Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-19 / 1446. szám

1946. október 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA----------------------­I.YV.YV. MUNKÁSOK KÖZÖTT A Bérmunkás előző számai­ban elmondottam nagyjából azt, hogy mit láttam a Draper acél­hordó gyárban és az American Stove ipartelepén. Most még pár szóval beszámolok a Repub­lic Brass Company gyárában tett látogatásomról. Mindezen gyárakban az Industrial Work­ers of the World szervezethez tartozó Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 szervezethez tartozó mun­kások dolgoznak. így tehát az IWW a “bargaining agent’’ — vagyis az a szervezet, amelyben tömörülve a munkások kollek­tiv egyezkedést folytatnak úgy a munkabérek, mint a munkavi­szonyokra vonatkozólag. Természetesen egy ilyen rö­vid beszámolóban nem térhetek ki részletesen a munkabérek és a munkaviszonyok ismertetésé­re. A látogatásnak nem is az volt a célja, amennyiben az ily információt megkaphatjuk ma­gától a munkásoktól a union he­lyiségben. Azonban szükséges­nek tartom, hogy mi IWW lapok szerkesztői és irói ne csak a pi- ketvonalban, de munkaközben is lássuk a munkástársakat és bizonyos mértékig helyes infor­mációnk legyen arról is, hogy mit és hogyan készítenek. Soha sem tudhatjuk, hogy az ilyen in­formációkra mikor lesz szüksé­günk. így ezen látogatások iga­zi lényege, hogy úgy mondjam, csak “anyaggyűjtés volt, mely­hez alkalomadtán úgy nyúlha­tunk, mint a bankbetéthez, — már akinek van bankbetétje. A Republican Brass Com­pany telepén szívélyesen foga­dott Mr. Melchior, a personal manager és ő vezetett keresztül a telepen is. Ugylátszik, hogy ez a vállalat még nem elég nagy arra, hogy a personal manager csak a munkások ügyeivel tö­rődjék, mert azt tapasztaltam, hogy kitünően érti a gyárban végzett összes munkákat és igy alapos szakszerű magyarázatot adott kérdéseimre. A Republic Brass Company “plumbing supply” dolgokat ké- szit, vagyis vízvezetéki felszere­lést. Noha ez a gyár jóval ki­sebb, mint az American Stove, mégis sokkal több látványossá­got nyújt a látogatónak, mint az előbb leirt gyártelepek, mert az ily szerelvények gyártása sokkal komplikáltabb a hordó vagy a kályha készítésnél. MODERN ÖNTÖDE A gyár megtekintését azzal kezdtük, hogy Mr. Melchior megmutatta a gyár összes ké­szítményeit. Hogy mire valók, azt nem igen kellett magyaráz­ni, mert az átlagos munkás is­meri ezen dolgokat. Nagy táblá­ra voltak kifüggesztve, szépen sorjában, számok szerint a kü­lönböző darabok, amelyet itt ily nevek alatt ismerünk: sink, vagy basin-faucet (csap), show­er mixing valve, sleeves, redu­cers, nodes, plugs, bushings, locknuts, tees, elles, wyes, bends, elbows, offsets, niples, stb. Szó­val mindazon dolgok, amelyek a lakóháznak a modern jelszót adják. Itt éppen úgy, mint minden nagyobb gyárban, a munkát kü­lönböző departmentekben vég­zik, tehát a munkafolyamatot leegyszerűsítették, mint a tö­megprodukció azt megkívánja. A látogatás meggyőzött arról, hogy az ily szerelvényeket ké­szítő gyárban legfontosabb de­partment az öntöde, ahol az előbb elsorolt dolgokat az ol­vadt ércből kiöntik. Úgy itt Cle- velandon, mint más városokban is, már számos öntődét láttam. Egyikben sem tudtam valami sokáig időzni, mert bizony az öntödékben a meleg, nedves le­vegő csaknem mindig tele van irritáló gázokkal, amelyek ha­mar megköhögtetik az embert. Azért igazán elbámultam, ami­kor egy valóban nagyon tiszta, világos és szellős terembe lép­egy reggel, minden előzetes