Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-29 / 1430. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 29. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1893 junius 26 — John Peter Altgeld, Illionis állam kormányzója szabadlábra helyezte a haymarketi tragéliából kifolyólag börtönbüntetésre Ítélt munkásvezéreket ,s sajnálkozását fejezte ki azon öt munkásvezérért, akiket 1887 november 11-én ugyan ezen okból felakasztottak, melyet a legigazságtalanabb Ítéletnek minősített................................................................................................ 1894 junius 26 — Az American Railway Union elnöke, E. V. Debs felszólította a vasúti munkásokat, hogy a Pullman telepeken kizárt munkások szolidaritásának jeléül, tagadják meg a Pullman kocsik vontatását Chicago és San Francisco között. Pár nap alatt az egész országban megakadt a vasúti forgalom. 1996 junius 27 — A Socialist Trade and Labor Aliance első konvencióját tartotta. 1905 junius 27 — Összeült az Industrial Workers of the World alakuló konvenciója. 1914 junius 21 — Joe Hill IWW költőt és szervezőt halálra ítélték 1918 junius 27 — A “Küzdelem” cimü magyar IWW lap hét tagú Lapbizottságát letartóztatták háboruellenes álláspontjukért. debreceni kollégiumi tanár ré-j szére Clevelandon is gyűlést! rendeztek a belvárosi Old Stone Church-ben. Ezen a gyűlésen I szóhozjutott Herczegh József1 clevelandi református pap is, aki a beszédét imára kulcsolva igy végezte: “Most pedig imádkozzunk azon sok százezer magyar ifjúért, akiket az oroszok Szibériába hurcoltak és azon sok százezer asszonyért, akiken az oroszok Magyarországon átgázoltak”. Még ugyanaz este református papok vacsorára gyűltek össze a Buckeye és a 126-ik utcai templom helyiségében, ahol Herczeghnek a saját paptársai támadtak neki igen erős szavakkal, hogy az ilyen rettenetes hazugsággal az ajkán az isten- höz mert fordulni. Egyébiránt ugyanez a hazug pap az, aki annak idején Horthy és Roosevelt- ért együtt rendezett gyászistentiszteletet és aki a szószékről hirdette, hogy az oroszok kivégezték az otthagyott feleségét aki azonban dacára a kivégzésnek, most már útban van Amerika felé ha ugyan meg nem érkezett azóta. KI A LEGNAGYOBB HAZUG A förtelmes hazugságok gyárává lett a new yorki Amerikai Magyar Népszava is, ha ugyan már eddig is el nem érte azt a fokot a népámitás, gyülölethin- tés és a hazugságok terén, aminél tovább már nem fejlődhetik, íme mutatónak junius 21-iki számából a vezércikk két kezdő szakasza: Volt akinek elállt a lélek- zete, amikor Rákosi Mátyástól hallotta, hogy nem Molotov követelte Erdélyt Románia számára, hanem — Byrnes. Azt a borzongást érezte, mint amikor a cirkuszban látja a kötéltáncost a szédítő magasban: Jaj, nem fél ez, hogy mindjárt lezuhan és a nyakát szegi? De nem fél. Részben azért, mert alatta ki van feszítve a háló és végeredményben nem történthetik vele semmi különös csak egy kicsit megüti magát. Mi történhetik Rákosi Mátyással? Ráderitik, hogy hazudott s hát aztán? Kommunistának olyan ez, mint mikor egy szobafestőnek festék freccsen a kabátjára. Hazugság az anyag, amellyel dolgozik és az bizony a jellemen látható foltot okoz, de nem elvtárs az, aki a foltokat szégyenli. Mi- nem vagyunk “kommunisták”, a kommunista politikai pártokat gyakran megróttuk már egyes taktikai vagy elvi szélsőségekért. De mindannak dacára elismerjük, hogy Rákosi Mátyás egyike a nemzetközi munkásmozgalom legkiváló b b képviselőinek, aki őszinteségével, tudásával, de mindenek felett haláltmegvető bátorságával (ez itt nem frázis, hanem tény a múltból) minden tisztességes ember elismerését és csodálatát kiérdemelte. Nem méltatnánk figyelemre a new yorki szennylap piszkos Írását, ha vagy két héttel megelőzőleg a Molotov és Bymesre vonatkozó hir meg nem jelent volna a New York Timesban. A BEÁLOTT A SZÉLCSEND MIELŐTT A VIHAR KITÖRT A közelmúlt hetekben az egész ország kereskedelmi sajtója és rádió hálózatai nagy izgalmakkal tárgyalták a vizi szállítási iparban készülőben volt sztrájkot. Bár a sztrájk okairól nagyon keveset hallottunk, de annál többet a következményeiről és az esetleges intézkedésekről, amelyeket a kormány szándékozott foganatosítani, ha a munkabeszüntetése gyakorlatba megy. Ha a sztrájk valóban bekövetkezett volna a tervezet szerint, annak kétségtelenül kiszámíthatatlan következményei lettek volna, tekintettel arra, hogy ma az Egyesült Államok úgyszólván az egész világnak az éléskamrája. Bár e téren a veszély nem volt tragikusan fenyegető, mert a Maritime Unio- nok közös bizottsága kijelentette, hogy az Európába élelminew yorki aljas lap szerkesztője természetesen nem látja meg az ilyen hirt, mert nem is akarja látni. Nem látta meg, holott lapunk junius 15-iki számában, az első oldalon Erdély sorsa címmel feltűnő helyen mi is közöltük. íme igy szólt az a pár mondat: NEW YORK — John Mac- Cormack, a New Yorki Times bécsi levelezője azt állítja, hogy a Párisban tanácskozó angol és amerikai külügyminiszterek kijátszották Molotov szovjet külügyminisztert. McCormack értesülése szerint Molotov Erdély egy részét Magyarországhoz szere 11 e volna csatolni. Azonban tudta azt, hogy bármit ajánlnak is az oroszok, azt az angol-amerikai együttes ellenezni fogja. Ezen távirat szerint tehát nem Rákositól, illetőleg nem csak Rákositól eredt az az állítás, hogy inkább az amerikai külügyminiszter, mint Molotov akarja Erdélyt Romániának adni. Tekintet nélkül arra, hogy mennyiben igaz vagy nem igaz ez a hir, azt elvitázhatatlanul bizonyítja, hogy a hazugság királyi koronáját ennek a szennylapnak mocskos tollú szerkesztője érdemelte ki. szert szállító hajók nem fognak leállni, de azonkívül minden szálllitás szünetelni fog. És ez okozta a nagy izgalmat. Mert az élelmiszer szállítás csak nagyon kis részét képezi a szállításnak, de azért a közvélemény félrevezetésére ezt hangsúlyozták ki legjobban, mintha az amerikai hajóstársaságoknak ez lett volna a legfontosabb szívügyük, hogy élelmet szállíthassanak az “éhezőknek”. Bár a sztrájkot a tizenkettedik órában lefújták és a szállító munkások is tettek engedményeket az eredeti követelésekből, még igy is jelentékeny eredményeket értek el úgy a munkaviszonyok, mint a bérek javításánál. Ez azonban semmi esetre sem a munkáltatók jószívűségének a következménye, hanem a munkások szervezett erejének és harcikészségének. A LEENDŐ SZTRÁJK ELŐZMÉNYEI A Maritime Unionok szerződése még az elmúlt év októberében lejárt, melyet megelőzőleg két hónappal benyújtották a követeléseket, azonban a hajóstáraságok azokat kereken visz- szautasitották. A heteket hónapok követték anélkül, hogy a hajóstársaságok csak megközelítő ajánlatot is tettek volna, mig végre a munkások megelégelték a visszautasítást és megszabták junius 15-ét a tárgyalások határidejének, ellenkező esetben ezen a napon beszüntetik a munkát. Ekkor lépett közbe a kormány munkaügyi hivatala és beidézte úgy a Maritime Union, mint a hajóstársaságok reprezentánsait, hogy a megfeneklett tárgyalásokat ipmét elindítsa. Azonban alig kezdődtek meg a tárgyalások, amikor Truman elnök a washingtoni ujságtudó- sítók előtt kijelentette, hogy a sztrájkot megakadályozza még az esetben is, ha minden hajót a haditengerészekkel kell megtölteni. Az elnök ily intencióját a munkások a sztrájk megtörésére irányuló törekvésnek vélték és a Munkásszervezetek Nemzetközi Szövetsége utján felszólították az összes országok rakparti munkásait, hogy tagadják meg a sztrájktörő tengerészek által kezelt hajók ki és berakását. Hogy e tervezett erőpróbának mi lett volna az eredménye, annak gyakorlati bizonyítására nem került a sor, mert mint fentebb is jeleztük, az ellentéteket az utolsó percekben sikerült a munkaügyi hivatalnak valamennyire összhangba hozni és a sztrájk kitörését megakadályozni. MIT KÖVETELNEK A MUNKÁSOK? Ha a hajótársaságok által leadott hirdetések adatai fednék a valóságot, azt kellene hinnünk, hogy az amerikai hajókon alkalmazott munkások a világ munkásságának az arisztokratái. Aszerint az amerikai hajómunkások száz százalékkal magasabb bért kapnak, mint az átlagos bérek a külföldi hajókon. Az amerikai hajókon a munkások “ingyen kosztot” kapnak és “kitűnő, kényelmes” szállást. A bérek pedig 1941 óta 75 százalékkal emelkedtek és ha a most követelt 65 százalékot megadnák, akkor 1941 óta a bérek a hirdetés szerint 140 százalék emelkedést érnének el. Igaz, hogy 75 meg 65 csak 120, de ők hár azt 140-nek számítják. Ezzel szemben nézzük a munkások nyilatkozatát. Eszerint a hajó munkások munkaideje hetenként 56 és 63 óra; hetenként hét nap és havonta 30 nap megszakítás nélkül. A szakácsok és stewardok azonban ennél hosz- szabb időt dolgoznak és minden időben készen kell lenniök úgy, hogy van hét amikor 91 órát kell dolgozniok. Az órabérek 53 és 73 cent között váltakoznak, de csak egy nagyon elenyésző kisebbség kap 60 centnél többet. A túlórákért természetesen nem kapnak külön díjazást. A követelésük 22-től 27 centig terjedő órabér javítás; a heti 40 órán felüli munkáért más- félszeres órabér és a béremelések visszamenőleg október elsejéig legyenek érvényesek. A két kimutatás között tehát lényeges külömbség van és semmi kétség aziránt, hogy az union kimutatása sokkal jobban megközelíti a valóságot, mint a munkáltatóké és ha figyelembe vesszük a munkaviszonyokat, amelyek között dolgozniok kell, semmi esetre sem mondhatók a követelések túlzottnak. Az utolsó percekben létrejött megegyezés szerint a rakparti munkások 22 cent órabér javítást kaptak, mig a hajókon alkalmazottak 17.50 havi bérjavi- tást és a munkaidőt heti 48 órában állapították meg, melyen felül dolgozott óránkért 1 dollár órabért kapnak. így a szélcsend beállt mielőtt a vihar valóban kitört volna és nem adódott alkalom, hogy a munkásság példát mutasson a szolidaritásról nemzetközi méretekben, de az abból eredő tanulság igy is felmérhetetlen értékkel bir. CO-OPERÁCIÓ ÉS ÁLDOZATKÉSZSÉG Az alábbiaknak tulajdonképpen egy mulatsági tudósításnak kellene lenni a junius 16-án megtartott Chicago és környéki
