Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-19 / 1446. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 19. magyar segélybizottság vezéreinek tanulmányi vizsgálatára, ne pazaroljuk időnket a bizottsági veszekedések elsimítására, ha a magyar testvéreinken segíteni akarunk, lépjünk akcióba saját magunk. Ha már magyar ügyekkel foglalkozunk, úgy nem hagyhatjuk ki az Am. Magyar Népszavát, mely újságnak lengyel, sváb és zsidó szerkesztői akarnak “igazi magyar’’ levegőt átpumpálni Magyarors z á g r a. Ezek az urak amilyen nagy nácik és Horthy legények voltak az utóbbi 25 esztendő leforgása alatt, most olyan nagy magyarok lettek, hogy hozzájuk képest, Árpád apánk csak egyszerű magyar menekült volt. Ezek most háromszor naponta oroszt, románt és cseheket falatoznak reggeli, ebéd és vacsorára, mindennap pontosan ilyen sorrendben. Ha aztán némelykor elrontják a gyomrukat a nagy falásban, úgy ennek nyomait az Amerikai Magy. Népszaván meglátjuk. Egy ilyen gyomorrontás tünetei láthatók az Am. Magy Népszava okt. 9-iki számában, ahol az uj román főkonzul kinevezése ellen tiltakozik a főszerkesztő. “Michael Ralea az uj román konzul, dr. Robert Ley-nek a náci munkásfront vezetőjének kebelbarátja volt, akit az oroszok mint quislinget használna^ a saját politikájuk támogatására. Ilyenekből áll a román kormány és ezeknek adták oda az oroszok Erdélyt, amiért most a románok kiszolgálják őket.” Nem tudjuk, hogy mennyi alapja van a Népszava vádjainak és nem is igen akarjuk kutatni, mert az egész biztos, hogy náci fattyúhajtások vannak és lesznek a világhelyzet irányításánál, hiszen éppen ezért láthatunk ily eltorzult képet arról. Ami meglepő és gyomorgörcsi önkívületről tanúskodik, hogy éppen annak a Népszavának a főszerkesztője tiltakozik a náci múlt miatt, aki jó maga is, a legintimebb kebelbarátja volt Horthy Miklósnak a náci-fasizmus ősapjának, akinek magvetése nyomán nőtt ki az a nácizmus melyhez Ralea a mostani román konzul annak idején csatlakozott. Ha tehát nem a gyomorgörcs környékezné a fő- szerkesztő urat, akkor nem hogy tiltakoznia kellene Ralea kinevezése miatt, hanem inkább gratulálna a kinevezésnek. Utóvégre senki jobban nem illik egy román náci kézszoritáshoz, mint egy magyar náci. A főszerkesztő ur tiltakozásának a valódi lényegét a Népszava olvasók nem tudják, mi azonban tudjuk. A tiltakozásnak a féltékenység és irigység a mozgató rugója. Irigylik azt, hogy addig amig a románok odaátról küldtek ide egy volt nácit, a magyar kormány, egy Washingtonban tartózkodó magyar nácit sem tartottak érdemesnek a konzuli kinevezésre. Eckhardt Tiborról van szó, akinél hűségesebb Horthy-náci nem született a föld kerekségén, de a magyar kormány nem követte a román szomszédok példáját és ellenkezőleg azzal a megbízatással küldte ki a képviseletét, hogy tartsák maguktól távol a volt Horthy árulókat. Hát bizony ily nagy bajok érEgyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1909 október 13 — Francisco Ferrer-t a spanyol szabadgondolkodó iskola megalapítóját és tanítóját a klérus által irányított spanyol kormány kivégeztette. 1885 október 14 — Megalakult Pittsburghban (Penn.) az “International Working Peoples Association”. 1910 október 15 — Az IWW fresnoi szólásszabadság harc kezdete. 1935 október 17 — Az olasz fasiszta kormány által üldözött Alfonzo Petrini anarchistát Szovjet Oroszország vissza deportálta Olaszországba. 1939 október 17 — A san franciscoi bombamerénylet elkövetésével vádolt és a hamis tanuk vallomása alapján életfogytiglani börtönre Ítélt Warren K. Billings-t 23 évi, 2 hónapi és 21 napi rabság után szabadlábra helyezték. 