be­jelentés nélkül megtagadták a busókat kivinni, mert “gyűlésre kellett menniük”. És azóta állan­dóan gyüléseznek és mint hogy két helyen egyszerre —r a gyűlé­sen és a munkán — nem lehet­nek” igy a bus forgalom szüne­tel. A Motor Coach Co. azt állítja, hogy ez “illegális sztrájk” mert a Smith-Connoly törvény értel­mében nem jelentették be 30 nappal előbb, hogy sztrájkba mennek, viszont a bus vezetők azt állítják, hogy ők nem sztráj­kolnak, hanem gyüléseznek; azt akarják eldönteni, hogy sztrájk­ba menjenek-e vagy nem? A bus vezetők követelése 46 cent órabér javítás, vagyis a je­len 1.04 centről 150-re akarják emelni az órabért. Úgyszintén jelentős javításokat akarnak eszközölni a munkaviszonyok­ban, mivel a jelenlegi munkavi­szonyok nagyon hátrányosak a munkásokra. A bus vezetők az AFL köte­lékébe tartozó Amalgamated Association of Street, Electric Railway and Motor Coach Emp­loyees szervezethez tartoznak és a szerződésük már szeptember elsején lejárt és már azt mege­lőzőleg hetekig folytak a tár­gyalások minden eredmény nél­kül. így két hónapi halogatás után megkezdték a “gyülése- zést”, hogy elhatározzák, hogy mitévők legyenek. Ezzel szem­ben a társaság azt állítja, hogy “minden előzetes bejelentés nél­kül” szüntették be a munkát és addig nem tárgyalnak, mig visz- sza nem térnek a munkára. Bár a lakosság jelentős szá­zaléka nélkülözi a közlekedési eszközt, azonban eddig min­denki eljutott, ahová akart, ha nehézségekkel is és a városi po­litikusok és a szövetségi concil- liator service bizonyára nem a lakosság kényelmét keresik, amikor sürgetik a busók megin­dítását, hanem inkább az fon­tosabb, hogy amig a busók a" garageba állnak, a Motor Co. profitja nem növekszik és ez elég súlyos ok, hogy a soffőrök a gyülésezést rövidre szabják. tünk és ráeszméltem, hogy az öntődében vagyunk. Megtudtam aztán, hogy ezt az öntödét nemrégiben építették és a gyár tulajdonosai azt hirdetik, hogy “ez az ország egyik leg­modernebb öntödéje”. Amint jól körülnéztem, hajlandó lettem elhinni ezt az állítást. Mert ez az öntöde, amire a gyár annyira büszke, valóban olyan újítások­kal dicsekedhetik, amit másutt még nem igen lehet látni. Az ön­tödékben mindenütt látható ho­mokrakásoknak itt nyoma sin­csen. A homokat a munkapa­dok fölé elhelyezett tartályok­ból kapják, pontosan annyit, amennyire szükség van. A for­mákba az olvasztott ércet venti­látorokkal ellátott nyílások alatt öntik, amelyek minden gázt rög­tön felszívnak. És amikor a for­mát széttörik, ezt a műveletet rostával ellátott nyüás fölött végzik, amely nyílásokba bele- szivatják a homokot és a sala­kot. így nem csodálkozom azon, hogy annyira büszkék erre az öntődére. Egy másik igen érdekes és ta­nulságos látványt nyújt ebben a gyárban a “chromeplating” el­járás, vagyis a réztárgyaknak chromiummal való bevonása az “elektrolízis” eljárás utján. Is­meretes, ezen eljárásnál a fémet savakban feloldják s azután vil­lanyáramot vezetnek bele úgy, hogy az a pozitív és negativ sar­kok között az oldatba megy. Eb­ben az esetben a fém a negativ sarokra lerakódik. Ebben a gyárban a negativ sarkot a bronz vagy réz öntvény képezi, amelyre lerakódik a 3 vagy 4- százezred incs (0.00004) vékony chromium réteg, amelynél az át­lagos emberi haj körülbelül százszor vastagabb. A MEGELÉGEDETT MUNKÁS Természetesen igen sok mun­ka van ezen szerelvényekkel, mielőtt a gyárat elhagyják. így pl. tisztítják, fényesítik, külső és belső csavarmenteket vágnak rá, majd erős viznyomás alatt kipróbálják, stb. A