Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-09 / 1449. szám
1946. november 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal A hangos gondolkozás eredménye (Vi.) Japánban a háború előtt és alatt volt egy erős rendőrség, melyet gondolat ellenőrző rendőrségnek neveztek. Ha éppen a gondolkozást nem is, de annak nyilvánítását, vagyis a hangos gondolkozást nagyon erősen büntették. így a legújabb jelentést, mely szerint a japánok hangosan gondolkoznak és tömegesen állnak be az uniókba, mi nagy örömmel fogadhatjuk, mert ez egyik főtényező lehet a világbéke és jólét kialakulásában. Amig a háború előtt a szervezett munkásság száma csak 400.000 volt, ma három millión felül vannak a szervezetekben. Valamint az ipari szervezkedésnek, vagy helyesebben mondva, az iparokszerinti szervezetekben való tömörülésnek nagy és vezető helyeken vannak hívei. Ugyancsak azt is látják, hogy az amerikai demokrácia lovagjai a gazdag és arisztokrata japánokkal puszipajtáskodnak és a japán munkásságot azok is csak cselédnek akarják továbbra is megtartani, nem csak a japán urak, hanem a saját részükre is. Talán éppen ez a legnagyobb hajtóerő arra, hogy tömegesen állnak be a szervezetekbe és a sztrájkok egymást érik. A fekete piac, a munkanélküliség és az úri osztály mindjobban való dőzsölése az ilyen viszonyok között, valamint azon erős “gondolat rendőrség” elsöprése hatalmas erőt szabadított fel és legnagyobb érveket, adtak a munkás agitátorok kezeibe a szervezkedésre való felhívásoknál. A Federáció a múlt hetekben tartotta az első országos értekezletét, melyen egy fontos átiratot intézett a Világ Szakszervezeti Kongresszushoz, melyet leginkább az utolsó sor miatt érdemes leközölni. “Ámbár még nem vagyunk szabadok, hogy az önök szervezetével kooperáljunk, amint még Japán arra sincs felhatalmazva, hogy az Egyesült Nemzetek tagja legyen, de mi reméljük, hogy az a nap gyorsan el fog jönni, amikor mi kezet szoríthatunk a világ minden elvtársával, tekintet nélkül faji, nemzeti, vallási és nyelvi hovatartozására és megtaláljuk a helyünket az egységfronton velük harcolni egy uj világ megteremtéséért, mely a barátságon, békén és demokrácián fog nyugodni és kizárja a kizsákmányolást és elnyomatást.” A japán Federacio kongresz- szusán a következő határozati javaslatokat hozták: “Résztvenni a világ munkásságának a Federációjában.” “Előmozdítani az egész nemzetre kiterjedő iparok szerinti szervezkedést.” “Elseperni a feudális és militarista rendszer maradványait.” “Elnyomni az iparok szabotázsolását a kapitalisták részéről.” Mint minden országban, úgy Japánban is azt kiabálják, hogy a vörösök szervezik, vezetik az unionokat, azonban azt a tényt el kell ismerni, hogy legtöbben a mostani veztők, börtönben voltak az egész háború alatt, vagy pedig bujdostak. És azt is észrevehetjük, hogy sokkal több osztálytudat van úgy az átiratban, mint a javaslatokban, mint amit akármelyik nagy amerikai uniontól elvárhattunk volna. De valószínűleg, hogy részben a saját uraiktól, részben az amerikai megszálló csapatoktól és azoknak az úri osztállyal való nagyon szoros baráti kapcsolatai folytán még félnek és mérsékelték legalább is az írásban közölt kijelentéseiket. De majd megtanulják, hogy nem találnak külömbséget az amerikai és a japán kizsákmányolok között. A kapitalisták mind egyformák, szívtelenek, kegyetlenek. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a megbízható jelentések szerint, az amerikai tisztek igen nagy számban tartanak japán cselédeket, melyet a kormánynyal fizettetnek meg. Például egy magas tiszt és felesége 14 cseléddel van körülvéve. Egy generálisnak 6, ezredesnek két szolgája van, valamint egy tiszti laktanyán 458 japán szolga van 600 amerikai tisztecske szolgálatára. A feketepiac nagyban dühöng, a jobb és bőségesebb élelmet, ruhaféléket csak ott lehet beszerezni, melyhez a munkásság egyáltalán nem juthat, csak a háborús profiteerek és akik az amerikai tisztekkel karöltve dolgoznak, mulatoznak. A hetven millió lakosú Japánban, közel ötmillió munkanélküli van. Az iparok levannak zárva nagyrészben és a közmunkák megindítását követelik, amely legalább egy millió embert munkához juttatna. De még az igazi harc, megpróbáltatás csak ezután jön a japán munkásság részére is, melyhez még több hangos gondolkozásra és szervezkedésre lesz szüksége. A KAPITALISTA RENDSZER MŰKÖDÉSE GÖRÖGORSZÁGBAN A mozi és a nevelés Közismert dolog, hogy a mozgókép színházakba járó amerikai mamák magukkal viszik már a 3 éves gyermekeiket is. Ettől a kortól kezdve a gyerek a mozi állandó látogatója lesz. A hat éven felüli gyermekek végignéznek hetenként legalább egy, két, vagy még annál is több előadást* Ez ellen nem lehetne kifogás, ha gyermekek számára készült képeket mutatnának nekik. Ezeknek a száma azonban Amerikában még igen kevés. Hollywood csak nagyon kevés liyen képet produkál. (Ezzel nem azt akarjuk mondán, hogy a hollywoodi képek a felnőttek részére valók, mert a tény az, hogy a legtöbbje nem való sem a kis, sem a nagykorúak részére, any- nyira csapnivalóan rosszak.) így tehát a gyermekek ugyanazon képeket nézik végig, mint a felnőttek. Hogy mégis a gyermekeknek is adjanak valamit, a legtöbb programon szerepel egy-egy úgynevezett “animated” (állatmese) kép is, amit a gyerekek számára mutatnak, de a nagyok is sokkal jobban élvezik, mint a “feature” képet. Ezért a mese képért azonban a gyermekeknek meg kell fizetni azzal, hogy végignézik a mindenféle rémképeket, szerelmi botrányokat, történelmi hamisításokat és népellenes propagandát nyújtó képeket is. A nevelés körébe tartozó szakemberek állandóan hangoztatják, hogy a jövő nemzedékre nagyon káros behatással lesz az, hogy az amerikai gyermekeket már kora ifjúságukban megmételyezik az ilyen képekkel. Ezzel magyarázzák, hogy az amerikai fiatalságból kihalt mindenféle erkölcs. A hőstetteket csak a hazárdirozás valamely nemében találják. Ugylátszik, hogy a Szovjet Unionban is felismerték ezt a dolgot már évekkel ezelőtt. Ott aztán úgy segítenek rajta, hogy a cinemát befogják a gyermekek nevelésére az elbóditás helyett. Úgy Moszkvában, mint más nagyobb városokban számos mozgókép színházat tartanak fel a gyermekek részére, ahol csupán csak a fiatalság részére készített képeket mutatnak. De azonkívül a színművészet más ágait is hasonlóan igénybeveszik a gyermeknevelésnél. Hogy a Szovjet Uunionban miként állították a mozgókép ipart s általában a színészetet a nevelésügy szolgálatába, arról igen érdekes beszámolót nyújt egy amerikai tanítónőnek, — aki a nevelés tanulmányozására a Szovjet Unionban járt, a Bérmunkás 1947-es naptárában megjelenő cikke, amely bizonyára mindenkit érdekelni fog. Oriana Atkinson cikke csak egyike azon számos valóban értékes írásoknak, amelyeket a Bérmunkás 1947 évi naptára nyújtani fog. Mint már az előző beszámolónkban említettük, ily értékes cikkek a következők: Homer Croy: Esőcsinálók; O. Henry: Vörösbörüfőnök váltságdíja; Vámbéry Rusztem: Jog, Forradalom és Népbiróság; Zára János: A szakszervezkedés kudarca; A XX. század fontosabb dátumai; Társadalmi Biztosítás. Ezekhez méltán sorakozik Atkinson cikke is. A többi cikkekről jövő számunkban számolunk be. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK november 2-ig: A. Kücher, Pittsburgh........... 2 J. Rád, Brunswick ................. 1 J. Payter, Belleville ............... 1 J. Hovantzi, Chicago ........... 1 A. Severe, Berwyn ............... 1 L. Horváth, Philadelphia ...... . 1 J. Dragon, Bedford .... 2 J. Kramer, Edwardsville....... 2 R. Klein, Cleveland ............... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 2 F. Kassay, Fairfield_______ 1 St. Detky, Philadelphia ....... 1 G. Kuhn, Cleveland ............... 1 J. Lang, Montana Mine .... 1 Albert Vago, Canada ___ 1 J. Kovács, Cleveland ........... 1 J. Szabados, Brooklyn........... 1 L. Gáncs, Caroline ............... 1 Toth Sándor, Carolina ............ 1 (Vi.) Azt minden lapolvasó ember tudhatja, hogy Görögországban nagyon is erős a kapi- talisztikus rendszer, valamint azt, hogy azok sokkal nagyobb kölcsönöket, segítséget kapnak az angol-amerikai uraktól, mint a háromszor nagyobb Lengyel- ország, mégis a következő inflációs árakat kell nekik fizetni: egy pár cipő 30 amerikai dollár. Egy rendes ebéd bor nélkül, 4 amerikai dollár. Egy öltöny ruha 130 dollár. Ezzel szemben egy dollárért 17.000 görög drachmát adnak. Tessék átszámítani az árakat görög pénzre, éppen olyan szédületes lesz, mint a magyar árak voltak. És nagy örömmel mondhatjuk, hogy csak VOLTAK. Dacára, hogy nem csak, hogy segélyt nem adnak és nagy kölcsönöket a magyaroknak, mint a kedvenc görögöknek, hanem még a magyaroktól elvitt, ellopott mozdonyokat, teherkocsikat és hajókat, gépeket sem adják nekik vissza, melyek mostan az amerikai kézben vannak német és osztrák megszállott területeken. SUPER-SENIORITY SEATTLE, Wash. — Charles P. Moriarty egyeztető úgy döntött, hogy a Boeing Aircraft Co. köteles kárpótlást fizetni azon munkásoknak, akiket letettek azért, mert a helyeikre a “su- per-senioritás” jogát követelő leszerelt katonát állítsanak be. Miután a Supreme Court úgy döntött, hogy a veteránoknak nincsen joguk ilyen super-seni- oritásra, a letett munkások jogosak a kárpótlásra. MEGLEPETÉS PARTY Székely Sándor munkástársunknak és nejének 35 éves házassági évfordulójuk alkalmából a gyermekeik, rokonaik, nagyszámú személyes és elvbarátaik a múlt szombaton nagy ünnepélynek beillő meglepetés “partyt” rendeztek, amelyen körülbelül 300-an vettek részt. A Bérmunkás “családja” nevében Lefkovits Lajos munkástárs üdvözölte az ünnepeiteket és fejezte ki jókívánságainkat az évforduló alkalmából. Az ünnepeltek ez alkalommal húsz dollárt adományoztak a Bérmunkás fentartására. A BÉRMUNKÁS FENTARTÄ- SÁHOZ AZ ELŐFIZETÉSÜKÖN KÍVÜL HOZZÁJÁRULTAK november 2-ig: J. Drágán, Bedford ........... 3.00 J. Fisher, Cleveland ........ 1.00 J. Szilágyi, Cleveland....... 1.00 F. Kassay, Fairfield ....... 1.00 G. Kuhn, Cleveland_____ 1.00 J. Sziber, Philadelphia ..... 2.00 J. Lang, Montana Mine .... 1.50 J. Kovács, Cleveland ....... 4.00 J. Nehéz, Cleveland........... 4.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Gáncs, Carolina ......... 4.00 Tóth Sándor, Carolina .... 3.00 A. Székely, Cleveland .......20.00
