Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-19 / 1446. szám
1946. október 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA----------------------I.YV.YV. MUNKÁSOK KÖZÖTT A Bérmunkás előző számaiban elmondottam nagyjából azt, hogy mit láttam a Draper acélhordó gyárban és az American Stove ipartelepén. Most még pár szóval beszámolok a Republic Brass Company gyárában tett látogatásomról. Mindezen gyárakban az Industrial Workers of the World szervezethez tartozó Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 szervezethez tartozó munkások dolgoznak. így tehát az IWW a “bargaining agent’’ — vagyis az a szervezet, amelyben tömörülve a munkások kollektiv egyezkedést folytatnak úgy a munkabérek, mint a munkaviszonyokra vonatkozólag. Természetesen egy ilyen rövid beszámolóban nem térhetek ki részletesen a munkabérek és a munkaviszonyok ismertetésére. A látogatásnak nem is az volt a célja, amennyiben az ily információt megkaphatjuk magától a munkásoktól a union helyiségben. Azonban szükségesnek tartom, hogy mi IWW lapok szerkesztői és irói ne csak a pi- ketvonalban, de munkaközben is lássuk a munkástársakat és bizonyos mértékig helyes információnk legyen arról is, hogy mit és hogyan készítenek. Soha sem tudhatjuk, hogy az ilyen információkra mikor lesz szükségünk. így ezen látogatások igazi lényege, hogy úgy mondjam, csak “anyaggyűjtés volt, melyhez alkalomadtán úgy nyúlhatunk, mint a bankbetéthez, — már akinek van bankbetétje. A Republican Brass Company telepén szívélyesen fogadott Mr. Melchior, a personal manager és ő vezetett keresztül a telepen is. Ugylátszik, hogy ez a vállalat még nem elég nagy arra, hogy a personal manager csak a munkások ügyeivel törődjék, mert azt tapasztaltam, hogy kitünően érti a gyárban végzett összes munkákat és igy alapos szakszerű magyarázatot adott kérdéseimre. A Republic Brass Company “plumbing supply” dolgokat ké- szit, vagyis vízvezetéki felszerelést. Noha ez a gyár jóval kisebb, mint az American Stove, mégis sokkal több látványosságot nyújt a látogatónak, mint az előbb leirt gyártelepek, mert az ily szerelvények gyártása sokkal komplikáltabb a hordó vagy a kályha készítésnél. MODERN ÖNTÖDE A gyár megtekintését azzal kezdtük, hogy Mr. Melchior megmutatta a gyár összes készítményeit. Hogy mire valók, azt nem igen kellett magyarázni, mert az átlagos munkás ismeri ezen dolgokat. Nagy táblára voltak kifüggesztve, szépen sorjában, számok szerint a különböző darabok, amelyet itt ily nevek alatt ismerünk: sink, vagy basin-faucet (csap), shower mixing valve, sleeves, reducers, nodes, plugs, bushings, locknuts, tees, elles, wyes, bends, elbows, offsets, niples, stb. Szóval mindazon dolgok, amelyek a lakóháznak a modern jelszót adják. Itt éppen úgy, mint minden nagyobb gyárban, a munkát különböző departmentekben végzik, tehát a munkafolyamatot leegyszerűsítették, mint a tömegprodukció azt megkívánja. A látogatás meggyőzött arról, hogy az ily szerelvényeket készítő gyárban legfontosabb department az öntöde, ahol az előbb elsorolt dolgokat az olvadt ércből kiöntik. Úgy itt Cle- velandon, mint más városokban is, már számos öntődét láttam. Egyikben sem tudtam valami sokáig időzni, mert bizony az öntödékben a meleg, nedves levegő csaknem mindig tele van irritáló gázokkal, amelyek hamar megköhögtetik az embert. Azért igazán elbámultam, amikor egy valóban nagyon tiszta, világos és szellős terembe lépegy reggel, minden