Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-23 / 1416. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1946 MARCH 23

NUMBER 1416 SZÁM

SZALASIT FELAKASZTOTTAK

BUDAPEST, 1946 március 13 — Távirat alapján közlik az amerikai lapok, hogy a Népbiróság többnapi izgalmakkal bővelkedő tárgyalás után Szálasi Ferenc “nemzetvezetőt” kötél általi halálra Ítélte és az Ítéletet más három miniszterével együtt végre is hajtották.

Hogy az uj magyar kormány mennyire gyenge kézzel kezeli a nyilas éra résztvevőit, bizonyítja az, hogy Szálasit a kivégzése előtt egy géppisztolyokkal felszerelt tömeg kiakarta szabadítani. A rendőrség és a tömeg között fegyveres harc folyt.

A GM sztrájk végétért

DETROIT, március 14 — Az osztályharc egyik nagy és költséges csatája ért véget, a General Motors 114 napos sztrájkjával. Ez volt az automobil iparban a leghosszabb sztrájk és sok nélkülözést, nyomort jelentett a munkásoknak, mivel

175,000 munkás között bizony sok volt, akinek nem volt megtakarított pénzük, hogy kitartsanak és állami segélyt meg nem adtak. A helyi csoportok megbízottai az egyezményt elfogadták és csak a tagságnak kell fölötte szavazni, ami szombat és vasárnap meg fog történni az egész országban, mivel több mint 54 várost érintett ez a nagy harc.

Mindkét fél, úgy az union vezetők, mint az igazgatóság győzelmet hirdetett, ez legfényesebben bizonyítja azon állításunkat, hogy egyik fél sem győzött, hanem csak fegyver- szünetet kötöttek. De nagyon szép leckét adott a munkásság az összetartás gyakorlati formájáról. Nem csak, hogy nem kaptak volna sztrájktörőket, más unionokon keresztül, hanem ami még ezelőtt nem történt meg, hogy mindenfelé az AFL csoportok is teljes erejükkel támogatták a sztráj kólókat, valamint mindenfelé beszüntették az építkezést is a General Motors részére.

Nagyon találóan jellemzi a General Motors sztrájkját a Bérmunkás vezércikkében azon megjegyzés, hogy az “amerikai munkásmozgalom felnőtt, nagykorú lett... És ha más nem is, de ez a tény maradandó győzelem a munkásság részére. Az egyezménnyel sokan nincsen- nek megelégedve. És nagyon fontos, hogy nem is annyira önzés, inkább munkás szolidaritás eszméje késztet sokunkat az elégedetlenségre. A vakációs fizetést mostani formájában a négy hónapra, mely időben sztrájkon voltunk nem fogják fizetni, mivel a két hét helyett, mint a múltban volt, mostan az évi átlag keresetnek 4 és fél százalékát fogják fizetni. Ez a szakmunkásoknak, akiknek sok tulidőzés lesz, nem hátrány, de azoknak akik csak ötnapokat

fognak dolgozni, vesztesség. Nem lesz annyi mint amit két heti fizetést kitenne a négy hónapos sztrájk miatt.

Másképpen az egyezmény, a ezúttal elfogaddható, mivel a szenioriti rendszer meg lett erősítve. Nem lett az igazgatóság szabad útjára engedve az áthelyezés és előléptetés terén. Hanem be kell tartani a szenioriti rendszert, ami egyedüli védelem az önkényuralom ellen.

A 18 és fél centes béremelést jóval kibővíti és munkás szempontból helyesebbé teszi az a törekvés és Ígéret a General Motors részéről, hogy a fizetési különbözetet, mely kisebb városokban ugyan csak olyan munkákon mint itten Detroit- ban csinálunk néha tiz centtel is kevesebbet fizetnek mostan. Valamint azt az engedményt, hogy most már a nőknek is ugyan csak olyan fizetést adnak, ugyan olyan munkáért, amelyet a férfi munkásokkal együttesen végeznek, vagy melyet férfiak végeztek. Ez ha valóságban megteszik ,akkor sokkal többet jelentene az átlag fizetés emelésénél, mint az az egy cent, melyét ilye» feltételek mellett, az elnök által ajánlott 19 és fél centből leengedtek.

Emellett az unionnak security rendszer helyett a “check off” rendszert adta meg a társaság, nagyon helyesen belátták, hogy az sokkal többet használ nekik, mint az unionnak. Nem lesz időpazarlás a tagdijakat összeszedni a tag-1 Ságtól, mint a múltban a gyárakban tették.

A többi részletek megmaradtak ami volt a múltban, a béremelést is, csak pótlásnak veszik és egy évre újabb béremeléssel léphetnek elő, ámbár a szerződés két évre szól, kivéve a bérkérdést. így nincs veszélyeztetve, hogy a tagság el nem fogadná, minden ellenzés dacára is. Mert a körülmények között a legjobb, de ugyan akkor nagyon sokan belátják, hogy csak fegyverszünet az egész.

Lapzártakor jelentik, hogy eddig 35 localbóí érrkezett be

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.)

A propaganda jellegű újságírás a legkönnyebb mesterség azoknál az újságíróknál, akik minden meggyőződés nélkül a dollár és cent arányában Írják cikkeiket. Ezeknek mindegy, hogy hogyan Írnak és különösen a választások idején láthatjuk az elrettentő példáját az ilyen fajta újságírásnak. Annál nehezebb azonban a meggyőződés irányvonal alapján cikkeket írni és különösen a napi eseményeket párhuzamban magyarázni a meggyőződéssel és ugyanakkor vigyázni, hogy az alvasók vagy más meggyőződésű egyének amennyire csak lehetséges ne legyenek megbántva. Az ilyesmi csaknem lehetetlenség. Ha vallásról Írunk biztosan megbántjuk valakinek az istenét, ha a politikai esemé nyékét bíráljuk valakinek a po litikai állásfoglalásával szembe kerülünk és igy tovább.' De nem csak általános kérdéseknél van ez igy, hanem ugyanez a helyzet a munkásmozgalmi ügyekben is. Ha pl. egy munkás iró, mondjuk Stalin bizonyos intézkedéséit kritizálja, vannak sokan akik mindjárt rákiabálják ez az orosz nép ellen van. Nem is említve az orthodox kommunista hívőket, akik előtt egyetlen kritizáló szót mondani Stalinról, éppen annyi mintha a vallásos ember istenét bántanánk. Az utóbbi időkben nem volt helyénvaló a múltak hibáit és kegyetlenségeit citálni, mert tagadhatatlan, hogy csak ártottunk volna, az orosz nép gigászi küzdelmében. És azt minden épeszű munkásmozgalmi embernek el kell ismernie, hogy a világ munkásmozgalmi jövőjének a céljából elsősorban fontos volt, a náci-fasiza szavazás a megegyezés mellett.

Mint szép példát említhetjük meg, hogy például a Ternsted- nél, ahol valami kétszáz irodai munkás és munkavezető, havi fizetésesek szabadon mehettek be a gyárba, hetenként 250— 280 dollárral is hozzájárultak a cigaretta alaphoz a sztrájkolok részére. És még a nagyobb állásokban levők is nyiltan fejezték ki rokonszenvüket a sztrájkoló munkásokkal, ami éppen az ellenkezője, még az 1939-ben történt dolgoknak is. Ha nem is a gazdasági eredmény, de az a jó példa, amit ez a kinyújtott sztrájk bebizonyított, hogy az összetartás nagyban megnövekedett az amerikai munkásosztály között — megérte a nagy harcot.

Vi.

mussal leszámolni. Hogy ez mennyire, vagy milyen százalékban sikerült, arról van tényleges bizonyíték, Olasz, Magyar és Németországban a teljesen letaposott munkásmozgalmak kezdenek uj életre kelni Szóval most már ismét visszakerültünk abba a “demokratikus” atmoszférába, ahol lehet, sőt most már kell kritikát gyakorolni, bármennyire is fájdalmasan érinti az orthodox hívőket. E sorok írója nem okvetlen akarja a múltat idézni, ami már úgyis az akkori Stalin klikk lelkén szárad, de valahogy sehogysem bir megegyezni azzal a gondolattal, hogy Oroszországban most folyt le a demokratikus választás, de bizony Stalinra ott nem történt szavazás és ennek ellenére még nagyobb hatalmat kapott. És ennél a kérdésnél nem okvetlen Stalin személyét akarjuk kritizálni csak az orthodox hívők kiabálását a “demokratikus” választásról. Mert nagyon gyanúsan néz ki a demokrácia, ahol inasokat szabadon lehet választani, csak kormányfőt nem.

* * *

Mivel Churchill még mindig New York városának nagytisz- teletü vendége, igy mi sem kívánunk lemaradni a nagy tisztelgésből,’ utóvégre majdnem new yorki benszülötteknek nevezhetjük magunkat. Az igaz, hogy csak a helyi sajtóból tudtuk meg, hogy a város nagy diszfölvonulást rendezett részére, ahonnét egy tucat nem kívánatos bámulót a rendőrség távolított el. Az ilyen cirkuszi látványt szerettük volna mi is megtekinteni, de a tényleges Barnum-Bailey cirkusz majmos fölvonulása is most esedékes, valamint a St. Patrick napi kiruccanás ideje is most van, még rossz helyen álltunk volna az éljenzők közé. Hogy aztán a péntek esti vacsorán nem jelentünk meg, ez ismét csak Churchill hibája mert nem intézkedett, hogy nekünk is küdjenek meghívót. Bármennyire is disztingvált vendégek voltak is ott jelen, egész biztos, hogy a 15 dolláros vacsorát sokkal nagyobb szakértelemmel fogyasztottuk volna el, mint bárki más a jelenlevők közül. És nekünk az eszünk ágában sem lett volna, hogy csak egyszer is közbeszóljunk a nagy beszédénél, hogy le vele”. Mi inkább mindig csak azt kiabáltuk volna, éljen Churchill az imperialista véres uralom hive és védelmezője. Mert mi mindig csak egyféle- (Folytatás az 5-ik oldalon)