Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-22 / 1429. szám
1946. junius 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------A KÖNYVEK ELÉGETÉSE A német katonai hatalom ösz- sze törése után hamarosan kiderült, hogy a nácizmus borzalmas eszméje sokkal mélyebb gyökeret vert a német és a csatlós államok népeinek lelkében, mint azt képzelték. Akik azt hitték, hogy Hitler és híveinek eltávolítása után a totalitär államok népei örömmel fogadják majd a demokráciát, nagyon tévedtek. Az arra hivatott körök belátták, hogy a demokráciára “nevelni kell” a nácizmus eszméjével megfertőzött népeket. A nevelés központjában természetesen az iskolákat találjuk, Az iskolák viszont tankönyveket használnak. Hamarosan kitűnt, hogy a náci uralom alatt kiadott tankönyveket nem lehet, sőt nem is szabad használni, mert azok tele vannak a gyermek godolkodását megmérgező eszmékkel. Ily körülmények között az arra illetékes hatóságok mindenfelé máglyára ítélték az ily tankönyveket és egyéb náci propaganda Írásokat. Alig jött ennek hire, máris nagy felzúdulást hallottunk egyes olyan berkekből, ahonnan a fasizmus gazságait mindig leplezni, kicsinyíteni, vagy legalább is igazolni szokták. “Hiszen ha elégetjük a könyvekét”, — ordítottak és ordítanak még ma is, — “akkor mi is ugyanazt csináljuk, mint a nácik tették ! Hát akkor miért harcoltunk? Miért esett el olyan sok ember a harcmezőn, ha most mi fojtjuk el a gondolat és a tan- szabadságot, égetjük el a könyveket, éppen úgy, mint a hitleristák tették? Hát volt valami értelme a háborúnak?” KÖNYVÉGETÉSEK A MÚLTBAN A könyvek elégetése nem uj dolog, úgy az ó, mint a középkor törétnetében olvashattunk róla. A cél minden esetben az uralkodó osztály ellen irányuló eszmék elfojtása volt. Vannak esetek, amikor egyszerű tudatlanság eredményének kell tekintenünk. így például valamelyik hóditó török szultánról maradt fenn az a monda, hogy a könyvek égetését igy indokolta meg: “Ezen könyvek vagy azt tartalmazzák, amit a korán (a mohamedánok szentkönyve), vagy valami mást. Ha ugyan azt mondják, akkor feleslegesek, ha mást mondanak, akkor veszedelmesek, igy tehát el kell égetni őket!” A könyvek elégetését a katho- likus egyház tette általánossá. A római pápa “indexre” vette, vagyis tilalom alá fogta mindazon könyveket, amelyek valami olyasmit tartalmaztak, ami a mindenkori pápák ítélete szerint ártott az egyháznak. így tilalomra kerültek a felvilágosítást, az emberi haladást szolgáló csaknem összes könyvek. Az eddig máglyára Ítélt könyvekről általában elmondhatjuk, hogy azokban olyan eszmék láttak napvilágot, amelyek valami módon a nagy többség érdekeit védték a kisszámú uralkodó osztály érdekeivel szemben. Mai divatos nyelven kifejezve igy mondanánk: Eddig még mindig csak a demokratikus könyveket égették elMost került először sor arra, hogy nagy méretekben antidemokratikus könyveket raknak máglyára. Helyes-e ez, kérdezhetjük? Ám feleljen erre maga az olvasó, ha látja, hogy milyen könyvekről van szó. FAJGYŰLÖLETET TANÍTANAK Úgy Németországból, mint a csatlós államokból jelentik, hogy a náci eszmék főfészkei ma is az iskolák. Magyarországon például a diákok között fegyveres összeesküvést fedeztek fel; az osztrák egyetemek egy részét be kellett zárni, mert nem akadtak elég olyan tanítóra, akik a nácizmus bacilusától mentesek lettek volna. És igy találták ezt az egész felszabadított Európában. A nácik által megszállt területeken mindenütt olyan tankönyveket használtak, amelyek a fajgyűlöletre tanították az ifjúságot. A nácik belopták a faj- gyülöleti elméletüket minden tankönyvbe, úgy hogy azokat most egyáltalán nem lehet használni. Nem csak a történelmi könyvekről van szó, amelyekben minden ország a saját nemzeti soviniszta történelmét adja, hanem még az olyan könyvekben is, mint például a számtan, vagy geometria, amelyekben eddig soha ilyesmit meg nem kisérel- tek. Hogy az olvasónak fogalma legyen az ilyen undorító propagandáról, ime bemutatok itt egy párat. Az elemi iskola első osztályában megtanulja a gyerek, hogy ha öt egységből elvesz hármat, akkor csak kettő marad. Ha példát kellett rá mutatni, akkor a tanító azt mondotta Jancsikának: Ha öt almád van és abból hármat odaadsz barátaidnak, akkor mennyi marad neked? Jancsika aztán az újain kiszámította és legfeljebb azt gondolta, hogy nem kellett volna három almát odaadni. A hitlerista tankönyvekben azonban Hans nem ilyen példát kapott- Neki ezt mondották: “Ha öt angol bombázó jön Berlin felé, de egy német repülő ut- jokat állja és lelő belőlük hármat, hány bitang angol repül vissza Angliába?” Ebből a példából Hans már nem csak azt tanulja meg, hogy ha ötből elveszünk hármat, akkor csak kettő marad, hanem azt is, hogy mennyivel különb repülő a német és milyen gazember az angol, (vagy másféle nemzetiségű), aki a mitsem vétő Berlint akarja lebombázni. MÁGLYÁRA VELÜK És ha ez nem elég,, itt van egy másik példa: A tizes szám- rendszer ismertetésével' megmagyarázzák a gyerekeknek, hogy ha valamely szám, például az 500 után még egy nullát teszünk, akkor annak értéke tízszeresére emelkedik. A német gyerekeknek ezt igy magyarázták meg: Egy szegény paraszt 500 márkát kölcsönzött a zsidótól, aki váltót kért róla. Miután a paraszt a kölcsönt nem tudta megfizetni idejére, a zsidó beperelte. Igen ám, de közben egy nullát irt a váltóra az 500 számjegy után. Ki tudja meg(Vi.) Mi nagyon sokszor állítottuk és a mindennapi események bizonyítják, hogy a gazdasági érdekek összeütközése, tehát alapjában véve gazdasági harcok a mérvadók, az indító okok, minden nagyobb harcnál. Csakis úgy érthetik meg a munkások a jelenlegi világeseményeket, sőt még a helybeli nagy harcokat és sztrájkokat is, ha azt nem politikai szemüvegen át nézik, mert az csal, hanem gazdasági tények megvizsgálása után vonják le a konzekvenciákat. A napokban hirt hoztak, hogy az amerikai hadvezetőség megszüntette a postdami egyezmény szerint, azon nagy gyárak leszerelését, melyeket át kellett volna adni az oroszoknak, lengyeleknek, mint hadisarcot. Részben, hogy a német junkerok ne tudják azokat megint fegyverkezésre felhasználni. Semmi magyarázat erre nem jött és a hadvezetőségnek nem is igen szokása magyarázgatni. De a P.M. new yorki lapban megjelent beszámoló adja meg a magyarázatot. Ugyanis az amerikai Telephone és Telegraph társulatnak a kezeiben vannak nagy repülő- • gép gyárak, sőt más sok eddig be nem ismert muníció gyárak. Összesen 15 billió amerikai dollár értékkel van ezen a világra kiterjedő trust képviselve csak a német-náci iparokban. A háború előtt és alatt ezen amerikai tőkés csoport építette, kezelte, pénzelte a náci nagyipart, ezek között a leghíresebb repülőgép gyárat is. Focke-Wul- fe gyárnál a részvények többsége