Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-22 / 1429. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 22. SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból A magyar reakció válfajai (A magyarországi lapok újból tele vannak a magyar ellen- forradalmi törekvések leleplezésével. Semmi kétség, hogy a ne­gyedszázados Horthy uralom széles néprétegek érzés és gondo­latvilágát mérgezte el, akik készséggel csatlakoznak azokhoz, aki­ket az uj éra gazdasági kiváltságaiktól fosztott meg. így az eset­leges ellenforradalom nem “rémlátomány”, hanem olyan valóság, amivel számolni kell. A Népszava egyik legutóbb érkezett számá­nak terjedelmes cikkéből vett alábbi adatok meggyőző erővel mu­tatnak rá a nagy veszélyre. — Szerk.) MIBEN TÉVEDNEK ♦---------2------------------------------­Nem vészharangot huzunk és nem célunk a pánik keltés, ami­kor megállapítjuk, hogy orszá­gunk telisded teli van reakciós csoportokkal és tömegekkel. Az egyik, amely a legdurvább és eszközeiben a legkevésbé vá­logatós, a nyilasoké. A nyilasok itt vannak és itt élnek közöt­tünk. Árpád-sávval, vagy anél­kül. Bennmaradtak az üzemek­ben és hivatalokban. Megbújtak a különféle pártok védőfalai mö­gött. Van akiknek csak az a cél­ja, hogy bőrét vagy rablott ja­vait átmentse, van, aki restau­rációra és belülről való robban­tásra gondol, annyival is inkább, mert vannak olyan nyilas jelsza­vak, amelyek követésére, sajnos eléggé széles néprétegek öröm­mel kaphatók. Igazat adok mindazoknak, akik ezekkel a nyilasokkal szem­ben golyót és kötelet követel­nek. Igazuk van azoknak, akik arra utalnak, hogy néhány tu­cat statáriális Ítélet sokkal jobb elrettentés, mint minden kísér­let megnyerésükre. Ha ezek a nyilasok látni fogják azt, hogy a demokratikus államhatalom nem tréfál elvbarátaikkal, visz- szahuzódnak a szürkeségbe és csak titokban fognak utálni ben­nünket. Ezt pedig könnyedén el tudjuk viselni, annyival is in­kább, mert a múló idővel tudo­másul kell, hogy vegyék, nincs Szálasi-restauráció. A reakció másik fajtája a szürke reakció. A hivatalok semlegeseinek, a közélet hall­gatóinak tábora. Azok, akik ak­tivitásra semmi esetre sem kap­hatók mindaddig, amig az akti­vitás a legkisebb veszélyt is rej­ti magában, de visszavágyj ák Horthyt, Gömböst és Imrédyt, vissza vágy ják azt a rémuralmi rendszert, amely nem szennyez­te be a kezét nyilvánosan és köz­vetlenül vérrel, de megteremtet­te annak a világnézetnek diada­lát, amelyben nem ember a munkás, az intelektuel és a zsi­dó és ember a paraszt, de csak akkor és addig, ha és amig zsi­dó földet kell osztani neki és ad­dig, amig csak zsidó földre vá­gyik és egyébként kielégíthető egy népi-völkish istenitő roman­tikával- Ezek várnak, remélnek — és csatlakozni fognak! KLERIKÁLIS REAKCIÓ Harmadik faja a reakciónak a klerikális reakció. Az egyház­nak egyszer választása volt Gi­ess wein és Nyisztor között és az egyház itt Magyarországon me­gint Nyisztort választotta. Is­métlem : nem Szaléz atyáról van szó, hanem az ideges és támadó szellemről, amellyel főpapjaink egy része átalakulásunkat kisé­ri és amely tovább gyűrűzik a vidéki szószékek felé. Ennek a magyarázata — valljuk meg csak egészen őszintén — első­sorban és mindenekfelett a föld­reform. Az 1945-ös földrefoi’m nem találta abban az ijedelmes hangulatban az egyházat, mint 1918-ban. Elmaradt a főpászto­rok belátó és helyeslő nyilatko­zata, elmaradt az apostolok utó­dainak szellemiségéből fakadó lemondás. Ezzel szemben felcsat­tant a védekező és egyben táma­dó hang, amely keresztény úri­embereknek az egyház kifogás­talan fiainak népbiróság elé va­ló állítását kisérte és amely vi­lágosan érezteti, hogy az egy­házak ----- keresztények és ke­resztyének egyaránt — szemben állanak demokráciánkkal. A NAGYTŐKE REAKCIÓJA A negyedik fajta a nagytőke reakciója. Ép nem hiszem, hogy a nagytőke szabotál. Ellenkező­leg, sehol nem olyan nagy a vál­lalkozás pezsgése, mint éppen nálunk- Viszont a magángazdál­kodás természetrajzához tarto­zik, hogy e vállalkozás a legna­gyobb és legkönnyebb profit irányában mozog és józanul nem várható, sem nem kérhető tőle, hogy gazdálkodásában a közérdek irányítsa. A közérdek­re való szorítás a politika és a jogszabályok feladata és eleve- tisztában kell lenni azzal, hogy a jogszabály-kibúvókon és a po­litika hullámverésein keresztül mindenki mindig megpróbálja a maga érdekeinek kielégítését. A nagytőke nem szabotál, de reakciós. Reakciója mennyiségi és minőségi lehet. Mennyiségi akkor, amikor úgy látja, hogy az államhatalom olyan szorosra fogja a gyeplőt, a politikai tánc annyira nem biztat előnyökkel, hogy csak a szembenállás, a re­zsim megdöntése az, ami régi hatalmát visszadhatja. Erről e percben szó sincs. A nagytőke — amely egyébként mandatári- usait is beszámítva, igen kis ré­teget foglal magában — minden siránkozása ellenére gazdasági­lag kitünően érzi magát. Vállal­kozási lehetőségeit ezer és egy okból istápolja az államhatalom. A koalíció struktúrája megvédi. Jelszavak puffannak ellen, id-e gesitőek és élesek, de érdemben nem lehet oka panaszra. Van azonban minőségi reak­ció is. Ez a gazdasági érdekek helyett inkább az érzelmeken alapul. A nagytőke parvenünek tartja rendszerünket, nem szí­vesen barátkozik meg az uj em­berekkel és nem szívesen barát­kozik meg azzal, hogy a társa- almi történések középpontjá­éi azok perifériáira került. Nagyon szeretnék, ha meg­buknánk. Alig várják, hogy ez bekövetkezzék. Mégis: ez pusz­tán vágy és aligha cselekedet. Többségük okos ember és tud­ja, hogy a világpolitikai kons­telláció bukásunkat belátható időn belül nem teszi valószínűvé. Nem is igen konspirálnak ebben a tekintetben. CSAK KÉT ESHETŐSÉG VAN De, és talán ez ennek a kis el­mefuttatásnak a célja, fel kelle­ne hívni a figyelmüket arra, hogy elmélkedésük nemcsak nem gyakorlati, de a maguk el­méleti szempontjából is teljesen hibás. Induljunk ki abból — aminek pontosan ellenkezője az igaz —, hogy a világpolitikai helyzet kedvez érzelmeiknek. Hogy a Szovjet-Unió — ami le­hetetlen — izolácionista politi­kába kezd. Hogy Angliában a toryk kerülnek ismét uralomra és hogy végül a Wall Street me­gint azt mondja: “Reménytele­nül kiskorúak ezek az európai­ak, hagyjuk őket magukra”. Csupa fantazmagória­De fogadjuk el kiindulópont gyanánt. Vájjon nem tudják-e ezek a mi nagytőkéseink, hogy Bethlenhez Héjjason és Francia Kiss Mihályon keresztül visz az ut ? Nem tudják-e, hogy a reak­ció konszolidálódásáig eltelő né­hány esztendő olyan vérfürdőt jelent, amelybe belefojtják nagytőkés reakciósainkat' is a nyilas és szürke reakciósok, kik most már nem a békebeli nép­párt, hanem Szálasiék praemisz- száival indulnának el restaurá- ciós útjukra? Ám tegyük fel, hogy van a za­varos idők számára osztrák, svájci és angol emigráció. Ak­kor is, nem tudják-e, hogy a bethleni korszak nevelte fel azt a bürokráciát, amely végül is Bethlen politikai holttestén ke­resztül Gömböst segítette tró­nusra? Nem érzik, hogy milyen veszedelmes tűzzel játszanak ? Nem látják, hogy a demokrácia bukása után következő üj feje­zet nem a soha többé vissza nem állítható liberális kapitalizmusé, hanem az ellenforradalmi bug- risságé ? Mindez pedig nem egyszerűen azért van igy, mert a történelem szolgai módon ismétli önmagát, hanem azért, mert ma már tud­juk, hogy nincs harmadik ut. Vagy demokrácia, vagy fasiz­mus. Vagy szabadság, vagy gyilkosság. Vagy május 1. vagy október 15, Harmadik eshető­ség nincs! Faragó László A MILLPENGő A magyar minisztertanács Kemény György pénzügyi ál­lamtitkár javaslatára elfogadta a millpengő bevezetését. Ezzel csak a számítást és a könyve­lést akarják megkönnyíteni. A millpengő bevezetése nincs ha­tással sem a pénzforgalomra, sem az adópengőre. A miniszter- tanácson elfogaták a pengőbe való számolás egyszerűsítésére vonatkozó rendeletet, amely sze­rint a pengő milliószorosát mill­pengő elnevezéssel jelölik meg és a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyeket úgy kell tekinteni, mintha névérté­kűk egymilliomodrészének meg­felelő összegű mill-pengőről szólnának. “ÍME, ÜVÖLTŐK” A budapesti egyetem jogi ka­rán röpcédulákat terjesztenek a fasiszta diákok, melyek igy kez­dődnek: “íme, kiáltok, ime üvöl­tök, halld meg kiáltásom, élő magyar!” A cédula azt “kiált­ja”, hogy az egyetemi ifjúság csatlakozzék a fasiszta összees­küvőkhöz. Kérjük a fiatalokat, ne csat­lakozzanak, saját érdekükben; azért ajánljuk ezt, mert mi job­ban f éltjük az életüket, mint? ők maguk. Baj lesz, ha nem hagy­ják abba, üzenjük nagyon csön­desen, nagyon határozottan, a diák ne kiáltson, ne üvöltsön, hanem tanuljon, különben buta és fasiszta marad. (Népszava) NYILAS “MUNKA” Az újpesti Magyar Pamutipar gyártelepén hetek óta feltűnő szabotázs cselekmények történ­tek. Titkos kezek megrongálták a gépeket, kárt tettek a termelt áruban, igy elsősorban a dolgo­zókat károsították meg. Az első jelenségeknél csak technikai hi­bákra gyanakodtak, a megis­métlődő eseteknél azonban min­den kétséget kizáróan kiderült, hogy az országnak súlyos gaz­dasági kárt okozó esetek mögött szabotáló, mindenre elszánt, lel-1 kiismeretlen nyilas banda össze­esküvése áll. A gyári rendőrség szorgalmas nyomozása megálla­pította, hogy a békés termelést, az oly nélkülözhetetlen szövőne- müek gyártását Igaz József és Péntek László nevű Németor­szágból nemrég visszatért alkal­mazottak alattomos felbujtásá- ra Németh József nevű munkás követte el. A gépeken a pamut- szállakat öklével végigszaggat­ta, égő cigarettá takart a pa­mut közé dobni ét különböző fo­gásokkal igyekezett megrongál­ni a gépeket. Németh kihallga­tása során bevallotta, hogy Igaz és Péntek biztatták szabotázs­cselekmények elkövetésére. Le­tartóztatták mindhármukat. LOS ANGELES ÉS VIDÉKE FIGYELEM! Az Industrial Workers of the World tajai és általában a forra­dalmi ipari unionizmus hívei, akik Los Angeles és Környékén laknak VASÁRNAP, JUNIUS 23-ÁN, találkozni fognak az ELYSON PARK hármas számú területén (Ground No. 3) rende­zendő nagy PICNIC mulatságon. Útirány: Sunsett Blvd. to Ec­ho Park Ave. North to Morton Ave., and Morton to Ground No. 3. Frissítőkről gondoskodott és mindenkit szívesen lát a Rendezőség,....

Next

/
Oldalképek
Tartalom