Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-01 / 1426. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....—................$2.00 One Year ...__________$2.00 Félévre .—....................... FOO Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879, Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Sztrájktiltó törvények Az ország iparát teljes megbénítással fenyegető vasúti sztrájk szokatlanul nagy fejtörést okozott a munkásellenes propaganda irányítóinak. Eddig minden hasonló természetű és arányú sztrájkra kimondották, hogy a világot felforgató bolsevikek izgatásának az eredménye és vezéreik is a kommunista párt álcázott tagjai. A vasutasok sztrájkjánál azonban ezt nem lehetett világgá kürtölni. Mert hiszen ki hitte volna el, hogy a jámbor, nagyon is konzervatív, templomjáró 71 éves Alvanley Johnson, vagy a 73 éves A. W. Whitney, a sztrájkoló két vasúti szervezet elnökei, egyszerre kommunisták lettek? Valami mást, valami újat kellett tehát kitalálni. A prostituált újságírók agyuk megerőltetésével aztán kisütötték, hogy a vasúti munkások a kormány ellen, a nép ellen, a haza ellen, a farmerok ellen, a többi munkások ellen, én ellenem, te ellened és végre maguk ellen sztrájkolnak. Csak éppen egyetlen egy dolgot nem említettek, az igazságot; azt hogy a vasutbárók PROFITJA ellen sztrájkoltak. Ma Truman is a hisztérikusan ordítozok álláspontjára helyezkedett és sztrájk eltiltó törvények hozására szóllitotta fel a kongresszust. Egy szavunk se lenne az ily sztrájktiltó törvények ellen, ha azokat a PROFITOT ELTILTÓ törvényekkel kapcsolnák egybe. így azonban minden hisztérikus kiabálás dacára is csak egyoldalúnak, világosabban szólva, csak a PROFIT VÉDELME- ZÉSÉNEK tartjuk az ilyen munkásellenes törvényeket. A szenátus néhány tagja tisztán látja ezt a dolgot és azért mindenféle módositványokkal igyekeznek hatástalanná tenni az alsóházban egy kettőre- keresztül hajszolt sztrájktiltó törvényt. Azonban ha meghozzák is az ilyen törvényeket, még mindig csak a jövő mutatja meg, hogy vájjon a gyakorlatban érvényre tud- ják-e majd juttatni? Mert még meg sem hozták ezt a törvényt, a hajózási ipar munkásai máris kijelentették, hogy a tervbevett sztrájkjuk idején abbahagyják a munkát minden idevágó törvény dacára is, ha követeléseiket nem teljesitik. A mai nagy sztrájkokban rendesen több százezer ember vesz részt. Ennyi embert nem igen lehet bebörtönözni. Márpedig csak a vezetők bebörtönzésére az amerikai munkások nem válaszolnak úgy, hogy meghunyászkodva visszamennek a munkába. Ezt nagyon jól tudják a honatyák is. Éppen azért jó lesz, ha idején meggondolják, hogy milyen népellenes törvényeket hoznak, mert egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy az annyira rettegett anarchiát ők maguk fogják előidézni olyan törvények hozásával, amelyeket nem tudnak érvényesíteni. .................................... ............................ És ami a legfontosabb, abban az esetben a népmilliók arra is rájönnek, hogy honatyáink szolgálatai egészen feleslegesek. Álhazafiak akciója semmisítették a Hitler által elrendelt bécsi döntést. Ezt előre lehetett látni, különösen itt, Amerikában. Mégis az amerikai reakciós magyar vezérek öröm-mámorban úsztak a bécsi döntés hallatára, holott tudhatták, hogy azt csak Hitler végleges győzelme teheti majd maradandóvá. És dacára annak, hogy Amerika már akkor háborúban állt Hitlerrel—Horthyval, tapsoltak a Hitler ideiglenes győzelemnek, holott ugyanakkor verték a mellüket, hogy milyen nagy amerikai hazafiak. De mint ahogyan az amerikai hazafiságukkal hazudtak, éppen olyan hazug a magyar hazafiságuk is. Mert nem Erdély sorsa érdekli őket, hiszen annak idején tapsoltak az Erdélyt elfoglaló román hadseregnek is. Ezeket az erkölcstelen embereket csak az érdekli, hogyan lehet a hazafiságot kamatoztatni- A csalás annyiban kétszeres, hogy itt, Amerikában zsarolják meg bárgyú híveiket a magyar hazafiság nevében. Újból meg újból kihangsúlyozzuk, hogy Erdélynek Romániához való csatolását mi sem helyeseljük. Reméljük, hogy eljön az idő, amikor nem csak az egy nyelvet beszélő népek gazdasági és kulturális egységét hagyják meg, de amikor még a különböző nyelven beszélő néptömegek közötti politikai válaszfalakat is teljesen megszüntetik. Azonban az ilyen végcélt a káros soviniszta mozgalmak élesztésével nem lehet elérni. Sőt ellenkezőleg, az álhazafias propaganda a leghatásosabb szétrombolója a népek egységének. Az Amerikai Magyar Szövetség kétkulacsos álhazafias vezérei az uj irredenta mozgalommal a Hitler-Horthy által hirdetett és képviselt fajgyűlöletet akarják újból felébreszten és tovább terjeszteni. A fajgyűlölet káros pestisének terjesztésére kérnek nagy összegeket az amerikai magyarságtól. Mert a “Vissza Erdélyt” jelszó mellett suttyómba ott halljuk a “büdös románok, aljas csehek, vérengző szerbek” és hasonló kifejezéseket is. Mi joggal mondhatjuk, hogy a napi eseményeket helyesen bíráljuk el. Olvasóink tapasztalták, hogy a múltban adott meglátásainkat a történelmi események igazolták. A múlt ily tapasztalataira támaszkodva állapítjuk meg, hogy az amerikai magyarság megpumpolása “hazafias” célokra, vagyis olyformán, hogy arról még csak elszámolást se kelljen adni. A másik pedig elterelni az amerikai magyarság figyelmét a segély akciótól, vagyis gyengíteni magyarországi éhező testvéreink, rokonaink, barátaink megsegítését. Vannak, akik ezen utóbbi állításunkat esetleg túlzottnak tartják, mert nem képzelik el, hogy akadnak olyan gonoszlelkü emberek, akik még az éh-halál előtt álló gyermekek szájától is képesek elvonni az utolsó falatot. Azonban ezek nem ismerik az amerikai volt Horthy ügynököket. Ezek nem tudják, hogy ezek állandóan azon “imádkoznak”, hogy Magyarország népe minél nagyobb nyomorba kerüljön, mert akkor örömmel mutathatnának rá, hogy ezt a mindent elsöprő nyomort az uj uralom okozta. Hogy a háborúnak, avagy az azt megelőző negyedszázados Horthy uralomnak az eredménye ez a nagy nyomor, azt szeretnék letagadni. Hiszen eddig is azt hangoztatták, Ifogy Magyarország nyomora csak a nyilasok kiverése után kezdődött és igy ha nem is ugyanazon köntösben, vagy ugyanazon név alatt, de valójában a régi, a népmilliókat elnyomó, kizsákmányoló uralmat szeretnék visz- szaállitani. Viszont azt is tudjuk, hogy Közép-Európában a régi, fél-feudális, paraszt-kifosztó, munkásnyuzó uralmat soha többé visszahozni nem lehet. De azt is tudjuk, hogy annak a bűnös régi rendszernek otthon is vannak hívei, még hozzá elég nagy számmal, akik, mint fuldokló a szalmaszálhoz, úgy kapaszkodnak az Amerikából feléjük biztatólag integető kezek után. És éppen a Horthy rezsim otthoni híveinek a felbátoritása a legnagyobb bűne ennek az amerikai álhazafiasággal zsaroló társaságnak, mert ha az általuk felbiztatott emberek otthon merényletet követnek el, vagy nyílt lázadásba törnek, annak csak az egész magyar nép issza meg a levét. Általában nem szoktuk túlságosan komolyan venni az amerikai dupla hazafias magyarok zsaroló mozgalmait. Azonban a jelenlegi mozgalmukat, amelynek lényege a hazafias frázisok dacára is csak a fajgyűlölet terjesztése, károsabbnak tartjuk minden előző hasonló érvágásuknál és éppen azért foglalkozunk ilyen tárgyilagosan vele. A magyar nép kálváriáját okozó Horthy uralom amerikai ügynökei szörnyen verik a nagy dobot egy uj irredenta mozgalom megindítására, illetőleg arra, hogy egy ilyen álhazafias mozgalom segélyével pénzt zsaroljanak ki a negyedszázadon át elbolon- ditott amerikai magyarságtól. A Magyarországból érkező levelek valamint a magyar kormánynak amerikai képviselete már elég hatásosan kezdték ellensúlyozni káros propagandájukat és immár csaknem a feledés homályába merültek a csak vezérekből álló központi szervezetükkel, az Amerikai Magyar Szövetséggel együtt. Most aztán mintha csak az ő megrendelésükre hozták volna a külügyminiszterek Párisban azt a határozatot, amely szerint ajánlani fogják a majd összeülő békekonferenciának, hogy Erdélyt véglegesen Romániához csatolják. Egyéb sem kellett a Magyar Szövetség vezéreinek. Azonnal meglátták, hogy itt a jó alkalom az amerikai magyarság meg- pumpolására. Sírnak, rínak, óbégatnak: Micsoda szörnyűség! Vége a világnak! A külügyminiszterek nem hagyták jóvá a Hitler által megvont. határvonalakat! Mert ez a lényege a külügyminiszterek határozatának. MegVÉDIK AZ “URAKAT” DETROIT — Gerald W. Groat | biró a munkásgyülöletet mutató beszéd kíséretében mondta ki ítéletét azon 63 munkásra, akiket elfogtak azért, mert az egyik acélbáró lakását piketel- ték. A vádlottak a United Automobil Workers (CIO) tagjai, kiket a biró 10 dollártól 100 dollárig terjedő pénzbírságra, vagy 30-90 napi börtönre ítélt. Groat biró szerint a munkáltató privát házának piketelése magasfoku “arrogancia az egyéni szabadság és biztonság megsértése amelyet el kell fojtani”. Az ítéletet a vádlottak megfellebbezték. EZ IS REVÍZIÓ | 1-------LONDON — Az angol felső- l ház Lord Jowitt kérésére elrendelte, hogy a “Magna Charta” név alatt ismert angol alkotmányt ezentúl “h” betű nélkül, “Magna Carta”-nak írják. Lord Jowitt bebizonyította, hogy az eredeti alkotmány szöveget Runnymede várban 1215-ben “h” betű nélkül írták és később, valamelyik másoló tévedésből tette hozzá a “h” betűt, így lett a Carta-ból Charta. A Lordok Háza most korrigálta ezt a nagy tévedést és megengedte az alktománynak ezt a “revízióját”, noha valószínű, hogy már sok egyéb revízióra lenne szükség.