ezen hazafias amerikai cég kezében volt és van ma is. így megláthatjuk, hogy miért szüntették be ezen hires gépgyárak, muníció gyárak leszerelését az amerikai hadvezérek. Nemcsak, hogy megvédjék az amerikai tőkések vagyonát, hanem hogy megmentsék a gyűlölt országoktól, lengyelektől még azokat a gyárakat is, amelyet eddig német többségi részvényesek bírtak. Most ezek az amerikai tőkések az angol hadvezetőségre is hatást gyakorolnak, hogy ottan is szüntessék be a gyárak leszerelését és elszállítását dacára, hogy azt már régen, még a postdami konferencián megszabtákINDÍTÓ okok Ugyancsak ez az American Telegraph társulat tartja kezeiben az összes telefon és távirati hálózíatot egész Spanyolországban is. Amellett nagyban belekapcsolódott más, de leginkább a németek által odavitt muníció gyárakba is. Nem csak! mondani, hány márkát követelt a zsidó a szegény paraszttól? A paraszt persze nem tudta megfizetni és igy a zsidó mindenét elárvereztette, hogy megkapja az ............... márkát. A pontozott helyre Hansnak be kellett írni a keresett összeget. Nos, ki meri mondani, hogy az ilyen tankönyvek elégetésével a tanszabadságot vagy a gondolatszabadságot fojtják el? a “Focke-Wulfe,” repülőgép gyárnak, de sok más német muníció és gépgyárnak ottani fiók gyárait nyitották meg, melyekben az amerikai tőkések nagyon is érdekelve vannak. Nagyon kevesen látják meg a hírek mögött bujkáló gazdasági érdekeltségeket. De amint a gyilkosságoknál, az indító okokat kell megkeresni, úgy a nemzetközi harctéren is minden ösz- szecsapásnak meg vannak a rejtett és mesterségesen titkolt okai. Ezek mind, egytől-egyig gazdasági okok. Ezt láttuk úgy Iránban, Arábiában, mint Német vagy Spanyolországokban. Néha az ilyen tőkés csoportok saját embereiket teszik be állami hivatalokba, mint Stettinius, Rockefeller, Clayton, Allen, stb. de ha csak egy egy generálisról, vagy egy nem közvetlen Wall streeti emberről pl. Byrnes-ről van szó, akkor is mindég ott lappang a gazdasági érdekcsoport, amely diktál. Ezek a gazdasági érdekcsoportok szabják meg a külügyi, valamint a belügyi politikát is. Amig a belügyeknél, mivel az a tömegeket direkt érinti, vigyá- | zatosabbak, mint például a munkás elnyomó törvények meghozatalánál, de a külügyi politikában egyáltalán nem ismernek semmi más korlátot, mint a gazdasági érdekek urainak parancsait, vágyait- Ezek a hadvezérek, parancsnokok, akik önkényuralom hívei, nem igen várnak a választásokra. Az ő pozíciójuk nem attól fügjg, hogy esetleg az unionisták, vagy a négerek hogyan szavaznak, hanem attól, hogy milyen eredménnyel, hűséggel szolgálják a mai rendszer urait, akik képesek róluk gondoskodni, ha a mundért levetik, vagy ha esetleg valamilyen csodás politikai változás miatt kegyvesztetté válnának, mint a hadsereg parancsnokai. A MAGAS POLITIKA Az amerikai kongresszus tagjai felakarják emelni saját fizetéseiket évi 10,000 dollárról 15 ezer dollárra. Azonkívül apróbb kiadásokra, borravalókra meg másfélékre még külön is megszavaztak évi 2.500 dollárt. Ez közel 75 százalékos béremelést jelent. Ugyanezen honatyák a munkabérek emelését a Little Steel formulával 15 százalékban rögzítették meg. Pedig a munkások nem kerestek évi 10 ezer dollárt és nem rendelkeznek mindenféle más mellékjövedelmekkel. Persze, persze! Minden politikusnak maga felé hajlik a keze. Nemzetközi gazdasági küzdelem
