Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-09 / 1414. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 9. iÉRNUBIKÁS (WAGE WOKKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .............. $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Tisztogatás Spanyolországban Európából jövő hírek szerint végre valahára a Franco fasiz- ta uralmát eddig fentartó három nagyhatalom, Anglia, Amerika és Franciaország is elhatározták, hogy végetvetnek a Mussolini és Hitler kreálta uralomnak. A Szovjet Union természetesen nagy készséggel járul hozzá minden ilyen akcióhoz, hiszen eddig sem ismerte el Franco uralmát és álandóan követelte a spanyol fasiz* ta fészek kitisztítását. Ezen sorpk írásának idején a francia kormány már elrendelte a spanyol natárok lezárását. .Franco erre a határra vetette az állítólag negyed millió emberből álló hadseregét, mert attól tart, hogy a spanyol köztársaságiak (loyalisták) már megszervezték a haderejüket francia területen és minden órában megindulhat a Franco elleni háború. Anglia és az Egyesült Államok kormányai támogatják a francia kormányt, igy semmi kétség, a spanyol barbár gyilkos uralomnak napjai már nem tarthatnak sokáig. Hogy Franco eddig is uralmon maradhatott, azt leginkább a pápának és a római katholikus egyháznak köszönheti. Hitler és Mussolinin kívül a pápa és a katholikus főpapok segítették uralomra és szoros ösz- szeköttetést tartottak fel vele egész a mai napig. Még csak pár nappal ezelőtt is hírül adták, hogy a legreak- ciósabb amerikai főpap, Francis Spellman, akit a pápa most kardinálisnak nevezett ki, Rómából Madridba megy, ahol Franco diktátor nagy ünnepséget rendez a tiszteletére. Spellman elfogadta a meghívást, de a politikai események uj fordulata következtében meggondolta a dolgot és most letagadja, hogy előzőleg már beleegyezett a spanyol propaganda körútba, mert az volt a célja a tervezett ünnepeltetésnek. A franciaországi szervezett munkások azt a tanácsot adták a spanyol munkásoknak, hogy az általános sztrájk fegyverét használva legkönnyebben elkergethetik gyilkos zsarnokukat. Ha a spanyol munkások megfogadják ezt a tanácsot és képesek lesz- j nek általános sztrájkba menni, akkor Franco hamarább elpusztul, mint ahogyan a tekervényes politikai utón remélik. De azonkívül, ha a munkások kergetik el, akkor a követői is vele pusztulnak. Mert félő, hogy a politikai tisztogatás csak nagyon felületes lesz. Szegény magyar segély A Magyar Segély Akció megindítása óta többször megírtuk, hogy annak vezetése olyan emberek kezeibe került, akik nem törődnek a magyar árvák, özvegyek és általában az Ínségben élők segélyezésével, hanem a segélyezés ügyét csak arra akarják felhasználni, hogy az amerikai magyar tömegek vezetését dacára a megváltozott viszonyoknak továbbra is kezeikben tartsák. Ebben a vezetőségben ott láttuk mindazon jobboldali vezetőket, akik negyedszázadon át hűséges cselédei voltak a Horthy rezsimnek, akik letagadták a Horthy hóhérok gyilkosságait és akik a judás pénzekért segítették felépíteni Magyarország nehéz kálváriáját. Szinte megborzadtunk, amikor láttuk, hogy az a baloldali vezetőség ,amelyiknek a Horthy ügynökök leleplezésében kifejtett érdemeit elismerjük ,milyen készséggel ragadta meg az alkalmat, hogy az általuk még csak pár hónappal előbb leleplezett, de évtizedek óta jól ismert, izig-vérig hitvány reakciós vezérekkel szövetkezzen. Ez a vadházasság azonban kudarccal végződött. Ma a “Mar gyár Jövő” kiabál legjobban, hogy a “Kerekesek”, meg a reakciós banda többi vezérei miként szabotálták a segély akciót. A “Kerekesek” azonban most hirtelen felülkerekedtek. Újból hozzájuk csatlakozott régi kenyeres pajtásuk, Himler Márton, aki saját bevallása szerint az amerikai reakciós sajtó “pénz kijárója” volt a Horthy kormánynál. (Ugyancsak saját bevallása szerint, ő, már mint Himler Márton, nem fogadott el semmit, hiába próbálták ráerőszakolni.) Nos, a “Kerekesek” ezt a kitűnő Horthy bizalmast most kinevezték az Amerikai Magyar Segély európai képviselőjének. Most aztán felorditottak a Magyar Jövőnél is, mert hiszen ők nemcsak a gyűjtésnél, hanem a szétosztásnál is ott akarnak lenni Hogyan merészelik elvenni tőlük ezt a jogot? Hát nem-e ők üdvözlik az uj Magyar Köztársaságot? Incsenként ennyi meg ennyiért, — egy dollártól száz dollárig terjedő összegig. Hát bizony vérlázitó is az a tény, hogy most ugyanaz a Himler Márton osztogatja majd az amerikai segélyt a magyar árváknak s özvegyeknek, aki a Horthy pénzekkel elősegítette azoknak a legyilkolását, akiket azok az árvák és özvegyek siratnak. Az is valószínű, amit a Magyar JJövő állít, hogy Himlert most sem az árvák és az özvegyek érdeklik, hanem az IRREDENTA MOZGALOM újjáélesztésében utazik. Mi még hozzátesszük, hogy ebben az esetben Himlernek majd megint alkalma lesz pénzeket szállítani, csakhogy most fordított irányban, Amerikából Magyarországba. Mert a túlzott soviniszta mozgalommal az említett reakciós vezérek nagy összegeket tudnak majd gyűjteni. És amennyiben Himler becsületességét ismerjük, már előre tudjuk, hogy a saját részére azon összegekből sem fog megtartani egy vörös centet sem. Hiszen önzetlensége közismert még a részvényüket vesztett bányászok előtt is! Az otthoniak segélyzésére ily körülmények között csak a következőket mondhatjuk. Annyi bizonyos, hogy magyarországi rokonaink gyors és hathatós segítségre szorultak. Szerencsére már megnyílt az egyéni segítés útja. A washingtoni magyar követség értesítette a lapokat, hogy a 100 fontnál kisebb csomagokat vám nélkül kézbesítik. Sőt a magyar kormány mindent elkövet, hogy az ilyen csomagok minél gyorsabban a címzettekhez jussanak. Aki tehát teheti, otthoni rokonainak, barátainak, posta utján küldjön ilyen csomagokat minél gyakrabban. Sajnos, a levelezés még mindig nagyon nehéz. Ezért eddig még nem sikerült ősszé1 köttetési szereznünk a magyarországi szervezett munkásággal, de reméljük, hogy hamarosan ez is sikerülni fog s igy a szervezetek utján is nyújthatunk majd némi segítséget. Gyárak munkás kézen Sokat hallunk mostanában arról, hogy az oroszok miként nyomják el és rabolják ki az általuk megszállt területek lakó't. El lehetünk készülve, hogy a közeljövőben még több ilyen hirt fogunk hallani. Erre a meggyőződésre az a kis hir vezetett bennünket, amelyet a múlt héten a New York Times egyik hasábjában eldugva találtunk. Ez a hirecske arról számol be, hogy az oroszok Sonntagberg városban, Ausztriában, a Boehler vasmüveket átadták a munkásoknak és most ezen ipartelep a munkások által választott tanács vezetése alatt működik. Annál főbenjáróbb ez a “bűntett” mert az oroszok még az osztrák kormánynak a véleményét sem kérték ki ebben az ügyben, hanem minden ceremónia nélkül a munkásoknak adták a nagy ipartelepet. Igaz, hogy az oroszoknak joguk volt ehez, mert ez az ‘partelep is mint hadizsákmány szerepelt. A németek még 1938-ban a szokásos náci módszerrel a Duesseldorfer Vereinigten Stahlwerke tulajdonává tették a hatalmas iparvállalatot, igy mint német birtok, most az oroszok kezébe került. Az oroszok nyilatkozata szerint az iparvállalatot az orosz kormány nevében a Vörös Hadsereg átadta a munkásoknak, illetőleg előbb Sonntagberg város polgármesterének, aki az adminisztrációt azonnal átruházta a gyár munkásai által szabadon választott munkástanácsra. A gyáraknak a munkások kezébe való adása azonos jellegű a földosztással. Amig azonban a földosztás nem veszélyezteti az angol és az amerikai nagytőkét, a gyárak kiemelése a magántulajdonból a profitrendszer halálához vezet. Ezért nem leszünk meglepődve, ha a gyárak ily kisajátítása ellen a legmérgesebb kirohanásoknak leszünk tanúi. Reméljük azonban, hogy a munkások nem a gyáraikat féltő tőkésekre fognak hallgatni, hanem inkább arra, hogy mit mon- nanak azon munkások, akjk olyan gyárakban dolgoznak, amelynek 'rányitását saját maguk intézhetik. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, inig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba- beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- sfintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hánem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét énitjük . --y- társadalom l e-etein beink
