Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-15 / 1428. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 15. A szovjet “imperializmus” A legállandóbb és legsikeresebb területi terjeszkedést 1776 óta az Egyesült Államok hajtották végre, vigyázva, hogy mindig erkölcsi alapot kapjon. Kivételt csak a nem keresztény, vagy fehér fajhoz tartozó népek képezték, akikben aztán az “erkölcsi alap” rutul meg lett csúfolva. A jelenben is félvilágon át, egymás után alapozza meg katonai bázisait. És mégis, innen éri Oroszországot a leghangosabb támadás “imperialista politikájáért”, különösen a re- akciósabb újságokban. Anélkül, hogy helyeselnék bármilyen néven nevezendő területi hódítást, egyet lekivánok szögezni: mind nyíltabban találkozunk a tőkés sajtóban a harmadik világháború elkerülhetetlenségével. Oroszország tudja, ha a tőkés államok alkalmasnak találják az időt, elrendezték gazdasági és katonai ügyeiket az általuk kontrolált területeken — Japánban, Kínában, Német és Olaszországokban — ha gazdaságilag helyreáll Európa és ha a népeket bele tudják hajszolni egy még borzalmasabb vérontásba (XII. Pius Pápára esküszöm, hogy bele tudják hajszolni) akkor rögtön megtámadják. Tehát, hogy a jelenben a szovjet elkerülje Anglia és Amerika részéről a katonai támadást, kénytelen kitolni nem csak a határait, de érdekszférájába kell vonni annyi területen a népeket, amennyin csak tudja. Kénytelen olyan külföldi politikát folytatni, amellyel barátokat szerez magának érdekei megerősítéséhez. Elsősorban a szovjet külpolitikai helyzete tehát attól függ, hogy az olasz és francia munkásság hogyan viselkedik. Vissza engedik-e a nyeregbe a volt reakciós uralkodó osztályokat. Hajlandók-e eladni elsőszülött jogukat egy tál lencséért, mint ahogy a francia választásoknál töbhé-kevés- bé megmutatkozott, melyről lapunk mulheti számában akroni proli aláírással “Az élelmiszer fegyver” címén bő magyarázatot kaptunk. Másodszor, figyelembe kell venni, hogy a Vatikán Oroszország elleni intrikái milyen mesz- sze jutnak el. Mekkora sikerrel tudja végezni a katholikus egyház szovjet ellenes propagandáját, amelynek központját, az újonnan kinevezett kardinálisokkal együtt az Egyesült Államokba tette át. Tehát ezekkel is számolnunk kell, mielőtt Ítéletet mondunk “Oroszország hódításai” fölött. Ahogy Napoleon sorsát megpecsételte a “Szent Szövetség” és a cár, úgy kilehet téve Oroszország, Anglia és Amerika “szent szövetségének”, amelyben a cár szerepét Pius pápa töltené be, aki rangban megfelel az orosz cárnak, legalább is egyházi alapon. TERÜLETEK VISSZASZERZÉSE Nézzük át az okokat, amiért a szovjet ragaszkodik bizonyos területekhöz. Érdekszféráj á b a vonni annyi területet, amennyit csak bir, amelyeken uj gazdasági források vannak, uj kereskedelmi kapcsolatokkal, minél szélesebb alapon. Figyelembe kell vennie az ország határainak megerősítését is, amelyhez hozzá kell adnunk még azon tényt, hogy vissza kívánja szerezni mindazon területeket, amelyek 1914 előtt hozzá tartoztakEzek előre bocsájtása után nézzük Finország oldaláról: elfoglalta tőle a Karelian födszo- rost és még két kisebb hozzátartozó szigetet. Továbbá, lekötötte a Hangoe területet nemzetvédelem szempontjából. A Ladoga tótól északra eső területeket pedig kikeritette és Karelian Szovjet-köztársasággá alakította. Esztoniát, Latviát, Litvániát, 1939-ben elfoglalta a szovjet, hogy a német náci hordákkal szemben védelmet nyerjen. Ezen vagyis hasonló okokból maradtak tovább is a szovjet mellett. Továbbá, még hogy jégmentes kikötőt biztosítson a szovjeteknek Libau és Rigában. Kelet-Poroszországot a lengyelek kapták meg azon területek vesztesége fejében, amit a szovjet foglalt el tőlük. Ezen ponton túllépte a szovjet a volt cári határvonalakat. Kőnigs- berggel pedig egész éven át használható kikötőt kapott. A Bug folyótól keletre eső területeket csak visszafoglalta a szovjet, mert azok még 1920-ban is szovjet területek voltak, a lakossága pedig főképpen ukrán fehér orosz. Kikeritette tehát a szovjet mindazon területeket, lamellyen saját nemzetiségű né- (pek laktak és ezzel erős védelmi vonalat is alkotott magának. Kárpát-Ukrajnát (Ruszinsz- kót) is a fönti okokból csatolta magához a szovjet- Ámbár figyelembe kell még venni azt is, hogy közös határt akart úgy a Csehszlovák állammal, mint Magyarországgal. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szovjet részére Bukovina nagyszámú ukrán lakossága ugyan ezen célt szolgálta és ha ezen területek hegy-térképére pillantunk, akkor lehetetlen észre nem vennünk a Kárpátok hegyláncolata adta védelmi határvonalat nyugat felől. Besszarábiát, amit az első világháború után a románok foglaltak el tőle, amelynek lakossága túlnyomóan orosz, szintén visszafoglalták. Amidőn a reakciós amerikai sajtó neheztelően megkérdezte egy orosz újságírótól, hogy Besszarábia is egyik része Oroszországnak ? Amaz visszavágott ezzel a kérdéssel: hogy vájjon California az Egyesült Államokhoz tartozik-e? Dardanellák és Dodocánese sziget követelése, kereskedelmi érdekeket kíván szolgálni. Délről szabaddá akarja tenni a kijáratot a Földközi tengerre. Nem akarja, hogy ellenségeskedés esetén bezárják a Fekete tengerre és méghozzá utat nyissanak idegen hajóhad részére a Fekete tengeren. Azonban ezen utóbbi biztonságra törekvésnek, az atombombás világban kevés gyakorlati értéke volna. A török-örmény határkitolások. Noha a lakosság itt nem orosz, de a közvetlen szomszédságban levő kaukázusi olaj, nagyon is orosz. Tehát ezen fontos területen nem tűri a szovjet, hogy a határ az olajmüvek tövében legyen. Nézzük Iránt. Hogyan is állunk ezen sokat vitatott területtel? Hiszen lapunk múlt héten megjelent számában, Visi munkástársam is ezzel a kérdéssel foglalkozott- Nem nagyon régen magam is foglalkoztam az iráni helyzettel. Észak-Irán, amely Azerbaiján föld tartozéka, szovjet Azerbai- jánnak közvetlen szomszédságában van. Az úgynevezett iráni azerbaijánok nem iráni népek. Fajilag a szovjet azerbaijáni népekhez tartoznak, ámbár ezen utóbbiak tizenöt nyelvet beszélnek, de a nyelveltérésüket nem szabad túl szigorúan vennünk, miután az eltérések olyan csekélyek, hogy alig térnek el egymástól. Itt az olajra fekteti a szovjet a fősulyt, ami aztán érthető is, hogy Bakutól elakarja tolni határait azon egyszerű logikánál fogva, hogy senki nem rakna tüzet, a háza eresze alá. Mandzsúriát lekötötte szovjet Kínától, hogy távol keleten téli kikötőhöz jusson, azon módon, ahogy a cár bírta a korábbi években. Még más kikötéseket is eszközöltek, hogy a vasutfor- galmat biztosítsák Oroszországból Mandzsúrián keresztül. Sakhalin és Kurile szigetekről kell még szólnom néhány szót. Ezeket a szigeteket a japánok felerészben a cári Oroszországtól foglalták el 1905-ben, amit most az oroszok visszafoglaltak, Ezek a szigetek biztosítják az Öthotsk tenger bejáratát. Különben is az oroszok részére tengerészeti és légvédelmi értékkel bir, amibe a szövetségesei is beleegyezésüket adták. Tehát ösz- szesen 12 államot érintettek ezen területi hódítások. Úgy mint Finország, Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Törökország, Irán, Kina és Japánt, a három balti állammal együtt, amelyek egy rövid időn át függetlenek voltakA fontiekhez a következőket adhatom, Ha