Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-02 / 1448. szám

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 NOV. 2 NO. 1448 SZÄM Amerikai nácibarátok H E TI KRÓNIKA JOHN L. LEWIST A NÁCIKKAL VALÓ KOOPERÁCIÓVAL VÁDOLJÁK — LEWIS BARÁTJA VOLT A KÖZBENJÁRÓ — A NÁCIK ROOSEVELT KIBUKTATÁSÁRA TÖREKEDTEK. WASHINGTON — Az igazásügyi minisztérium egyik speci­ális ügyésze, O. John Rogge, aki Németországban adatokat gyűj­tött a washingtoni hazaárulási pör vádlottal ellen, előadást tar­tott a Swathmore egyetemen, ahol szenzációs adatokat hozott napfényre arra vonatkozólag, hogy a náci vezérek, de különösen Göring és Ribbentrop miként akarták befolyásolni az amerikai e 1 n ö k v álasztásokat 1940 és 1944-ben, hogy Rooseveltet ki­buktassák. Miután köztudomású dolog, hogy a nácik nagy ellenséget láttak Rooseveltben, Rogge ada­tai csak annyiban szenzációsak, hogy megnevezte, kik kooperál­tak a nácikkal Roosevelt meg­buktatására. Ezek között első helyen szerepel John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke. Ugyancsak felemlítette Rogge Herbert Hoover, volt elnököt, John N. Garner volt alelnököt, továbbá James A. Farley, volt postaügyi minisztert és Burton K. Wheeler szenátor neveit is, mint akiknek segítségére a ná­cik számítottak. Rogge állítása szerint a nácik már 1936-ban készülődtek a há­borúra és azért olaj után néz­tek, amelyből a németeknek so­ha sem volt elegendő. Göringék összeköttetésbe léptek akkor bi­zonyos William R. Davis ameri­kai “oil operator”-ral, aki Lew­is szükebb baráti köréhez tarto­zott. Davis aztán nem csak ola­jat szállított a náciknak, de po­litikai szolgálatokat is végzett nekik. John L. Lewis 1939 szeptem­ber 14-én telefonon kérte Roose­velt elnököt, hogy fogadja ki­hallgatáson a barátját, Davist, akinek igen “fontos mondaniva­lója’’ van. Roosevelt fogadta is Davist, azonban nem titkosan, mint ahogyan Lewis kérte, ha­nem Adolph Berle jelenlétében, aki akkor ügyvivő külügymi­niszter volt. Berle feljegyzései szerint Davis azt állította, hogy beszélt Göringel, aki akkor már Hitler után a legnagyobb hatalom volt Németországban, s azt a benyomást keltette rá, hogy szívesen venné, ha Roose­velt felcsapna békéltetőnek. Ro­osevelt azonban azt válaszolta, hogy ezt csak abban az esetben tenné meg, ha az érdekelt kor­mányok közül valamelyik hiva­talosan kérné rá. LEWIS SZOLGÁLATAI Ettől kezdve a nácik mindjob­ban áskálódtak Roosevelt ellen. Szó volt arról, hogy öt millió dollárt költettek a választások­nál a Roosevelt elleni hangulat kiélesitésére. Habár tudták azt is, hogy Wendell Willkie sem volt nácibarát, de a két rossz között őt tartották a kevésbé rossznak és igy 1940-ben mellé­je állították a németekkel szim­patizálók szavazatát. Mint isme­retes, John L. Lewis is Willkie érdekében korteskodott. A kö­vetkező elnökválasztásnál pedig még erélyesebben agitáltak a németbarátok Roosevelt ellen és Dewey érdekében. Midőn 1939-ben Davis újból Olaszországba ment, a titkárnő­je, bizonyos Miss Wehrle nem kapott útlevelet. Lewis telefo­nált direkt Rooseveltnek, hogy adasson útlevelet Davis titkár­nőjének, de az nem avatkozott bele és Miss Wehrle nem kapott útlevelet. Szeptember 19-én (1939) Lewis levelet küldött Roosevelt­nek, amelyben továbbította az elnökhöz az Olaszországban idő­ző Davistől kapott táviratot, amely szerint Davis újból fel­vette az összeköttetést a nácik­kal. Berle feljegyzéseiben igy említi meg ezt a dolgot: “Akkor azt a megjegyzést tettem (az el­nöknek), hogy Lewis és Davis már nagyon közel esnek ahoz, hogy a Logan törvényt meg­szegjék”. (A Logan törvény tiltja a U.S. polgárainak idegen államok kormányaival való tár­gyalásokat.) Davis olaszországi útlevelé­nek megszegésével elment Né­metországba s ott tanácskozott számos náci vezetővel, közöttük Göringel is. Göring később erről a tanácskozásról igy vallott: “Davisel a mexicoi olajról és Rooseveltnek a megbuktatásá­ról (1940-ben) tárgyaltam.” Arra a kérdésre, hogy vájjon küldtek-e az Egyesült Államok­ba 3 vagy 5 millió dollárt a Ro­osevelt megbuktatására, Göring azt felelte, hogy arra ugyan nem emlékszik, de azt tudja, hogy szívesen áldoztak volna 100 millió, sőt 150 millió dollárt is, ha azzal Rooseveltet ki tud­ták volna buktatni az elnöki székből. Az Egyesült Államok “Lend- Lease” törvény alapján 49,096,­125,000 dollár értékű hadianya­got adott a szövetséges orszá­goknak. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . El kell ismerjük, hogy válto­zott időket élünk, de ugyanak­kor azt is be kell ismerjük, hogy a változott időkkel a hely­zetünk vajmi keveset változott. Úgy vagyunk ezzel, mint az em­berek külső formájával. Van­nak olyanok, akik soványak vol­tak és az évek múltán meghíz­tak, vannak olyanok, akik kö­vérek voltak és évek múltán le­fogytak, de az agy vei éjük ugyan olyan maradt mint volt. New York állam Albany vá­rosában történt eseményekre gondolok, ahol vagy 20-25 év­vel ezelőtt a törvényesen meg­választott szocialista képviselő­ket kidobálták az állami tör­vényhozás székhelyéből, mert egy általuk helytelennek gon­dolt törvénypont életbelépteté­se ellen szavaztak és tiltakoz­tak. Jó néhány évtizedig tartott mig végre a Szocialista Párt el­érte azt, hogy 5 képviselőt be­szavaztatott az állami képvise­lőházba, a nagy győzelmet tö- meggyüléseken hónapokon át ünnepelték, az ünnepi hangula­tot azonban 5 perc alatt elron­tották, mindössze egy-egy per­cig tartott egy-egy szocialista képviselőt kisétáltatni a terem­ből. A múlt napokban 75 new yor- ki veterán leutazott Albanyba és lefoglalta az állami szenátus gyüléstermét, azzal az elhatá- roással, hogy amig a kormány­zó rendkívüli gyülésszakra nem hívja egybe az állami szenátoro­kat, addig nem mennek ki onnét. Ők maguk akarták átnyújtani sürgős kérelmüket a szenátor uraknak, a tarthatatlan lakás- helyzet azonnali megváltoztatá­sára. 23 órán át tartották meg­szállva a szenátus gyüléstermét, vittek magukkal egy egész hét­re való élelmet, egyesek nekiáll­tak borotválkozni, mintha már is a saját lakásukban lettek vol­na. Hogy mennyire változtak az idők, arra elég bizonyíték ha tudjuk azt, hogy a veteránokat nem dobálják ki onnét mint an­nak idején, a megválasztott szo­cialista képviselőket, sőt ellen­kezőleg, több mint 50 rendőr vi­gyázott rájuk a szenátusi épü­let környékén és vagy 100 má­sik volt készenlétben, szóval minden veteránra két rendőr vi­gyázott. Ezek könnyűszerrel ki­dobálhatták volna a veteráno­kat,, ehelyett azonban, Albany polgármestere szép szóval kér­te őket, hogy menjenek haza. Amikor ez mind nem használt, Dewey kormányzót fölzavarták édes álmából, aki személyesen megjelent a veteránok előtt és Ígért nekik mindent, csak azt az egyet nem, hogy a szenátust egybehívja azonnali cselekvésre. A veteránok engedve a szép szónak és a szép Ígéretnek kivo­nultak a szenátus terméből, vo­natra ültek és visszajöttek New Yorkba. Hogy mit értei el, hát ugyanannyit mint annak idején a megválasztott és kidobált szo­cialista képviselők. így változ­nak az idők, mig a helyzet pe­dig ugyanaz marad. Hogy aztán ehez a barátságos intézkedéshez nagyban hozzájárult az is, hogy éppen a választások előtt állunk és bizony Dewey kor­mányzó urnák, nem valami jó szavazat fogdosási aktus lett volna, ha a veteránokat rendőr botokkal verette volna fejbe. Mert a választások idején a si- mogatás és ígérgetés a politikai tevékenység. A választás után jobban néz ki a rendőrbot. így változnak az idők, mig a munkásnép helyzete ugyanaz marad. Éhbér és küzdelem, munkanélküliség, lakáshiány és éhezés. A változott időkkel csak akkor változna a helyzet, ha ezen a téren is történne valami változás. Sajnos azonban, hogy a munkás tömegek, még mindig nem ismerték föl, hogy a saját helyzetükön csak saját maguk változtathatnak és még mindig politikai megváltóktól várják, hogy változást hoznak a mun­kásosztály helyzetében. Ha a ve­teránok politikai délibáb kerge- tése helyett, szervezkednének és saját kezükbe vennék az ügyek intézését, meglenne az a válto­zás, mely után reménykedve várnak a munkásmilliók töme­gei. Ha már a veteránok akcióiról beszélünk, meg kell ismét említ­sük az angliai veteránokat is, akik hasonló módon, a cselekvés terére léptek, a lakáshiány or­voslására. Ők azonban nem mentek az állami törvényhozás épületébe, lehetséges, hogy ta­lán azért, mert az amúgy is munkáskormány kezében van, hanem egyszerűen oda mentek, ahol üres lakások voltak és hol az ajtón, hol az ablakon keresz­tül, szépen bemuffoltak. Az ily aktust, woobbly nyelven “direkt akciónak” szoktuk nevezni és az ilyen akciók aztán hoznak is változást a munkásnép helyze­tében. Mert az biztos, hogy azok a veteránok, akik Angliában az üres lakásokba egyszerűen be­költöztek, azoknak legalább ide­(Folytatás a 7-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom