Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-29 / 1430. szám
VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 JENE 29 NUMBER 1430 SZÁM HETI KRÓNIKA Élelmiszerhiány országszerte ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . “Embert barátjáról, madarat a tolláról’’ tartja a közmondás. Ha ennek az izig magyar megállapításnak alapján keressük a Magyar Igazságot, furcsa egy fényképet kapunk arról a zászlóbontó gyűlésről, melyről a múlt héten már részben beszámoltunk. Akik esetleg azt gondolják, hogy mirevaló egy gyűlésről annyi sokat Írni a Bérmunkásban, azok bizonyára nem látták a gyűlés óta megjelenő magyar újságokat. Ez a gyűlés nem is gyűlés volt, hanem a haldokló amerikai Hor- thy-fasiszta reakciónak uj erőteljes életre való utolsó erőpróbája. Hogy ez sikerülni fog-e nekik, azt majd meglátjuk, később és nagyrészben attól függ, hogy az amerikai magyarság öntudatos munkás rétegei, milyen erővel tudják majd a reakciós aknamunkát ellensúlyozni. És addig, mig az ilyen alattomos munka folyik a reakciósok részéről, nekünk nem csak, hogy kell velük foglalkozni, de mint magyar nyelvű munkásoknak, munkás kötelességünk. A madaras és tollas közmondásra visszatérve azt mondhatjuk, hogy ott emberek nem is igen voltak jelen, csak madarak, még pedig tollas jó madarak. Nézzük csak az ujságirók asztalát és egy-két kivétellel ott találjuk a magyar sajtódzsungel vadmadarait. A vadmadár megállapítás nem elszólás kérem, hanem egy határozott ismertető jel a fényképhez. Mert ez volt az első eset, amikor az ujságirók az asztalnál fölugrálva vadabbul ordítoztak, mint a tömeg. Különösen az az újságíró akinek nem csak ismertető jele, de főfoglalkozása is tollas. Hogy az elhangzott “magasni- vóju” beszédek hü fényképét adjuk, kénytelenek vagyunk a demonstráció gatyás részletét is bemutatni. Ennél a résznél két pap ellentétbe került egymással, mert az egyik tiszta gatyáról beszélt, a másik azonban helyreigazította és azt mondta, hogy a mai helyzetben nem volna baj még az sem, ha minden magyarnak piszkos gatyája volna. Akik a “piszkos gatya” kijelentésnél láttak egy borzas kinézésű a tömegnek hátat fordító embert az újságíró asztalnál fölugrani és hallották a dörgő hangú orditozást, hogy “büszkék vagyunk rá” azoknak jó lesz tudni, hogy az ugráló és ordítozó újságíró Róbert Oszkár volt. Hogy miért éppen a gatyára büszke az óhazában Móricnak ismert újságíró, hát ennek kiderítéséhez bizonyos intézeti kutatásra volna szükség. Tovább követve a “madarat a tolláról” irányvonalat elérünk a pénzmag gyűjtéshez. Persze ez csak “mellékkérdés” és egyáltalán nem tartozik a gyűlés “szabad bemenet” részéhez. Dr. Kerekes ki is jelenti, hogy itt semmiféle gyűjtés nem lesz. Erre jön egy tiltakozó hang, szót, kérek. Nincs szó többé. De én a demokrácia nevében szót kérek! Ja vagy úgy, demokrácia, hát tessék följönni a pódiumra. Er-| re föl megy az ember a mikrofon elé és mintha csak profesz- szori kiképzése lett volna, bejelenti, hogy ennek a szent célnak továbbviteléhez itt van egy 50 dolláros check. Én száz .dollárt adok, mondja valaki más. De kérem mi nem gyűjtünk szabadkozik Kerekes. Nyomban mellé ugrándozik Dr. Márk, persze, hogy nem gyűjtünk és mi nem is megyünk senkihez sem oda dimeokért vagy kvóderok- ért,, ellenben akik 5 vagy 10 dollárt akarnak adni, hozzák ide a pódiumhoz. Megindulnak a verejtékben megőszült és megkopaszodott magyarok közül többen és viszik a jó dohányt. A jelenlevő vagy 30 reverendás nyugodtan ül a padokban, egyik se áll be az adakozók sorába. Nehezen gyűl a pénz és sokan csak egy dollárral sétálnak a pódium felé. Nekünk százezer dollár kell, kiabálja Dr. Márk szinte felbőszültén az egydollárosok láttára. Látják, hogy legtöbben nem nyúlnak a zsebbe, még jobban kiabálnak, de az eredmény nagyon gyenge. Mintha csak a saját híveik is jól ismernék és keserűn emlékeznének vissza, a múltak gyűjtési történelmére. Többen tesznek is megjegyzést, hát azt mondták, hogy nem lesz gyűjtés, szabad bemenet. Az igaz, teszi hozzá egy ismert new yorki, de azt nem hirdették, hogy szabad a kimenet. Akik a pódiumon annyira futkostak le és föl és egymá^s kezéből kapkodták ki a mikrofont, elárulták azt a titkos megegyezést, amiről mi már előbb tudtunk, hogy elsősorban pénzf ölhaj tás volt a cél és minden más kérdés csak mellék kérdés volt ott. Százezer dollárt akarnak, hogy a régi népbutitó propagandát még eredményesebben hinteni tudják az amerikai magyarok között. Százezer dollárt akarnak, hogy a Magyar Köztársaság ellen most még csak burkolt propagandát nyíltan folytassák. Mert a papok abba belenyugodCHICAGO — Az ország minden részéből beérkező jelentések szerint a háziasszonyok órák hosszán át állnak a mészárszékek előtt, hogy egy kis húst vásároljanak, azonban az üzletekben oly kicsi a készlet, hogy csak a pár első vevőnek jut s a többiek üres kosárral távoznak a hosszú várakozás dacára is. A hushiány következtében a városokban megrohanják a vendéglőket, amelyek készletei már szintén kifogynak pár óra alatt. Súlyosbítja a hushiányt a másféle éjelmicikkek hiánya is. így például rizst már hetek óta nem lehet kapni. Chester Bowles árszabályozó adminisztrátor, valamint a Department of Agriculture is azt állítják, hogy van elég vágójószág, valamint más élelmiszer is, amiket azonban mesterségesen visszatartanak csak azért, hogy az árak felemelését kierőszakolják. A gyárosok és a trust-bárók szolgálatában álló újságok a husinséget ki akarják használni az árszabályozás teljes megszüntetésére. Azt hirdetik, hogy az élelmiszer hiánynak vége lesz, mihelyt a kongresszus beszünteti az OPA irodát. Az ár- szabályozás hívei viszont azt állítják, hogy abban az esetben az élelmiszerek árai olyan emelkedést fognak mutatni, ami a már mai drágasággal együtt lényeges inflációt fog jelenteni. A drágaság emelkedése esetén természetesen a munkások újabb bérköveteléseket fognak felállítani, amire a munkáltatók újból az árak drágításával felelnek. Chester Bowles szerint, ha ezt a körfolyamatot szabadjára engedik, az ország rettenetes infláció karjaiba rohan. A hazugság nagymesterei AZ AMERIKAI MAGYAR PAPOK ÉS AZ AMERIKAI MAGYAR SAJTÓ FÖRTELMES HAZUGSÁGAI A MAGYAR DELEGÁCIÓ LÁTOGATÁSA ALKALMÁBÓL Az amerikai magyar papok (kevés kivételével) a rágalmazások, ferdítések és a legdurvább hazugságok olyan áradatát indították meg a magyar miniszteri delegáció amerikai látogatásával kapcsolatban, aminőhöz hasonlót nem csak soha nem láttunk de elképzelni sem tudtunk eddig. A múltból nyert tapasztalataink alapjában nem sokra tartottuk*^ az amerikai papokat, de hogy a züllöttségnek ezen fokára esnek, amelyről most tanúságot tettek, nem mertük volna feltételezni róluk. Az amerikai katholikus lapok szerint a New Yorkban tartott gyászgyülésüket megelőzői e g Bridgeport, Conn. városban gyűltek egybe, ahol “memorandumot” szerkesztettek, amit június 18-án adtak át Nagy Ferenc magyar miniszterelnöknek. ni soha nem fognak, hogy áz egyházi vagyonok egy jó részét, a nép javára adják oda. Majd leestek a székről a papok, mikor az egyik szónok, bizonyára tévedésből, Petőfit emlegette. “Ahol pap szót emel az igazság megfeszittetik” — mintha csak direkt erre a gyűlésre irta volna meg költeményét Petőfi. Az amerikai munkásság kötelessége, hogy az uj népcsalás ellen, nagyobb energiával lépjen a cselekvés terére és érthetően tudtára adja az uj színben tündöklő Horthy legényeknek, százezer dollár helyett, jól kiérdemelt, százezer menydörgős ménkűt a fejetekre. Ebben a legszemérmetlenebb vakmerőséggel az amerikai magyarság nevében azt követelték a magyar kormánytól, hogy szüntesse be a fasizta-nyilas gazemberek megbüntetését, valamint azoknak a kérdőrevoná- sát, akik az uj rend ellen támadnak. Mindezeket nem nyiltan, hanem ravasz módon a szólás és a vallásszabadság helyreállítása címén követelik. Szerintük nem a -fegyveres támadásokat szító Kis Szaléz féle fenevadak, hanem a “magyar kommunista politikai rendőrség” veszélyezteti a közbiztonságot és “fenyegeti pusztulással az ország megmaradó érdekeit”. Ezt a förmedvényt 27 katholikus pap irta alá. A REFORMÁTUS PAPOK IS De nem különböznek tőlük a református papok sem. Hogy ezeknek némelyike müyen alá- valóságra képes, igazolja az alábbi eset: Az amerikát bejáró és a lebombázott magyar református templomok felépítésére kéregető Dr. Vasady Béla, HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March 3, 1879
