Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-01 / 1426. szám

1946. junius 1.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

Bírálat a bírálatról

Remélve azt, hogy több munkástárs s hozzá fog szólni azon kritikához, amely a Bérmunkás május 11-ik számában jelent meg “Barátságos bírálat a Bérmunkásról” címmel és feltételezem ,hogy a Lapbizottság és az írógárda hallatni fog magáról és talán pontról pontra meg lesz vitatva a bírálat helyes vagy nem helyessége, én csak általánosságban kívánok vele foglalkozni, esetleg egyes részeknek a bővebb megvitatásával.

Úgy hiszem mindenkinek feltűnik, hogy a bíráló Munkástárs miután felsorolja a Bérmunkás érdemeit .amelyek ha egy lapnál megvannak, már kifogástalan . lapot jeleznek — értve alatta azok részére, akik megegyeznek azon elvekkel, amelyeket ezen lap képvisel és szorgalmaz. És ugyan akkor annyi hibát és kifogást sorol fel és annyi módosítást és javítást ajánl .amelyeken a mai meglevő viszonyok között segíteni egyáltalán nem lehet és az általa javasolt irányelv egy részét vagy lehetetlen volna végrehajtani azon oknál fogva, hogy az amerikai magyar munkásoknak csak egy kis százaléka hajlandó hasonló lapokat támogatni, a másik részét pedig habár végre lehet hajtani, ami azonban inkább hátrányára és nem előnyére volna a lapnak és ezzel együtt a forradalmi munkásmozgalomnak.

Igyekezni fogok csak néhány megjegyzésre válaszolni, mert igen hosszú lenne az egésszel foglalkozni- Majd mások talán azokat is érintik. A bíráló Munkástárs azt állítja, hogy a lap irói állandóan ismételgetik egymást vagy önmagukat, amit kifogásol és ugyan akkor beleesik abba a hibába, hogy az írása vége felé meg éppen azt ajánlja, amit kifogásol.

Ugyanis azt mondja, amikor a magyar nép háborús bűnösségét tárgyalja, hogy a Bérmunkás feladata volna a magyar népet állandóan felelősségre vonni elkövetett bűneiért, állandóan ostorozni, tehát ismételni és ismételni kellene az ostorozást (a magyar nép bűnösségéről később többet). Itt mindjárt leszögezhetjük azt is, hogy az írása végén az írása ellen ir, amivel az írógárdát vádolja. A megbízható hírszolgálatra vonatkozó bírálatára csak annyit, hogy igen is létezik ilyesmi, mert a lapban iró Munkástársak bent vannak az amerikai magyarság életében, mozgalmaiban, tehát pontosan tudják a lapot informálni ezen a téren. Hogy Magyarországgal miért nem lehet ilyen megbízható kapcsolatot létesíteni, azt mindenki tudja, a háború és azt követő zűrzavaros helyzet miatt.

Szerintem az teszi értékessé a lapot, hogy munkások írják bérmunkásoknak. Ezt ő kifogásolja, mert szerinte “ezen írások még az irás szabályainak is hijjával vannak és ezen munkás irók minden héten félülnek a tanári emelvényre” stb. Nem igy van- Ezen munkás irók felette állnak a tőkések tanárainak, mert mig azok habár megtanulták az irás és szónoklás szabályait a tőkés lapok hivatásos Íróival együtt, de eladták magukat mestereiknek testestől lelkestől, tehát ezek tanításai révén soha nem fogja a munkásság megismerni a maga mezítelenségében a mai uralkodó rendszert és ennek átkos uralma alól a kivezető utat. Ez a feladat azokra hárul ,akik megtanulták a társadalmi tudományt, habár nem az egyetemeken, hanem a forradalmi munkásmozgalom iskolájában, ahol ugyan nem osztogatnak nagy ceremóniával diplomákat, nem adnak szögletes kalapot és bő köppenyt, mert ezek habár nagy tudományra tettek szert, de a társadalomtudományhoz nem sokat konyitanak (én a helyeset értem) vagy ha értenek is hozzá, elfordítják — tisztelet a kivételnek.

Ugyhiszem nem lesz érdektelen megemlítenem, hogy egyszer egy ilyen magas iskolát végzett fiatal ember beleesett abba a tévedésbe, hogy velem egy közönséges bérmunkással akart vitatkozni társadalmi problémákról és mikor én Marx Károlyt és annak tudományos megállapításait, munkáit említettem neki, ő dicsekedve mondta, hogy ő is tanult ám Marxról az egyetemen. Én kérdeztem mit tud felőle, mondjon valamit és ő röviden annyit váELV IN YIL ATKOZ AT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír.

ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdeíemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERRELP

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom | szerkezetét építjük u regi társadalom keretein belül.

laszolt, hogy ő egy álmodozó volt. Tehát tessék itt az egész tudománya.

Hol van az értéktöbblet elmélete ,a történelmi materializmus? Amiket mi tudunk dacára annak, hogy nappal suszterok, kovácsok vagy éppen dicsásók vagyunk, ők meg nem. Nem szeretném ha valaki félreértene, hogy én talán ^ ki akarom gúnyolni a tudományt, sőt igenis értékelem, de az ma a tőkések igényeinek megfelelö- leg van irányítva és az osztályharc terén a mi ügyünket csak az szolgálja, amit mi magunk szerzünk meg.

Tehát ismétlem, ezen munkás irók tudják a mindennapi politikai, gazdasági és mindenféle eseményeket helyesen analizálni és a nép nyelvén megírni a munkásság nevelését előre vinni, ami a Bérmunkásnak kitűzött céljaMinden esetre jó dolog volna, ha égy tisztességes fizetést biztosíthatna a lap a szerkesztőnek, hogy az teljes idejét áldozhatná ezen munkára, de mivel most ez nem lehetséges, mégis csak jobb, hogy ilyen szerkesztője van a lapnak, mint amiyen van — ha úgy “dobálja is be a cikkeket a lapba, mint a szénát a boglyába”. Itt egyúttal leszögezem, hogy korántsem gondolom, hogy minden irás száz százalékban megüti a mértéket és nem volna hely a javításra. Határozottan vannak cikkek, amelyekkel én sem vagyok egy nézeten, de ezt nem is várhatom el másoktól sem én, sem pedig bárki. Mindenki megteszi a tőle telhető legjobbat és mindig tanul, hogy taníthasson.

Azon ponthoz, ami a vallást illeti a megjegyzésem: többek között azt mondja a birálat, hogy “hagyni kéne a papokat a butaság vámszedőit a fenébe, a gyékényt kéne csak kirántani alóluk” és meg is magyarázza, hogy mi az a gyékény. Én meg azt kérdezem, hogy hogyan tudjuk kiemelni a szelemi rabságból a proletárokat, ha fenébe hagyjuk a papokat, ha nem írunk felőlük, ha nem leplezzük le őket, ha nem írjuk meg milyen ellenségei a tudománynak, milyen támaszai az uralkodó osztálynak. Ne irtuk volna meg azokat, amik a 32 kardinális kinevezése alkalmával szükséges volt megirni?

Ma a papok szószékről a háborúra uszítják a népeket. Angolországban a papok szövetsége olyan határozati javasla tot fogadott el, hogy tekintettel arra, hogy Oroszország részéről a világbékét fenyegetik, ne semmisítsék meg az atombombát, hanem tovább fejlesz- tessék és szükség esetén legyen használva. íme az Ur jámbor szolgái képesek volnának még az emberiség kiirtására is- Ilyesmiket ne imánk meg? Mnden alkalommal lékéig őket leplezni a népbe a babonás félelem helyett tudást neveim. Nehéz, lassú munka ez, mert nekik sokkal több alkalmuk van a maszlagolásra és már századok óta tömik vele az emberiség agyát. De hát ez a kevés felvilágosodott munkás nem zárhatja be előttük a templomok ajtaját, nem zárhatja le az iskolákat, a rádiót. Egyedül amit tehetünk, végezzük felvilágosító munkánkat a

fejlődés kerékkötőit pedig ostorozzuk. Itt megjegyzem, hogy az én egyéni véleményem nem az, hogy a vallás magánügy. Én azt tartom, hogy a babona (amelyen a vallás alapszik) és a tudomány nem fér össze.

Még néhány szót a magyar nép bűnössége és ostorozásához kivánok szólni. Az igaz, hogy a magyar népnek nagy bűne van. Az a nagy bűne, hogy félre hagyta magát vezetni, mert nem hallgatott a fejlődés hivó szavára még a múlt háború borzalmainak tanulságai után sem- Megmaradt tovább is türelmes, alázatos, vallási dogmával telitett, úri parancsra hallgató szolgának s mint ilyen lelki nyugalommal ment pusztítani Oroszországot abban a hitben, hogy a keresztény civilizációt védi meg az istentelen bolsevikiek ellen. Ez volt bele nevelve, valószínű teljes lelki nyugalommal gyilkoltak és borzalmas tetteikért sokat reméltek Hitlertől, de becsapódtak, tévedésüket megfizették és most is fizetnek érte. Borzalmas árat fizettek a bűneikért a harctereken, ezrével pusztultak el. Országukat, mely a költő szerint az isten kalapján bokréta volt, tehát gyönyörű lehetett, a saját szövetségeseik tették harctérré miután már előzőleg kifosztották és az volt benne a legkegyetlenebb, hogy azután tették harctérré és rombolták le drága fővárosával együtt, amikor már tudták biztosan, hogy a háborút elvesztették .amikor már még a gyermekek is tudták ezt. De hát a náci bestiák megmondották előre, hogyha veszítenek velük rántják a mélységbe az egész civilizációt. Olyant csinálnak, hogy még a világ olyasmit nem látott. S habár a nácik hiresek voltak arról, hogy szavukat nem igen szokták betartani mert eddig mindig megszegték, ezen egy esetben em- beriesen (jobban mondva álla- tiasan) betartották.

Azóta a magyar népnek éhség, hontalanság, kínszenvedés a sorsa. Mi ismét a távolból csak képzelhetjük milyen lehet az, de valójában még borzalmasabb. Most bünhödi a múltat, jelent és jövendőt. Tehát az én nézetem szerint nem volna értelme annak, hogy mi mint osztálytudatos munkások akkor is még belerúgnánk a szerencsétlenbe, amikor már le van ütve és az árokban fetreng. Megteszik ezt úgy is mások, akiknek nincsenek ott a szülei, testvérei, rokonai a szenvedők között.

Mi azonban ne szűnjünk meg ostorozni azokat, akik a nép vesztét okozták, elárulták, századokon át, elnyomták nem csak ott, hanem az egész világon. Ezek elleni küzdelemre nevelje, tanítsa a munkásokat a Bérmunkás is a többi hasonló lapokkal együtt és ettől ne térjen el még akkor sem, ha nem olyan színes és mindenkinek tetszetős is.

Akroni proli

Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.