Bér­munkás lapbizottságának tagja beteg és jelenleg kórházi ápolás alatt fekszik. A lapbizottság úgy a saját, mint olvasóink ne­vében azon őszinte kívánságá­nak ád kifejezést, hogy Vizi munkástársunkat minél hama­rább újból jóegészséget élvezve láthassuk közöttünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom