Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-15 / 1428. szám
1946. junius 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Megölték a nyilasok a Bérmunkás tudósítóját Hohó, megálljunk csak! (Említettük már a Bérmunkásban, hogy Budapesttel eddig még nem sikerült régi összeköttetéseinket újból feleleveníteni, ami alatt azt értettük, hogy a forradalmi ipari unionizmusnak budapesti híveitől eddig még nem kaptunk levelet. Ez a most érkezett levél azonban szivet megrázó módon magyarázza meg a késedelem okát. — Szerk.) Tisztelt Elvtársak:— Engedjék meg, hogy ismeretlenül beszámoljak önöknek barátom és elvtársamról, — Fe- kecs Sándorról, — aki a Bérmunkásnak magyarországi tudósítója volt Földváry név alatt és akinek tudósításai, illetve cikkei gyakran jelentek meg a BérmunkásbanSzerény személyemmel együtt küldtük önöknek a cikkeket s bizony az akkori helyzetből kifolyólag mindig aggódva kisértük leveleink sorsát s mindenkor örömmel vettük, amikor megérkezett a Bérmunkás és olvashattuk benne a tudósításokat. Fekecs Sándorral együtt 1941 tavaszán kiadtuk az első röpira- tunkat, amely arról szólt, hogy Magyarország ne vegyen részt a háborúban, mert az csak a magyar nép és az ország pusztulását idézné elő. Ebben a röplapban rámutattunk az angol-száz hatalmak gazdasági és katonai erejére s felhívtuk a magyar nép figyelmét arra, hogy a fasiszta államok ereje meg sem közelíti az angol-amerikai államok egyesitett erejét, tehát Magyarország, mint kis ország ne vegyen részt az ilyen nagyhatalmak elleni háborúban. Második röplapunkat 1941 júniusában adtuk ki, közvetlen az orosz-német háború kitörése előtt, mikor már biztosan tudtuk, hogy ez a háború elkerülhetetlen. A röpiratokat mindkét esetben 10—10,000 példányban egy elvtársunk nyomdájában éjjel, titokban készítettük el. A terjesztését többen végeztük. Én vidékre utaztam és ott terjesztettem. így Kolozsváron, Szegeden, Debreczenben, Hatvanban, Salgótarjánban, Loson- czon, stb., sőt postán is küldözgettünk, még neves politikusoknak is, annyira, hogy még a parlamentben is szóvátették a röplapunkat. Azonban 1941 julius 19-én, sajnos lebuktunk. Egy fasiszta érzelmű nő, valahogyan rájött arra, hogy mi Fekecsnek a mosodájában mit csinálunk és jelentést tett a rendőrségen. Mi ezt megtudtuk egy pár órával előbb s igy mire a rendőrség rajtunk ütött a “corpus delicti” nagy részét eltüntettük. Azonban igy is maradt ép elég anyag. (Ez a nő a férjével együtt 1 év óta a rendőrség foglya, mert most már ő bukott le mi miattunk.) Fekecs, a nyomdász, én és néhány a röpirat terjesztők közül a rendőrség fogságába kerültünk. Négy napig vallattak, kínoztak bennünket. Én aránylag | jól megúsztam az ügyet, de Fe-1 kecs barátomat borzalmasan összeverték! Négy nap után Fekecs és a nyomdász kivételével szabadlábra kerültünk. Engem azonnal rendőri felügyelet alá helyeztek, amely Budapest ostromáig tartott- Közben kétszer börtönre is Ítéltek. Fekecs négy és fél évi fegyházat kapott, a nyomdász egy évi fegyházat. Fekecs utoljára 1944 augusztusában a váczi fegyházból adott életjelt magáról, azóta semmi hir felőle. Tudomásom szerint a németek a börtönökből a politikai foglyokat elhurcolták vagy kivégezték. Ennyit tudok ismertetni Fekecs barátom sorsáról. Mi sze- j rény erőnkhöz képest megtettük