Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-23 / 1416. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 23 i Egyről-Másról TTIT .MOMTYT A • J. 7 TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1776 márc. 17 — New England terület lakossága fellázadt Anglia ellen. 1871 márc. 18 — A Párisi Kommün kikiáltása. 1886 márc. 18 — Belgiumban Általános Sztrájk volt. 1913 márc. 18 — I. György görög királyt meggyilkolták. 1917 márc. 21 — A forradalmárok letartóztatták II. Miklós orosz cárt és családját. 1918 márc. 18 — Kezdetét vette a világhírű tárgyalás Chicagóban, amelyben az IWW-nak 101 tagja ült a vádlottak padján, akiket a háború őrülete következményeként hozott “Criminal Syndicalist” törvény alapján helyeztek vád alá. 1919 márc. 19 — Kun Béla és az általa alakított kormány proklamálta a Proletár Diktatúrát Magyarországon. 1920 márc. 20 — A Kapp császárpárti puccsot a német munkásság Általános Sztrájkkal megbuktatta. A N.A.M. AJÁNLATA E hasábokon többször foglalkoztunk már a National Association of Manufacturers által a napi sajtóban elhelyezett oldalas hirdetésekkel, melyek félvezetőek, mert úgy állítják be az eseményeket, mintha a társadalomban a NAM volna az egyedüli, amely minden lehetőt elkövet a várvavárt prosperitás érdekében. Ezen hirdetéseket olvasva, a felületesen gondolkodók előtt úgy tűnik fel, mintha a NAM-on kívül minden és mindenki akadályozná a szükségleti cikkek termelésének a megkezdését. A munkások és azok szervezetei, a kormány, a kongresszus, mind mintha csak azért léteznének, hogy a termelést akadályozzák és egyedül a NAM akarja és az ő általuk ajánlott módszer az egyetlen, amely mindenkit boldoggá tesz. Egyik ilyen hirdetésében a NAM ilyenformán elmélkedik: “Az emberek dolgozni akarnak. A management termelni akar. A közönség vásárolni akar. Az ország prosperálni akar. És a jóidők eljövetelét a •sztrájkok agóniája hátráltatja. A sztrájkok keserűséget . . . . éhséget .... és gazdasági pangást szülnek. “Az ország érdekében változtassuk meg, de gyorsan. Az időből kifogyunk. Dolgozzunk ki egy tervet, amely meghozza — és megtartja — az ipari békét és prosperitást. “Nem volna-e józan munkás törvény az, amely egyformán kezeli a munkást és munkáltatót és mindenek felett méltányos a vásárló közönséghez és amely az első lépés lenne a békéhez ? “Őszintén hisszuk, hogy ez igy volna helyes, mi a következő programot ajánljuk a béke, termelés és prosperitás érdekében : 1) a munkáltatók és a munkásszervezeteket egyforma felelőség terhelje ezen törvény értelmében. 2) a kongresszus rakja le a szabályait a valódi kollektive szerződési lehetőségnek, amely független minden kényszer és erőszaktól és a kormány hajtsa végre ezen szabályokat a legridegebb pártatlansággal. 3) a közöpség kapjon biztosítékot a szervezetek között felmerülő nézetellentétekb ő 1 eredő sztrájk és bojkott ellen. 4) biztosítékot a sztrájk kitörése ellen, amig minden rendelkezésre álló módszert fel nem használnak a követelések érdekében.” No, nézzük csak mi is az értelme ezen pontoknak? Az első azt nehézményezi, hogy a jelen törvények részre- hajlóak, és pedig, a munkások javára, mig a szegény munkáltatókat a földig tiporja. Vájjon melyek azok a törvények, amelyek több jogot biztosítanak a munkásoknak, mint a munkáltatóknak? Talán a szervezkedési jogot biztosító törvény ? Ez a munkáltatóknak sem tiltja a szervezkedést. Vagy az árszabályozó törvény? Ez sem lehet, mert hiszen a szükségleti cikkek árai sokkal előbb emelkedtek, mim a munkabérek és éppen ez kényszeri- tette a munkásokat, hogy bér- követelésekkel álljanak elő. Amig a munkáltatók megsokszorozták a háború előti profitot; amig az élelmiszer szükségletek árai 40-től 50 százalékig emelkedtek, addig a munkabérek csak 15 százalékkal és a túlságos emelkedését az élelmiszereknek csak a túlórázással tudták ellensúlyozni, amit a háború befejeztével legtöbb helyen elveszhettek. Nem találunk olyan törvényt a legtüze- tesebb vizsgálat után sem, amely a munkásokat kedvezményezné a munkáltatókkal szemben. Sokkal jobban megközelíti a valóságot az a feltevés, hogy a munkáltatók, minden oly törvényt elakarnak töröltetni, amely bármily mértékben akadályozzák az ő korlátlan jogaikat akár a munkásokkal szemben, akár pedig az áruk árainak megszabásánál. A második pont értelmét könnyen kihámozhatjuk, ^hoby ismerjük azt a munkásfaló törvényjavaslatot, amelyet a kongresszus alsó háza már hetekkel ezelőtt elfogadott éppen a NAM lobyistáinak sugallatára és amely eddig csak azért nem emelkedett törvényerőre, mert a szenátus munkás bizottsága azt rabszolga törvénynek véli és nem terjesztette a szenátus elé. A harmadik pontban jelzett, u g ynevezett “jurisdiktional” sztrájkokat mi magunk is határozottan elitéljük, amikor egyik szakma munkásai a másik ellen sztrájkolnak, ezt azonban nem törvényezéssel lehet kiküszöbölni, hanem az Egy Nagy Szervezettel, amely szerint minden egy iparban foglalkoztatott munkás Egy szervezetbe tartozzon. A negyedik pontban a NAM azt akarja elhitetni, hogy a munkások irnix-dirnix sztrájkba mennek, van rá okuk, vagy nincs. Ezt az állítást a jelenben folyamatban levő nagyarányú sztrájkok a leghatározottabban megdöntik. Minden egyes sztrájkot hetekig, sőt hónapokig tartó tárgyalások előztek meg és amikor már minden fonál elszakadt szüntették csak be a munkát. Mert amikor már semmi más módnem volt a követelés kikényszerítésére, a sztrájk segített. ! Némely esetben hónapokra, sőt évekre visszamenő bér javítást i nyertek igy a munkások, tehát hazugság azt állatni, hogy nem használtak ki minden módszert mielőtt beszüntették a munkát. De amint a tények bizonyítják, amig a munkások dolgoznak, a munkáltatók vagy teljesen megtagadják a követelések teljesítését, vagy ígéretekkel elodázzák és csak amikor már beszüntetik a munkát, hajlandók tárgyalni és cselekedni. MÁSOK VÉLEMÉNYE A polgári lapok “what tne people say” rovatában, ahol az olvasók nyilvánítják véleményeiket, gyakran találunk figyelemre méltó vélemény nyilvánítást. Alább közlünk kettőt ily nyilatkozatokból, melyek két különböző lapból vannak kivéve és amelyek a fenti kérdéssel foglalkoznak és logikus következtetéseikért megérdemlik a mi lapunkban is a teret. Az egyik az inflációval foglalkozik és a következőkép szól: “A föld meglehetősen meleg lehet az ipari “nagyfejüek” talpa alatt, amikor a NAM hozzánk, “közönséges 1 munkásokhoz” folyamodik segítségért a céljaik elérésére. A múltban mindig meg volt az erejük, hogy vágyaikat reánk kényszerítsék. Mi történik fiuk — lazul a hurok? “Bennünket figyelmeztettek az inflácó ellen és mégis mielőtt megadnátok a jól megérdemelt bér javítást a munkásaitoknak, akik az árut termelik, amelyekre a saját beismerésetek szerint is oly nagy szükség van, ragaszkodtok ahhoz, hogy előbb az árakat emeljétek, mielőtt a bér javítást megadnátok. Inkább rákényszeriti- tek a munkásokat és termelő eszközöket a tétlenségre, mint megadnátok a megélhetéshez szükségei bérjavitást. Pedig ezen tettetekkel inflációt idéztek elő, mert mint a hirdetz- sekben is jelzitek: ‘egyik fő oka az inflációnak a szükségleti cikkek hiánya, amikor a közönségnek pénze van amit elakar költeni, dolgokra, amikre szükségük van’. “Lehet valami okot felhozni bármely korporációnak, amely nyolcvan millió dollár hasznot halmozott fel 10 év alatt, beleszámítva a depressziós éveket is, az üzemi kiadások fedezése után? Van valami elfogadható oka annak, hogy háromszázezer dollár évi fizetést élvezzenek a gyárigazgatók, amikor a munkások háromezer dollárnál kevesebbet kapnak ugyan ezen időre? Ha ezek a korporációk felhalmozhatnak ily roppant nagy profitot és milliókat költhetnek terjeszkedésre, egész bizonyos, hogy képesek sokkal magasabb bérjavitást adni a munkásoknak, mint amilyent azok követelnek, anélkül, hogy DETROITIAK FIGYELEM A forradalmi ipari szervezkedés eszméjének Detroit és környékén lakó' hívei SZOMBATON, március 23-án TÁRSAS “SPAGHETTI” VACSORÁT tartanak a 3564 W. Ver- nor Highway cim alatti SPANISH HALL-ban. Kezdete este 7 órakor. Beléptidij nincs. Az IWW összes barátait szívesen látja A RENDEZŐSÉG az áruk árait felemelnék.” A másik levél a .‘veszteséggel” foglalkozik, amelyre a NAM hivatkozik a sztrájkok következtében, amely a következőképp szól: “Gyakran hivatkoznak arra, hogy a sztrájkok által mennyi termelés veszett el ? mennyi munkabér veszett el és mennyi vásárló képesség veszett el. A válasz az, hogy sem termelés, sem munkabér, sem pedig vásárlóképesség nem veszett el a sztrájkok következtében. “Egy ideális társadalomban a termelésnek bármily csekély fennakadása helyrehozhatatlan veszteséget idézne elő, de a jelen társadalmi rendszerünkben a termelés, bér és vásárlóképesség veszteség megakadályozza, vagy legalább is elodázza a nagyobb veszteséget a három tényezőt illetőleg, amely ezeket érhetné ha nem volnának egy- átalában sztrájkok. (Emlékezzünk 1932-re.) “Mennél alacsonyabbak a bérek, annál alacsonyabb a vásárlóképesség és a termelés. Mennél kevesebb a termelés, annál nagyobb a munkanélküliség. A munkásságnak mindenek felett meg kell tartani a magas béreket. És ami a ‘public’ dogmát illeti, ki is tulajdonképen a ‘public’? Talán amig a munkások és munkáltatók egymással verekednek a ‘public’ a Marsból néz le rájuk? A munkásság alkotja a túlnyomó többségét ennek a misztikus ‘publiknak’. Még a fehérgallérosok, akik nem tartoznak az unionba, azok is nyernek, mert amikor ä szervezett munkásság elszánt harcokkal emeli a bérminimumot, a szervezetlenek bérminimuma is emelkedik és igy a public túlnyomó többségének életstandardja is javul.” LESZÁLLÍTOTTÁK AZ ÉLELMISZER ADAGOKAT AUSZTRIÁBAN BÉCS — A Reuter ügynökség jelentése szerint Ausztriád ban újra lejebb kellett szállítani az élelmiszer adagokat. Az uj adagolási rendszert március 18-án léptették életbe. Ezen uj adagolási rendszernél az átlagos fogyasztó napi 1,200 kalóriát kap, a gyermekek részére 1400, a nehéz munkát végzők számára pedig 1,850 kalóriát szabtak meg. MUNKANÉLKÜLI VETERÁNOK WASHINGTON — A Veteran Adminisztráció jelentése szerint a munkanélküli leszerelt katonák száma egyre növekszik. A március első hetében kiadott jelentés szerint a munkanélküli veteránok száma elérte a másfél milliót.
