Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-19 / 1446. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1946 OCT. 19

NO. 1446 SZÄM

Fokozódik a husinség

A HÚSIPAR URAI MINDENÁRON MEG AKARJÁK TÖRNI AZ ÁRSZABÁLYOZÁST. — PÉLDÁTLAN ÖSSZEESKÜVÉS AMERIKA NÉPE ELLEN. — HÚST KÖVETELNEK A MUNKÁSOK

WASHINGTON — A még pár nappal ezelőtti nagy hus-bő- séget hirtelen olyan hushiány váltotta fel, aminőhöz hasonlót Amerikában még nem tapasztaltak. Egyszerre eltűnt a hús a mészárszékekből, valamint a nagy vágóhidak raktáraiból is. Legalább is ezt állítják a vágóhíd tulajdonosok és az Office of Price Administration ügynökei sem tudják, hogy hová lett a hús; illetőleg ezek is azt állítják.

A rendkívüli hushiányra a na-'*------------------------------------------gyón is megnyomorított ármeg- rögzitések adtak okot. Nyilvánvaló, hogy a nagy vágóhidak és a huströszthöz tartozó érdekeltség meg akarja semmisíteni az árszabályozást. Nyíltan hangoztatják, hogy addig nem lesz hús, amig a húsféléket vissza nem helyezik a szabadkereskedelembe. Erre vonatkozólag már meg is indították a hivatalos eljárást, amennyiben a “Beef Industry Advisory Committee” beadta a kérvényt az árszabályozó irodához, hogy a marhahús és a borjúhús arait vegyék le az árszabályozásról.

Ez a septiben alakított bizottság a vágóhidak tulajdonosaiból áll és nevükben Roscoe G. Hayne, a Wüson and Co. alelnö- ke, továbbá Robert S. Thomas, a Lima Packing Co. elnöke Írták alá a folyamodványt. Általában úgy néz ki az egész dolog, mintha az árszabályozás eltörlését már elhatározták volna, de az OPA tisztviselői azt akarják mutatni, hogy csak az egész országból jövő nagy nyomásnak engedve szabadítják fel a húsféléket az árszabályozás alól és engednek utat a drágaság újabb emelkedésének. Ebben az ügyben egyébiránt a döntés a földművelésügyi miniszter, Clinton P. Anders kezében van.

Hushiány következtében óriási hosszú sorokban állnak az asszonyok azon mészárszékek előtt, ahol egy kevés húst tudtak keríteni. A legtöbb mészárszéket azonban zárva tartják. New York városban a városi tanács 19 szavazattal 2 ellenében elhatározta, hogy kérni fogja Truman elnököt, hogy a húsipart foglalja le és vegye szövetségi állami kezelésbe. Joseph T. Sharkey, a többségi párt vezetője ezt mondotta:

MEDDIG TŰRI A NÉP

“Az éhínség réme fenyeget bennünket. Ennek a városnak a gyermekei rosszul tápláltak, nem jutnak húshoz, holott a tenyésztők legelőin nagy csordák tanyáznak. Az amerikai nép ellen összeesküdtek. Ezen összeesküvéssel a húsipar tulajdonosait vádolom, mert jól tudjuk,

hogy minden korlátozó intézkedések dacára is elláthatnák a várost hússal, ha akarnák. Remélem, hogy Amerika népe nem fogja tűrni ezt a kiéheztetést!”

A nagy husinségnek egy másik magyarázatát a kukorica magas árában találják. Kukoricát használnak a vágó állatok kihizlalására. Jelenleg azonban a kukorica ára olyan magas, hogy a termelő jobban jár, ha eladja, mintsem állatokat hizlal vele. Lehetővé tette a husinség gyors beálltát a hütőházak hatalmas kifejlesztettsége is. Régebben a farmerok kénytelenek voltak eladni a kihizott marhát, vagy disznót, mert a további etetés merő ráfizetés lett volna. Viszont házilag csak a saját szükségletét tudta elraktározni. Mostanában azonban már nagy hütőházakat építettek közhasználati célokra, amelyekben a farmerok 250-500 font befogadására képes “locker’’-okat (kis kamrácskák) bérelnek, ahol elraktározhatják a leölt állatokat és megvárhatják a magasabb árakat.

Ugyancsak New Yorkból jelentik, hogy végre bekövetkezett itt is, amit eddig csak európai országokból hallottunk, hogy a gyártulajdonosok vásárolnak vágóállatokat s látják el hússal a munkásokat, mert azok állítólag már annyira “elgyengültek”, hogy nem tudják végezni a nehéz munkát. Noha ez utóbbi állítást még nem igen kell komolyan venni, annyi tény, hogy New York egyik külvárosában, Flushington a General Steel Product Corporation ezt az indokot adva 38 hízott ökröt hozatott Texasból, amelyeknek húsát a gyár munkásai között fogják kiosztani.

New York állam felső részéből viszont azt jelentik a farmerok, hogy a városokból kiözönlő népek ellopják a borjukat és teheneket, amelyeket az erdőkben leölnek és feldarabolva eldugják az automobiljaikban.