teljesen el­készült darabok nem csak az erős konstrukciót mutatják, ha­nem egyben valóban igen szé­pek és nagyon feldíszítik úgy a konyhát, mint a fürdőszobát, amelyben alkalmazást nyernek. Mialatt körüljártuk a gyárat alkalmam volt látni, hogy mi­lyen szabadon beszélnek vagy mozognak ebben a gyárban a munkások. Mr. Melchior példá­ul, hogy úgy mondjam, “ugrat­ni próbált” egy két munkást, akiktől azonban olyan válaszo­kat kapott, hogy ő húzta a rövi- debb végét, a tréfálkozásban a munkások nem maradtak neki adósak. Ezt .azért említem, mert lát­tam már olyan műhelyeket is, ahol mindig vigyázták, hogy nem-e jön valamelyik “bős” s ha , jött, akkor mindannyian eről­tették a munkát. Sem ebben, sem az előbb leirt másik két gyárban ennek nyomát sem lát­tam. Sőt éppen ellenkezőleg, azt mondhatom, hogy az olyan mű­helyben, ahol a szervezet némi biztonságot nyújt a munkásnak, nem csak könnyebben dolgoz­nak a munkások, de egyben jobb munkát is végeznek. így egyáltalán nem elfogult­FIGYELEM CLEVELAND! Október 27-én, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a West Sí­déi Munkás Dalárda első eme­leti helyiségében, 4309 Lorain Avenuen TÁRSAS DÉLUTÁNT tartunk a Bérmunkás javára. Belépődíj 50c., melyért sand­wich, sütemény és kávé lesz felszolgálva. Tisztelettel a Rendezőség. Ságból mondom, hogy amilyen jó harcosok az IWW munkások, ha harcolnak, amilyen jó pajtá­sok, ha mulatnak, éppen olyan jó munkások, ha az általuk megszabott feltételek mellett dolgozhatnak. És végeredményében mond­hatjuk, hogy igazi jó munkát csak a megelégedett munkás ál­líthat elő. A megelégedettséghez természetesen a szervezkedésen át vezet az ut, amelynek a kol­lektiv egyezkedések és szerző­dések csak egyes állomásai, amiken megpihenhetünk egy- egy pillanatra, hogy aztán ujult erővel tovább haladjunk a mun­kásság teljes felszabadításáig az IPARI DEMOKRÁCIA meg­alkotásához. TUDÓSÍTÁS Egy esztendeje múlt, hogy a clevelandi országos értekezleten bejelentettem, hogy “bárhová visz a élet utáni küzdelem, meg­maradok ipari unionistának és lapunk érdekében ott is dolgoz­ni fogok.” Sok nehézség leküzdése után kerülhetett sor arra, hogy fenti ígéretemnek eleget tegyek. Bár a Bérmunkáson keresztül azt hirdettük, hogy a los angelesi South Gate Parkba terveztünk egy pikniket, de annak megtar­tása nem járt volna eredmény­nyel, igy hirtelen megváltoztat­tuk azt és október 5-én, szom­baton este a South Sidei Wo­mens’ Clubba tartottunk egy va­csorát. Valószínű, hogy az idő és helycsere is hozzájárult, hogy nem mindenki volt ott, akiket vártunk, de meg a helyi sport club is az este tartott tár­sas összejövetelt, ahol a magya­rok rendszeresen találkát adnak egymásnak. Mindezeket mérlegelve, min­denképpen sikeres estélyünk volt. Csirkepaprikás tarhonyá­val, zöldborsó sárgarépával, sa­láta, kávé és sütemény volt a vacsora. Kish Gyuláné és Simon munkástársnők egy-egy tortát készítettek, Bercsa munkástárs­nő 3 szép fazék-emelő kendőt ajándékozott, amiket mind ki­sorsoltunk. A konyhán Pap Kál­mánná segített. Pekárovich Fe- rencné a főzés-sütéshez 40 to­jást ajándékozott. Az estély ér­dekében Kish Gyula és Bakos munkástárs és munkástársnő fáradoztak és vitték sikerre. No még zenénk is volt, úgy hogy reggel 3 óráig együtt voltunk. Köszönet az ajándékozóknak, valamint azoknak, akik az ügy érdekében dolgoztak és a jelen­voltaknak, mert 88 dollárt küld­hettünk a Bérmunkás fentartá- sára. Helen Bercsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom