Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-15 / 1428. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year _____:............$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Két dollár Dacára annak, hogy az amerikai pénz értéke nem esett olyan niagarafalsi eséssel, mint például a magyar pengő, mégis mindenki tudja, hogy két dollárral ma sokkal kevesebbet vásárolhatunk, mint vásárolhattunk például három és fél évtizeddel ezelőtt. Vannak, akik csak a dollár nagyobb vásárló erejére gondolnak, amikor a régmúltról beszélve visszakivánják a “régi jó időket”. Természetesen azoknak arra is kell gondolni, hogy habár olcsóbb volt minden, de sokkal kisebb volt a kereset is. így például 1912-ben heti két dollárért igen szép szobát lehetett kapni. Ma, valami rendes szép szobáért képesek naponta elkérni ezt az összeget. Két dollár 1912-ben, ha szűkösen is, de elég volt egész heti kosztra. Ma minden napra kell ennyi. Miért éppen a két dollárt és miért éppen 1912-őt hozzuk fel példának? — kérdezhetik olvasóink, akik úgyis jól tudják, hogy két dollárért ma sokkal kevesebb értéket lehet vásárolni, mint akkor. Azonban mint minden szabály alól, igy ebben az esetben is van kivétel. Ez a kivétel maga a BÉRMUNKÁS, amelyet 1912- ben, amikor megindítottuk, éppen úgy évi két dollár előfizetésért adtuk, mint ma. “Üzleti” szemüvegen át nézve ezt a dolgot mondhatnánk, hogy a pénz értékének esését a portéka minőségének leszállításával is lehet ellensúlyozni. Azonban önök, a Bérmunkás olvasói, tudják legjobban, hogy a Bérmunkás ma sokkal jobb, értékesebb lap, mint bármikor is volt- Az “üzleti szabályok” értelmében lapunkat ily körülmények között már régen meg kellett volna szüntetni, mert a két dollár előfizetés nem fedezi az előállítási költségeket. Igen ám, de a Bérmunkás NEM ÜZLET! Nem lehet “üzletnek” nevezni azt a lapvállalatot, amelynél a szerkesztő, az ügyvezető, a munkatársak, a lapbizottság tagjai és általában mindenki, akinek a laphoz valami köze is van, fizetés nélkül végzik munkájukat. így a lap kiadásával járó egyéb költségek fedezésére. De De az évi két dollár még igy is kevés a nyomda, a papír, a házbér, a posta és a lap kiadásával járó egyéb költségek fedezésére. De hát akkor miért nem emeljük az előfizetést? — kérdezhetnék. A Bérmunkás évi naggyülései valamint a legutóbbi kerületi konvenció is úgy tartotta, hogy a két dolláros előfizetési dijat továbbra is megtartjuk és ezzel lehetővé tesszük a már elöregedett avagy más oknál fogva kiskeresetű munkástársainknak, hogy lapunknak továbbra is előfizetői maradjanak. A Bérmunkás olvasótábora ezt igen jól tudja s évről-évre összadta a hiányzó ösz- szeget, amelyet mulatságokon, gyűléseken, összejöveteleken vagy sorsolások révén szedett össze. A háború és az amerikai magyarság elöregedése következtében a mulatságok, gyűlések, összejövetelek mind ritkábbak lesznek. Éppen azért a sorsolásokat is feladtuk. Ennek megfelelőleg, most körlevél utján kérjük olvasóinkat, hogy a lap fentartására szóló adományaikat DRÁGASÁGI PÓTLÉK címén juttassák el hozzánk. A héten kimentek a körlevelek, amelyekben bővebb magyarázatot adunk. Tudjuk, hogy olvasóink, mint a múltban, úgy most is teljesíteni fogják kérésünket, hiszen nem rajtunk segítenek, hanem csak SAJÁT LAPJUK TOVÁBBI FENTARTÁSÁT BIZTOSÍTJÁKPár héttel ezelőtt lapunk egyik barátja éleshangu kritikát irt a Bérmunkásról. Az Írógárda tagjai közül már többen válaszoltak is rá, de reméljük, hogy sok olvasónk szintén megírja a kritikára vonatkozó véleményét. De azt is tudjuk, hogy az olvasók nagy tömege nem szeret Írni. A kritikára azonban most azok is válaszolhatnak. Mert a visszaérkező gyüjtőivek egyben választ adnak arra a kérdésre, hogy a Bérmunkás olvasói mennyire kedvelik lapjukat.?! Akció és reakció Évtizedekkel ezelőtt, amikor még szokásban volt a munkás- mozgalmi frakciók közötti szőrszálhasogató vitatkozás, sokszor hallottuk, hogy minden akciónak meg van a maga reakciója. Most azonban ezt minden vitatkozás nélkül gyakorlatilag is láthattuk az amerikai nagyarányú sztrájkokkal kapcsolatban. Azonban azt is láthattuk, hogy ez a reakció nem mindig az, amit az akció előidézői várnak. így például Truman elnök és tanácsadói azt hitték, hogy a vasutasok sztrájkjával kapcsolatban tett azon ijesztgetéssel, hogy a sztrájkolókat besorozzák katonáknak és úgy kényszerítik a munkára, az amerikai munkásságot meg fogják félemliteni. Úgy vélték ezen jó urak, hogy a munkások meghunyászkodva fognak bocsánatért esdekelni és mélyen elítélik azon munkásvezéreket, akik, — mint ők mondották, — az ország népét krízis elé állították. A Truman elnök által kért törvényjavaslat azonban egészen ellenkező visszahatást váltott ki az amerikai munkásokból. Az eddig számos, egymással mitsem törődő, gyakran egymás ellen harcoló csoportokra oszlott amerikai munkásság egységes választ adott a Truman fenyegetésére. És ez a válasz az volt, hogy SZOLIDARITÁST VÁLLLALNAK A SZTRÁJKOLÓKKALA vasutasok sztrájkja után most a hajózási ipar munkásainak bérkövetelései nyomultak előtérbe. Ebben az iparban úgy a CIO mint az AFL-nek nagy szervezetei vannak. Először a CIO szervezetek nyújtották be a magasabb bérekre és a rövidebb munkaidőre vonatkozó követeléseiket, amelyek érdekében természetesen készen álltak a sztrájkra. Ezért Truman elnök még a tárgyalások folyamata alatt kijelentette, hogy ha a CIO hajós-szervezetek sztrájkba mennek, akkor a hajókat a haditengerészet (Navy) segélyével tartják majd üzemben. A CIO szervezetek joggal vádolhatták Trumant, hogy ezzel a kijelentésével a hajóstársulatok mellé állott, mert értésükre adta, hogy nem kell félniük a sztrájktól. Azonban az igazi választ még sem a CIO, hanem az AFL hajós szervezetek adták meg, akik a hajókról levonulva gyűléseket tartottak és mindenütt egyhangú szavazással, nagy lelkesedéssel jelentették be, hogy abban az esetben, ha a CIO szervezetek sztrájkját a kormány a navy segélyével kísérli megtörni, akkor az AFL hajós szervezetek tagjai is mind sztrájkba mennek. íme, ilyen volt az akció és a reakció. Trumanék a munkásság megfélemlítésére számítottak és ahelyett annyira egyesítették az amerikai munkásságot, aminőhöz hasonlót még eddig az amerikai munkásmozgalom történetében nem láttunk. Az AFL szervezetekről köztudomású dolog volt, hogy más szervezetek bérharcait nem ismerték el és nagyon sokszor törték le más szervezetek sztrájkjait. Maga az AFL igy született, a Knights of Labor szervezet bérharcainak letörésével lett naggyá. És ime, most mégis azt látjuk, hogy a jelenlegi bérharcokban még az AFL tagjai isi szolidaritást vállalnak a más szervezethez tartozó munkásokkal. Ha ez tovább is igy megy, akkor az amerikai munkások valóban nagy köszönettel fognak tartozni Harry Trumannak azért, hogy reakciós intézkedéseivel ha még nem is az egyesülésre, de legalább is a szolidaritás kimondására készteti Amerika munkásságátA VATICANI KÖVET VISSZAHÍVÁSÁT KÉRIK WASHINGTON — Az amerikai protestáns egyházak egyesületeinek képviselői arra kérték Truman elnököt, hogy hívja vissza Rómából Myron C. Taylor rendkívüli követet- Taylort még Roosevelt nevezte ki, hogy őt a pápai államnál képviselje. Miután az amerikai alkotmány kimondja az állam és a vallás teljes szétválasztását, igy Taylor kinevezésében sokan az alkotmány sértését látták. Sőt maga Roosevelt is beismerte, hogy a Vatikan államhoz nem nevezhet ki követet és azért azt mondotta, hogy Taylor nem rén- des követ, hanem csak az ő személyes képviselője. Truman ugyancsak ilyen minőségben küldte vissza Taylort a pápai udvarhoz. A küldöttség vezetői azt állítják, hogy Truman megígérte nekik, hogy Taylort rövidesen vissza fogja hívni, de semmi esetre sem tartják fenn a vatikáni megbízatást a békekötés után. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály' érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BERRENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a* bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az qj társadalom« szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belül
