Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-23 / 1416. szám
1946. március 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A háborús gyűlölködésnek a megtestesitői az egyházi lapok, amelyek a “Ne Ölj” helyett azt bömbölik, hogy csak ölj, rabolj, pusztíts, hogy a reakció uralhassa a világot. A Magyarok Vasárnapja cimü “hitéleti” szemét, csak két hasábon foglalkozik vallási dolgokkal, a többiben féktelenül uszít a háborúra, a Szovjet ellen, a mai magyar uralom ellen, pedig jól tudják, hogy háború esetén ismét csatatérré változna Magyarország, még pedig olyanná, amelybe elpusztuna minden, amit a most befejezett háború meghagyott. Rémek, réme jelentkezik ChurchilT és a római egyház, a reakciós nagytőke uszításában. Csak Amerika az .amely meggátolhatja azt — ha visszautasítja Churchillék invitálását — azt, hogy a világ újra egy olyan vér és tűz fürdőbe kerüljön, amely után a demokráciának, az emberi civilizációnak, örökre befellegzett, mert utána csak romok, elpusztult milliók, éhség és járványok, állati nívóra való sülyedés következik. Ezért mi nem a Magyarok Vasárnapja jelzőjével illetjük Mr. Churchillt, hanem az emberi társadalom hiénájának, a mellette rikoltozó papi és egyéb reakciós bandát pedig dögkeselyűnek nevezzük. És százszor jaj lesz az emberiségnek, ha ismét a hiénák és dögkeselyűk, vérszomjas politikusok és a krisztusi tanítást meggyalázó papok kerülnek felül és ők fogják megszabni az emberi társadalom sorsát. HA CSAK AZ ÓHAZÁBÓL VÁRUNK VÁLTOZÁST “AZ IGAZI KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓ OROSZLÁNJA” “A históriai felelőség érzés megtestesítője . . . Korunk legnagyobb őrtállója ... A kereszténység, demokrácia, a szabadság hívői hálás elismeréssel tisztelegnek feléje, reszkető szívvel kívánják, hogy világmentő szándékát siker koronázza”. Ezt és még sok más dicsőítő frázist szór a Katholikus Magyarok Vasárnapja hetenként kétszer megjelenő .ultra reakciós förtelem Winston Churchill lábai elé ,abból az alkalomból, hogy ez az angol nép által kirúgott méregkeverő fegyveres szövetségre hívja fel Amerikát a Szovjetek ellen. Természetes a római ’’szentszék” által irányított sajtótermékek és a reakciós nagytőkés lapok hozsannával fogadták Churchill háborús uszítását, készséggel volnának hajlandók arra, hogy ismét millió és millió ifjú életet áldozzanak fel azért, hogy a recsegő angol imperializmust, vele együtt a római pápa világi hatalmát megerősítsék. Erre az aljas manőverre nagyon alkalmasnak találják Amerikát, hogy a hatalmasan kifejlett iparával, gazdaságával és bőséges emberanyagával segítse visszaállítani a reakciót, az imperializmus, a klerkalizmus megtépázott hatalmát. Kétségtelen az, hogy az angol imperializmus polip karjait visszaszqritotta a Szovjet. Kétségtelen az is, hogy a pápai hatalomnak és befolyásnak gátja a Szovjet. Kétségtelen az is, hogy a nemzetközi nagytőkés és a királyi ingyenélőket igen élénk veszteségek érték a világ minden részén, kétségtelen az is, hogy az angol gyarmatokat csak egy uj világháború tudná a birodalom igájában tartani. De még kétségtelenebb az a tény, hogy mindezek nem érik meg azt, hogy a fiaink véréből csak egy csep is elfolyjon. Nekünk, Amerka népének, semmi érdekellentétünk nincs a Szovjetekkel. Semmi okunk nincs arra, hogy most egy véresen borzalmas háború befejezése után, amelyben egy negyedmillió amerikai ifjú pusztult el és legalább ugyanannyi örök életre nyomorékká lett, most idegen érdekekért egy véresebb háborúba menjünk, amelyben nem csak a fiaink, az értékeink pusztulnak el, hanem és ezt jól jegyezze meg mindenki, ma az atom és a robotbombák idején kétségtelen, hogy Amerika is hadiszintér elmondom, hogy a múlt tavasszal Mrs. Kocsis is $lig olvasott pár számot lapunkból, mindjárt előfizetett, megszerette a lapot és csak azt sajnálja, hogy nem tud uj előfizetőket szerezni, mert beteges. Én azonban nagyon örülök, hogy ilyen öntudatos asszonyokra találtam, akik felismerték osztályhelyzetüket. Addig, amig a munkástársak is hasonló módon nem cselekszenek, nem adhatunk hitelt a fönti közmondásnak. Mrs. J. Fodor Cuyahoga Falls, O. lesz, elpusztulnak a városaink, ipartelepeink, közlekedési eszközeink, ráadásul az asszonyaink, gyermekeink is. Ez a háború és nem a Szovjet veszélyezteti a kultúránkat az évszázados munkánkat. Ostobaság azt hinni, hogy a társadalmi rendszert külső erők megváltoztathatják, ilyen elkerülhetetlen változást a gazdasági fejlődés által életrehivott belső erők fogják végrehajtani. Hogy Amerika népe nem akar háborút a Szovjet ellen, minden uszítás dacára sem, az kétségtelen, de mert a nép szervezetlen és nemtörődő, nem tud és nem akar hangotadni az óhajának, igy félő,, hogy a politikusaink beleviszik Amerikát egy olyan katasztrófába, amelyhez foghatót nem ismer a világtörténelem. Mi nem vagyunk a Szovjet járszalagján, minket nem irányítanak Moszkvából, előttünk csak Amerika népének a boldogsága, jóléte, biztonsága lebeg. De akármilyen vad uszítás is folyik, mi mégis meg mondjuk, hogy ebben a kérdésben nem az angol imperializmus, nem a pápai reakció, hanem a Szovjet oldalán látjuk az igazságot. A Szovjet jól ismeri ä kard- csörtetőket, már az első világháború után meg akarták folytam a győztes hatalmak, a háborús uszítok, élén akkor a francia vezérkar és Churcn- hill állott. Katonailag nem tudták ezt végrehajtani, blokád alá helyezték, testéről leszabadult országocskákkal és lengyel, román, magyar feudális uralmakkal, csupa ellenséges országokkal vették körül, csak az orosz nép hihetetlen akaraterején, azon, "‘hogy tudott dolgozni és koplalni, tört meg a blokád ereje. Érthető, hogy most, amikor hét millió orosz pusztult el, hogy kiszabaduljanak az imperializmus karjaiból, nem hajlandók arra, hogy újra bezárassák magukat. Barátságos szomszédokat akarnak, pláne akkor, amikor Anglia Európa ellenforradalmi csőcselékéből egész hadsereget tart fegyverben. Amikor Amerikába még mindég gyártják az atombombákat. Az angol munkás kormánynak a hivatása lett volna eloszlatni a szovjet jogos bizalmatlanságát, feloszlatni a lengyel és egyéb zsoldos hadseregeket, utatengedni a Szovjetnek, hogy melegvizi kikötői legyenek. Amerika az atom kérdés feltárásával, kölcsönnel, amelyet itt költöttek volna el, hogy felépíthessék a szétdult városaikat, gyáraikat, olyan helyzet állt volna elő, amely lehetetlenné tette volna azt, hogy a Szovjet agresszív legyen. Ha van egy ország, amelynek békére van szüksége, úgy a Szovjet az. Minekünk egy lyukas centet sem ér meg az, hogy Anglia továbbra is rabolja a gyarmatait, hogy a trónokból kifüstölt Habsburgok, román, szerb, belga, olasz, görög királyok és velük együtt áz elűzött nagybirtokosok, hercegek, grófok és egyéb ingyenélők és velük az Egyház újra hatalomra kerüljön. az elé a helyzet elé kerülünk, mint a szabadságot ünneplő clevelandi magyarság az elmúlt vasárnap. Évtizedek óta a márciusi eszmék a clevelandi magyarságot is az itteni Kossuth szoborhoz zarándokoltatta, ahol meg-meg újította fogadalmát, hogy “talpra” áll az adott pillanatban, hogy országa és a magyar nép szabadságát segitse megszerezni. Sok millió lélek pusztulása árán Kossuth népe ma arra az útra jutott, hogy legnagyobb vágya, a kenyeret adó magyar föld az orosz hadsereg jóvoltából tulajdonába került. Erről számol be a hivatalos kormány, erről jelentenek az angol lap- tudósitók, a jövő reményének ad kifejezést a már ide érkező hazai levelek ezrei — és az elmúlt vasárnapi szabadság ünnepen, Kossuth szobrának a talapzatán akadt egy református pap, aki mint mondotta egy kis lánytól kapott levél alapján, — e kis lány eszével —: brutális támadást intézett azok ellen, akik vér és anyagi áldozatot hoztak, hogy a magyar népet megmentsék a teljes elpusztulástól. Tapintatlanság a clevelandi Egyesült Magyar Egyletektől, hogy a magyarság megnyilatkozását továbbra is azokra bízza, akik az ezer esztendős rabságban tartásnak voltak a támogatói, akiket még ha az uj helyzettel való rokonszenvüket hangoztatnák, még akkor sem volna szabad vezető pozíciókban megtartani, mert ma százszor igazabb a nagy költő mondása, hogy “ahol a pap emel szót, ott az igazság megfeszit- tetik ...” Varga József * * * A szerkesztő megjegyzése: Semmi kétségünk aziránt, hogy a szóbanforgó tragikus eset megtörtént, mint ahogy ezrével történtek hasonló esetek nemcsak az orosz, hanem az amerikai megszállási zónában is. Ez a háború örök törvénye, így történt ez Dzsingis kán óta minden háború után és igy fog történni a jövőben is. Ez tragikus és fájdalmas, de semmi sem alantasabb dolog, mint az emberi természetnek ezt az esendő gyengeségét politikai mezbe burkolni és azt a látszatot kelteni, mintha az oroszoknál a nők megerőszakolása afféle nemzeti tulajdonság lenne, amelyre még talán nevelik is őket. Az orosz katonák természetesen megerőszakoltak nőket, csakúgy, mint ahogy naponta olvashatunk híreket az újságokban nők és gyermekek megerőszakolásáról Amerikában. A református pap, aki a magyarság legnagyobb ünnepét használta fel ilyen ünneprontó módon, hogy megsüsse a maga kis politikai pecsenyéjét, rossz szolgálatot tett önmagának, egyházának és a magyar népnek. Miután évekig futott a “haladógondolkodásu” református pap színeiben, most leleplezte önmagát. Túlságosan nyilvánvalóvá lett, hogy beállt a csahosok sorába, akik jobban gyűlölik ellenségeiket, mint ahogy szeretik véreiket. Voltak ostorozó szavai a gyermekrontó orosz katona ellen, de egy szava sem arról az orosz hadseregről, amely felszabadította az országot és amelynek égisze alatt történt meg a földosztás, amely nem történhetett volna meg semmiféle más nagyhatalom megszállása alatt az események ezt igazolják. Az amerikai magyarság kezdi felismerni ellenségeit. De a felismerésnél többet is kell tennie: megakadályozni, hogy az Ur szolgái ismét szolgák urai akarjanak lenni. KÉSZÜLNEK AZ ATOMBOMBA PRÓBÁRA WASHINGTON — A Bikini szigetek lakóinak eltávolítását már befejezték. Ezen szigetek közelében fogják kipróbálni, hogy az atombomba milyen kárt tesz a hadiflottában. A Bikini szigetek benszülött lakóit ,akik “Juda király” fenható- sága alatt élnek, már áttelepítették a 109 mérföldre fekvő Rongerik szigetre. Ezen a szigeten eddig senki sem lakott. Juda király és alattvalói készséggel egyeztek bele az áttelepítésbe, már csak azért is, mert a Rongerik szigeten az amerikai kormány lakóházakat épi- tetett nekik.