a magunkét a háború és a fasiszta őrület ellen. Nagyon sajnálom Fekecset, ha tényleg az életébe került ez az öntudatos, bátor cselekedete. A jelenlegi magyarországi helyzetről az elvtársaknak tudomásuk van és igy erről most nem irok. Csák azt kérem, értesítsenek arról, hogy e levelemet megkapták-e és amennyiben szükségesnek tartják, illetve óhajtják, úgy én szívesen vállalom Fekecs barátom elárvult helyének betöltését. Elvtársi üdvözlettel, Kővári Mihály Los Angeles-i Levél Mégis csak mozog a föld! A mai generáció úgy itt, mint széles Amerikában nagyon optimista szemmel néz a jövőbe. Már csak nagyon kevesen emlékeznek a félszázaddal ezelőtti történtekre, amikor még kis szatócs üzletekben, vagy dohos műhelyekben dolgoztak és bűzös padlásszobákban laktak. Pedig ötven év csak egy rövid pillanat a föld történetében, ha valóban igaz a tudósoknak a számítása, hogy a föld már 350 millió éves. De legyen bármily idős is a föld, az tény, hogy az utóbbi 50 évben a kis üzletek óriási vállalatokká nőttek, amelyek vezetésére a tulajdonosok professzionális egyéneket állítanak. Ezeknek a rendeltetése persze nem az emberiség érdekének a védelme, hanem az, hogy minél több és több profitot csikarja- naknak ki a termelő hadseregből gazdáik részére. Ezen termelő hadseregnek előbb-utóbb fel' kell ismernie, hogy helyzetén csak az EGY NAGY SZERVEZETKBEN való tömörüléssel változtathat- Most láthattuk, hogy a régi szakszervezetek már idejét múlta intézmények lettek és hatásosan csak úgy harcolhatnak, mint azt az IWW már négy évtizede tanítja. Láthattuk ezt a los angelesi street car munkások sztrájkjánál is, amely most befejeződött. Miután a munkások jelentékeny béremelést kaptak, nagy győzelemnek tartják, azonban úgy itt, mint szerte az országban, az ily béremeléseket nyomban követi a drágaság emelkedése és William Green, az American Federation of Labor elnöke, New Yorkban a kalapkészitő munkások konvencióján megfenyegette Truman elnököt, hogy ha aláírja a Case képviselő által szerkesztett munkásellenes törvényjavaslatot, akkor az AFL 7,500,000 tagsága egyszerre mind FORRADALMÁR lesz. “Nem mondom, hogy megfogjuk szegni a törvényt”, — mondotta az eddig mindig alázatosan viselkedő Green, — “de állítom, hogy készségesen soha sem fogunk beleegyezni.” Ho-hó! Hiszen akkor Green ur TÖRVÉNYES FORRADALMÁR akar lenni. De hát az meg micsoda csodabogár? * * * Mr.-Edwin W. Pauley, aki Truman elnök megbízásából bejárta Korea sziget északi részét, hogy megvizsgálja hány gyárat romboltak le és fosztottak ki az oroszok, most azt jelenti, hogy az orosz fosztogatásnak nem js akadt nyomára és igazat adott I. M. Chistiakov orosz generálisnak, aki tagadta, hogy az oroszok elhurcolták a gyárak ipari felszereléseit. Ho-hó! Hát akkor miért hirdették hónapokon keresztül, hogy az oroszok teljesen lerombolták és kifosztottak a koreai ipartelepeket? Miért? * * * Egyik magyarországi újságban olvastuk ezt a pár sort': “A B-listára ítélt tisztviselők kartotékjára ezt a csúnya és rossz magyar szót vezetik rá: ‘Leépítendő’. A leépítést tehát már elkezdtük.” Ho-hó! Az már még sem járja, hogy az ember kartotékját igy összefirkálják! Most még csak azt szeretnénk tudni, hogy az embernek melyik testrészét jelöli ez a “nagyon jó és gyönyörű” magyar szó? Végre is, ha már van kartotékunk, szeretnénk egy kicsit vigyázni rá! * * * Boston városban Samuel J- Wall nevű automobil, ügynök, kinek felesége és három gyermeke van, nem kapott lakást. Azért hirdetést tett közzé az újságokban, hogy egy uj, 1946. automobilt ad annak, aki hatszobás lakást szerez neki. Wall panaszkodott, hogy még igy se kapott lakást s igy kénytelen továbbra is az anyósánál lakni, akinek aztán fel is ajánlotta az automobilt. Ho-hó! Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez anyós vicc akar lenni. Sőt egyáltalán nem is vicc, hanem tragédia. Kérdezzék meg csak Mr. Walltól meg a veigy az ily győzelmek az optimista nézet dacára sem maradandók. Ezért tartja az IWW elvinyilatkozata, hogy olyan szervezetre van szükségünk, amely a termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra szervezi, hanem arra is, hogy folytassák a termelést akkor, an>ikor a bérrendszer, már elpusztult. így az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. G. Bakos le szintén lakás nélkül maradt több millió egyéntől, hogy viccnek tartják-e az amerikai nagy lakásínséget ? * * * Németországi Wuppertal nevű városból jelenti a Reuters hírszolgáltató vállalat, hogy az angolok megkezdték a “Royal Yugoslav Army” név alatt szereplő szerb és horvát csapatok feloszlatását. Sőt most azt is beismerik, hogy ezt a több ezer főnyi hadsereget, amely Péter szerb királynak esküdött hűséget és a jelenlegi Tito uralom leverésére készült, évek óta az angolok tartották ki. Ho-hó! Hát akkor miért tagadták ezt a dolgot, amikor felszínre került? És ami a legfontosabb, miért tagadták az amerikai hatóságok is? Miért? * * * Az ’’American Psychiatric Association” elnöke, bizonyos Dr. Karl M. Bowman azt állítja, hogy az Egyesült Államokban legalább is 10,000,000 egyénnek szubnormális az agya, — magyarán szólva ilyen sok embernek nincs ki mind a négy kereke. Bowman szerint tiz millió azon elmebajosak száma, akiket már kórházi kezelés alá kellene venni és a számuk állandóan növekszik. Azért azt ajánlja, hogy a gyenge elméjüeket törvényes utón kényszeríteni kell a kórházi kezelésre, vagyis a törvény rendelje be őket az elmegyógyintézetbe. Ho-hó! Hiszen köztudomású, hogy egy bolond százat csinál; igy a tiz millió bolond már megbolondította az egész országot. Talán azért tartanak el pár élős- dit olyan nagy pompával, amig maguk keservesen gürcölnek és egymást marják a megélhetésért. * * * Az Egyesült Államok Comptroller General irodájának legutóbbi rendelete 1 ezt a kedvezményt nyújtja a szövetségi állami alkalmazottaknak: “Midőn valamely alkalmazott halállal végződő betegség miatt marad el a munkából, akkor maga a haláleset elég bizonyíték arra, hogy az illetőnek KOMOLY OKAI voltak a munkából való elmaradásra, ennélfogva a formális, előzetes otthonmaradási kéréstől (application) felmenthető.” Ho-hó! Ez már igen szép dolog. Maga Uncle Sam mondja ki, hogy a halál elég KOMOLY ok arra, hogy az alkalmazott a munkából elmaradjon. De talán egy kicsit túlságosan is KOMOLY, nem-de? XYZ MENNEK A SZERETET CSOMAGOK — Újabb amerikai csomagküldemények érkeztek Budapestre. Január elsőtől április 30-áig az Egyesült Államokból 132,879 egyéni névre címzett csomag érkezett Magyarországra, amelyek 345,128 kg. súlyt tettek ki. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
