Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-30 / 1417. szám

1946. március 30 BÉRMUNKÁS 5 oldal tói és attól, hogy lapjaikat élénkké és érdekessé tegyék, azonban mégis úgy tartom, hogy kiadványainkban tartóz­kodnunk kell a sárdobálástól, a csúfolódástól és az olyan nyelv használatától, amelyet az átla­gos munkás, aki az osztály- harcról még semmit, vagy csak nagyot keveset tud, nem képes megérteni. Szerkesztőink, ami­kor más, olyan munkásszerve­zetekkel foglalkoznak, amelyek­kel ha nem is értünk egyet, de azért ne ócsárolják azokat, ve­zéreiket ne igyekezzenek be­mocskolni. Kiadványainkb a n vallási dolgokkal csak annyit és akkor foglalkozzunk, amikor és amennyiben éppen szükséges. Az egyöntetű sajtó-irányzat hathatósabban szolgálja azt a forradalmi ipari unionizmust, amit az Industrial Workers of the World fejez ki. Szerkesztő­inknek állandóan foglalkozni kell szervezetünk kiépítésével stb. A GYORSAN VÁLTOZÓ TAGSÁG Kiadványainknak kettős cél­ja van. Egyrészről segíteni a szervezőinket és delegátusain­kat uj tagok szerzésében, más­részről nevelni, tanitani, nevel­ni az igy nyert tagságot magá­ra az osztályharcra, nevelni, hogy aktív tagjaivá váljanak mozgalmunknak. Ha kiadvá­nyaink nem teljesitik ezt a funkciót .akkor nem elősegitői, hanem ellenkezőleg, hátráltatói a szervezetünknek, nem csak pénzt vesznek el tőlünk, hanem tagjaink idejét is elrabolják. Mint a szervezet minden más tisztviselőinek irányítás ára vannak szabályaink, nem látom be, hogy a szerkesztők irányí­tására miért he szabhatnánk ki olyan irányelveket, amelyek kiadványainkat hathatósabak- ká tennék. Az utolsó öt év alatt igen sok uj tagot vettünk fel, de azok nagy része újból eltávo­zott. Körülbelül minden felvett hét uj tagból csak egy marad meg. Ez korántsem kielégítő. Keresnünk kell tehát ennek az okait és ha lehet, eliminálnunk kell azokat. Tudjuk jól, hogy mi, éppen úgy, mint a többi szervezetek is, nem remélhet­jük, hogy az összes felvett ta­gokat megtarthatjuk, azonban a fenti arányt határozottan ja­vítanunk kell. Magával a szervezeti rend­szerünkkel nincs semmi baj. A baj inkább ott van, hogy a tag­ságunk nem aktiv, iletőleg nem eléggé aktiv. Az uj tagok né­mi tanítást nyernek ugyan ma­gától a delegátusoktól, vagy osztály titkártól, aki felveszi őket, ez azonban nem elég. A régi tagoknak tovább kell foly­tatni ezt a tanítást. Hogy az ilyen nevelést, tanítást miként adhatjuk meg legcélravezetőbb módon az uj tagoknak, a kon­venciónak kell megállapítani. Egyik módja természetesen ne­velő irodalom (brosúrák stb.) kiadása. Ezeket olyan nyelven kell írni, hogy az átlagos mun­kás megértse, hogy az átlagos munkás érdeklődését felköltse. Meg kell velük értetni, hogy a munkás és a munkálható osz­tály között állandó harc folyik, — az ossztályharc. H. W. Westman Egyetemes Titkár-Pénztáros A fenti jelentés nem szósze­rinti fordítás, hanem a Titkár- Pénztáros terjedelmes jelenté­sének kivonata. — Szerk.) FRANCIA HAZAFIAK PARIS — Az amerikai kato­nai hatóságok átadták a fran­cia kormánynak azon okmányo­kat, amelyek bizonyítják, hogy a német megszállás ideje alatt 240,000 francia folyamodott német állampolgárságért. A francia hatóságok most átvizs­gálják az egész névsort s dön­teni fognak, hogy a “dupla” hazafias franciákat hogyan büntessék meg. MEGHALT A HIRES SAKK­BAJNOK LISBON — Dr. Alexander A. Alekhine a sakkozás hires világbajnoka 53 éves korában hirtelen elhalt. Alekhine Orosz­országban született, már 16 éves korában feltűnt mester játékával. Számos nemzetközi versenyben vett r^szt, 1927- t>en elnyerte a világbajnoksá­got a cubai Jose R. Capablan- ca-tól. A világbajnokságot jelenleg az orosz Michael Botvinnik tartja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a viláji munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdeheit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalow izerkezetét építjük ■« régi társadalow keretein Kelni A béke reménye szétfoszléban (Vi.) Két nagyon közismert egyén neve köré iehetne cso­portosítani ,hogy a tartós béke reményét, melyet legnagyobb részben az Egyesült Nemzetek Szövetsége alakulattól reméltek a népek, azok legalább is, akik nem ismerik az IWW azon fel­ismerését, hogy “nem lehet bé­ke mig éhség és nélkülözés ta­lálható a dolgozó emberiség kö­zött.” Az egyik Churchill bombasz­tikus beszéde, mely nem vélet- lenség volt és nem is csak az a hires amerikai szólásszabadság gyakorlása, melyet most taka­rónak használnak föl. Először is Truman elnök előre látta a beszédet, valamint hivatalos bemutatást adott hozzá, másod­szor meg a Chief of Staff fő­nöke Eisenhower adta ezen hi­vatalos jelleget a beszédnek. Harmadik bizonyíték, hogy nem véletlenség volt az egész, hogy a londoni konferencia óta úgy Byrnes, mint Vandenberg és az elnök is megtett minden előkészülődést erre a szenzációs fegyverszövetség és a fegyver­kezési verseny melletti hangu­lat keltésre. Roosevelt, amint most a fe­lesége is és sok jóhiszemű poli­tikus, köztük Cordell Hull is a UNO-ban és annak együttmű­ködésében látta a maradandó béke megteremtését. Churchill és a militaristák egy fegyver­szövetségben és az atombomba köré alapított fegyverkezési versenyben látják, vagy tünte­tik fel a béke lehetőségét. De amint Mrs. Roosevelt irta “Az a régi forma ,amely már két­szer világháborúra vezetett és most is csak az lenne az ered­ménye. így megkellene az újabb formát próbálni, amivel elérhetnék a békét.” ezzel az UNO-ra célozva. De ezen UNO-nál is minden ülésszak két nagyon is ellenté­tes gazdasági érdekcsoportosu­lás szerint két részre oszlott. Egyik oldalon minden előzetes vagy hivatalos szövetség nél­kül állt az angol-amerikai gaz­dasági egység és még a fasizta Argentina miatt is hajlandók lettek volna a. szövetséget fel­robbantani a megalakuló ülésen San Franciscóban és mostan meg ugyan csak a spanyol dik­tátor elleni akció megakadályo­zására alakult mozgalom ellen léptek fel egységesen és leakar­ják még a franciákat is szerel­ni az ilyen akciótól. De legve­szedelmesebb kérdést a Man­churia és az iráni kérdéseket igyekeznék kihasználni, hogy megkaparitsák az UNO fölötti kontrolt és esetleg felhasznál­ják az angol-amerkai szövetség hivatalos megalakítására. Ang­lia uralta a Nemzetek Ligáját és azon keresztül, minden akci­ót megakadályoztak melyről azt hitték, hogy az angol biro­dalomnak ártanak, vagy gyar­matok népeinek használna. De amint a spanyol helyzetben is, az olyan kormányokat segítet­ték, amely biztosította az angol birodalom határait és befekte­téseit. Ugylátszik az az egye­düli célja a mostani munkás­párti kormánynak is. Nem kevésbé fontos Herbert Hoover küldetése is. Ez az a Hoover, aki az első világhábo­rú után lekenyerezte az éhező országok kormányait és mint Németországban a munkásmoz­galmat is, azon könyöradomá- mányokon keresztül, melynek a kiosztása a kezeiben volt. Min­den országban, Magyar, Román, Lengyel, Finn, Csehszlovákia, Jugoszlávia, csak azok kerül­hettek hatalomra, vagy marad­hatták meg, akiket Hoover jó­nak látott és kenyerezett. Több segélypénzt elköltötték az ily reakciós bandák részére rende­zett ünnepélyekre, mint az éhe­zők segélyezésére. Segélyt is csak azok kaptak, akiknek ezen urak adtak bizonyítványt. Ezt minden európai munkás tudja. Még emlékeznek arra, hogy ez a Hoover nem csak az európai munkásság nyomorúságán nem segített, csak a reakción min­denfelé, de azt is tudják, hogy az amerikai munkásságon sem volt hajlandó segíteni a nagy munkanélküliség nyomor ide­jén, hanem még itthon is csak a bankárokat, nagy iparfejedel­meket segítette, az amerikaiak ezt esetleg már elfelejtették, de a sokszor csalódott, becsa­pott európai munkásság, mely­nek nagy része most visszagon­dol azokra a napokra, amikor Hoover attól tette függővé, hogy kik lesznek a kormányon, kik bir ják a hatalmat. És hogy ez a Hoover Horthyékat, Man- nerheiméket, Mussolinikat tá­mogatott, akik megszervezték ezt a második világ égést. Most megint ezt a HoöVert küldik oda. Nagyon dicsérik azt a munkát, melyet a múlt háború után csinált. Most is azt akarják, hogy csak azok kapjanak segélyt, akik Hoover szerint arra érdemesek lesznek. Megint csak olyan kormányok lesznek jók, melyeket Hoover jónak lát. Mi úgy itten, mint a gondolkozó munkásság Euró­pában tanult a múltak esemé­nyein, hogy kik azok akiket majd Hoover jónak lát és segé­lyezni fog. Ettől nagyobb ar- culcsapása a demokráciának még el sem képzelhető. Ugyan akkor ha Amerika elakarta ve­szíteni még azt a kis bizalmat is, melyet az európai munkás­ság érzett Amerika iránt, csak Hoover volt az egyetlen ember, akin keresztül azt elveszihetik elég gyorsan. De azt is megmu­tatták a világnak, hogy itten is csak azokra támaszkodnak, a-kik a legreakciósabb csoport­nak a vezérei. Sokat hallottunk arról, hogy az amerikai megszálló csapatok vezérei milyen reakciósak, mi­lyen sok nácit meghagytak ha­talmon és hogy a kommunistá­kat, szocialistákat bebörtönöz­ték, vagy kiteszik a hivatalok­ból, mert azokat Hitler is be­börtönözte. De az mind csak játék volt ahoz képest, amit Hoovertől várhatunk. Csak bevezetés ahoz a drámához, me­lyet ugylátszik megkezdenek és egy másik ilyen világhábo­rúra vezethet. Nem csak az európai mun­kásság, amelyet még esetleg meglehetne vesztegetni egy kis kenyérrel. Hanem leginkább azon kormányok, melyek mos­tan hatalmon vannak a balkán országokban és Franciaország­ban is no meg a Szovjet kor­mány tudja, hogy mit várhat­nak Hoovertől. önvédelmi kény­szer is szorosabban összevonja majd a soraikat. Ezek a kor­mányok éppen úgy, mint a Ju-

Next

/
Oldalképek
Tartalom