előzetes bejelentés nélkül megtagadták a busókat kivinni, mert “gyűlésre kellett menniük”. És azóta állandóan gyüléseznek és mint hogy két helyen egyszerre —r a gyűlésen és a munkán — nem lehetnek” igy a bus forgalom szünetel. A Motor Coach Co. azt állítja, hogy ez “illegális sztrájk” mert a Smith-Connoly törvény értelmében nem jelentették be 30 nappal előbb, hogy sztrájkba mennek, viszont a bus vezetők azt állítják, hogy ők nem sztrájkolnak, hanem gyüléseznek; azt akarják eldönteni, hogy sztrájkba menjenek-e vagy nem? A bus vezetők követelése 46 cent órabér javítás, vagyis a jelen 1.04 centről 150-re akarják emelni az órabért. Úgyszintén jelentős javításokat akarnak eszközölni a munkaviszonyokban, mivel a jelenlegi munkaviszonyok nagyon hátrányosak a munkásokra. A bus vezetők az AFL kötelékébe tartozó Amalgamated Association of Street, Electric Railway and Motor Coach Employees szervezethez tartoznak és a szerződésük már szeptember elsején lejárt és már azt megelőzőleg hetekig folytak a tárgyalások minden eredmény nélkül. így két hónapi halogatás után megkezdték a “gyülése- zést”, hogy elhatározzák, hogy mitévők legyenek. Ezzel szemben a társaság azt állítja, hogy “minden előzetes bejelentés nélkül” szüntették be a munkát és addig nem tárgyalnak, mig visz- sza nem térnek a munkára. Bár a lakosság jelentős százaléka nélkülözi a közlekedési eszközt, azonban eddig mindenki eljutott, ahová akart, ha nehézségekkel is és a városi politikusok és a szövetségi concil- liator service bizonyára nem a lakosság kényelmét keresik, amikor sürgetik a busók megindítását, hanem inkább az fontosabb, hogy amig a busók a" garageba állnak, a Motor Co. profitja nem növekszik és ez elég súlyos ok, hogy a soffőrök a gyülésezést rövidre szabják. tünk és ráeszméltem, hogy az öntődében vagyunk. Megtudtam aztán, hogy ezt az öntödét nemrégiben építették és a gyár tulajdonosai azt hirdetik, hogy “ez az ország egyik legmodernebb öntödéje”. Amint jól körülnéztem, hajlandó lettem elhinni ezt az állítást. Mert ez az öntöde, amire a gyár annyira büszke, valóban olyan újításokkal dicsekedhetik, amit másutt még nem igen lehet látni. Az öntödékben mindenütt látható homokrakásoknak itt nyoma sincsen. A homokat a munkapadok fölé elhelyezett tartályokból kapják, pontosan annyit, amennyire szükség van. A formákba az olvasztott ércet ventilátorokkal ellátott nyílások alatt öntik, amelyek minden gázt rögtön felszívnak. És amikor a formát széttörik, ezt a műveletet rostával ellátott nyüás fölött végzik, amely nyílásokba bele- szivatják a homokot és a salakot. így nem csodálkozom azon, hogy annyira büszkék erre az öntődére. Egy másik igen érdekes és tanulságos látványt nyújt ebben a gyárban a “chromeplating” eljárás, vagyis a réztárgyaknak chromiummal való bevonása az “elektrolízis” eljárás utján. Ismeretes, ezen eljárásnál a fémet savakban feloldják s azután villanyáramot vezetnek bele úgy, hogy az a pozitív és negativ sarkok között az oldatba megy. Ebben az esetben a fém a negativ sarokra lerakódik. Ebben a gyárban a negativ sarkot a bronz vagy réz öntvény képezi, amelyre lerakódik a 3 vagy 4- százezred incs (0.00004) vékony chromium réteg, amelynél az átlagos emberi haj körülbelül százszor vastagabb. A MEGELÉGEDETT MUNKÁS Természetesen igen sok munka van ezen szerelvényekkel, mielőtt a gyárat elhagyják. így pl. tisztítják, fényesítik, külső és belső csavarmenteket vágnak rá, majd erős viznyomás alatt kipróbálják, stb. A teljesen elkészült darabok nem csak az erős konstrukciót mutatják, hanem egyben valóban igen szépek és nagyon feldíszítik úgy a konyhát, mint a fürdőszobát, amelyben alkalmazást nyernek. Mialatt körüljártuk a gyárat alkalmam volt látni, hogy milyen szabadon beszélnek vagy mozognak ebben a gyárban a munkások. Mr. Melchior például, hogy úgy mondjam, “ugratni próbált” egy két munkást, akiktől azonban olyan válaszokat kapott, hogy ő húzta a rövi- debb végét, a tréfálkozásban a munkások nem maradtak neki adósak. Ezt .azért említem, mert láttam már olyan műhelyeket is, ahol mindig vigyázták, hogy nem-e jön valamelyik “bős” s ha , jött, akkor mindannyian erőltették a munkát. Sem ebben, sem az előbb leirt másik két gyárban ennek nyomát sem láttam. Sőt éppen ellenkezőleg, azt mondhatom, hogy az olyan műhelyben, ahol a szervezet némi biztonságot nyújt a munkásnak, nem csak könnyebben dolgoznak a munkások, de egyben jobb munkát is végeznek. így egyáltalán nem elfogultFIGYELEM CLEVELAND! Október 27-én, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a West Sídéi Munkás Dalárda első emeleti helyiségében, 4309 Lorain Avenuen TÁRSAS DÉLUTÁNT tartunk a Bérmunkás javára. Belépődíj 50c., melyért sandwich, sütemény és kávé lesz felszolgálva. Tisztelettel a Rendezőség. Ságból mondom, hogy amilyen jó harcosok az IWW munkások, ha harcolnak, amilyen jó pajtások, ha mulatnak, éppen olyan jó munkások, ha az általuk megszabott feltételek mellett dolgozhatnak. És végeredményében mondhatjuk, hogy igazi jó munkát csak a megelégedett munkás állíthat elő. A megelégedettséghez természetesen a szervezkedésen át vezet az ut, amelynek a kollektiv egyezkedések és szerződések csak egyes állomásai, amiken megpihenhetünk egy- egy pillanatra, hogy aztán ujult erővel tovább haladjunk a munkásság teljes felszabadításáig az IPARI DEMOKRÁCIA megalkotásához. TUDÓSÍTÁS Egy esztendeje múlt, hogy a clevelandi országos értekezleten bejelentettem, hogy “bárhová visz a élet utáni küzdelem, megmaradok ipari unionistának és lapunk érdekében ott is dolgozni fogok.” Sok nehézség leküzdése után kerülhetett sor arra, hogy fenti ígéretemnek eleget tegyek. Bár a Bérmunkáson keresztül azt hirdettük, hogy a los angelesi South Gate Parkba terveztünk egy pikniket, de annak megtartása nem járt volna eredménynyel, igy hirtelen megváltoztattuk azt és október 5-én, szombaton este a South Sidei Womens’ Clubba tartottunk egy vacsorát. Valószínű, hogy az idő és helycsere is hozzájárult, hogy nem mindenki volt ott, akiket vártunk, de meg a helyi sport club is az este tartott társas összejövetelt, ahol a magyarok rendszeresen találkát adnak egymásnak. Mindezeket mérlegelve, mindenképpen sikeres estélyünk volt. Csirkepaprikás tarhonyával, zöldborsó sárgarépával, saláta, kávé és sütemény volt a vacsora. Kish Gyuláné és Simon munkástársnők egy-egy tortát készítettek, Bercsa munkástársnő 3 szép fazék-emelő kendőt ajándékozott, amiket mind kisorsoltunk. A konyhán Pap Kálmánná segített. Pekárovich Fe- rencné a főzés-sütéshez 40 tojást ajándékozott. Az estély érdekében Kish Gyula és Bakos munkástárs és munkástársnő fáradoztak és vitték sikerre. No még zenénk is volt, úgy hogy reggel 3 óráig együtt voltunk. Köszönet az ajándékozóknak, valamint azoknak, akik az ügy érdekében dolgoztak és a jelenvoltaknak, mert 88 dollárt küldhettünk a Bérmunkás fentartá- sára. Helen Bercsa