Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-15 / 1428. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 JUNE 15 NUMBER 1428 SZÁM A munkásosztálynak törvényesíteni kell önmagát (a.l) Sok szó esik manapság a munkásosztály gúzsbakötéséről. Tudjuk, hogy jelenlegi társadalmi rendszerünk alapját a magántulajdon képezi, amit még törvényekkel is igyekeznek alátámasztani. Minket, akik már felismertük a jelen társadalom ferdeségeit, nem lep meg, amikor látjuk, hogy a kapitalista osztály és az érdekeit szolgáló politikai gépezet fel akarja használni a “gazdasági újjáépítés” idejét a munkások teljes gúzsbakötésére és a busás háborús profitjuk megduplázására. Ezen óhajukat első sorban a munkásosztály gazdasági szervezeteinek megsemmisítésével próbálta keresztülvinni. Azért még a háború be sem fejeződött, máris megpróbálták a munkásokat sztrájkba kényszeríteni. Taktikájuk ugyan az volt, mint az első világháború befejezése után. Most azonban a munkások szervezetei jobban fel voltak készülve az ellenállásra. így a tervezett cselszövésük nem sikerült. Nem sikerült már azért sem, mert a munkások a sok háború alatti ígéreteket nem felejtették el és a háború befejezése után követelőleg léptek fel. Azon felül nagyban csalatkoztak a háborúból hazatérő katonákban is, akik ahelyett, hogy továbbra is hűséges szolgái maradtak volna a kapitalizmusnak, inkább lecsatlakoztak a harcban álló szervezett munkásokhoz. Nagyon sok esetben az első harcvonalban láttuk őket, még hozzá a katonai egyenruhában- A munkások — ha lassan is, de kezdik felismerni gazdasági erejüket. A legfontosabb éppen most, hogy a szervezkedni kész munkások, helyes szei’vezkedési formát válasszanak maguknak. Nagyon fontos, de különösen, ha a munkások nemcsak bérharcokat, hanem társadalmi vívmányokat akarnak biztosítani. Ezzel szemben már most is fölütötte fejét a gazdasági szervezetekben a politikai áramlat, amely azzal a jelszóval igyekszik megtéveszteni a hiszékeny munkásokat, hogy a rossz politikusok helyébe jó politikusokat kell a törvényhozó testületekbe beválasztani. Ki tudja előre megmondani, hogy melyik a jó politikus, ha ugyan egyáltalában még olyan is létezik? Mi kizárólag csak a forradalmi gazdasági szervezetekben beszervezett osztályharcosokba vetjük minden bizalmunkat. Talán sokan azt hiszik, hogy csak szokásból nem hiszünk a politikusok Ígéreteiben. De sajnos nagyon sok olyan megtörtént események állnak rendelkezésünkre, hogy még a legjobb politikusnak ígéreteit is csak politikai fogásnak minősítjük. A most lezajlott vasúti sztrájkhoz hasonlóan már történtek esetek, amikor úgyszólván a “muflkások” politikai pártja volt hatalmon, Franciaországban. Még ma is emlékezetünkben van Briandtnak a francia szociálista vezérnek rendelete, aki miniszterelnöki székbe jutott a munkások szavazata révén, de a francia vasúti munkások sztrájkjával szemben ugyan azt a rendeletet léptette életbe, amit itten most az Egyesült Államok elnöke javasolt a törvényhozó testületnek, hogy sztrájk esetén katonai szolgálatra rendeljék be a munkásokat. Ez arra enged bennünket következtetni, hogy addig amig a magántulajdon rendszere létezik, a törvényhozó testület mindent törvénytelennek próbál minősíteni, ami a magántulajdon megsértése ellen irányul, ami természetes, mert a bérharc a munkások részéről a magántuldonból származó profitot veszélyezteti, tehát az ő szebpontjukból törvénytelen- A kapitalizmus szempontjából minden munkás követelés jogtalan. Azért a munkásosztálynak soha nem szabad még csak tudomásul sem venni, hogy mi tetszik a kapitalista osztálynak, vagy mi nem. A munkásosztálynak haladni kell a maga. utján a saját kitűzött célja felé. És ha ezt teszi, úgy törvényesíti önmagát, saját igaza és saját törvénye szerint. Hiszen tudjuk, hogy ami jó lehet a munkásosztály részére, az bizonyára káros a kapitalizmusra. Azért az ő törvényeik majdnem minden esetben a magántulajdon rendszerét védelmezik. Tehát jogosan állapíthatjuk meg, hogy azok a nincstelen proletárok ellen irányulnak. Hány esetben láttuk, hogy a kapitalista osztály egyszerűen felrúgta saját alkotmányát. A szólás szabadságért vívott harcok ugyan törvényesek voltak, de mivel a kapitalista osztály csak saját részére akarja az alkotmányt biztosítani. Azért kapitalista szempontból a munkásoknak még törvényes jogaikhoz sincsen igazi joguk. Minden akadályok dacára, ha a szervezett munkások tényHETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI (L) Mivel közeledünk az “erdélyi zászlóbontás” dátumához igy jó lesz egy kissé tanulmányozni a zászlóbontók tömegének a lelkivilágát, ami a modern elnevezés alatt értelmi képességet jelent. A zászlóbontók vezéreivel már régebben tisztában vagyunk és megadtuk nekik a kijáró diplomát. Az Amerikai Magyar Szövetségen, helyi újságokon és a reakciós papokon keresztül, le egészen az Amerikai Magyar Népszaváig. Tudatosan írjuk, hogy le, egészen a Népszaváig, mert a királyi és a Horthy szubvenciós mocsárnak a legmélyén retreng az Amerikai Magyar ERDÉLY SORSA NEW YORK — John Mac- Cormac, a New York Times bécsi levelezője azt állítja, hogy a Párisban tanácskozó angol és amerikai külügyminiszterek ki- játszották Molotov szovjet külügyminisztert. MacCormac értesülése szerint Molotov Erdély egy részét Magyarországhoz szerette volna csatolni. Azonban tudta azt, hogy bármit ajánlanak is az oroszok, azt az angolamerikai együttes ellenezni fogja- így azt várta, hogy az Erdélyre vonatkozó ajánlat ezektől jöjjön. Bevin és Byrnes azonban keresztül láttak a tervén és Erdélynek Romániához való csatolását ajánlották. Hogy ebből mi igaz, csak maguk a külügyminiszterek tudnák megmondani, akik azonban egész biztosan nem reagálnak az ilyen hírekre. Népszava, annál lejebb sülyedni nem lehet. Ez az újság úgyszólván szellemi rabságban tart néhány ezer öreg amerikás magyart, akiknek nagyrészük már nem is ősz, de tiszta fehér, de akiknek nem csak a hajuk “fehér” de a lelkűk is, szóval az értelmi képességük. Egy ilyen hős magyarral találkoztam a napokban, akit már vagy harminc esztendeje én ismerek mint new yorki lakost. Azt mondja nekem, már három éjjel nem tudtam aludni a nagy szégyentől. Akaratlanul is kérdeztem mi az, mi baj történt. Oh nagy baj, nagy baj uram, nagy baj, sóhajtozik, az én szülőfalumat is odacsatolták Romániához. Kérdezem tőle, mikor volt otthon utoljára, 1909-ben volt a válasz- Ne azt szégyelje földi, hogy most román lesz a faluja, de ha már minden áron szégyenkezni akar, nem gondolja, hogy nagyobb szégyen az, hogy annyi év óta faképnél hagyta a szülőfaluját. Persze ez az ember, mint a Népszava neveltje, ma is csaknem 40 évi kivándorlása után, a magyar úri rendszert támogató és dicsőítő fejjel gondolkozik és még egy pillanatra sem akarja meglátni, hogy a földesúri bitang rendszer volt az, ami miatt a kezébe vette a vándorbotot. Negyven év alatt lett volna elég sok alkalma visszatérni szülőfalujába és egész biztos, hogy az ottani uralkodó rendszer miatt nem ment vissza. És ugyanúgy ahogyan 40 évig nem látta azt, hogy a magyar grófi, papi, földesúri hatalom végtelen kizsákmányolása és csendőr terrorja űzte ki szülőfalujából ugyanúgy nem látja azt, hogy Erdély elvesztéséért ugyanez az úri bitang rendszer a felelős. Közelebbről megismerve az ilyen emberek gondolatvilágát, tisztán láthatjuk, hogy milyen könnyű dolguk van az amerikai magyar Horthy legényeknek az ilyen tömegek irányítására. A vasárnapi nagy zászlóbontásnak ezek fogják képezni a gerincét s azok, akik most legjobban kiabálják “vissza Erdélyt”, azok képezték a múltban a létrát, melyen a Horthy-náeiz- mus az uralkodási polcra felkapaszkodott. Az aggkorig mindig csak félrevezetett tömeget mi már megváltoztatni nem tudjuk, arra kell törekednünk, hogy a fiatalságban erőre kapjon a nemzetköziség eszméje és ahelyett, hogy a magyarokat is kétfelé, erdélyiek és magyarokká falazzák, le kell döntsük a nemzeti válaszfalakat és az egész világot, az egész emberiség egyetlen hazájává kell átformáljuk. * * * A vasutas és bányász sztrájk szenzációja lekerült a nagy világlapok hasábjairól, a munkássajtóban azonban mint történelmi lecke, hosszú ideig napirenden fog maradni. Lehetséges, hogy egyes olvasók előtt ez túlságosan sok ismétlésnek fog látszani és úgy vélekednek, hogy minek kell, egy üggyel olyan sokat foglalkozni. Mert az biztos, hogy a Bérmunkás minden írója külön-külön elfogja mondani véleményét ebben az ügyben, sőt nem is egyszer, de többször is. Tehát nyugodjanak bele olvasóink és ha esetleg eddig még nem olvasták szorgalmasan a vasutas és bányász sztrájk hire(Folytatás a 7-ik oldalon)
