Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-22 / 1429. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ___________*.$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Riesz fönti nyilatkozatában, habár elrejtve, benne van, hogy Horthy Miklóst bűnösnek tartják, de korára való tekintettel már nem tartják érdemesnek kérdőre vonni. Hát Horthy és társai vet­ték-e valaha is tekintetbe az általuk szrönyü kizásra vagy halálra ítélt száz és százezer ártatlan ember életkorát? Szerintünk a magyar kormány végzetes nagy hibát követ el, amikor korunk egyik legborzalmasabb bestiáját futni engedi. Annyira nagy hibát követ el, hogy kénytelenek vagyunk gyáva­sággal vádolni azokat, akik ilyen tanácsot adhattak. Mert a tény az, hogy igy, ezzel a különleges kímélettel avatják mártírrá a lo­vas tengerészt. Igazolják azon fasisztákat, — magyarokat és ide­geneket egyaránt, — akik Siófokot, Orgoványt, Somogyit, Ba­csót meg a többi IGAZI MÁRTÍROK legyilkolását eltagadják és azt hirdetik, hogy Magyarország kálváriája csak a Szálasi ura­lommal kezdődött, amelyet átvett és még tovább fejlesztett az orosz “hódítás”. Igazolják azokat, akik a legszemérmetlenebbül azt hirdetik, hogy a jelenlegi magyar kormány tagjai csak “Sztá­lin apó bábfigurái” és céljuk Magyarország teljes keresztre fe­szítése. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A Mihajlovich pör Draja Mihajlovich, volt jugoszláv hadügyminiszternek haza- árulási pőre, amely már egy hete folyik Belgrádban, sok szenzáci­ót hozott a világ számára. Mint ismeretes, nemcsak az orosz-elle­nes, de még liberális elemek is már hónapok óta hirdetik, hogy Mihajlovich generális soha semmi vétket sem követett el és csu­pán az ármánykodó pártpolitika áldozata. New yorki pártfogói már meg is tartották ebben az ügyben a “bírósági” tárgyalást, amelyen természetesen felmentették a németekkel való kooperá­ció vádja alól. Draja Mihajlovich a régi szerb hadsereg tisztje v«lt s a ju­goszláv összeomlás után élére állt a guerilla harcot folytató “chetnik” csapatoknak. Amint a hatalma nőtt a Londonba mene­kült jugoszláv kormány kinevezte hadügyminiszternek és mint ilyen úgy az angoloktól, mint az amerikaiaktól segítséget kapott. Mihajlovich azonban első sorban is “szerb hazafi” volt és maradt. Szerb hazafi alatt azokat kell értenünk, akik a régi, a köznép elnyomásán és kizsákmányolásán alapuló rendet mindenek fölé helyezik. Viszont a szerb nép úgy gondolta, hogy a németek és az olaszok kipusztitása után egyben a saját elnyomóiktól is megszabadulhat. Valójában ezek az igazi hazafiak, mert hiszen nem csak az ország, hanem a nép függetlenségét is akarják. Az igy gondolkodó munkások és parasztok megalakították a “parti­zán” csapatokat a megszálló ellenség kiverésére. Mihájlovich és csetnikjei ekkor fontosabbnak tartották a partizánok elleni har­cot, mint a németek kiverését. Sőt a vád szerint még a németek­kel meg az olaszokkal is kooperáltak a partizánok gyilkolására. A tárgyalás legnagyobb szenzációja nem csak az volt, hogy Mihajlovich beismerte a partizánok elleni harcát, hanem egyben azt állította, hogy arra egyes angol és amerikai katonatisztek bá­torították fel. Meg is nevezte Robert H. McDowell amerikai ezre­dest, aki állítólag ezt mondotta neki: “Az amerikai ifjak nem a kommunizmusért harcolnak és nem is akarnak kommunizmust Jugoszláviában. Az önök németek elleni harca nem érdekel ben­nünket. Az ön kötelessége az, hogy a népét megőrizze a kommu? nizmustól.” Ha ez valóban igaz, akkor megértjük, hogy egyes körökben miért szerették volna eltussolni a Mihajlovich tárgyalását. Más­különben azonban minket nem lep meg ez a dolog, mert nagyon jól tudjuk, hogy úgy Angliában, mint Amerikában és szerte a vi­lágon igen nagy azoknak a száma, akik még a fasizmust és a nácizmus szörnyűségeit is szívesen látják, ha azok segélyével a mai kizsákmányoló rendszert továbbra is fentarthatják­Horthy bűnössége Az amerikai újságok jelentése szerint azon ebéd alkalmával amelyet a new yorki Sol Bloom demokrata képviselő adott a ma­gyarországi miniszteri delegáció tiszteletére, Emmanuel Celler, egy másik demokrata congressman, megkérdezte, hogy a magyar kormány mikor fogja már kikérni Horthy Miklóst, hogy mint há­borús bűnöst népbiróság elé állítsák? Erre a kérdésre Riesz István igazságügyminiszter adta meg a választ. Ez a válasz a New York Times jelentése szerint igy szólt: “A jelenlegi koalíciós kormány nem szándékszik kikérni a jelenleg Bajorországban tartózkodó Horthy Miklóst, aki már 78 éves és valószínűleg jobb lesz, ha végigéli a még hátralévő éveit, mintsem egy bírósági tárgyalással martirt csinálnánk belőle ” Minden valószínűség szerint Riesz igazságügyminiszter a fenti pár szóval a magyar kormány állásfoglalását tolmácsolta. Megvaljuk, hogy minket megdöbbent ez az állásfoglalás. Megdöb­bent, mert hiszen a Horthy bűnösségének hivatalos, — vagyis bírósági tárgyalás utáni kimondása nem csupán a Horthy Miklós személyére vonatkozik. A Horthy bűnösségének ily megállapítása vonatkozna mindazokra, akik negyedszázadon át segítették a bű­nös uralmát. Mi el tudjuk képzelni a magyar kormány emberfeletti nehéz­ségeit. Tudjuk jól, hogy negyedszázadon át a Horthy uralom sok követőt nevelt ki magának és azok olyan erőt alkotnak még ma is, akiket az uj rendszer inkább semlegesíteni, mint leverni akar- Azért kíméli a magyar kormány Horthy Miklóst, a hazaárulók között is a leggonoszabbat. De meg fogja látni a magyar kormány, hogy ez a gyávasága éppen az ellenkező eredményt szolgálja. A Horthy követők nem­hogy köszönettel vennék vezérük ily megkimélését, ami egyben az ő leleplezésük elodázását is jelenti, hanem inkább vérszemet kapnak. Azt hirdetik, hogy a magyar kormány nem mer hozzájuk nyúlni s egyben elhitetik önmagukkal, hogy a jelenlegi állapotok csak átmenetiek. Hiszen maholnap Amerika meg Anglia úgyis háborúba keverednek majd a Szovjet Unionnal és akkor megint az ő napjuk ragyog fel, akkor megint ők következnek. Habár hihetetlenül hangzik, de tény az, hogy mi innen, Ame­rikából ezt tisztábban látjuk, mert alkalmunk van megfigyelni az itteni volt Horthy ügynököket, akik napról-napra merészebbek lesznek. Horthy Miklósnak a személyével mi sem sokat törődnénk, ha a neve nem jelentené mindazt a gazságot, amit a fehér terror uralom elkövetett: ha nem reprezentálná azt a kegyetlen, mindent és mindenkit elnyomó osztályt, amelytől meg kell szabadítani az emberiséget. Nagyon tartunk aftól, hogy a magyar kormány, végzetes, so­ha jóvá nem tehető hibát követ el Horthy Miklós kiméletével. Ha a magyar kormány nem látja ezt, ime mi figyelmeztetjük, hogy a Horthy Miklós kiméletével a saját maga ellen irányuló el­lenforradalmat segiti. FARMEROK VESZTESÉGEI ] SZEGÉNY EDISON! A National Safety Council je­lentése szerint 1945-ben az Egysült Államok farmjain 16,- 000 egyén vesztette el életét sze­rencsétlenségek következtében, a sebesültek száma pedig elérte a másfél milliót. A tüzek a far­mokon ugyanebben az évben 90 millió dollár kárt okoztak. El­lentétben az általános közvéle­ménnyel, hogy a földművelésnél kevés a balesetek száma, a tény az, hogy 1945-ben minden 100,- 000 farmerra 53 halálos bale­set esett, amig az összes iparok­ban az arányszám csak 31. Edison halála után a tisztelői megalakították a Thomas A. Edison Foundation-t, amely évenként egy-egy aranyérmet ád valakinek, aki szerintük a tu­dományt és az ország népének javát legnagyobb mértékben szolgálta. Rövid pár év alatt annyira korruptálták ezt az eredeti jó eszmét, hogy most a fajgyűlö­letet hirdető, politizáló, háborús uszitó Spellman kardinálisnak ítélték a dijat. Szegény Edison! Biztos meg­fordult sírjában. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni csszpontosuláaa a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BER­RENDSZERREM” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük u rég? társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom