Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-30 / 1417. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WOUKEK) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ........... $2.00 Félévre .............................. 1-00 Six Months ............ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879,___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Bűnrészesek nek az oly cikkek gyártásához, hogy hamarosan elönti a piacot, ami viszont munkabeszüntetéshez vezet. Szóval, — mondotta a kutyaszövetség elnöke, — a maximá­lis árak megszabása “konfúzióhoz”, zavarokhoz, anarchiához és inflációhoz vezet. Chester Bowles, az OPA elnöke, Wason és társaira vonatko­zólag azt mondotta, hogy az árszabályozást “felelőtlen elemek” akarják megszüntetni. Szerinte az infláció megakadályozásának egyetlen módja az árszabályozás további fentartása. És valóban, ha a kutyaszövetség érveit vizsgáljuk, láthat­juk, hogy az a “konklúzió”, az a zavar és anarchia nem hiány­zott a termelésből az árszabályozást megelőző időkben sem. Hi­szen nagyon jól láttuk, hogy egyes árucikkekből milyen nagy hi­ány volt minden árszabályozás nélkül is. Viszont egyes termé­kek árai annyira leestek, hogy az oly iparokban foglalkoztatott munkások a szó szoros értelmében csak éhbért kaptak, majd pe­dig az utcára dobták őket. A tőkés termelési rendszerben tehát nem az árszabályozás okozza az anarchiát, hanem benn van ez magában abban a rend­szerben, amelynél a hajtóerő a profit. Ha nagy a profit, túlter­melést eredményez; ha nincs profit, megáll a termelés, bármily nagy szükség is van az ipari cikkekre. A profitra való termelés tehát az anarchia megteremtője és fentartója. Át kell alakítani a termelési rendszert úgy, hogy a hajtóerő ne a profit, hanem a szükség legyen, akkor megszűnik a termelésben észlelhető anar­chia akár szabályozzák az árakat, akár nem. A háborús bűnösöknek Nürnberg városban tartott tárgya­lásán sokszor olyan dolgok kerülnek napfényre, amiket az ame­rikai sajtó gondosan elhallgat, vagy csak egy-két szóval említi, nehogy feltűnést keltsenek. Ilyesvalami volt a napokban Her­man Göring vallomásának egy-két mondata, amely világosan bi­zonyítja, hogy a második világháború rettenetes emberpuszítá­sáért a felelőség kiterjed a fasiztáknak, náciknak amerikai bará­taira is. A tárgyalások folyamán Göring, aki a náci táborban Hitler után a legmagasabb tisztséget viselte és a legtöbb hatalommal rendelkezett, a tanuszékbe ült, hogy borzalmas gaztetteit igazol­ja, vagy a felelőséget másokra tolja. A keresztkérdések során azt kérdezték tőle, hogy miként remélhettek győzelmet aratni az Egyesült Államokkal szemben? Göring aztán elmondotta, hogy Hitler az utolsó pillanatig azt hitte, hogy Amerika nem fog be­leavatkozni a háborúba. Hogy mi érlelte Hitlerben ezt a hitet? A nácikkal rokonszen­vező amerikai sajtó cikkei — mondottá Göring. Az úgynevezett “New Deal” ellenes sajtó nemcsak rokonszenvesen irt a nácikról, de azt a benyomást keltette a külföldi olvasókban, hogy az izolá- cionisták itt túlnyomó erővel bírnak s képesek lesznek megaka­dályozni Amerikának a háborúba való beavatkozását. Miután Hitler azt kívánta, hogy Amerika ne avatkozzon be­le Európa ügyeibe, készséggel adott hitelt mindenféle ilyen Írás­nak, amelyek csak megerősítették feltevésében. Ezért támasztott* ujahb meg újabb követeléseket és végre ezért volt elég merész­sége Lengyelországra zúdítani légióit. Ha az amerikai sajtó an­nak idején együttesen megírta volna az igazságot, hogy Amerika bele fog avatkozni a háborúba, ha a németek fel nem hagynak végnélküli aggresszivitásukkal, akkor Hitler nem merte volna megindítani a háborút. Göring vallomását alátámasztják azon adatok, ameiyek mu­tatják, hogy Hitler, illetőleg a náci propaganda szervezet milyen nagy fontosságot tulajdonított és milyen gondosan gyűjtöte és sokszorosította az amerikai lapok minden olyan cikkét, amelyek Hitler felfogását látszottak megerősíteni. Semmi kétség tehát, a fasiztákkal, nácikkal szimpatizáló amerikai sajtó éppen olyan bű­nös ezért a rettenetes emberirtásért, mint Göring és társai, akik most a vádlottak padján ülnek. És ha már itt tartunk, meg kell mondanunk azt is, hogy eb­ben a bűnösségben méltán osztozik velük csaknem az egész ame­rikai magyar sajtó. Egy részük ugyan most már nyelvét öltöge- ti Göringre és kárörvendve irt Szálasi felakasztásáról, de annak idején segédkeztek a Hitler-Horthy bestiák felbátoritásában. Az az ítélet, amit a közeljövőben fognak kimondani Göring és társaira, a fasiztákkat bátorító amerikai sajtóra is vonatko­zik mint bűntársakra, ha nem is törvényesen, de erkölcsileg és minden tisztességes ember igy fogja értelmezni. Anarchisztikus termelés Az amerikai munkáltató osztály érdekeit nagyon híven kép­viselő National Association of Manufacturers (NAM) ujult erő­vel folytatja az árszabályozás elleni harcát. A kutyaszövetség jelenlegi elnöke, bizonyos Robert R. Wason, a képviselőház bank­ügyi bizottsága elé terjesztette azon érveket, amelyekkel az ár- szabályozás beszüntetését alátámasztják. Az ily érvek közül igen szembeötlők a következők: Az Office of Price Administration (OPA) teljesen lehetet­len dologra vállalkozott. Teljesen lehetetlen öt millió üzletben forgalomba hozott 8 millió különböző cikknek az árát előre meg­szabni. A maximális árak megszabása, illetőleg megrögzítése megszabja magát a profitot is. Az árakat előre nem lehet meg­szabni, mert nem ismerjük a termelés költségeit, amelyhez hoz­záadjuk a profitot. Ha azonban az árakat előre megszabjuk, ak­kor egyes árucikkeken semmi profit sem marad. Az ilyen cikkek gyártását tehát abbahagyják, mert nem fektet senki sem tőkét olyan üzletbe, amely nem hoz profitot. Viszont előfordulhat az, hogy egyes cikkeken nagy profit marad. Akkor annyian kezde­Jelentés a konvencióhoz AZ I.W.W. KÖZPONTI* TITKÁRÁNAK JELENTÉSE A SZER­VEZET 25-IK EGYETEMES KONVENCIÓJÁHOZ. — A JÖVŐRE VONATKOZÓ AJÁNLATOK Az Industrial Workers of the Word szervezet 1939 óta nem tartott konvenciót. Azóta a tör­ténelem által eddig soha nem ismert pusztító háború vonult végig a földtekén. A világ mun­kásságára vár a feladat, hogy a csaknem romokban heverő vi­lágot újból felépítse. Az elpusz­tított életeket ugyan már nem lehet visszaadni, sem a mérhe­tetlen fájdalmat és szenvedést meg nem történtté tenni s igy azok súlyos nyomokat hagy­nak. 'Ezt a tömeggyilkolást kike­rülhettük volna, ha a munkás­ság felismerte volna a háború okait s világszerte szervezke­dett volna a forradalmi Egy Nagy Szervezetben, mint azt az IWW mutatja. A háború folyamata alatt számos kormányrendeletet ad­tak ki, amelyek a munkásokat egyrészről a munkához kötöt­ték, másrészről pedig a bérei­ket fagyasztották meg. Azt mondották, hogy az ily rende­letekre szüskég volt a háború sikere érdekében. A háborút azonban már nyolc hónappal ezelőtt befejezték és a munkás­ságra vonatkozó ily megszorí­tások nagy része még mindig érvényben van. Sőt úgy látszik, hogy az ily megszorító rende­letek állandó törvényekké lesz­nek, ha csak a munkásság a munkán kifejtett gazdasági di- rektakcióval ki nem erőszakol­ja azok megsemmisítését. Reményeink vannak arra, hogy az IWW a jövőben elég erős lesz, hogy a munkásokat guzsbakötő törvények ellen si­keres küzdelmet vezethessen. Sőt hisszük, hogy az ily küz­delmek végül is megváltoztat­ják a mai kaotikus termelési rendszert, hogy helyébe beve­zethessük a profitot nem isme­rő termelést. Az IWW azonban nem csak teljes reménnyel küzd az ily uj, jobb, igazságosabb társadal­mi rendszerért, de a munkálta­tók elleni harcra már most is a leghatásosabb szervezetet for­málja. Az IWW állandó harcot folytat a rövidebb munkaidő­ért, magasabb bérekért és ál­talában a jobb munkaviszo­nyokért. Az elért sikereket a szervezet taglétszáma szabja meg. Tudjuk jól, hogy egy ily forradalmi szervezetnek a felé­pítése milyen óriási feladat. Nagy munka, amelyhez tudás­ra, bátorságra és lankadatlan kitartásra van szükségünk. Ha ragaszkodunk ezekhez, akkor nincs a világon az a hatalom, amely meggátolhatna bennün­ket, hogy felépítsük az ideálun­kat kifejező Ipari Demokráci­át. A MUNKÁSMOZGALOM HÁTGERINCE Az IWW negyven éves küz­delmek után ma nem rendelke­zik azzal a taglétszámmal, mint a múltja révén megérdemelné. Ennek talán az az oka, hogy soha sem távolodott el attól a forradalmi iránytól, amit alapi­tói 1905-ben kijelöltek. És re­méljük, hogy ettől az iránytól a jövőben sem fog eltérni. Azonban dacára annak, hogy taglétszámban nem mutattuk a kívánt gyarapodást, az álta­lunk kifejtett nevelő munka el­ért a világ minden részébe. Esz­ménknek követőit milliókra be­csülhetjük ,akikből sokan so­raink között lesznek, ha arra eljön az idő. Az IWW sokkal nagyobb befolyást gyakorolt a világ munkásmozgalmára, mint azt a tagság létszámából követ­keztetni lehetne. Legfőbb érde­me abban van, hogy a munkás- mozgalom hátgerncét képezte állandó aggresszivitásával. A jelen konvenció legfonto­sabb feladatának tartom, hogy utat és módokat találjon, hogy a szervezet több szervezőt al­kalmazhasson, több nevelő iro­dalmat adhasson ki. A múlt azt mutatja, hogy erre legcélrave­zetőbb az önkéntes megdózta- tás módszere. Nem csak az Egyetemes Szervezetnek, de az egyes ipari szervezeteknek is kell adni lapokat, brosúrákat és egyéb nevelő és agitáló irodal­mat. Ezen irodalmakban egyönte­tű irányt kell követnünk. Az ily egyöntetű irányzat termé­szetesen nem kötheti gúzsba a szerkesztőket és az Írókat, nem foszthatja meg őket az iniciá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom