Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-30 / 1417. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946 MARCH 30 NUMBER 1417 SZÁM Orosz ellenes propaganda az amerikai katonák között AZ AMERIKAI KATONÁKKAL BARÁTKOZÓ NÉMETEK AZ OROSZOK ELLEN IGYEKSZENEK INGERELNI AZ AMERI­KAI KATONÁKAT. — AZ AMERIKAI PARANCSNOK RENDELETE. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . (A New York Timesnak Carl L. Sulzberger nevű tudósitója, aki jelenleg Németországban van, azt tapasztalta, hogy az amerikai katonákat a velük fraternizáló németek az oro­szok ellen izgatják. Különösen a nőket használják fel az ilyen oroszellenes propaganda ter­jesztésére. Ennek a propagan­dának az eredménye már olyan nyilvánvaló lett, hogy az egyik parancsnok rendeletben tiltot­ta jel a katonákat az oroszokat gyalázó beszédektől. — Szerk.) WUERZBURG, Németország — A németeknek az az igyeke­zete, hogy a győztes szövetsé­geseket egymás ellen uszítsák, már nagyon láthatóvá lett. Már eddig is nagyarányú propagan­dát fejtették ki az amerikai csapatok között, amely azonban aránytalanul megnőtt Winston Churchill azon beszéde óta, amelyben az oroszok elleni fegyverszövetségre szóllitotta fel Amerikát és Angliát. Az ily irányú propaganda meggátlásái’a és ellensúlyozásá­ra az itteni csapatok egyik pa­rancsnoka, egy ezredes ,akinek nevét el kell hallgatnunk, rend­kívül éles, de őszinte rendeletet adott ki katonáinknak. Ez a rendelet nem csak kihangsú­lyozza, hogy az amerikai kato­náknak egy percre sem szabad elfelejteniük, hogy az oroszok szövetségeseink, de figyelmez­tet arra is, hogy az amerikaiak türelmének egyszer csak vége- szakad, ha a német ‘fraulein”- ek abba nem hagyják az oro­szok elleni áskálódást. AMERIKÁT KÉPVISELIK “Tudomásomra adták”, — mondotta az ezredes, — “hogy ezen vidék német lakosságának morálja nagyban emelkedett mióta egy angol politikus Ame­rikában orosz ellenes beszédet tartott. Ugyancsak tudomásom­ra adták, hogy ezredem néhány tagja egyetért azon angol poli­tikussal, sőt mi több, ezt el is mondották a német kisasszo­nyoknak. Kötelességemnek tar­tom, hogy az ilyesminek véget vessek. Azért adtam ki ezt a rendeletet: “A Szovjet Union az Egye­sült Államoknak a szövetsége­se. Ti, mint amerikai katonák, úgy együttesen mint egyénileg az amerikai kormányt képvise­litek itt. Ezért nem tűröm, hogy szövetségeseinket a né­metek előtt bármily módon is becsméreljétek. Én nem gyűlö­löm a németeket. Ezt bizonyít­ja az is, hogy megengedtem a velük való társadalmi érintke­zést .mulatságokon való részt- vételt. De nem felejthetem el, hogy annyi amerikai katoná­nak a sírjára soha nem süthet a nap. Elhult bajtársaitok holt­testei ott fekszenek Pearl Har- bortól és Bataaintól az Elba folyóig mindenfelé. Ezért a né­metek, a náci párt és Hitler machinációi a felelősek. “Ha katholikus vagy, ne fe­ledd el, hogy a náci párt száz és száz apácát és papot pusztí­tott el, ha protestáns vagy, gon­dolj Niemoller lelkipásztorra. És ha zsidó vagy ... Ne en­gedd, hogy a német “Fraulein” befolásoljon! Hiszen tudhatod azt, hogy a gyűlölet és a türel­metlenség atmoszférájában ne­velték fel őket. Millió és millió orosz katona halt meg, hogy megmentsék a mi bőreinket. Csak gondolj erre, amikor a gyűlölet propagandájával akar­nak az oroszok ellen fordítani. NEM AKAR MEGINT HARCOLNI “Vagy talán újból harcolni szeretnél ? Visszakivánod azon régi jó napokat, amikor a ret­tenetes hidegben, éhesen, szom­jasan napokig álltái a poszto­don?! Vagy talán újra szeret­nél tűz alatt átkelni folyókon? Kiizzaddni pergőtüzet? És ne feledd el, Oroszországban nagy hidegek vannak! “Ha esetleg azt gondolod, hogy én “pinko” (liberális) va­gyok, akkor nagyon tévedsz. Politikai felfogásomra nézve a dél konzervatív demokratákhoz tartozom. Az egyik ősőm az amerikai forradalomban esett el. De azért nem felejtettem el, hogy az oroszok most is a mi szövetségeseink. És azonkívül ! kitűnő harcosok. Tudod, hogy a ‘Jerrie” (német) hordákat miként verték vissza! Istenem­re mondom, én nem akarok többé harcolni. Gondold meg ezeket a dolgokat, idejében fi­gyelmeztetlek !” Az amerikai napilapok na­ponként 26 millió példányban jelennek meg, de az angliai na­pilapok is elérték a naponkénti 42 millió példányszámot. Az Egyesült Nemzetek Szö­vetsége, vagy ahogyan most már olyan jól mint UNO ismer­jük ,a napokban kezdi meg ülé­sezését New Yorkban, ahol mint a végleges béke felé mu­tató útmutatást várnak ettől a gyűléstől. Ha azonban komo­lyan venné bárki is a nagy új­ságok hangját, ahogyan az utóbbi napokban kürtőitek, ak­kor inkább azt kellene gondol­juk, hogy az UNO újabb had­üzenetre ül össze. Ha azonban tudjuk azt, hogy az UNO csak egy külső disz, inkább mond­hatjuk, hogy az Egyesült Nem­zetek zászlója, melyet a gazda­sági érdekek szellője fujdogál jobbra-balra, amelyik oldalról több szusszal bírják, akkor nem kell még egyelőre megijed­nünk, mert a gazdasági helyzet sehol a világon nem bírna el egy uj háborút. így kifog­nak egyezni az iráni olajon, ami a fő súrlódás okozója. A legtöbb nemzetnek az a baja, hogy nincs olaja ,az irániaknak az a bajuk, hogy túl sok van. Iránban van a világ leggazda­gabb olajforrása, 5-6 billió hor­dóra vagy még annál is többre becsülik. Az angol és amerikai érdekeltségek bírják a kiakná- zási jogot, amelyből most az oroszok is részt követelnék. Utóvégre még az atombomba előállításához, valamint a hasz­nálatához is az olaj szükséges. Az oroszok azt mondják, ha már három nagyhatalom va­gyunk, osszuk el háromfelé az iráni olajat, persze erre még nem hajlandók az angol és amerikai olaj tröszt fejedelmei. De majd csak adnak belőle va­lamit az oroszoknak és ha mondjuk csak úgy egy billió hordónyi olajat fognak kapni, akkor is összefognak ölelkezni a tőkés ellenségeikkel és olyan ünnepi dáridót fognak csapni, hogy még a föld is rengeni fog attól. És igy aztán egy időre készen lesz a nemzetközi béke. Ez aztán ismét csak egy újabb bizonyíték, hogy a nemzetek között csak kizárólag gazdasá­gi ellentétek vannak. Mert kik is gondolnának New Yorkban arra', hogy most az utcán sétáló vagy subwayn utazó UNO dele­gátusokkal háborúba menjenek csak azért, mert török sapkát vagy turbánt viselnek. Na és aztán New Yorkban még az is megtörténhet, hogy a török sapkás UNO küldött mellett ül­dögélő amerikai szintén török. Szóval itt nem a csodával ha­táros, hogy 50 nemzet képvise­lői tanácskozásra ülnek össze. Ez a metropolis már rég a nemzetköziség egyik példaké­, pe, amit világi értelemben kell kiterjeszteni. Ha aztán ehhez hozzájön majd a gazdasági egyenlőség, kész lesz a világ­béke nemzetközi győzelme. Mi­lyen jól esik csak elképzelni is, igy a robogó subwayn szembe ülve a török sapkás küldöttel, hogy bármennyire is igyekez­nek mellékvágányra terelni vo­natunkat, a végállomás mégis csak a fölszabadult nemzetközi világ lesz. * * * A világesemények nagy hör der ej ében vannak kisebb je­lenségek, melyek úgyszólván semmi jelentőséggel sem bír­nak, mégis észre kell vegyük. Úgy vagyunk ezzel, mint a trüsszentéssel, rá mondjuk, hogy egészségére. Még nem ta­lálkoztunk olyan emberrel, aki mint egyéniségi erényének elis­meréséül akarta volna feltün­tetni mert trüsszentett. A ma­gyar egyleti élet terén, ahol minden lehetséges, még ilyesmi is előfordulhat. A Verhovay egylet házvételéről van szó, amire csak azt illő mondani, hogy egészségére. Ezzel ez igy el is volna kellően intézve, ha a Verhovay egylet ezt a kis trüsszentési jelenséget hóna­pok óta nem díszítené, mint a legnagyobb erényt az egyleti téren. Utóvégre a Verhovay egy biztositó egylet és ha az amerikai biztositó egyletek is, égy-egy ház vételénél hasonló lármát csapnának, hát egész biztos, hogy bizonyos körökben megfigyelési jelenség tünete­it látnák abban. Mert egy oly egyletnél, mint a Verhovay, akik hét millió dollár vagyon­nal bírnak, a házvétel csak jól jövedelmező, biztos befektetés, különösen ma. Csakhogy a ma­gyar egyleti életben és különö­sen áll ez a Verhovayra, a veze­tőség mindig talál valami bluf- fot, amivel két téglával verhe­tik a mellüket és azt mondhat­ják a tagságnak, látjátok kik vagyunk mi, ilyen meg olyan nagy dolgokat csinálunk. Most itt van a házvétel, nem régen pedig ilyen nagy esemény volt az Amerikai Magyar Szövetség részére állandóan kiutalt ezre­sek, mellyel Horthy propagan­dát folytattak az amerikai ma­gyarok között. Azelőtt mint va­lami nagy bősök tündököltet- ték magukat, mert a tagság pénzéből, magyar ÁBC könyve­ket nyomtattak. Szóval mindig akadt valami, amivel a Verho­vay nagyvezérek trüsszentését, hősies cselekedetté varázsolták. De maradjunk csak a házvétel­nél. Mi kétszer mondanánk, hogy egészségére, annak a Ver­hovay igazgatónak, aki a fel­H E f I ^ R Ó N IK A

Next

/
Oldalképek
Tartalom