Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-02 / 1448. szám
1946. november 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------— (gb) ROVATA------------------------A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A múlt napokban a fenti cim alatt egy valóban igen érdekes cikksorozat jelent meg az amerikai lapokban Oroszországról. A szerzője John Strom nevű uj- ságiró, középnyugati fárm-uj- ság levelezője Európában járt s szeretett volna bejutni a Szovjet Unionba is, de hat havi kisérle- tezés után sem kapott bebocsáj- tási engedélyt. Akkor egy merész gondolattal táviratott küldött magának Sztálinnak, meg- irván, hogy célja az orosz földművelő munkásság helyzetének ismertetése. Tíz nap múlva értesítést kapott, hogy Bécsen át mehet Oroszországba. Strohm a több hétig tartó ut alatt bejárt 4000 mérföldet, többszáz fénykép felvételt csinált, állandóan jegyzeteket készített s mindezekben soha senki nem akadályozta. Az egyetlen utasítás, amit kapott a földművelési minisztertől, akit szintén meglátogatott, igy szólt: “Arra kérünk, hogy csupán csak az igazat mond felőlünk”. Reám azt a benyomást tette ez a cikksorozat, hogy Strohm megfogadta ezt a tanácsot, vagy kérelmet. Ez az irás igen sok érdekes s általunk eddig még nem ismert adatot tartalmaz. Éppen azért úgy vélem, helyesen cselekszem, midőn a cikksorozat fontosabb részeit ismertetem e rovatban. Igaz, irói szempontból nézve vannak bizonyos kifogásaim a cikk ellen. Ezek között legfontosabb az, hogy az iró nagyon rendszertelenül hányta össze adatait. A leírásban nem követi az útját sem időben, sem földrajzilag, sem pedig tárgyilag. így a leírásban egyik helyről ugrál a másikra, majd újból visszatér, szóval semmi sorrendet sem tart. Éppen igy van a tárgykörrel is, gyakran minden ok nélkül újból visszatér ugyanazon tárgyra és igy ismétlésekbe bocsájtkozik, azért helyesebb is csak a főbb, a lényegesebb pontok ismertetése. Azonban sietek kihangsúlyozni, hogy azért, mert bizonyos dolgokat megismétel, nem jelenti azt, hogy az a dolog értéktelen, vagy nem felel meg a valóságnak. Sőt éppen ellenkezőleg. A kritikámnak a lényege az, hogy arról az útról szebb, iro- dalmilag is nagyobb értékű cikket lehetett volna Írni. Az is lehet azonban, hogy ez csak az ut befejezésével hirtelen közreadott cikk s a rendszeresebb beszámolás csak majd ezután következik. De nézzük, mit is mond ez a farmer-ujságiró ebben a cikksorozatban: AZ OROSZ NÉP NEM AKAR HÁBORÚT Az orosz nép nem akar háborút. Erről meggyőződtem azon 4000 mérföldnyi ut alatt, amelyet leginkább a háboru-sujtot- ta vidéken, — Byelorussia, Ukrajna, Kaukázus, — Moszkva és egyéb helyeken tetterp. Nem tudom, hogy Sztálin, Molotov és az orosz nép többi vezérei mint gondolkodnak a háborúról, de igenis állítom, hogy az átlagos orosz munkás, de különösen az orosz paraszt nem akar háborút. Erről meggyőződtem, amikor teljesen szabadon, minden ellenőrzés nélkül beszélgettem ' velük a gyárakban, az otthonaikban, a kollektiv farmokon, a piactéren és általában mindenhol, ahol összejöttem velük a hosszú ut alatt, amit részben repülőgépen, részben vonaton, majd automobilon, szekéren és végre gyalog tettem meg. Nagyon kevés egyénnek adtak még az oroszok olyan alkalmat a körültekintésre, mint én kaptam válaszul a Sztálinhoz intézett táviratomra. Soha, semmiféle hivatalnok az én jegyzeteimet meg nem nézte, meg nem cenzúrázta. Soha senki nem utasított, hogy merre menjek, soha senki nem akadályozott az általam kiválasztott ut megtételében. És