Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-18 / 1424. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE L W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 one Year .......... $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ...... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ............... 6c C.so magos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti a^t, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE magokat, a fő az, hogy minél több csomag menjen Magyarországba. Jelen pillanatban a csomagküldés fontosabb a pénzküldésnél is, mert Magyarországon nagyon kevés az áru, amit a pénzzel venni lehet. így a pénz csak az inflációt növeli, az árucikkek ellenben éppen az ellenkező irányt segítik. Reméljük, hogy a segélyakciókon gyűjtött összegeket is nem pénz, hanem élelmiszerek, gyógyszerek és ruházat alakjában kézbesítik. Hogy mit küldjünk a csomagokban? Erre a kérdésre igen határozott választ láttunk egy hazulról jött levélben, amelyet egyik olvasónk kapott Budapesten lakó fivérétől válaszul arra a kérdésre, hogy mit küldjenek haza. “AKÁRMIT, AMIT MEG LEHET ENNI ÉS AKÁRMIT, AMIT MAGUNKRA VEHETÜNK”, — volt a rövid, de velős válasz. És valóban nem is kell több utasítás. Legfeljebb még csak azt tehetjük hozzá, hogy most, a tél elmúltával, talán az élelemre kell több súlyt helyezni, mint a ruházatra. Hadd menpenek tehát a jó, egyszerű tápszerekkel telitett csomagok ezrei az annyira kiéhezett magyar testvérek, rokonok, barátok címeire! A feleség tízparancsolata Erdély sorsa ' 9 Párisból jövő táviratok szerint a béketárgyalásokat előkészítő négy nagyhatalom külügyminiszterei, — Amerika, Anglia, a Szovjet Union és Franciaország megbízottai, — úgy döntöttek, hogy Erdélyt teljesen Románéhoz csatolják úgy, mint azt az első világháború után kötött trianoni béke megszabta. Sőt azt is megemlítették a szűkszavú táviratok, hogy a trianoni határok visszaállításához leginkább az orosz külügyminiszter ragaszkodott és elutasította Byrnes amerikai külügyminiszternek azt az ajánlatát, hogy a román-magyar határokon módosítani kellene. Ennek megfelelőleg az amerikai magyar reakciós sajtó fékevesztett gyűlölettel uszít az oroszok ellen. Azt hangoztatják, hogy az oroszok Magyarország feldarabolását akarják. A párisi határozat látszólag valóban az álhazafias, reakciós magyar vezérek malmára hajtotta a vizet, mert ezzel a határozattal még jobban el tudják bolonditani a már amúgy is félrevezetett követőiket. “Most láthatjátok”, — ordítják, — “hogy a Szovjet nem barátja, hanem ellensége Magyarországnak!” Mi, akik a népek kooperációját hirdetjük, nem sokat törődünk az országhatárokkal, amelyekkel mesterséges válaszfalakat raknak a különböző embercsoportok közé. Ehelyett mi mindig csak azt nézzük, hogy az ily mesterségesen kiszabott politikai határokon belül élő munkástömegek milyen életsorshoz jutnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egy nyelvet beszélő embercsoport kulturális egységénenk feldarabolását helyeselnénk, csupán nem tulajdonítunk annak olyan szerfelett nagy fontosságot, mint az álhazafiak, akiknél viszont nem az a fontos, hogy a munkástömegek milyen sorsban élnek, hanem csak az, hogy a kizsákmányolás jogát melyik nép uralkodó osztályának biztosítsák. A túlzó nemzeti sovinizmusnak mindig ez a lényege. De eltekintve mindentől, rá kell mutatnunk, hogy a trianoni határok visszaállításáért a felelőség éppen azon túlzó hazafiakat illeti, akik most olyan szörnyű müfelháborodást mutatnak. Mert nyilvánvaló volt, hogy a győztes egyesültek nem fogják helybenhagyni Hitler intézkedéseit. Erdély sorsa nem most dőlt el, hanem akkor, midőn Horthy Miklós lecsatlakozott a Berlin-Róma tengely támogatására. És akármennyire handanbandáznak is most a duplán is álhazafias amerikai magyarok, az erdélyi magyarság visszacsatolásának ügyét Horthy Miklós fehér lova taposta el, amikor belovagolt a Hitler-Mussolini által visszacsatolt területekre- Ha Magyarországon akkor nem rózsákat dobáltak volna a lovas tengerészre, akkor ma egészen másképpen döntöttek volna Párisban. Ez az igazság! Ne az oroszok felé üvöltsenek tehát az amerikai magyar vezérek, hanem saját magukat átkozzák, hogy annyira rövidlátók vagy kapzsik voltak pár évvel ezelőtt. De az ilyen emberek nem akarnak visszaemlékezni, mert ha a múltba tekintenének, talán még önmaguktól is megundorodnának. Mit küldjünk Magyarországba? Az amerikai magyar segély mozgalom clevelandi gyűlésén Kovács S. György alezredes, az amerikai katonai misszió tagja, aki pár hetes szabadságát azzal tölti el, hogy városról-városra járva kéri az amerikai magyarságot az éh-halállal küzdő magyar nép támogatására, egyszerű, keresetlen, de szívből fakadó szavakkal ismertette a magyar nép szörnyű kálváriáját- Ha nem kaptunk volna sok más oldalról is hasonló információt, talán azt mondanánk, hogy a magyar nép nyomorának leírásában túlzott. Azonban sajnos, igy azt kell mondanunk, hogy a magyar nép valóban olyan nagy Ínségben szenved, mint ahogyan azt Kovács alezredes ecseteleni próbálta. Ily körülmények között újból megismételjük, mint már eddig is tettük, hogy aki csak teheti és ahányszor csak teheti, küldjön csomagot Magyarországba. Köztudomású, hogy mindannyiunknak van otthon valakije és mint Dr. Szegedy-Masszák Aladár, a washingtoni magyar követ mondotta: “Magyarországon ma mindenki rászorul a segítségre!” Viszont az ország fel- segitése szempontjából egészen mindegy, hogy kik kapják a csoA napokban Beaumaris városban, Anglessey kerületben (Angliában), másodfokú emberölés vétsége miatt öt évi börtönre Ítélték a 33 éves Albert Nettletont, aki egy vasalóval úgy vágta fejbe a “szeretett” feleségét, hogy az szörnyethalt. Az enyhe ítélet kihirdetése után úgy az esküdtek, mint a biró gratuláltak az elítéltnek és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a büntetést letöltve újból szabad ember lesz. Az enyhe büntetésre az adott okot, hogy a tanúvallomások igazolása szerint a megölt asz- szony valóságos rabszolgává tette a vádlottat. “Az őrültségig önző volt,” — mondotta a védőügyvéd. Ennek igazolására bemutatta azt a 16 pontból álló “tízparancsolatot”, amelynek betartására Nettletont az egybekelésük után feleskette és aztán állandóan őrködött, hogy a szegény férj a 16 pont mind^ egyikét betartsa. De még igy is állandóan bántotta a férjét, hogy ezt vagy azt a pontot megszegte. Végre is az addig, mindig türelmes Nettleton mérges lett, felragadta a vasalót . . A többit a bíróságon intézték el. A férjek és a feleségek okulására itt közöljük Mrs. Nettleton “tízparancsolatát”: 1- Számomra a feleségem, Ivyn kívül nincsen más nő. 2. Az ő óhaja és tervei azonosak az én óhajommal és terveimmel. 3. Minden ügyben a végső döntés a feleségemet illeti meg. 4. Soha más nővel nem beszélek, csak abban az esetben, ha valamely hozzám tett kérdésre kell válaszolnom, ha lehet, még az ily válaszok elől is kitérek. 5. Nem kötök barátságot senkivel a feleségem beleegyezése nélkül. 6. Soha nem fogom ellenezni Ivy feleségem álmait, vágyait és terveit. 7. A tanácsait mindenkor követni fogom. 8. Akit ő gyűlöl, azt én is gyűlölni fogom. 9. A háború befejezte után soha többé egyenruhát nem öltök. 10. Az emberiség vagy a hazám javára semmit sem teszek, hogy igy minden erőmmel a feleségem javát szolgáljam. 11. Nem leszek harcias természetű, mindent magamra veszek, de soha vissza nem ütök. 12- Csak a feleségemért fogok élni, dolgozni és szórakozni. 13. Sem levélbeni, sem személyes érintkezést nem keresek rokonaimmal feleségem beleegyezése nélkül. 14. Isten büntessen meg, ha a feleségemnek hazudnék, vagy bármi módon is megcsalnám. 15. Soha nem említem katonai élményeimet, hacsak erre a feleségem fel nem kér. 16. Soha senkinek levelet nem írok a feleségem hozzájárulása nélkül. Ezek után érthető, hogy az esküdtek és a biró miért sajnálkoztak a szegény vádlott felett. Talán sok is volt az öt év? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és 'kevesebb kezekbeni üsszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. * E maradi jelszó h elvett : “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL»' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpnsztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük y régi társadalom keretein heliil
