Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-19 / 1446. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ___________$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy -----A.------ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivataios felfogásával. ____________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*‘83£*'42 Diplomatikus nyelven Régidők óta közismert, hogy diplomaták nyilatkozatait nem kell szószerint venni. A diplomatikai “tudomány” jelentős része abból áll, hogy az igazi célt, vagy a tényállást elrejtő nyilatkozatokat tudnak leadni. így tehát az a jó diplomata, aki “fehéret” mond, amikor a “feketét” akarja. Éppen azért nem tartjuk túlságosan biztatónak a diplomatáknak a múlt hetekben tett azon nyilatkozatait, amelyekkel a békére való törekvéseikről biztosították a világát. így például a béke szempontjából mi nem tartjuk valami biztatónak, hogy az atombombák gyártását nem hogy abbahagyták volna, de állandóan fokozódó erővel folytatják. A múlt napokban néhány újságírónak megengedték, hogy némi bepillantást kapjanak az Oak Ridge, Tenn, városban rendkívül nagy titokban folytatott munkálatokba. Ezeknek cikkeiből megtudtuk a következőket: 1. Az állam által épített és két billió dollárba kerülő laboratóriumokat és gyártelepeket bérbeadták több magáncégnek, nyernek pl. a Monsanto Chemical Company, a Clinton Laboratorius, a Fairchild Aviation Corporation, a Clinton Engineering Corporation és még több cég. 2. Ezen cégek ma sokkal több munkást alkalmaznak az oak-ridgei laboratóriumokban és gyártelepeken, mint az állam alkalmazott a V-J nap idején. 3. A háború utolsó napjaiban, amikor az atombombát készítették, csak 1234 mérnök és tudós dolgozott az oak-ridgei kísérleti termekben, amíg ma már 1600. A munkások száma felül van a 30,000-ren, akik három sif- tában a nap mind a 24 órájában dolgoznak. Hogy mit gyártanak ilyen veszett nagy iramban? Hát bizonyára a BÉKÉT. A muníció gyárosoktól eredt az a mondás, hogy a békét a jól felfegyverzett erős hadsereg biztosítja. így most is magánkézre adták az atombomba gyártást s a modern kornak megfelelőleg módosítják a fenti mondást úgy, hogy “az atombombák halmazán nyugszik a világbéke!’’ A hivatalos nyilatkozatok szerint a magánvállalatok ugyan nem atombomba gyártással foglalkoznak, hanem az atomenergia gyakorlati felhasználását kutatják és általában az atomenergia tudományt fejlesztik tovább. A lőporgyárosok is mindig csak az élvezetet nyújtó gyönyörű tüzijtékok felszereléseit készítették, de azért adott pillanatban készen álltak a milliókat, billiókat kitevő hadirendelések azonnali teljesítésére is. Az atomenergia tudománynak ily magánkézbe való játszása erősen növelte a háború után vágyakozó tőkés érdekeltség csoportját. Ezeknek a befolyását láthatjuk úgy a törvényhozóinkon, mint a diplomatáinkon, akik más háborús uszitókkal egyetemben hozták létre a “tough with Russia” külpolitikai irányt. Ez az oka annak, hogy a békekonferencián vagy az Egyesült Nemzetek gyűlésein felmerülő minden, még a legjelentéktelenebb ellentéteket is, mint a háborúra okotadó nagy dolgokat akarnak feltüntetni azok, akiknek a háború mérhetetlen nagy hasznot hajt. És ez az oka annak is, hogy Henry A Wallace ellen oly nagy hadjáratot indítottak, mert azt ajánlotta, hogy abba kell hagyni az atombomba további gyártását és a már meglevőket pedig el kell pusztítani. Ezzel szemben a Bemard Baruch által vezetett bizottság azt ajánlja, hogy tovább is gyártani kell az atombombákat mindaddig, amig az Egyesült Nemzetek oly szervezetet nem teremt, amely a békét határozottan biztosítja. A hivatalos körök, — de különösen a haderő vezetői a Baruch javaslatát tették magukévá. Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy ők szugerálták ezt a javaslatot és Baruch csak az ő nevükben beszél. Már pedig ezeknek az érdeke nem az atombombák elpusztítása, hanem a használata. Azt is hallottuk, hogy merő “pazarlásnak” nevezték az atombombák elpusztításának ajánlatát. “Két billió dollárt költöttünk rá”, — mondják ezek, — “és most semmisítsük meg anélkül, hogy használnánk? Hát micsoda üzlet lenne az ilyen?! És ez a gondolat lappang a háborús uszítás mögött is, mert egyeseknek a háború sokkal jobb üzlet, mint a béke. Azért mondjuk. hogy amig az atombombákat ilyen fokozott eréllyel készítik, a diplomaták békére vonatkozó simanyelvü nyilatkozatait nem kell komolyan venni. Régi taktika A National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetség által támogatott és ma már országos méretű vörösfaló propagandának újabb lökést adott William Green, az American Federation of Labor elnöke, aki a Chicagóban most megtartott évi konvención a megnyitó beszédében “kommunisták üldözésére” szólli- totta fel a naggyülés 650 delegátusát. Green, a NAM és a többi vörösfalók azt a régi taktikát követik, hogy valamelyik kisebbséget valóságos “mumusnak” akarnak feltüntetni, aki a rosszaság megtestesítője; akinek élvezet a rombolás, a pusztítás; aki az összes bajok okozója, — szóval maga Belzebub, akit tüzzel-vassal pusztítani kell. Amikor aztán már átvitték a köztudatba ezt a képzeletbeli nagy veszélyt, azonosították bizonyos kisebbségi csoporttal, akkor kényehnesen ráfogják ellenfeleikre, hogy a szóbanforgó csoporthoz tartoznak, ami elegendő ok arra, hogy megvetés, vagy az üldözés tárgyaivá tegyék őket. Nagyon régi taktika már ez, de mert a nagy tömegek még ma is felülnek neki, újból meg újból felevenitik. A történelem szerint igy üldözték a keresztényeket a Római Birodalom utolsó időszakában. így üldözték később a hugenottákat és más vallásfelekezeteket; igy üldözték és üldözik még ma is a zsidókat. Viszont arra már személyesen emlékezhetünk, miként uszítottak a szociális- ták ellen 30-40 évvel ezelőtt. Az IWW története is elég bizonyítékot nyújt a kisebbség ily üldözéséről. Jelenleg a kommimistákat nevezték ki ilyen mumusnak. Jelen soroknak nem célja a kommunisták védelme, sem elitélése. Itt csupán arra akarunk rámutatni, hogy az uralkodó osztálynak mindig szüksége van ilyen “mumusra” amellyel az elnyomott osztályokat rémitgetheti. De ami még ennél is fontosabb s amire itt valóban rá akarunk mutatni az, hogy amikor már megteremtik az igy kipecézett csoport ellen a közhangulatot, akkor rányomják ezt a bélyeget mindazokra, akikkel politikai, gazdasági, avagy csak ideológiai ellentétbe kerülnek. Itt van például a William Green esete is. Pár évvel ezelőtt, amikor a CIO megalakult és abban John L. Lewis vitte a vezetőszerepet, Greenék rányomták Lewisra is a kommunista bélyeget. Most, hogy már visszatért az AFL-be, noha Green tovább is harsog a kommunisták ellen, keblére öleli régi kenyeres társát, akit tegnap még kommunistának nevezett és az ördögnél is rosszabbnak tartott. A lengyel kormány nagy bűne Az amerikai State Department a napokban közzétette azon lengyel cégek névsorát, amelyeket a jelenlegi lengyel kormány ál- lamosiani akar. A jegyzék 917 cégnek a neveit tartalmazza és a State Department felszólítja azokat az amerikai polgárokat, akiknek érdekeltségeik vannak a nevezett vállalatokban, hogy igényeiket jelentsék be. A State Department közleménye szerint a 917 cég közül 513 már német kézen volt. Ezeket tehát lefoglalják minden kompenzáció nélkül. A további 404 vállalatnál azonban bizonyos kárpótlást fognak fizetni. Az idevonatkozó igényeket azonban 30 napon belül kell bejelenteni. Az amerikai hivatalos körök szerint a lengyel kormány szerfelett nagy bűnt követ el a nevezett cégek lefoglalásával és kisajátításával. Az amerikai kormány természetesen védeni fogja az amerikai polgárok vagyonait. A felsorolt cégek némelyikében amerikai tőkét fektettek be, másokban viszont, lengyel származású amerikai polgárok vannak érdekelve. Tetézi a lengyel kormány bűnét az is, hogy hirtelen jött ki ezzel a dologgal és igy nem adott elég időt a jámbor lengyel hazafiaknak, hogy üzleti érdekeltségeiket átutalják amerikai rokonaik neveire. így nem csodálkozunk azon, hogy a lengyel kormányt nem igen kedvelik a hivatalos amerikai körök. Hogyisne, hiszen a földosztáson kívül most már az üzleti vállalatok kisajátításának nagy bűnébe is beleesett. A profit védelme Lapunk más hasábjain említést teszünk arról, hogy New York egyik külvárosában, Flushingon, a General Steel Product Corporation elnöke, Thomas F. Kerns hízott ökröket hozatott Texasitól, hogy a nehéz munkát végző gyári munkásokat valamennyi húshoz juttassa. Mr. Kearns nyilatkozata szerint a vágóhídon leölt és feldarabolt húst ingyen akarta kiosztani munkásai kozott. Most azonban hire jött, hogy az OPA new yorki irodájának vezetője, Harold L. Cohen megtiltotta a Texasból hozatott vágómarha ily elosztását. A tilalom megindokolásában azt mondja, hogy a Mr. Kearns eljárása “szétrombolná a huselosztásnak normális történelmi folyamatát”. Ez a normális “történelmi’’ — illetve megszokott — folyamat azt jelenti, hogy közbeeső magánérdekeltségek elesnek a profitCohen szerint ez precedensül szolgálna más vállalatoknak, szállodáknak és vendéglőknek, hogy nagymennyiségű húst szerezzenek “a szokásos üzleti ut megkerülésével” és ezzel tönkremennek az ipart. Másszóval az Office of Price Administration most már nem csak a vásárló közönség érdekeit védi, amire alakították, hanem az üzletek profitjait is, amihez valójában semmi közének sem kellene lenni. Az üzleti érdekeltségnek úgyis elég hatalma van a profit vé- ueimere.