végre száz és száz fény- képfelvételt csináltam és soha senki abban nem akadályozott. Befejeztem a túrámat azzal az egyetlen intéssel, amit a földművelésügyi minisztertől kaptam, hogy csak az igazat mondjam a beszámolómban. Az általam bejárt terület népét most nem az automobil vagy a “steak” (pecsenye) érdekli, hanem az egyszerű száraz kenyér és a cipő. Ez a nép, amelyik mezitlen lábbal nyomkodja az ásót a talajba, hogy valamit termeljen éhsége csillapítására, amelyik még ma is csak romhalmazban lakik, gyűlöli a háborút úgy, amint csak azok gyűlölhetik, akik magukon érezték annak minden borzalmát. Ezt a meggyötört, éhező, még mindig ezer sebtől vérző népet a rettegés fogja el az újabb háború gondolatára. És arra is rájöttem, hogy sokkal jobban ismerik és értékelik Amerikát, mint itt hiszik. Általában hálásak azért a segítségért, amit az Egyesült Államoktól kaptak a háború sikeres folytatására, valamint az UNR- RA segítségért is, ami gyakran az élet és éhhalál közötti különbséget jelentette számukra. Ez a nép ámulva hallja, hogy vannak amerikaiak, akik háborúra uszítanak ellenük és az atombombával fenyegetőznek. Az Oroszországban gyakorlatba hozott kommunizmus már egyáltalán nem utópia. Ellenkezőleg, bevezettek ott sok olyasmit, amit az itteni baloldali munkások elleneznek, mint például a munka meggyorsítás (speed-up), az “incentive pay” (bonusz rendszer) és a hosszú deréktörő munkanap. ÉRDEKLŐDNEK AMERIKA UTÁN Az orosz nép (itt megint nem a vezetőket értem) nagy érdeklődést mutat Amerika iránt. Egy traktor állomáson a gyerekek “Üdvözöljük amerikai barátainkat” feliratú táblával fogadtak. Kivonultak, hogy megnézzenek, mert még soha sem láttak amerikait. Egy kolhozban a tea után az egyik asszony ezt mondotta: “Vigye el üdvözletünket az amerikai farm-asszonyoknak”. Mielőtt Moszkvát elhagytam, felkeresett négy leány, — úgy húszéves kinézésü- ek, — hogy Amerikáról valami információt adjak nekik. Van-e nekünk kollektiv farmunk ? Harcoltak-e az amerikai nők a frontokon, mint az orosz asszonyok ? Mivel töltik szabadidejüket az ő korukban lévő amerikai fiatalok? Vannak-e klubbjaik? Milyen sportokat űznek? És még több ilyenféle kérdést intéztek hozzám. Moszkvában a Savoy Hotel előtt kipucoltattam a cipőmet az ily munkát végző megcsonkult veteránnal s megkérdeztem tőle: “Melyik irodának dolgozol?” Már kezdtem hozzászokni, hogy minden üzlet, mozi, sőt a lemonádé stand is valamelyik állami irodának dolgozik, azért nagyon meglepett a válasz: “Egyiknek sem, én magamnak dolgozom!” Elmondotta aztán, hogy havonta 1500 rubelt fizet az engedélyért, ami tekintélyes összeg, körülbelül 300 dollár még a hivatalos ráta mellett is. És noha 3-5 rubelt (24- 40 centet) kap a cipőpucolásért, mégis ugyancsak dolgoznia kell, hogy az engedélyen kívül még eleget keressen a saját és családja eltartására is. Egyes ilyen foglalkozási ágakat, mint például a cipőpucolás is, meghagytak “privát enterprizenak” a csonkult katonák részére, de ugylátszik vigyáznak arra, hogy túlsókat ne keressenek. Ugyanezt láttam, amikor egy leánykával a Volga hidján átmentem Stalingrad felé. A vállán keresztbevetett rúd egyik végén egy kanna tej, a másikon pedig egy kosár uborka lógott. A cipőjét a kezében vitte és csak a város szélén húzta fel. A tejet a család egyetlen tehenétől fejték. Igenis, a kollektív farmerok mindegyikének lehet egy tehene, egy borjúja, továbbá egy kocadisznó, 10 birka, 10 köpü méh s annyi csirke meg más aprólék, amennyit az egy hold földön, ami a sajátja, el tud tartani. BONUSZ RENDSZER Megtudtam a leánykától, hogy a tej literjéért körülbelül 55 centet kap, az uborkának darabját pedig 30 centjével fogja eladni. Azonnal kedvet kaptam arra, hogy a Szovjet Unionban uborkatermeléssel foglalkozzam. Igen ám, de a Szovjet Unionban a föld mind az államé. És van valami akadály abban is, hogy a szabadkereskedelemben meg ne gazdagodjanak a farmerok. A törvény elrendeli, hogy minden farmer csak maga árulhatja azt a fölös termelvényt, amit a holdnyi területen termelt, vagy a tejet, amit egyetlen tehenétől fejt. Szóval nem adnak alkalmat arra, hogy valaki összevásárolja az ily fölös termelvényt és profitot szerezzen rajta. Azonban a termelésben, még a földművelésben is érvényre juttatták az inszentive módszert. így például láttam, hogy az egyik állami farmon egy leány, aki versenylovakra vigyázott, havi 40 rubelt kapott minden kanca után s külön 150 rubelt, ha a kanca megellett, de azonkívül még havi 50 dollárt minden csikó után az első öt hónapban, ha azokat egészségesen felnevelte. Ugyanilyen inszentiv rendszer van minden munkára, még a trágya kihordásra is. Az a tudós, aki újfajta növényt hoz létre, külön díjazást kap. Az évelő búzától holdanként bizonyos jutalékot adnak az ily búza létrehozóinak. Ukrajnában és Byelorussiá- ban minden falunak megvan a maga atrocitás története. Egy faluban 38 családot irtottak ki a németek, férfiakat, asszonyokat és a gyermekeket is. Egy megyében a visszavonuló németek minden egyes házat leégettek. Az egyik kisebb tanácsköztársaság egy kis sarkának 300,- 000 emberéletbe került a győzelem. — “Ez a múlt,” — mondotta egy hivatalnok, — “most már csak a jövőre gondolunk!” (Befejezés a jövő számban) MATTEOTTI GYILKOSAI A A BÍRÓSÁG ELŐTT RQMA — Giacomo Matteotti, szociálista képviselő gyilkosai közül nyolcat a bíróság elé fognak állítani. Matteottit 1925 június 12-én gyilkolták meg, mert a parlamentben éles bírálatot mondott Mussoliniról. (Matteotti megyilkolása hasonlít Somogyi Béla magyar képviselő elpusztításához, akit Horthy parancsára gyilkoltak meg, mert a parlamentben bírálta a Horthy uralmat — Szerk.) A gyilkosság két bűntettese állítólag már elnyerte a büntetését. Ezek egyike Giovanni Mari- nelli, aki a gyilkosságra kiadta a rendeletet s akit maguk a fasizták végeztek ki 1943-ban; a másik pedig Emilio de Bono, akit szintén maguk a fasiszták gyilkoltak meg. A gyilkosságban! részesedéssel vádolt nyolc egyén közül egyik sem töltött be magasabb állást a fasiszta szervezetekben. / FIZETETT LIDICE ELPUSZ- TITÓJA PRÁGA — A Panrac börtön udvarán felakasztották Kurt Daluege volt S.S. parancsnokot aki elrendelte, hogy pusztítsák el Lidice csehszlovák városkát büntetésül Reinhard Heydrich, cseh “protektor” meggyilkolás- sáért. Daluege rendeletét a főnöke, Karl Herman Frank helybenhagyta. Frank egyike volt azon háborús bűnösöknek, kiket a múlt héten Nürembergben felakasztottak. NEM KELL A BIBLIA PHILADELPHIA — Frank L. McNamee, a War Assets Administration philadelphiai kerületi igazgatója jelenti, hogy nem tudja mitévő legyen a fenma- radt egy millió kisebb alakú, úgynevezett “zseb” bibliával. Már ingyen felajánlotta úgy egyéneknek, mint vallásos egyesületeknek, de eddig mindössze csak 1000 darabon tudott túladni. Ez már a második eset, amikor a War Assets Administration hivatalnokainak fejtörést okoz a sok biblia. Az előbbi esetben elégették a fölösleges bibliák egy részét, miután nem tudtak vele mit csinálni. Azonban a vallásos egyesületek akkor nagyon rugdalództak érte.
