Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-22 / 1429. szám

2 oldal BÉRMUNKA S 1946. junius 22. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 junius 16 — Az első orosz Szovjet Kongresszus megnyi­tása. 1793 junius 17 — Franciaországban megszüntették a hübér- rendszert­1815 junius 18 — Napoleon seregeinek döntő veresége Water­loonál. 1893 junius 20 — Eugene Y. Debs megalakította az American Railway Uniont. 1802 junius 21 — Meghozták az első gyáripari törvényt Ang­liában. 1849 junius 21 — A magyar mágnások meghívására az oro­szok bevonultak Magyarországba a jobbágyok leverésére. 1877 junius 21 — Pottsville és Mauchunk (Penna.) 13 bá­nyászt felakasztottak azon vád alapján, hogy tagjai voltak a “Molly Maguires” terror egyesületnek. 1933 junius 21 — Britt Smith a Centráliában 40 évre Ítélt IWW-isták egyikét 14 évi rabság után szabadlábra helyezték. AZ INDIREKT AKCIÓ ÉS A MUNKÁSSÁG Az utóbbi években az ameri­kai munkásszervezetek — de különösen a CIO kötelékébe tar­tozók — tevékenységük nagyré­szét a politikai (indirekt, vagy közvetett) akció terére vitték át abban a hiszemben, hogy ez a legbiztosabb és legrövidebb ut a munkásság érdekeinek előmozdí­tására. Ezen tevékenységüket több irányba óhajtják és remé­lik gyümölcsöztetni, amelyek a múlt tapasztalaiból szerzett vé­leményünk szerint nem csak meddő törekvések, de sok eset­ben nagyon károsak is lehetnek a munkásságra. Bár a CIO maga politikai pár­tot még ezidőszerint nem alakit, de van egy úgynevezett Political Action Committee-ja, amely ter­vezi és irányítja ezt a “politikai akciót” amely többek között ab­ban domborodik ki, hogy a meg­levő politikai pártok jelöltjei kö­zül kiválasztja a munkásság tá­mogatására érdemesnek vélt je­lölteket és azok megválasztásá­nak érdekében fejtenek ki tevé­kenységet. Egy másik tere te­vékenységüknek, hogy Wash­ingtonban tartanak egy csomó “lobbyistát” akik megkísérlik befolyásolni a képviselőket, hogy a beterjesztett törvényja­vaslatok mellett, vagy ellen fog­laljanak állást, már amint a ja­vaslatok szerintük a munkásság érdekei ellen vagy mellette van­nak. Annak dokumentál á s á r a, hogy azok a lobbyisták a mun­kásság óhaját szugerálják a képviselőknek a különböző váro­sokban működő PÁC csoportok állandóan jelen vannak a local és shop gyűléseken és ösztöké­lik a tagságot levelek, táviratok, vagy delegációk küldésére, hogy Olyan elszólásokat tett, amit csak hangzatos szólásgyöngyök takartak el, de csak egy pilla­natra és az egész beszéde ellent­mondások és hangulatot keltő elszólásokból állt. Erdély jogát Magyarországhoz arra az egy­szerű természeti tényre alapoz­ta, hogy a Maros és Szamos vi­ze Magyarország felé folyik. Még a vasút is Erdélyből Ma­gyarország felé vezet- Furcsa egy vasút lehet az, mely a folyó­vizet egyfelé követi és a vágá­nyon visszafelé megakad a moz­dony. De ilyen jogon a Fekete tenger is Magyarországé, mert a Duna vize arrafelé folyik. Azt mondja, hogy Erdélyben már akkor érezték az Atlantic Char­ter eszméit, amikor még itt Amerikában az indiánok bölé­nyekre vadásztak. Az Erdélyi falvakból eltűntek az összes fér­fiak, hol vannak ők, tisztelt hallgatóim? Szibériában, kiabál­ták a közönség soraiban. A zsi­dó testvéreink is eltűntek, fűz­te hozzá halk hangon Father Benedek, de hogy azok hol van­nak, azt nem kiabálta senkisem. Ezután következett Borshy Kerekes, aki már nyíltan kijött a színnel és egész beszédét irre­denta hangulatra építette. Kap­tak-e még egyetlen levelet is az amerikai magyarok, amiben a hozzátartozóik nem a rettegés hangján beszélnek? Nem! Volt a válasz. Mi amerikai polgárok azonban nem rettegünk, nem fé­lünk és abban különbözünk óha­zai testvéreinktől, hogy mi féle­lem nélkül élünk, ők pedig éle­lem nélkül félnek. Mi nem en­gedjük még egyszer a trianoni metélő kést működésbe hozni (inkább a Horthy her élő kést). Nem, nem soha! Kiabálták a so­rokból. Vissza Erdélyt, vissza mindent. Ezt a gyűlést és de­monstrációt nem most kezdtük és nem is most végezzük, de folytatjuk mindaddig, mig az el­rabolt trianoni határok ismét Magyarországé lesznek- Utána még többen beszéltek, köztük Lányi György zsidó rabbi, aki már régebben ismeretes mint Horthy lakáj, a hortyizmus amerikai uszályhordozója. Mint ahogyan előzőleg meg­írtuk, az erdélyi zászlóbontás csak csalétek a magyar tömegek félrevezetésére és a reakció szol­gálatába állítására, amiről ez a gyűlés fényes tanúbizonyságot adott. Az egész gyűlésen senki nem merte kiejteni a száján, hogy Éljen a Magyar Köztársa­ság, pedig mindegyik mint nagy magyar hazafi díszelgett a pó­diumon. Gyűjtés is volt a Ma­gyar Szövetség reakciós propa­gandájának javára, melyet egy vásári kikiáltó igyekezett föl­hajtani. Egyébként erre a gyű­lésre, valamint a volt magyar Horthy legények ténykedésére a Heti Krónikánk rovatában visz- sza fogunk térni. ! a képviselőkre ezáltal is nyo- ! mást gyakoroljanak. A helyi | PÁC tagjai természetesen a lo- i calok tisztviselői és aktívabb tagjai, akik az utóbbi időben már annyira vitték ezen tevé­kenységüket, hogy idejük na­gyobb részét erre szentelik és elhanyagolják a fontosabb teen­dőket. Nem csodálkoznánk a CIO balgaságán, vagy optimizmu­sán, ha annak tagsága és külö­nösen vezérelemei oly emberek­ből állnának, akiknek a munkás­ság évszázados harcának törté­netéről halvány fogalmuk sincs. De mert tudjuk, hogy vannak ott nagyszámmal, akik sok évti­zedes munkásmozgalmi múltra tekintenek vissza és szemtanúi voltak, hogy az ily politikai ma­nőverezések mire juttatták a munkásmozgalmakat és most mégis azt hiszik, hogy ők talál­ták fel a “spanyolviaszkot” ha­tározottan elítélésre méltók. Vagy azt hiszik, hogy ők jobban tudják csinálni, mint csinálták a németek, osztrákok, angolok, belgák, magyarok, vagy bár­mely más ország “munkás poli­tikusai”? BESZÉLJENEK A TÉNYEK A munkásosztály az egész vi­lágon felmérhetetlen árat fize­tett azért, hogy harcának irá­nyítását átruházta a termelés színterétől távol levő politiku­sokra, akik a kritikus pillana­tokban még eddig mindég cser­ben hagyták a munkásságot. Ez a megállapítás nem csak oly po­litikusokra vonatkozik, akikkel a CIO remél eredményeket elér­ni, hanem azokra is, akik direkt a munkás politikai pártok plat­formján nyerték hivatalukat, így aztán nem is csodálkozha­tunk azon, hogy a CIO által fa­vorizált politikusok megszegték az adott szavukat. Ma a szövetségi kongresszus­ban számos olyan szenátor és kongresszman van, akik a CIO támogatásával nyerték el a po­zíciójukat. Amint a hírhedt munkás ellenes Case törvényja­vaslatnál kitűnt, ezek a CIO ál­tal pártfogolt politikusok meg­szegték az adott szavukat és szavazatukkal segítették a Case bilit törvényerőre emelni. Bár president