Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-23 / 1416. szám
6 oldal BÉRMU.NKÁS 1946. március 23 A fejlődés Most, amikor éhínség dühöng a földtekének legnagyobb részen, az mindazon borzalmas pusztításnak utókövetkezménye amelyet a háború alatt végeztek. Ezen nyomor és nélkülözés olyan méreteket ölt az utóbbi időben és még a közeljövőben tömeges éhenpusztulás fenyegeti a népek milliót, hogy a győztes országok uralkodó osztályai is aggódva figyelik az eseményeket és belátják, hogy valamilyen módon enyhíteni kell a sorsukon, mert komolyabb veszély lehet belőle az 6 részükre, tehát azt mondják, hogy az amerikai népnek kell a nadrágszijat megszorítani, hogy több jusson az éhezőknek. Az elnök erre a célra egy bizottságot állított össze Hoover volt elnökkel az élen. Ezen bizottság kidolgozott egy tervezetet, amelyet épen e sorok írásakor hoztak nyilvánosságra. Ebben fel van sorolva, hogy mily ételnemüekből hány százalékkal együnk kevesebbet. Például lisztféléből 40, zsiradékból 20 százalékkal és igy tovább, tehát ők nagylelkűen hajlandók a jó szamaritánust játszani, de csak úgy, hogy mi munkások osszuk meg falatunkat az éhezőkkel, ellenben egész bizonyos, hogy ők ezután is dőzsölni fognak és közben megfognak feletkezni azokról, akiket az ő profitharácsoló rendszerük a végpusztulásba taszított. De azért ők sem olyan lelketlenek, mert ők is igyekeznek valamivel hozzájárulni a sebek begyógyitásához, de ők nem a testi, hanem inkább lelki táplálékot akarnak juttatni a nyomorultaknak. Ismerve a vallásos népnek a lelkivilágát, arra akarnak hatni, a biblia szavainak a szent balzsamával kene- getik a már már megrendült hitüket. Mert hát isten adta Isten elvette, legyen áldott az ő szent neve. Ezen istenfélő Jób-féle szavakat kell, hogy mormolják ezen modern kornak a legnyomorultabb Lázárjai ,amikor szivszaggató sírással szemlélik otthonuk romjait, családtagjaik meggyalázott, kihűlt holttesteit és ha a szegénység elviselhetetlenné válna a ruházat, lakás és élelmiszer hiánya miatt, akkor ne lázadjon, hanem jusson eszébe, hogy ezen földi élet úgyis csak ideiglenes és az örök boldogságra épen ezen szegénységen keresztül számíthat, mert hát meg van Írva, hogy “Még a teve is (pedig elég nagy állat) könnyebben átjuthat a tü fokán, mint a gazdag ember juthat a mennyországba” és ezt egy jó keresztény sem vonhatja kétségbe. Ha a történelmet lapozgatjuk, különösen a római katho- likus vallás terjesztésének történetét, akkor azt tudjuk meg, hogy évszázadokon keresztül különösen a tizenötödik és tizenhatodik században, bizony nem lehetett ezen szavakat kétségbe vonni, mert akik megtették, irtózatos kínzásoknak és halálnak tették ki magukat. Emellett tanúskodik a nüren- bergi gyűjtemény, a hüvelyk csavar, a vas szűz, a spanyol gallér, a kínzó kaloda, a kin- pad, a csonttörő kerék és még sok más kínzó eszköz, amelyet kerékkötői arra használtak Krisztus fekete lovagjai, hogy az eretnekeket a menyországba juttassák velük, de nem gyorsan, mert az nem lett volna üdvös, hanem lassú válogatott kínzások után. De hát ez nem volt bűn, ez szerintük istennek tetsző cselekedett volt. A cél szentesíti az eszközt, volt a jelszó. Ezt a dicső kort sírják vissza ma is a maradiság sötét bajnokai és minden jel arra mutat, hogy hegpróbálják kihasználni a mai áldatlan viszonyokat, tervük keresztülvitelére. És ezt kötelessége minden modern, osztálytudatos embernek ellensúlyozni, tehetségéhez képest. Ezért tartom érdemesnek foglalkozni a 32 uj bíboros kinevezésével is, dacára annak, hogy az olvasók már igen sokszor látták a lapokban különféle oldalról megvilágítva, én inkább arra akarok rámutatni, hogy a róm. kath. egyház ezen mozgósítását milyen szívesen fogadták a tőkések és azok bérencei, a tőkés lapok milyen nagy reklámokat adtak nekik, nem győzték hangoztatni a vallás szükségességét, amelynek gyakorlása fogja biztosítani az igazi világbékét. • Talán nem is gondolnak arra, hogy ezáltal beismerik, hogy a UNO erre nem alkalmas, csak egy üres , tákolmány. Annak idején a lapok napról napra hozták a képeket és ismertették, hogy milyen nagy cécóval és ceremóniával avatták fel az újdonsült kardinálisokat. Úgy tüntették fel, mintha világra szóló fontos esemény volna az. Az Akron Beacon Journal ve- cikkben ad kifejezést nagy örömének különösen afölött, hogy most már minden földrész képviselve van ezen szent szövetségben és most már csak 27 olasz van és negyvenkettő nem olasz, ami azt jelenti, hogy még az is lehetséges, hogy pápa is lehet a jövőben olyan, aki nem olasz és Spellman a new yorki uj kardinálist már most emlegetik, hogy ő lesz a jövendő pápai titkár, végül azt mondja, hogy ha a két hatalmas erő mint a United Nation Organization és az egész világra kiterjedő egyház, ha összemüköd- nek, akkor fényes kilátás van egy örökös békére. Örvendhettek tehát amerikai proletárok, még az is meglehet, hogy a jövőben a római pápa nem római lesz, hanem amerikai és akkor ő mint honfitársatok duplán fogja osztani az áldást reátok. Nézzétek csak milye nboldogságban él az olasz nép, mivel a pápa odavaló. Miután vége lett az egy hétig tartó hókusz-pókusznak, megkapták az újdonsült bíborosok a köpönyeget, amely 1 millió lírába került amerikai pénzértékben 10.000 dollárba, a piros kalapot, azonkívül a gyémánt gyűrűt és más pazar ékszereket és jól ki vendégelték őket és utolján még az olasz trónörökös, Umberto főherceg is megvendégelte őket. Tehát oda jutott bőven élelmiszer, még az ottani viszonyok között is. Vájjon hány nyomorult Lázár leskelődött a lehulló mór-- zsákra 7 Egy másik fogadtatásnál úgy üdvözölték a négy amerikai kardinálist, mint az amerikai nép vezércsillagait. (Egy közülük már ugyan le is hullott még haza sem ért, mert már igen öreg volt) Erős a sejtelmünk, hogy keserű csalódás jut osztályrészül az amerikai munkásoknak ha ezen vezér fények után haladnak. Mi sem természetesebb, hogy nagy ünnepségekkel fogadták őket, amikor országaikba visszaérkeztek. A hatóságok is meghajoltak előttük. Chicacoban érdekes eset történt. Ugyanis Kelly polgár- mester fogadta megérkezésekor Stitch bíborost és leborulva előtte megcsókolta a gyűrűjét. Ezért a cselekedetért egy methodista püspök dorgáló levelet irt neki azt mondván, hogy a polgármester mivel leborult és megcsókolta a gyűrűt azon beismerésének adott kifejezést, hogy a polgári kormányzatot aláhelyezte az egyházinak. A polgármester rászolgált a dorgálásra, mellékes, hogy a püspököt mi indította a levél megírására. Hogy menynyire egyengetik az örökös béke útját, az kitűnik abból, hogy a tőkésekkel, azok bérenceivel, politikusaikkal együtt teljes erővel hozzáfogtak egy újabb háború propagálásához. Ma mindegyik Oroszországot támadja. Angliából jelentik, hogy mikor oda visszaérkezett az egyik kardinális, rögtön Oroszországképpen ismertük őt és soha sem tévesztett meg bennünket, orátori művészete, még akkor sem, amikor az uj szél irányában eresztgetett ki hangokat. A mostani szereplése sem uj előttünk, ha csak újnak nem ismerjük az atombombát, mert nem annyira Churchill, mint az atombomba beszél belőle. A napokban ahogy az újságok Írják, visszatért Angliába és teljesen visszavonul a nyilvános szerepléstől. Ha ez igaz, hát ezen nem fog senkisem siránkozni és hamar a feledés homályába merül, akár Chamberlin esernyője. * * * Ahogyan jönnek a figyelmeztetések Washingtonból, az infláció veszélye még nem múlt el, sőt sokkal nagyobb méretekben mutatkozik, amit csak részben az OPA árszabályozásával tudnak nyeregben tartani. Viszont az OPA nem állandósított intézmény és a lobby- isták belülről fúrása , előbb vagy utóbb, de megfogja szüntetni. Aztán lesz csak a hadd el hadd és úgy fognak fölmenni az árak, akár csak a szökőkút és az eddigi alig észlelhető béremelések is semmivé fognak zsugorodni. Vannak olyan szakértők, akik azt mondják, hogy föl kell az árakat emelni és a béreket a felemelt árakkal párhuzamba hozni, hogy a tomboló inflációnak elejét vegyék. Szóval nem valami rózsás napokat jósolnak a munkásnép részére a szakértők ,amire sokan azt mondják, hogy az infláció egyformán érint tőkést és munkást. Ezt-a megállapítást persze nem vehetjük szószerinti értelemben, mert addig mig a tőkés esetleg a fölnak rontott a szószékről. Spellman mielőtt visszatért ide, ellátogatott fasizta Spanyolországba is, ámbár tagadják ,hogy találkozott volna Francoval. Ma már nyílt titok, hogy a tőkés demokráciák szövetkezve a fekete reakcióval, tervbe vet-^ ték, hogy Oroszországot mint' nagyhatalmat megsemmisítsék, hogy azután könnyebben bilincsekre fűzhessék a világ össz- munkásságát. Ne legyen egy tényező sem, amely ebben őket bármiféle módon is akadályozza. Remérjük, hogy az amerikai nép nem fog bedülni ezen gyalázatos propagandának és nem fog sikerülni ismét láng- baboritaniok az egész világot hogy rothadt társadalmukkal együtt végpusztulásba vigyék az emberiséget. Legyünk tehát résen, szóval és írásban figyelmeztessük munkástársainkat a fenyegető veszélyre. Ismertessük meg velük az igazságot, mert sajnos a magyar munkásokat is sokféleképpen maszlagolják. Meg kell értetni velük, hogy' hová juttatta az emberiséget a közel 2 ezer éves vallásos nevelés és ezután sem fog rajta segíteni. Ez mindig csak akadályozta a fejlődés folyamatát és segi- osztályoknak a munkásosztály kizsákmányolását. Akroni proli halmozott pénzét vesziti, de minden más vagyona, gyár, gépek, föld, házak, ékszerek, stb. megmaradnak, addig a munkásnak minden vagyona a munkabére vész oda, mert az eladott munkaerejéért, még a mindennapi élet legszükösebb szükségleteit sem tudja beszerezni. Szóval az infláció bacilu- sa első sorban is a dolgozó osztályt környékezi meg pusztító hatásával. Persze az infláció csak azért ilyen nagy veszély a munkásosztályra, ' mert nincs megszervezve és az ilyen kapitalista termelési rendszer jelenségeivel tehetetlenül’ áll, mint árvízzel szemben gát nélkül. Mennyire szebb jövő elé nézhetne a munkásosztály, ha arra egyesült volna számottevően, hogy a termelési eszközöket a magántulajdon bitorló hatalmától átvegye és azt a köztulajdon magasztos eszméje alapján közszükségletre mozgásban tartsa. És a termelt javakat, nem a pénz, hanem a szükséglet arányában osztaná szét a dolgozók között. Mondhatják sokan, hogy az ilyesmi ma még csak álom, mig viszont igaznak tartják, hogy olyasmiről álmodunk, amivel nappal foglalkozva az álomra is gondolunk, de szemeink nyitva vannak, már pedig nyitott szem és erős akarat az álmodozásból nagyon könnyen valóságot teremthet. Eddig még a munkásosztály nem szervezkedett erős akarattal iparilag, ezért kell rettegnünk majd, ha jön az infláció. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezeló'nket. hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról)