1927 október 18 — A coloradói nagy bányász sztrájk kezdete az IWW irányítása mellett. SZÉGYENFOLT A DEMOKRÁCIÁN Tennessee egyike az Egyesült Államokat alkotó 48 államnak, de az ott uralkodó viszonyok következtében inkább beillene Afrika legelmaradottabb részébe, mint az Egyesült Államokba. Tennesseenek, mint a déli államok legnagyobb részének a lakosság jelentékeny százalékát feketék alkotják, akiknek sorsa — dacára, hogy a rabszolgaságot már több mint 80 évvel ezelőtt megszüntették — ma sem jobb, mint volt a rabszolgaság idején. A fehér lakosság tudatlansága és fajgyűlölete még mindig burjánzik és a legcsekélyebb szellő is elegendő, hogy azt kirobbantsa, ami által a feketék rettegésben élnek. Ha sérelem éri a feketéket, igazságot sem egyén, sem törvény előtt nem kaphatnak és ha felháborodásukban a saját módszereik szerint kívánnak igazságot szolgáltatni, a lincselésnek teszik ki önmagukat és sorstársaikat. A közelmúlt napokban is egy ilyen eset foglalkoztatta Lawrence- burg városát, amelynek előzményei ez év februárjában játszódott le Columbia nevű kis falucskában. Úgy történt, hogy egy néger asszony a rádióját javitatta egy rádió üzletbe és dacára annak, hogy — a rádió tulajdonos szerint — a javításért uzsora árat fizetett, a rádió a javítás után sem volt jobb, mint azelőtt és ezért felháborodásának adott kifejezést. A rádió javító — aki fehér volt — sértve érezte magát és hogy megtorolja a rajta esett sérelmet, megütötte a fekete asszonyt. Az asszonynak azonban egy 17 éves fia is jelen volt — aki dacára fiatal korának, már a háborúból visszatért veterán volt — anyja védelmére kelt és dulakodás közben a fehér fiút az ablakon át kilökte az utcára. ték az Am. Magy. Népszava féle duplahazafiakat, még csak egy kis konzuli pezsgőzés is lehetetlen a számukra. És mindezt azoknak a kutyafejü tatároknak köszönhetik. Nincs tehát mit csodálkozni azon, ha a megrémült futás közben még saját társaikat sem ismerik föl. így történik aztán meg, hogy volt nácik, volt nácik ellen tiltakoznak. Az incidensnek a faluban ha- már hire járt és a fehérek cso- porotosulni kezdtek, izgatottan tárgyalták a történteket és a hevesebbek uszították a tömeget, hogy meg kell lincselni a fekete fiút és az anyját is. A feketék is látták, hogy veszélyben vannak mindannyian és hogy a támadás ellen sikeresebben védekezhessenek a feketék által lakott “Mink Slide” elnevezésű részben gyülekeztek, közbe pedig a fiút és az anyját autón elvitték a legközelebbi városba, ahol vonatra ültették, hogy biztos helyre vigyék. Az éj folyamán az állami rendőrség behatolt a fekete negyedbe, akiket az ott meghúzódó lakosság a sötétség miatt nem ismert fel és azoknak ajtót nem nyitott, mire azok az ajtókat kezdték betörni. Ekkorra már a felizgult fehér csőcselék is körülzárta a feketék által lakott negyedet és lövöldözés kezdődött minden irányból, melyben négy rendőr megsérült. A történtekért a “Mink Slide” összes férfi lakosságát elfogták és egy hétig tartották börtönben, minden tárgyalás nélkül. Ezalatt az idő alatt a legterror- isztikusabb vallatás alá fogták őket és többekből beismerő vallomást vertek ki. Kettőt az elfo- gottak közül halálra kínoztak, mert állítólag “megakartak szökni”. Az összes letartóztatottak száma 103 volt. Végül 25 ellen emeltek gyilkosság vádat, a többit szabadon engedték. Ennek a 25-nek a közelmúlt napokban folyt le a tárgyalása Lawrenceburghban, amel yen