Truman a vétó jogá­val élve megakadályozta, hogy az törvénnyé váljon ugyanakkor Trumannak egy másik hasonló célú javaslata van a kongresz- szus előtt, amely törvényesítenél a sztrájktörést és a CIO-t párt­fogoló politikusok azt is támo­gatták. Erre a CIO azt mondja, hogy megáldjatok, majd a következő választásoknál — ami kettő vagy négy év múlva lessz —■ majd kibuktatunk benneteket és olyanokra szavazunk, akik is­mét ígéretet adnak, amit ké­sőbb szintén megfognak szegni. A tény az, hogy a CIO-nak sem­mi kontrolja nincs a politikusok felett és a viszony közöttük tisz­tán csak Ígéreten alapszik. Hasonló kudarcot szenvedett a CIO az árszabályozást — az OPA-t — illetőleg. Mint ismere­tes a kongresszus mindkét házá­ban már hónapok óta folyik a harc, hogy az OPA-t hatályon kívül helyezzék. A CIO lobbyis- tái állandóan kérik a támogatói­Most Vasárnap! TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A Bérmunkás olvasóit és támogatóit fölkérjük, hogy JUNIUS 23-ÁN, VASÁRNAP jöjjenek el az Edenwald Er­dőbe, a szokott régi helyre, ahol Családias Kirándulást tartunk a Bérmunkás javára. Lesz szalonasütés és jó inni­valók, más ételeke tazonban mindenki hozzon magával- Útirány: A Lexington Ave. E. 180th subway a 180-ik ut­cáig és onnét átszálni a Dyre Ave. magasvasutra, a végál­lomásig ahonnét pár perc séta be az erdőbe. Tisztelettel, a Rendező Bizottság kát, hogy leveleket, táviratokat és delegációkat küldjenek a po­litikusokhoz — ami álladóan fo­lyamatban van — de azért a po­litikusok mégis nagyrészben megcsonkították s csak idő kér­dése, hogy teljesen megfojtsák az OPA-t­Ez természetes is. A National Association of Manufacturers elnöke — Robert R. Wason — kijelentése szerint közel 400 ezer dollárt költött arra, hogy az OPA-t megbuktassák és a poli­tikusok előtt a NAM 400 ezer dollárjának nagyobb hordereje van, mint a munkások levelei­nek, vagy táviratainak. Nyilvánvaló tehát, hogy a CIO tévútra került, amelyet már más országok munkásszerveze­tei is megjártak és azon ..halad­va a kátyúba kerültek. A CIO a lefolyt tiz év alatt elismerésre méltó munkát végzett a szerve­zetlen munkások megszervezése terén. Az az öt-hat millió tag, amely a CIO kötelékébe tartozik nem csak a munkásság körében szerzett tekintélyt a CIO-nak, hanem a másik oldalon is, mert az oly erőt jelent, amely előtt meg kell hajolni még a hatalmas kizsákmányolóknak is. És ezt a tekintélyt teszi kockára a CIO, amikor a politika cselszövényes útjára téved. Mert az a hat millió szerve­zett munkás, erőt csak a terme­lés szinterén jelent, de ott aztán olyan erőt jelent, amelyhez ha­sonlót a munkáltató osztály nem tud felmutatni. Ez az erő ott a termelés szinterén alkalmazva sokkal érthetőbben adná tudtá­ra a politikusoknak a munkás­ság óhaját, mint sok millió tá­virat, amelynek más eredménye nincs, mint hogy a táviró hiva­talok egy néhány ezer dollárt bezsebelnek azok továbbításá­ért. Az amerikai munkásmozga­lom már kinőtt a gyermek cipő­ből és éppen ideje, hogy megta­nuljon a saját lábán járni és saját fejével gondolkozni. Ha­talmas gazdasági szervezetei feljogosítják a munkásságot ar­ra, hogy követeléseikért ne kö­nyörögjenek, ne kilincseljenek, ne keressék a politikusok jóaka­ratát, hanem parancsoljanak és parancsukat szervezett erejük­kel támasszák alá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom