Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-05 / 1444. szám
1946. október 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal A modern Harc (Vi.) A napokban minden nagyobb napilap első oldalán, nagy betűkkel közölték, hogy Stalin kikerülhetőnek tartja a háborút. Ezt úgy állitották be, mintha már örök béke lenne, mintha megszűnne a harc a nagyhatalmak és az érdekcsoportok között. Stalin nem mondta, a tőkéseken élősködő s meggazdagodott lapok meg nem is merik megemlíteni, hogy ha nem is háború formájában, de a harc tovább főijük, sőt fokozódik, mert nem lehet béke ezen két ellentétes gazdasági-társadalmi rendszer között. Amint most egy országon belül, mint itt Amerikában sem lehet béke a kizsákmányoló és kizsákmányoltak között. Itten is a harci erők mindkét oldalon szervezkednek, harci módozatokat terveznek és visznek keresztül. De amint a bérharcokat és sztrájkokat nem nevezik háborúnak, úgy a nagyhatalmak között folyó harcokat sem föltét- len háborúnak fogják nevezni, vagy fegyverrel fogják megvívni. De nem fogja azt elkerülhetővé tenni, csak csökkenteni, csak remélhetőleg modernebb formában fogja azt megvívni. Fegyverrel, akármilyen modern is az, nem lehet végleges győzelmet aratni, amint Stalin mondta még az atombombával sem. Stalin és minden gazdasági tudós, kutató tudja, hogy modem fegyverek helyett, modern termelés kifejlesztése fogja eldönteni a harcot. A termelés mennyisége, a népek szükségleteinek a kielégítése, ellátása lesz a harc eldöntésének fő tényezője. Azért leginkább az oroszok fogják kerülni a fegyveres harcot, a rombolást, nekik idő kell a termelést fokozni, az iparokat kiépíteni, nem csak az orosz területeken, hanem a szomszédos és a köztulajdon rendszerére tért országokban. Egymást erősitik kiegészítik azáltal a tökésrendszerrel folyó versenyt, nagyban a köztulajdon rendszer részére billen^ tik. Mert az egész harc attól függ, hogy meljük oldalról tudnak több élelmet, ruhát, otthont adni a népek millióinak. Az nem fogja azt jelenteni, hogy egyik fél sem fog ezek után fegyverkezni. De mentői nagyobb haladást tesznek az élethez szükséges cikkek gyártása terén, annál biztosabb a győzelem. A fegyverkezés mellett a termelés fogja nagyobb mértékben az erőt fokzoni,' a világpiacot meghódítani, megmutatni tényleges eredmények folytán, hogy a tőkés rendszer, vagy a köztulajdon rendszer a jobb. Melyik látja el jobban és bővebben az emberiség szükségleteit. Melyik rendszer biztosítja az emberek megélhetését. Ezeket kell megvizsgálni, hogy megértsük, inteligens véleményt formálhassunk és mondhassunk arról a titáni harcról, mely ezen két ellentétes rendszer között folyik és minden tagadás dacára is még fokozódni fog. A TŐKÉSEK OLDALÁN A tőkések oldalán a vezérszerepet Amerika viszi, tehát innen indul ki minden irányítás, innen várják a segélyt, útmutatást, minden olyan országban, mely a tőkés rendszer alapján akar maradni. Innen kellene kiindulni ezen modern harcban döntő szerepet játszó ipari termények halmazának. Innen várta és még most is várja sok ország a segítséget, a jólétet, a munkaalkalmat. Leginkább az angol-amerikai csapatok által megszállt országokban. Például Európában egyetlen egy országban sem termelnek gyapotot, azok az angol gyarmatok, az amerikai, vagy az orosz gyapot termelésre támaszkodnak. A legmodernebb szövőipar értéketlen ezen gyapot nélkül. De még itt Amerikában is visszatartják a gyapotot, hogy nagyobb árakat csikarjanak ki a gyárosoktól. És nem is remélhetik az európai országok, melyek gazdaságilag és politikailag csődbe kerültek, hogy ezek az amerikai trusztök, nekik fognak szállítani, meljmek a megfizetése olyan bizonytalan. Ugyan ez áll sok más fontos nyersanyagra, melyek nélkül a gyártási folyamat nem indulhat meg. így nem csak Európában, hanem itt Amerikában is teljes évet veszítettek a termelési versenyben, mely az egész emberiségre nagyon kedvező formában vezette a harcot. Látjuk, hogy itten az árak emelkedése és hiánya van, melynek nagy része mesterséges. Például a kormány kimutatása szerint, ma sokkal több az állat Amerikában, mint bármikor (a vágómarhákat értjük) mégis hetekig nem lehet húsféléhez jutni. Ugyancsak a gyapot termelés is igy van. A raktárakban nagyobb mennyiség van, mint bármikor, még sincs ruha a piacon. Vagy csak háromszoros ár mellett lehet ruhaféléket kapni. A termelés fokozására van nagy szükség, mégis az árak gyors emelkedése folytán bérharcok láncolata van és ez is nagyban csökkenti a termelést. Egy veszedelmes körforgás kezdődött. Áremelés, mely magával hozza a munkabérek emelésének követelését. A munkabérek emelése újabb áremelést von maga- után és ez a körforgás határtalan. így a tőkés rendszer legerősebb birodalma egy örvénybe került és a körforgás szédületessé fokozódik. Több sztrájk, kevesebb áru, nagyobb árak, megint sztrájk és áruhiány és igy tovább. A KÖZTULAJDON RENDSZERÉBEN melynek Oroszország a központja. Ottan a termelés korlá- sát csak a munkáshiány korlátozza. Rendszeresen tervezett, szervezett elosztási rendszer mellett, úgy a nyersanyag termelése, mint szükségleti arányban való elosztás, minden munkást foglalkoztat. De nem csak Oroszországban, hanem a köztulajdon rendszerét elfogadó szomszéd országokban is a termelés teljes erővel folyik. Ahol gyapot kellett, oda az oroszok küldtek, ahol ólom, réz, aluminium kellett, oda azt küldtek anélkül, hogy az árakon, vagy esetleges hasznon aggódtak volna. Pénz helyett kész árut kémek és fogadnak el. A munkának van igazi értéke és minden eszközzel megakadályozzák, megszüntetik a spekulációt, a fekete piacot, az áru eldugást, felhalmozást. Még német és osztrák területeken is, amely legnagyobb ellensége volt a köztulajdon rendszernek, teljes erővel dolgoznak és termelnek. Ha még nem is látják el a lakosságot minden szükségleti cikkekkel, de van remény, hogy a fokozódó termelésből nekik is jut. Mind amellett, hogy még a Szovjetek ellenségei is azt jelentik levelekben, hogy akik dolgoznak, azok duplán kapnak élelmiszereket. A rendes munkabéreken felül élelmiszer pótlékot, melyet az angol-amerikai megszállott területeken, még csak a fekete piacon, nagy összegekért lehet kapni. Az orosz kormány jelentése szerint, amig a forradalmat megelőzőleg, 27,700,000 faekével művelték a földeket. 1939-ben, már 523.000 tracktorral, fele idő alatt, sokkal többet termeltek. Valamint a most megkezdett ötéves terv végén, 1950-ben a tracktorok évi termelését 112.00-ben remélik elérni. A háború kényszer hatása alatt, részben előre tervezett folyamat szerint, az Ural és az Altai hegységben óriási ipartelepeket állítottak fel. Most a nyugati részeken is felépitik és üzembe hozzák a lerombolt ipartelepeket. Az alap ipar, vas, acél, ólom, réz, aluminium gyártása a háború előtti mennyiség két- szeressére emelték és még most állandóan fokozzák. így nem csak a saját iparunkat, hanem a • szomszéd országok ilyen szükségleteit is képesek most még csak részben, de az öt éves terv keresztülvitele után bőségben ellátni. Ezen modern harc. kimenetele attól fog eldőlni, hogy mennyi tracktort, modern termelő gépeket s azok segítségével menynyi kész árut fognak tudni szállítani a világ lerongyolódott, és éhező millióinak. Ha a tőkés rendszer képes volna a hasznából engedni csak is azért, hogy ezen csődbe került országok népeit ellássa és esetleg munkába állítsa, képes volna az amerikai iparral versenyző európait segíteni lábraállitani, azt szükséges nyersanyaggal ellátni anélkül, hogy abból is, valamint a kész árukból is nagy hasznot hajtson, akkor még sokáig fentarthatná a tőkés rendszert. De ha azzal szemben, a köztulajdon rendszerre áttért országokban haszon nélkül, ha a kezdetben nehéz munkával is, felépitik az iparokat, azáltal nagyban fokozzák a termelést. Ha a természeti kincsek, nyersanyagok útját nem zárják el soviniszta határok, magátulajdon érdekeltségek, akkor nagyon gyors fellendülés várható az egész Európában. Csak a gazdasági korlátozottság és határok lerombolása, fontos nyersanyagok és az esetleges újabb felfedezések és egymással való kicserélés folytan minden ország, mely az ilyen nyersanyagot, feldolgozási üzemeket köztulajdonba veszi, rohamosan fejlesztheti ipari termelését, melyet a múltban leginkább a nemzetközi bankárok nagy haszonvágya tett lehetetlenné. Ha Magyarországra szállítanának 100,000 tracktort, többet segítene a modern harc megnyerésében, mintha 100.000 darab ágyút adnának. Valamint egy modern aluminium gyár felépítése, melyet az országban dúsgazdag bauxit kihasználására most terveznek, többet segít ezen harc eldöntésében, mint a legmodernebb muníció gyár. A háború hiénái A HAJÓÉPÍTŐ IPARBAN ZSAROLTAK LEGMAGASABB 1RO- FITOT A GYÁROSOK. — A SZÁMVIZSGÁLÓK KIMUTATÁSA SZERINT 19 HAJÓGYÁROS 356,006,612 DOLLÁR PROFITOT HARÁCSOLT. WASHINGTON — A kongresszus alsóházának Merchant Marine Committee nevű bizottsága előtt a szövetségi számvizsgáló hivatal okmányokkal bizonyította, hogy a hajógyárosok pro- fitharácsolás tekintetében messze felülmúlták még a többi hírhedt háborús profitzsarolókat is. Marvin Coles ügyész állítása szerint 19 hajógyár több mint 356 millió dollár profitot zsebelt el, noha a gyárakat is a kormány építette. így például a St. John River*-----------------------------------------Shipbuilding Corporation csak 600 dollár tőkével rendelkezett. Azonban ezen 600 dollár befektetéssel elérte azt, hogy a kormány 16,029,112 dollár befektetéssel épített hajógyárat ezen cég részére, ahol aztán 2,080,000 dollár tiszta hasznot zsebeltek be. Az annyira behirdetett Henry J. Kaiser is igen busás profitot kapott. Marvin Coles adatai szerint Kaiser 192,237,284 dollár porfitot nyert a hajóépitéseken. Kaisert a bizottság kihallgatta. Ez azonban nem sokat használt, mert Kaiser azt állítja, hogy még több járt volna neki, “any- nyi sokat takarított meg az állam részére”, de talán már nem volt szive többet is elvenni. A felemlített 19 hajó gyár összesen csak 22,979,275 dollárt fektetett be a hajóépitésbe. Ezzel a tőkével képesek voltak szerttenni 356,006,612 dollár profitra. Ezen számadatokat a szóba nforgó cégek könyveiből vették. Coles ugyan bejelentette, hogy ezen profit egy részét az úgy nevezett “renegotiation” (újbóli egyezség) révén a kormány képes volt visszatartani. A bizottság most azt akarja megállapítani, hogy a hajóépítő cégek profitjából mennyi volt az “unreasonable” (méltánytalan). Miután eddig semmiféle törvény nem szabta meg, hogy mi a “reasonable” és mi az “unreasonable” profit, a profitzsaroló hajóépítők semmiféle büntetést nem fognak kapni, legfeljebb csak “morális” elitélésben lesz részük.