elejétől végig a legnagyobb elfogultság nyilvánult meg a vádlottak ellen. Bizonyíték egy ellen sem volt, hogy a lövöldözésben résztvett. Egyiknél sem találtak fegyvert — hát a razzia alkalmával valahol szereztek egy vadász és egy ócska gépfegyvert, amit a tárgyaláson bizonyíték gyanánt mutattak be, de azt nem tudták bizonyítani, hogy a fegyverek bármelyike használva volt és hogy valaki a vádlottak közül használta. Az esküdtszék összeállítása tiz hetet vett igénybe, amelybe a vádló ügyész csak fehéreket fogadott be és a feketéket mind visszautasította. A fehér esküdtjelöltek mind beismerték, hogy elfogultak a feketékkel szembe és hogy nem tudnának pártatlanul ítélkezni feketék felett. A védelem a törvény által megengedett 200 visszautasitási jogát felhasználta és végül is kénytelen volt elfogadni oly esküdteket, akik nyíltan beismerték, hogy “I just don’t like niggers.” A tárgyalást vezető biró, a vádló ügyész és segédei, valamint a koronatanúk és rendőrök a tárgyaló teremben nyíltan hangoztatták, hogy a feketéket nem tekintik a fehérekkel egy- rangu polgároknak és ha tőlük függne ez a tárgyalás meg sem történt volna, hanem a vádlottakat minden tárgyalás nélkül a legközelebbi fára felkötnék és szitává lőnék. Ezzel szembe a védelemtől minden lehetőséget megtagadtak annak bizonyítására, hogy az egy hetes terror uralom, amelyben Columbiának része volt az elmúlt februárban nem a vádlottak és egyáltalán nem a feketék kezdeményezésének volt a következménye. Az elfogult biró azt sem engedte meg, hogy a vádlottak, vagy a védőügyvéd felevenitse a múltban elkövetett lincseléseket és azok kivitelét, amely fényt vetett volna arra, hogy a feketék miért vonultak el és rendezkedtek a védelemre február 25-én. Ha egyáltalán megengedték a védelemnek hathatós bizonyítékot felsorakoztatni, azt a zsűri jelenléte nélkül engedték csak meg, hogy az ne befolyásolja a 12 esküdtet az ítélet kimondásánál. A férc tárgyalás 14 napig tartott és az esküdtek egy óra 53 perc alatt hozta meg a döntést, amely még a legoptimistább szemlélőt is meglepett. Eszerint a vádlottak közül 23 nem bűnös és csak kettő ellen hoztak marasztaló ítéletet, amely nem vonhat maga után több, mint 21 évi börtönt. Bár a tárgyalás befejezése sokkal jobb, mint amilyenre számítani lehetett, de az semmiesetre sem a biró, vagy a vádló ügyész javára irható, mert ők minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy a legenyhébb büntetés életfogytiglani börtön legyen, mind a 25 vádlottnak. Viszont az is megállapítást nyert, hogy bár az Ítélet igazságtalan a két vádlott ellen is, abban az atmoszférában az esküdték nem hozhattak más Ítéletet saját életük biztonsága szempontjából. A védelem uj tárgyalást kér és annak megtagadása esetén az állami és ha szükséges a szövetségi legfőbb bíróság elé viszik az ügyet, de ha sikerül is a két ártatlanul elitéit büntetését megsemmisíteni, az a tény, hogy ily eset megtörténhet ma a 20-ik század derekán az Egyesült Államokban, örök szégyenfolt marad azon a demokrácián, amellyel annyira kérkednek. SZTRÁJK, VAGY NEM SZTRÁJK? Chicago lakosságának közlekedése az amúgy is rossz s elégtelen közlekedési eszközök következtében, még súlyosabbá vált, amikor a Chicago Motor Coach 1,100 alkalmazottja beszüntette a munkát és közel SOOjOOO utasnak, akik a motor bussokon utaztak más közlekedési eszköz után kellett nézni. A munkaszünet már két hete tart, de eddig még az sem nyert megállapítást, hogy sztrájk-e ez vagy nem sztrájk. Úgy történt a dolog, hogy az autobus vezetők
