Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-25 / 1425. szám
1946. május 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal Forradalom A felszabadulás után végre hazatérő számüzöttek sorát most egy emigráns-könyv gazdagítja. A marxista tudomány büszkeségének, a harcos marxizmus példamutatójának. Szabó Ervnnek “Társadalom és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban” cimü munkája végre megjelent Magyarországon is. A szerző, halála előtt, az októberi forradalom egyik előkészítőjére, Jászi Oszkárra bízta élete főmüvét. A hagyományozás baráti parancsát Jászi csak az emigráci- cióban tudta teljesíteni; Bécs- ben, 1920-ban jelent meg először Szabó Ervin munkája. Igazi emigráns-könyv lett belőle: a száműzött igazság, az elnémított szabad szellem jelképe. “Szabó Ervin egész életmunkája annyira a magyar emgrációhoz tartozik, egész egyénisége és oeuvre-ja oly szoros összefüggésben áll az október és a márciusi forradalmakkal, hogy azok, akik ma a ha- zátlanság keserűségeit szenvedjük, joggal elvárhatjuk, hogy feledhetetlen barátunk lelkének utolsó fellobbanása elsősorban a mi feldúlt tűzhelyeinket világítsa meg” — irta Jászi az az első kiadás előszavában. Ám a mü fénye átszürődött a reakció sorompóján, egy-egy átcsempészett példánya világosságot nyújtott az igaz ismeretre vágyó lelkekben s elsá- pasztotta a hazug honi törté- . netirás lakáj-tudósait. Sajnos, kevesek kezébe jutott el s a Horthy-korszak igazságtól irtózó művelődéspolitikája gondoskodott róla, hogy ezek a kevesek se adhassák tovább igazságait. A halott tudós munkájából néma könyvet csináltak. Szabó Ervin szellemét úgyszólván csak a szociáldemokrata irók, tudósok, politikusok plántálták át annak a magyar munkásságnak műveltségébe, melyet nem tántorított el az igazság és szabadság leikétől a konszolidációs maszlag; tanitá- • sait, melyeket tankönyvek hasábjain kellett volna a nemzeti önismeret részévé tenni, csak a mi pártunk szemináriumaiban adták tovább az ifjúságnak. A TÖRTÉNETÍRÁS JELKÉPE Szabó Ervin könyve most is jelkép: a hazatérő igazság, a visszanyert szabadság s az igazi forradalom jelképe. Az uj kiadás előszavában Horváth Zoltán kereken kimondja: “A magyar történetírók sivárságában forradalmi tett ez a könyv — nagyobb forradalom, mint bármi, ami ebben az országban^ az elmúlt évtizedek alatt történt. Jelentősége felmérhetet 1 e n, mert ott akar hatást elérni, ahol népünk jövője eldől: a nemzeti közvéleményben. S ott mutat példát, ahol legjobban szűkölködünk a jóban: az Írástudó felelősségében, a nemzet- nevelés élet-halálkérdésé be n. Szabó Ervin könyve felnőtté avatja a magyar olvasókat.” Valójában igy van. Forradalom és nemzetnevelés, marxista forradalom és marxista nemés nevelés zetnevelés lángol és sugárzik Szabó Ervin könyvéből. Itt az ideje, hogy túljussunk annak megállapításán, hogy felszabadulásunkat nem önmagunknak köszönhetjük s felismerjük, hogy az idegenből segítségünkre siető erők csak hatalmas lehetőséget nyitottak meg számunkra. A felszabadítás csak a forradalom véráldozataitól mentett meg minket, de nem ment fel a lelkek forradalmositásának kötelezettsége alól. A felszabadításból csak akkor lesz igazi felszabadulás, ha a szabad ország térségeit szabad szellemmel tudjuk betölteni, ha egy olyan nemzedéket tudünk nevelni, amely meg is tudja tartani és védeni az ajándékul kapott szabadságot. Ebben, a lelkek forradalmo- sitásában s a jövendőért való felkészülés nagy munkájában siet segítségünkre Szabó Ervin könyve. 1 A SZOCIALISTA IGAZSÁGOT KERESI Minden magyar ember szive legmélyét érinti, mikor a dicsőséges, bukásában is tiszteletreméltó 48—49-es magyar forradalom korát jeleníti meg. Csakhogy Szabó Ervin nem azért kelti életre e kort, hogy nemzeti büszkeségünket, soviniszta önhittségünket legyez- gesse, hanem azért, hogy mérlegre tegye függetlenségi harcunkat. A marxista igazság mérlegére, mely nem éri be a politikai történetírás külsőségeivel, hanem a politikai forradalom alatt a társadalmi forradalmat keresi, a politikai hősök mögött a társadalmi erkölcsöt kutatja, a politikai irányok s jelszavak mélyén a gazdasági érdek, a hatalomvágy és a szociálista igazság szövevényének valóságát deríti fényre. NEM HALLGAT EL ÉRDEMET f Szabó Ervin, mint minden igazi forradalmár, bálványdöntő, leleplező, ködfoszlató szellem, aki a mégoly szép illúzióknál is többre becsüli a mezítelen igazságot. Bátran ront neki annak a legendának, hogy negyvennyolc nagy vívmányait a nagylelkű magyar nemesség áldozatkészségének, jogairól való önkéntes és lelkes lemondásának köszönhetjük. Világosan kimutatja, hogy még az arisztokrácia s a nemesség legjobbja is milyen oldhatatlan kötelékekkel voltak osztály-elfogultságaikhoz kötözve, feltárja, hogy a világpolitikai helyzet s a parasztságtól s munkásságtól ^aló félelem kényszerének is milyen nehezen, milyen óvakodva, kibúvókat keresve engedtek lassan-lassan. De leleplezi a 48-as forradalom jelszó-radikalizmusát is, azt a napjainkban is jól ismert, szavaló, hangoskodó, minden forradalmárnál forradalmibb radikalizmust, mely azonnal tétovává, megalkuvásra késszé válik, mihelyt helytállást követelnek tőle, vagy — jövedelmező állást kínálnak neki. Belevilágít a magyar paraszt s ipari munkásság nyomorusá- i gának sötétségébe s kimutatja, milyen katasztrofális következményekkel járt, hogy ez a két nemzetfanntartó osztály műveletlen, szervezetlen volt a negyvennyolcas forradalom idején s hogy nem találta meg egymás kezét, felemelkedésük egyetlen biztosítékát. Érdemet, igaz érdemet nem hallgat el, indulat s elfogultság nem vezeti, de még a Kossuth- legenda fénye s Széchenyi koi'- társai fölé magasodó szoboralakja sem vesztegeti meg: a szobrok mögött az ember után tapogat, nagyságukat tetteik (Az alábbi vezércikk a new yorki P.M. napilapban jelent meg. Nekünk nem kell hozzá kommentárt fűzni, ismerve olvasóinkat, tudjuk, hogy megértik és jelentőségét meglátják, minden kommentár nélküy. A cikk Írója, jeles iró és a háborút alatt amerikai vezérkari tiszt volt, igy nem csak mint megfigyelő iró, hanem mint hadi ügyeket is jól ismerő egyén irta meg ezen cikket. — Vi.) Irta: Ralph Ingersol Midőn utoljára vettem részt idegháboruban, az 1943-ban volt, amikor Anliában gyakorlatoztunk, hogy “Európa erődítményét” megostromoljuk- Én vezérkari tiszt voltam és beverték a fejembe, hogy a támadás kezdeténél, minden modern hadvezetőség, először is a légierőket vonja össze, állítja csatasorba, mielőtt a támadást elkezdenénk. Támadásra, harcra képes repülőket, (fighters) bombázókat, mind olyan állásokba helyezik, hogy legnagyobb eredménnyel lehessen azokat bármelyik adott percben harcba vetni. Ugyan akkor ezen, légi flottát a legnagyobb fokra, erőre emelni a támadás megkezdése előtt, hogy az ellenség ellenintézkedéseit is a bombázókkal széjjel zúzhassák. Ez az idegháboru akkor a német hadvezetőség ellen irányult ,akiknek ki kelett számítani, hogy hol és mikor akarjuk a támadást megkezdeni, milyen erőkkel és felsorakoztatással. * . Ezek a napok frissültek fel emlékezetemben, amikor a volt pennsylvaniai kormányzó Earle az oroszok elleni csatára való fehivását olvastam, ő azt szorgalmazza, hogy a mi légierőinket úgy állítsuk csatasorba, hogy rövid idő alatt az oroszokat, (190 millió népet) leseperhessenek a föld színéről. A volt kormányzó ur, Earle ezen felhívására nem volt szükség, mert mindezen intézkedéseket ,a légierők összevonását, megerősítését és csatasorba való állítását már olyan sikeresen megtették, hogy már készen állanak az “atom blitz” támadásokat megkezdeni a szovjetek ellen. Mivel ezen tényeket nyilvánosságra hozta az Associated Press hírszolgálati iroda, világgá kürtölte, igy fel-e tételezhetjük azt, hogy azt még az oroszok nem tudnák, i / mérik, egyéniségüket a szigorú marxista erkölcs mércéje alá állítja. Hazugságokhoz az igazság elkendőzéséhez szokott fülnek szokatlan ennek a törénet- irásnak hangja, mi akik ahhoz szoktunk, hogy élő • emberekről utcákat neveznek el, élő embereknek szobrokat emelnek, nehezen szokj uk meg, hogy Szabó Ervin a szobrok mögé tekint s az embert árnyékával együtt ábrázolja. Csak lassan dereng fel előttünk, hogy ez a nagy illuzióromboló a legáhita- tosabb szellem: csak az igazság előtt hajtja meg térdét. Boka László (Népszava) A múlt héten az A.P- Berlinből küldött jelentésében a következőket mondta: A régi amerikai bombázó légiflotta teljesen kilett cserélve a B-29 superfortsokkal, melyek nagy távolságra való szolgálatra vannak építve. A régebbi gépek Liberátorok és Fort- sok voltak.” (A B-29 négyezer milet repülhet. leszállás nélkül, amig a Liberátorok 2 ezret.) “Az amerikai harcoló (fighter) repülőgépeket meg kicserélték az újabb, modernabb, gyorsabb “jet” hajtású gépekkel.” “Más hadosztályokkal ellentétben, az amerikai légiflotta légiflotta teljesen ki lett cserél- tétben, az amerikai légiflottát nem csökkentették, ellenkezőleg növelték, úgy hogy ellátták a nagy távolságra működő bombázókkal és•azokat megvédő nagyon gyors harcolókkal, melyek nagyon gondosan kiválasztott repülő telepeken vannak felállítva az orosz befolyás alatt levő területek körül.” Most aztán már természetes kedves Watson, hogy a fegyveres hadak egymást nagyon is vgyázzák, tanulmányozzák egymás hadállásait, egymás szándékát, nem annyira az államfők beszédei után, hanem az ellenfél hadi berendezkedése, ebben az esetben az amerikai hadak felkészültsége után Ítélik meg a helyzetet Moszkvában is amint a németek Ítélték meg azokat a háború alatt, különösen figyelembe véve a repülő telepeket, azokban elhelyezett repülőgépek minőségét és szolgálati lehetőségeit. Az oroszok nagyon vigyázzák, hogy mi történik azokon a telepeken- ők megfogják látni, hogy a mi támadó légierőink mostanában nagyon is élesen, figyelmezre- tőleg meg lettek erősítve. Semmiféle vezérkari tiszt, aki érdemes arra a névre, nem hallgathatná el, hogy a feljebbvalóinak a figyelmét fel ne hívja arra a tényre, hogy az amerikaiaknak már meg van a felszerelésük arra, hogy azt a modernizált, amerikai légiflottát megindíthassák egy rémségesen romboló és meglepetésszerü támadásra. A levert náci állam ellenőrzésére, csendfentartására semmi szükség nincsen a B-29-okra, vagy a “Jet” hajtású repülőkre. A legnagyobb légierő az ily teendőkre ,a csendfentartásra lassúbb és kisebb bombázók, harcolók a legjobbak, melyekMiért fél Oroszország Amerikától
