Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-25 / 1425. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 25. Munkásmozgalom és a jelszavak Útban Pittsburgh felé (a.l.) A gyakorlati munkásmozgalom, nem jelszavakra, ha­nem gyakorlati tapasztalatokra épített és a harcokban kipróbált eszközök igénybevételével halad a kitűzött célja felé. Sokat be­szélhetnénk jelszavakról, vagy a munkásmozgalom különböző harcieszközeiről, amik ugyan nagy fontosságúak, de mindezek nél fontosabb a helyes szervezkedés formája minden tekintetben, akár hogyan bíráljuk meg a helyzetet. Az egészen bizonyos, hogy a munkásosztály teljesen magára van hagyatva végcéljá­nak tényleges keresztülvitelében. A tényleges munkásokon kívül állók .lehetnek azok liberálisok, szociálisták, vagy akár kom­munisták, de gyakorlati tapasztalataink azt bizonyítják, hogy . semmilyen körülmények között sem szolgálják a munkásosztály­nak, a tényleges felszabadulásra irányuló törekvését. Habár mindegyik külön azt állítja saját magáról, hogy a munkásosztály érdekeit képviselik, de a valóságban csak arra alkalmasak, hogy a munkásosztályt szétforgácsolják. A feltö­rekvő' proletáriátusnak kizárólag csak egy célja van! Felszabadí­tani a kizsákmányolt termelő munkásokat a kizsákmányolás alól. Ez pedig nem olyan egyszerű dolog. Mert maga az uralkodó osztály minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál saját osz­tályérdekei megvédésére. Abban ők megegyeznek, még akkor is ha a piacokért elkeseredett harcot folytatnak egymás között, hogy a munkásosztály feltörekvő célját, minden rendelkezésük­re álló eszközzel közösen megakadályozzák- Ha a szociálisták, kommunisták vagy akár más munkás jelzővel ellátott pártoknak ténylegesen a munkásosztály felszabadítása volna céljuk, akkor egy percig sem lehetne közöttük semmilyen válaszfal, hanem az összetartás jegyében közösen, minden párt jelzőt félretéve, kizá­rólag,, semmi "más, csak a munkásosztály végcéljának elérése kel­lene, hogy legyen minden törekvésük. A munkásosztály felsza­badítása már most is nagy késéseket szenvecfett és még nagyon sokat fog szenvedni, ha a különböző politikai pártok nem fogják megérteni, hogy “a munkásosztály tényleges felszabadítása ki­zárólag csak a munkásosztály müve lehet.” Ahogy a munkásosz­tály maga képes az összes társadalmi javakat megtermelni, ami­nek keresztülvitelére tényleg csak a termelésben foglalkoztatott munkások hivatottak. Ha erre képesek, akkor miért nem volná­nak képesek a termelő eszközök átvételére és a termelt javak szétosztására is? Mindaddig, amig a munkásmozgalomban különböző pártok, különböző taktikával feltéve, hogy jóhiszemüleg dolgoznak a munkásosztály érdekébe, még akkor sem szolgálhatják a mun­kásosztályt, mert vagy mindnek igaza van, vagy egyiknek sem. És az e célból felmerülő események és taktikai kérdések elfelej­tetik a munkásokkal, hogy tulajdonképen miért is harcolnak, de minden energiájukat arra fogják felhasználni, hogy a saját iga­zukat akarják bizonyítani a más pártokkal szemben. Ha minden, úgynevezett munkáspártnak, tényleg a munkásosztály felszaba­dítása a célja, akkor nem is tehetnének mást, mint közösen a kö­zös célért küzdenének. Ellenkező esetben csak a munkásosztály erejének szétforgácsolására alkalmasak. Senki nem tudja >nekem bebizonyítani, hogy ha mindegyik munkás jelzővel felruházott politikai párt a szociálizmus tényleges megvalósításáért küzd, akkor hogyan lehetnek elvi kérdések közöttük .amelyek elvita­tásra szorulnak. Az ilyen viták, amelyek semmi másra nem al­kalmasak, csak a munkásosztály szétforgácsolására. A fenti megállapítások nem az én agyamban születtek, mert mindenhol a politikai választások bizonyítják állításomat. A francia szociálisták nem voltak hajlandók egységre lépni még a választások idejére sem a kommunistákkal. Ugyancsak Magyar- országon és mindenhol ,ahol csak a munkások a politikai válasz­tásoktól várják felszabadulásukat, megismétlődött a munkás­pártok széthúzása, amig a többi reakciós, vallásos pártok egysé­gesen vonultak fel a munkások ellen. Mi, akik a forradalmi ipari szervezkedésnek vagyunk hívei, mindig azt tartottuk, hogy a munkásosztálynak a gazdasági ere­je a mérvadó. És mint osztályt a végcéljának elérésére csak for­radalmi gazdasági szervezetben lehet az osztály harc alapján egyesíteni- Például itt az Egyesült Államokban, ahol a munká­soknak sohasem volt és most sincsen számottevő munkás vagy szocálista pártja, azonfelül a számottevő gazdasági szervezeteik sem hívei egy társadalmi átalakulásnak. Azonban mint gazda­sági szervezetek az ipari szolidaritásuk révén megtudják állítani az egész termelést. Ha most ezen számottevő és milliós tagokat számláló gazdasági szervezetek ténylegesen az osztályharc for­radalmi eszközeit tudatosan használnák a társadalom újjáépíté­sére, sohasem volna szükségük az union helyiségeken kívüli vá­lasztásokra. Mert éppen úgy mint a jelenlegi kapitalista társa­dalmi rendszernek sem a jelszavakon, hanem a gazdasági hata­lom birtoklása adja meg erejét. Ezt az erőt csak még egy hatal­masabb gazdasági erővel lehet sakkban tartani. És ezt z erőt csak a munkások forradalmi ipari szervezetei tudják a munkás- osztály végcélja érdekében alkalmazni. ANGLIA HÁBORÚS IPARA LONDON — Az angol mun- kügyi miniszter jelenti, hogy Angliában a háborús iparok­ban még mindig dolgozik 1,088,000 ember. Egy másik jelentés szerint az angol had­erőben jelenleg 2,766,000 em­ber szolgál. Ezeknek a részére kell a sok muníció. A vonat lassan húzott ki a Pennsylvania vasúttársaság ál­lomásáról. Tervbe vettem, hogy beletemetkezem a folyóiratok­ba, amiket az állomás ujság- standjén szereztem be magam­nak olyan célzattal, hogy az utón olvasni fogok. Ahogy az elnyűtt vasutkocsi kerekei lassú csárdás tempóban kezdték verni az elkopott sin- ,-párt, majd gyors tempóba vál­toztak át, végül pedig galup ! polka tempó ütemében csattog­tak, lehetetlenné vált részemre az olvasás. Elhatároztam tehát, megfigyelem melyik irányba szeli a vonat át a várost, ami az ólmos-esős reggeli szürkület­ben kissé nehézkes föladatnak bizonyult. Ha megbirtam volna szaba­dulni a kerekek egyenletes üte- ! mü csattogásától, ha az agyve­lőm minden ütemnél nem pró­bálta volna elhagyni fejem te­tején keresztül agyamat, akkor azt kellett volna hinnem, hogy a város fölött uszunk. De igy nem úsztunk, hanem urlovas módjára lovagoltunk. Vaspari­pákon lovagoltunk, vágtattunk, amelyről tüstént olyan gondo­lataim támadtak ezen vasut- szerencsétlenségekben vergődő vi’ágban, hogy egyszer csak a sínek mellett találjuk magun­kat. Ámde ezen utóbbi hason­lat egy kissé sántít, mert a vas­paripákon lovaglók nem igen szokják megtalálni magukat a vasúti sínek mellett, azokat rendesen mások találják meg, persze sok-sok darabokban. In­kább a vonat mellett vágtató táj úszott az ólmos-szürke má­jusi esős reggelben, aminek csak a frissen zöldelő növény­világ nyújtott biztató képet a Cuyahoga völgyében. Amott egy kidőlt fatörzs a hegyoldalon. Nyilván az öreg­ség és a szu tette tönkre odvas törzsét .amely igy kidőlve is, kiküldte sápadt zöld leveleit, mutatva, hogy nem egykönnyen kíván megszabadulni az élettől. Akaratlanul is a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség pitts- burghi konvenciója jutott az eszembe, amelyre én is utazom, amely éppen ebben a pillanat­ban gyűjtötte össze konvenciós erejét az élniakarás ember-fái közül, hogy kizöldeljen, hogy uj gyökereket eresszen, hogy mun­kás intézményében (?) tovább éljen. Vájjon össztudja-e szed­ni az élniakarás erőit? Vájjon nem-e az * öreg fatörzs sorsára fog-e jutni? Hogy mégegyszer megpróbálkozik az élettel, hogy azután örökre letegye zöld ru­házatát a sapádt leveleket, he- lyedt adva' a létért küzdő cse­meték ezreinek, amelyek ruga­nyos nekikapaszkodással dob­ták ki dús, zöld levelüket a má­jusi esőben, hogy egymással versenyre kell jenek a létért a kidőjt fa helyén. Még át sem lépte vonatunk Ohio állam határát, még csak Alliance várost hagytuk el, már is a pittsburghi acélerő­müvek hatása alá jutottunk pe­dig még hosszú utat kell meg­tennünk, hogy az Allegheny és Monongahella találkozásához érjünk, melyek az Ohio folyót alkotják Pittsburghnál, ahol mérhetetlen gazdagság van föl­halmozva Jone and Laughlinok, Mellonok és a többi acél és fém­bárók kezén. A kizsákmányo­lás fokát már messziről jelzik a megroggyant hátú munkás viskók, amiknek lakóikkal együtt kell cipelniük a mind na­gyobbra és kövérebbre hízott acélipari mágnásokat. Akkora roppant teher alatt nem is cso­da, ha a viskóknak lefelé, lakó­inak pedig fölfelé görbül meg a hátuk. Mindenütt, amerre az acél­telepek fekszenek mint csu- pasznyaku saskeselyük, nyúj­tózkodnak a kopasz oldalú he­gyek. Itt-ott egy-egy ásitozó aknával tarkítva, amelyek most éppen ünnepi hangulatot ölte­nek, mert éhes szájukba vona­kodnak bemenni a meggyötört proletárok, a szenet csákányozó rosszul fizetett páriái a föld­nek, a szénbányászok. A gyil- kot lehelő hatalmas kémények nemcsak a hegyoldalak növény­világától vonja meg az életet, hanem a körülöttük elhelyezke­dett nyergashátu viskók lakói­tól is ,akik most — szombati napon — tömegesebben lepik meg a zsírtól ragadó piszkos ülésü vonatot, amit a vasúttár­saság nyilván azon célból tart ilyen szutykosan, hogy az acél­ipar proletárjai kopottan öltö­zött külsejéhez ez illik legjob­ban. Még néhány csikorgós fordu­ló és közben a kopott ülésü, piszkos proletár vonat megér­kezik Pittsburghba, ahol sür­gős nekirohanással hagyják el utasai a zsírtól tapadó üléseket, hogy ki-ki a maga dolgát még aznapon elintézze, hogy az esté­li vonattal családja körébe új­ból visszasiessen. Én pedig az Ohio folyó va­súti hidján áthaladó vonatról megpillantott Fort Pitt szállo­dába siettem, ahol a Munkás Betegsegélyző delegátusai már együtt ültek és az intézmény­nek sorsát tárgyalták. Gulyás János A MAGYAR PAPOKAT EL­TILTOTTÁK A POLITIKÁTÓL BUDAPEST — A United Press tudósitása szerint a ma­gyar papokat a “Püspökök ta­nácsa” eltiltotta a politizálás­tól. Ezen rendeletet megelőző­leg több mint száz pap ellen emelték azt a vádat, hogy ar fasizmust újra életre akarják kelteni­LÉLEKTANI VIZSGÁLATOT AKAR NEW YORK — Professzor Herold D. Lasswell, a Yale Uni­versity tanára, azt javasolja, hogy a magasabb közhivatalok­ba kerülő egyéneket lélektani vizsgálat alá kellene venni, hogy tudnak-e élni a kezükbe helyezett hatalommal ? Lass­well professzor szerint a “psy­choanalytic” (lélektani) vizsgá­lat ma már annyira előrehala­dott, hogy az ily vizsgálatok segélyével ki lehetne selejtez­ni az olyan tisztviselőket, akik visszaélnek, vagy pedig nem tudnak élni a kezükbe helyezett hatalommal. így eliminálni le­hetne őket mielőtt károkat tesznek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom