Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-09 / 1414. szám
1946. március 9. bérmunkás 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÚNELKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HÁLA ISTENNEK BÉKE VAN Hát megértük azt is, hogy ismét béke van a világon.. Sok miliő ember legyilkolása, váro- * sok, országok puszulása, vagy 100 millió ember éhezése jelzi azt, hogy mit jelent a háború. De ez már a múlté. A legyilkol- takat meggyászolják ,a szétrombolt országokat valamikor majd csak felépitik, az éhező népmilliókat a győztesek úgy élelmezik, hogy nem gyorsan, hanem lassan halnak éhen.. Béke van! Ezt a nagy békehangulatot ugyan erősen zavarja az, hogy a megcibált angol imperializmus nem éppen demokratikus eszközökkel igyekszik a hatalmat helyreállítani. A holland Indonéziában, Indokína francia gyarmataiban, a jól begyakorolt és a modern hadászat minden gyilkoló eszközével felszerelt angol csapatok lövik és bombázzák halomra a benszülötteket, mert azok fel akarnak szabadulni az idegen tőkések elnyomatása és kizsákmányolása alól. Az angol uralom nem tűri a gyarmatok lázadását, még akkor sem, ha az más országok elnyomatása ellen indul is meg, jól tudva azt, hogy ha a francia vagy holland gyarmatok népe kiharcolja a függetlenségét, az serkentő hatást gyakorol az angol gyarmatok elnyomott népeire is. Az angol gyarmatok népei is régóta harcolnak azért, hogy függetleníthessék magukat a kegyetlen elnyomás alól. India népe is lázadozik. Az angol haditengerészetben és hadseregben szolgáló benszülöttek is lázadnak. A munkások általános sztrájkba mentek, amely mindjobban terjedő mozgalmat irgalmatlanul vérbefojtja az' angol imperializmus. Hasonló a helyzet Egyiptomban is, véres tüntetések, sztrájkok, diákok, munkások harcolnak, hogy a látszat függetlenség helyett tényleges függetlenséget érjenek el. Palesztinában is fegyveres harcokat folytat az angol hadsereg. A demokrácia jelszavával Amerika és a Szovjet segítségével aratott győzelmet a fasizmus felett az angol birodalom. Igen, ők győzni akartak, de nem ilyen nagyon. Az angol imeprializmus csak annyira kívánta leverni a rivális németolasz imperializmust, hogy az ne veszélyeztesse a világuralmát, de nem óhajtotta azt, hogy a volt fasizta ellenségeinél tényleges gazdasági és politikai demokrácia legyen, sőt még azt sem, hogy ezekben az országokban megnyirbálják a régi uralom hatalmát és most igyekszik menteni az európai tőkések, királyok, politikusok bőrét mindenütt ,ahol erre lehetőség van, természetesen a “demokrácia, népek szabadsaga” stb. jelszó alatt. IMPERIALISTA ÉRVEK De főleg nem akarta azt, hogy a saját gyarmatai komolyan vegyék a demokrácia, függetlenség jelszavait. Ha viszont ezek a gyarmati népek és a volt szövetségesei, vagy ellenségeinek a népei is élni akarnak az önrendelkezés jogával, akkor megszólalnak az angol ágyuk, hullnak a repülőgép bombái, kattognak a gépfegyverek, melyek az angol imperializmus érvei az érdekei elleni akciókkal szemben, mint láttuk ezt Görögország, Belgium és Olaszországban és látjuk most az ázsiai gyarmatokon. Béke van, csak annak a békének nagyon véres árnyai vannak már ma is és nagyon szót moru kilátásai vannak a jövőre vonatkozólag. Ezt a véres és reménytelen “békét” nem Churchillék, sőt nem is Chamberlainék csinálják, hanem az angol munkás párt politikusai, kik magukat szociálistáknak nevezik, kik belpolitikájukban ellentétben vannak az angol Torykal, de külpolitikában, a gyarmatok kérdésében, vagyis az angol világbirodalom régi formájának a kérdésében, egy hajszálnyit sem különbözik “őfelsége Kormányának” a politikája ha azt konzervatív vagy munkás párti politikus irányítja. Ebben a kérdésben teljes egység uralja az angol birodalom politikusait s uralta a múltban is. Az angol imperializmus gazdasági ereje a gyarmatok népének a korlátlan kizsákmányolásán alapul, a nagytőke hatalmas jövedelmet biztosit magúnak a gyarmatok népének és a természeti kincseinek a kizsákmányolásából, hogy ezt a lehetőséget megtartsa, nem csak a gyarmatok benszülött urait állítja a szolgálatába, kiknek mesés jövedelmeket biztosit, hanem apró morzsákkal megvesztegeti az angol munkásosztályt és ehitetve azt, hogy csak úgy tartható fen az angol munkásság magasabb életnívója, ha a gyarmati birodalom érintetlen marad, ez a hamis beállítás az oka annak, hogy az angol munkásosztály tűri azt, hogy a vezérei olyan politikát folytassanak az európai országokban és a gyarmatokon, mint amilyent Churchill, vagy Chamberlain folytatott. CSAK A SZOCIALIZMUS Angliában nagyon nehezen érti meg a munkásosztály azt, hogy neki nem az a hivatása, hogy a gyarmati birodalom fen- tartása révén érjen el magasabb életnívót, hanem az imperializmus összetörésével, a kizsákmányolás megszüntetésével,, a termelési eszközöknek a köztulajdonba vevésével. Csak a szocializmus az, mely békét, minden eddiginél magasabb életnívót biztosit nem csak az angol munkásosztálynak, hanem a világ minden részében mindenkinek, aki a termelésben aktiv részt vesz. Az angol Munkás Párt külpolitikája igazolja azt a meggyőződésünket, hogy a munkásosztály nem szabadul fel akkor, ha a politikai gépezetet a kezébe veszi, a politikai forma csak visszatükröződése a tényleges gazdasági rendszernek. Ha a gazdasági rendszer a profiton épül fel, úgy a politikai gépezet annak a szolgálatában áll, még ha annak az irányitói szociálistáknak nevezik is magukat, ilyen politikai gépezet juttatthat apró morzsákat a munkásosztálynak, de tényleges felszabadulást csak az hoz, ha a társadalom gazdasági formáját változtatja meg, ha a profit rendszeren felépülő gazdasági rendszert, az Ipari Demokrácia váltja fel, amely nem ismer sem imperializmust, sem gyarmatokat, sem érdekszférákat, sem a népek vagy egyének kizsákmányolását, hanem amelyben minden nép és minden egyén szabad és az elérhető legnagyobb boldogságban és jólétben él. A munkásosztálynak mindenütt csak két eshetőség között lehet választania: Imperiaizmus, folytonos lázadásokkal, népek és egyének Amikor Lefkovits munkás- tásunk visszajött Floridában töltött vakációjáról, elmondotta, hogy úgy ott, valamint útközben is több olvásónkkal beszélt, természetesen az volt az első kérdésünk, hogy milyen véleménnyel vannak olvasóink lapunkról ? Feltettük ezt a kérdést dacára annak, hogy a Bérmunkásban igen nagyszámú levelet közlünk, amelyek csaknem kivétel nélkül dicsérik a lapot és már szinte úgy néz ki. mintha “megrendelésre” kül d e n é k, avagy mintha mi nem adnánk helyet a lapunkat komolyan bíráló leveleknek. Azonban Lefkovits munkástársnak is csak dicsérték a lapot, csupán egyetlen olvasónk említette, hogy a lapban sok a hajtóhiba. Ezen kívül csupán egyetlen komoly kritikát tartalmazó levelet kaptunk, amelynek Írója azonban kihangsúlyozta, hogy írását nem a lapban való közlésre szánta. Én úgy taEtom, hogy komoly, jóakaratu, építő kritika hiányát nagyon érzik az amerikai magyar lapok. A kritika teljes hiányának lehet betudni, hogy lapjaink legnagyobb része annyira nívón aluli, hogy nem érdemes közbevenni azokat. A népbutitás szolgálatában álló lapokon természetesen nem fog semmiféle kritika sem. Ezeket tehát nem is annyira kritizáljuk, mint inkább leleplezzük és ,ha van rá mód, akkor olvasóikat felvilágosítjuk, hogy lapjaik mennyire félrevezetik őket. A baloldali, vagy liberális sajtóra vonatkozó kritikánk azonban jóakaratu és építő. Ilyen kritika volt, midőn megróttuk az Ember szerkesztőjét, mert Himler Márton, a volt Horthy vigéc feje köré babérkoszorút kezdett fonni; ez volt a célja annak az Írásnak, amelyben rámutattunk, hogy egy munkáslap szerkesztőjének nem szabad örömét kifejezni azon, hogy egy csoport munkás csak kompánia union alakítására hajlandó. És végre ugyanily szempont vezetett, amikor rámutattunk, hogy milyen csúnya és minden jóizlésü munkásból undort kiváltó az a módszer, amivel a Magyar Jövő az uj Magyar Köztársaság üdvözlése cimén rendez gyűjtést magának. Szerintünk az ilyen kritikáért csak elismerés jár s mi az ilyet határozottan köszönettel vennénk. A sajtóhibák azonban kizsákmányolása, a tőkés országok egymás közti versenye a piacokért “békés” eszközökkel addig, amig felkészülnek az elképzelhetetlenül borzalmas, harmadik világháborúra, amelyben a modem öldöklő szerszámokkal, a robot és atombombával újra tiz milliókat ölnek meg és újra virágzó országokat tesznek romhalmazzá, újra száz milliókat dobnak a kapitalista “béke” éhenhalóivá, vagy a mai társadalmi rendszer gazdasági formájának az átváltoztatása Ipari Demokráciára. Az előbbi háborút, bűnt, nyomort, gyilkosságot, az utóbbi szabadságot, békét és boldogságot jelent. Okos embernek nem nehéz a választás. — noha bántóak, de mégis nem olyan lényegbe vágó dolgok. Azonban reményünk van arra, hogy a közeljövőben ezen a téren is sokat javíthatunk. Sokan nem is képzelik el, hogy az öreg, nagyon kihasznált szedőgép miatt is lehet sok a sajtóhiba. Most azonban nyomdászaink arról értesítettek, hogy rövidesen uj szedőgépet kapnak, ami sokat fog javítani ezen a téren is. Az előbb említett levél írójának a február 9-iki számunk egyik cikke ezen mondata ellen volt kifogása: “A magyar nagybirtok, amely gentry vagy zsidó kézben volt ezer éven keresztül, valósággal pusztította a magyar parasztot úgy, hogy azt a viszonyok megengedték, deressel, karóba húzással, tömeg mészárlással, irgalmatlan kizsákmányolással.” A veiéi Írója megjegyzi, hogy a zsidók csak 1870 óta vehettek birtokot Magyarországon, ami megfelel a valóságnak. Azonkívül a “dzsentri” szóval nem a nagybirtokosokat, hanem a birtoktalanokká lett és a közhivatalokat elözönlő nemességet jelölték. Noha ez is tény, az idézett mondat nem szószerinti értelemben, hanem képletesen ajcarja kifejezni azt, Ifogy a nagybirtok milyen nagy mértékben zsarolta ki a magyar parasztságot, ami alól nem kell kivenni még a zsidó nagybirtokot sem. Ebbe a mondatba tehát igazán nem lehet beleérteni még az árnyalatát sem az antiszemitizmusnak. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a túlságosan összevont mondat, nem fejezi ki az iró gondolatát olyan világosan mintha két vagy három mondatra szétszedte volna, ami csak gramatikai, vagy fogalmazási hiba. Természetesen az ilyeneket is kerülni kell, de azért még sem olyan főbenjáró hibák, mint amilyenek miatt megróttuk az említett lapokat. De azonkívül tekintetbe kell vennünk, hogy a Bérmunkás irói, — ezen sorok Írójának kivételével, — magasabb iskolázottsággal nem biró egyszerű munkásemberek, akik cikkeiket a munkapad mellett elvégzett napi robot után Írják. De ennek dacára is büszkén mondhatjuk, hogy lapunk, úgy tartalmát mint nívóját tekintve messze fölötte áll minden amerikai magyar újságnak. Ha pedig az őszinteséget is figyelembe veszA kritika hivatása