WASHINGTON, D.C. — Lapzártakor vesszük a hirt, hogy a hushiány okozta országos felháborodás elnémitására Truman elnök eltörölte a hús árellenőrzését, hogy ez majd piacra enÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . .

Most már nyilvánvaló, hogy a nagy garral megindított Magyar Segély akciót olyannyira elszabotálták, hogy még a Ver- hovay Egyesület is tiltakozni kényszerült a tétlenség ellen. Ahogyan mi tudtuk, hogy nem az igazi segélyzési szándék hozta össze a mindenféle irányú kétes elemeket egy táborba, ugyan úgy tudták ezt ők saját magukról. így az ami van, a segély- gyűjtés körül, az csak természetes folyamata a zagyvaléknak ahonnét más eredményt nem is lehet várni. Vannak aztán né- hányan jó szándékú tiszta emberek közöttük, de olyan csekély számban, hogy ezek legfeljebb csak fájdalommal szemlélhetik saját magukról, hogy csak létrának használták őket, melyen a reakciós elemek fölkapaszkodtak.

A segélymozgalom amennyi csekély anyagi jövedelmet hozott az éhezők részére, felmérhetetlen károkat okozott az egész magyar népnek erkölcsi téren. Egyetlen nemzet fiai sem veszekedtek annyit azon, hogy hogyan segítsék honfitársaikat, mint a magyarok. Különösen az egyházi elemek szemérmetlen akarnoksága bizonyos bizottságokban szégyenletesen nyilvánult meg. Ha a gyűléseken nem is annyira nyíltan, de beszélgetés közben nem egyszer nyilatkoztak az ilyen egyének. Az egyik azt mondta, hogy nem érdemes adni, mert a segély csak a zsidóknak jut, a másik viszont nem adott volna egy fél centet sem, mert abból nem adnak semmit a zsidóknak. A baptisták is csak úgy csatlakoztak a mozgalomhoz, hogy abból a magedi a húsárukat. Hogy a profit éhes töke milyen árakat fog azért számítani, ennek már a közeli napokban szenvedő részesei leszünk.

KABINET GYŰLÉS A HUSHIÁNY MIATT

WASHINGTON — Truman elnök kétórás miniszteri tanácskozást tartott a husinségre vonatkozólag. Ez már a negyedik tanácskozás volt, amit kabinet tagok és más magasál lásu hivatalnokok a hushiány következtében tartottak. Ugylátszik, hogy semmi érdemleges dolgot sem tudtak kisütni, mert Charles Ross, az elnök titkára csak annyit tudott mondani, hogy “az érdekelt körök élénk figyelemmel követik a hushiány- ügyet.”

gyár baptista vallásu egyéneket fogják segíteni. Mivel nincsen- nek megelégedve az eredménynyel, külön akarnak válni és magyar baptista gyűjtési mozgalmat indítani.

Az ilyen zavaros helyzet azért még nem akadály arra, hogy a Segélybizottság vezérei ne mennének át egy kis tanulmányozási kőrútra Magyarországba. Persze a nagy egyletek pénzén. Hogy aztán az mennyivel hasznosabb volna, ha azzal a magyar árva gyermekek szájába tennének néhány falatot, arról teljesen megfeledkeztek a segélyezési vezérek. Már jól benne leszünk a télbe, mire visszaérkeznek és ájtatos pózban fogják jelenteni, hogy a magyar népnek nincs téli ruhája és újra lesz nagy beszámolási lárma és igy fog tovább folyni a gyűjtési lárma, melynek legélesebb hangja ismét csak az lesz, hogy nem fog adakozni számottevően az amerikai magyarság.

Erre a célra még újabb konferenciákat is hoznak össze, ahol ismét lesznek nagyhangú beszédek és elhatározzák, hogy majd a jövő gyűlésen határozni fognak. Kézszoritások és bankettozások lesznek közben bőven, de hát az már megszokott dolog, hogy az éhezők javára jól lakni, az egyik leggyakoribb jelensége a gyűjtésnek. így fog ez menni tovább mindaddig, mig a végső elszámolás meg nem fog történni és csak azután lesz az igazi bűz, mely rendszerint az ilyen összeszedett egység után származik.

És mindezek után nem szeretnénk ha bárki is azt gondolná, hogy mi a magyar nép segélyzése ellen volnánk és a csekély munkás keresetünkből nem szívesen vonjuk el amennyi lehetséges a magyar nép támogatására. Habár azt tudjuk, hogy a magyar nép csak saját maga segíthet saját magán és ily irányban bizonyára próbálják a legjobbat, a mai helyzetükben nagyon fontos, hogy sürgős segítséget kapjanak. így tehát ismét hangsúlyozzuk, hogy a legjobb és a leggyorsabb segítség az egyéni segítség a magyarországi hozzátartozóink és barátaink részére. Azt aztán biztosan tudjuk, hogy ezen a téren nem érte sem erkölcsi sem anyagi szégyen az amerikai magyarságot. Mint egy ember siettek a támogatással, ami aztán számottevő volt a magyar nép tarthatatlan nyomorának a részbeni enyhítésénél. Erről a magyar kormánykörök elismerése a legszebb bizonyíték. Ne várjunk tehát a

hetTIírónika