Törökországot az ázsiai országok közé sorolom, akkor Európában sikerült a szovjetnek elérni célját, minden ellenkezés nélkül. Vagyis a szövetségesek, semilyen akadályokat nem gördítettek elébük. Finországot elég langyosvizes módon kezelték. Ami területet lengyelektől a Curzon vonaltól keletre elvettek, elismerték ténylegesen is annak, ami: ukrán és fehér-orosz területnek. Tehát Oroszország minden területi hódítása igazolva van azáltal, hogy csak a régi elvesztett területeit szerezte vissza, vagy pedig népének nemzetiségeit csatolta vissza az anyaországhoz. Csak azon területeken lépte keresztül a szovjet ezen szabályokat, ahol különösképpen erős támadásoknak volt kitéve a múltban és ez Königsberg volt. A KÉT AZERBAIJÁN Ha azonban Amerika területi hódításaival vetjük egybe a a szovjet hódításait, akár úgy is mint “védelmi biztonság” és “morális” okokból, mindenképpen kiállják a versenyt, nem vádolhatjuk a szovjetet oly bűnnel, amelyben a szövetségesei százszor nem bünösebbek. Ázsiában kevésbé mondhatjuk a szovjetről, hogy nem hódított el idegen területet, még ha az azerbaijáni területet Iránban látszólag önmagát kormányzó területnek tekintem is. De van-e erkölcsi jogom a szovjet által kifejtett azerbaijáni olaj területen lakó népek jólétét lerántanom azon mélységbe, ahol a iráni azerbaiján területek népe él? Néhány, hónappal ezelőtt Irving Brandt találkozott Európában egy amerikai hivatalos közeggel, akinek figyelmét fölhívta a gyermekek szánalmas kinézésére. “Ezt nevezi rossznak?” — felelte az amerikai közeg — “Ha látni akar éhező és betegséggel terhelt gyermekeket, akkor menjen Iránba.” Csak most érkezett az illető Dél-Perzsiából- A lapok jelentése szerint Azer- baijánban még alacsonyabb színvonalon élnek a népek, mint Irán többi részében. Ez okozta azokat a politikai zavargásokat, amelyről annak idején magam is írtam, amelyről Visi munkástárs is megemlékezett a múlt héten, Schwartskopf csendőr parancsnok személyével kapcsolatosan, akiről már mindketten megírtuk, hogy amerikai pénzzel és fölszereléssel szervezte az azerbaijani területről menekült náci csőcselékből az agyonsanyargatott lázadó iráni nép ellen a katonai terror szervezetet. Az ellentét még élesebbé válik, úgyszólván megkétszereződik, ha a mellette fekvő szovjet azerbaiján területre lépünk. Az azerbaijáni olaj, Baku városát a szovjet egyik legmodernebb városává emelte. Ennek a piciny szovjetköztársaságnak iskoláiban 600,000 gyermek tanul. Több mint száz egyeteme, kollégiuma és ipariskolája van. A legmagasabb és a legalacsonyabb életstandard közvetlen egymás mellett. Egymás tő- szomszédságában a két Azerba- ijánban. Egyik helyen a szovjet kontrol alatt, a másik helyen Amerika és Anglia által kontrolált perzsa urak kormányzása alatt. Merő haázontalanság arról beszélni, hogy tartsuk a két országrészt széjjel, akkor amidőn látják az azerbaijáni népek, hogy az orosz fejlődés tulmesz- sze maga után hagyta az angolok és amerikaiak által kontrolált területek népeit. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ezen adatok nem kommunista forrásból eredők, hanem polgári liberális újságírók meglátásai, akiknek meglátásukat nem vakította meg a Stalin elleni gyűlölet. Ha akadnak olyanok, akik nem tudják megbocsátani a szovjetnek ezen határ kinyujtási cselekede t é t, tessék Iránba menni és ott a szovjet ellen agitálni, de ne tessenek Schwartskopf ezredes ur karhatalmát igénybe venni, ha elkezdik kopogtatni koponyáját az azerbaijáni munkásokAKIK KOOPERÁLTAK VELÜK Természetesen Mandzsúria és a Dardanellák felé a szovjet hódítás a cári utakat követi, melynek jelszava volt: Ki a tenger-
