Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-18 / 1424. szám
1946. május 18. BÉRMUNKÁS ő oldal A "barbár" hadsereg Alighanem Renwick C. Kennedy tiszteletes a mennyországba szeretne jutni. Mindenáron kiakarja érdemelni a helyét azzal, hogy az amerikai hadsereget akarja keresztényi- es magatartásra bírni Európában. A legutóbb a “Christian Century” újságban mondta el véleményét az amerikai katonákról, hogy milyen szemtelenül és barbárul viselkednek odaátPersze igaza van Kennedy tiszteletes urnák, de egyet elfelejt, azért hogy az amerikai hadsereg legénysége annyira tudatlan, különösen politikailag, azért ő is bűnös a többi papokkal együtt. De nézzük csak, mit is mond Kennedy tiszteletes, “Ha az amerikai hadsereg átlag katonáit tekintjük, ha mint katonákkal szemben minden megengedhetőt elnézünk, mégis marad annyi fölháboritó cselekedet, amely mellett nem lehet szemlehunyva elhaladnunk. Először is nincsennek tisztában vele, hogy miért harcoltak és azt sem tudják, hogy győzelmük mit jelent. Tény az, hogy nem is érdeklik ezek a kérdések őket. “Egészen primitiv dolgok érdeklik őket, mint például, egy német nőt találni, akivel aztán ehálhatnak. Venni, vagy lopni egy üveg konyakot, amelytől azután istenigazában berúghatnak és hazamenni-” A New York Times tudósítója Raymond Daniel szerint ezt rövidebben igy határozhatjuk meg: pénz, asszony és pálinka. Kiragadom ezekből a fönti mondatot, amelyet az amerikai katona szemére vet a jámbor csuhás, hogy “nem tudja miért harcolt és hogy győzelme mit jelent, meg hogy nem is érdekli a kérdés.” Úgy van, kedves fordított galléros uram. Nem tudja miért harcolt. Nem is tudhatja. Ezek a fiatal emberek ön és paptársainak a neveltjei, önöknek nincs joguk korholni őket. Ha tudná miért harcolt, akkor önt és társait megvetette volna akkor, amidőn összeölelkeztek az európai reakciós papokkal, hogy visszasegitség uralomra azt a reakciós társaságot, amelyik Hitlert uralomra segítette — különösen Bajorországban. “Győzelme” részére azt jelenti, hogy miután hazajött nincs neki hová letenni egy ágyat, amelyen kipihenhetné magát ,amig mások ,akik milliókat harácsoltak össze, télen Foridában, nyáron pedig az északi államokban dőzsölnek. És hogy nem érdekli a kérdés őket? önök gondoskodtak róla, hogy ne érdekelje. Ezek a fiatal emberek “charity” koszton nevelődtek fel. Azt is csak akkor utalták ki rendesen, ha nem mulasztották el a “Sunday Schoolt” amelyiken ostoba bibliai mesékkel traktálták őket. Ezen fiatal emberek szüleinek nem volt százezer dolláros évi jövedelme, még húsz sem. Nagyon soknak közülök még egy sem. Ha pedig a harmincas évek elejét tekintjük, amelyekre nagyon jól emlékeznek visz- sza ,akkor meg semmi sem. Az érdeklődésük egyenes arányban állt a jövedelmükkel. Jövedelmük nagysága pedig megmutatta a demokráciát saját részükre- írja továbbá: “Ott áll kövéren a győztes, tultápláltsága miatt a ruhájában alig fér el. Kissé sóvárgó- an, keveset látóan, még kevesebbet megértőén, egyik zsebében cigaretta, a másikban csokoládé cukorka. És ez a kettő az, amit fölkínálhat a győztes és adhat a legyőzöttnek.” “Az átlag amerikai személyiség nem éppen volt rossz Európában . . . Bátran harcolt, ámbár ezrével hullott el. Nemes- lelkű volt, úgy a szövetségeseivel, mint az ellenségeivel szemben .Azonban mint propaganda eszköz a demokrácia részére, az amerikai életforma és saját maga mint egyén, gyarló volt-” Tisztelendő uram! ön húsz hónapot töltött el ezekkel a fiukkal Európában. Tudja, hogy ezrével haltak el. Bizonyára azt is tudja, hogy vadállatot csináltak belőle. Hiszen az önök propagandája, nem csak az ellenségre uszította őket, hanem saját véreire is, ha nagyobb darab kenyeret mertek követelni a háború alatt, a nagyon is fárasztó, nehéz munkáért. önök bizonyára megtanulták Napóleontól, hogy “a hadsereg a gyomrán marsol,” tehát agyon zabáltatták őket. Sőt szeszes italokkal is itatták ön és gazdái. Mintán kihizlalták, mint vágóhidra a barmokat szokás, elvárták tőlük, hogy demokráciát kérődzenek. És nagyon csúnya öntől, hogy fölrója nekik azt, ami az önök bűne. “Hihetetlen, hogy milyen naiv és ostoba volt gyakran az amerikai katona — persze nem igen tudott róla, de azért vett magának bátorságot, hogy fölényes magatartást tanúsítson a légy őzöttel szemben. Néhány prostituált részeg és árdrágítóról ítélte meg az összes lakosságot. Azok akik délen rozoga faházakban laknak és csak bérlő farmerek, gúnyolják a kőépületekben lakó európai parasztokat- Brooklyn, Texas és Los Angeles Írástudatlanjai csufo- lódnak a régi európai népszokások fölött. “Nem sokat tanultak. Nem is érezték, hogy volt mit tanul- niok. Nem gondoltak rá, hogy nagyon hamar igen sok angol, francia és német úgy fog nézni rájuk, mint faragatlan barbárokra. Az átlag katona viselkedésé lármás, viharos, rosz- szabb esetben kriminális, általában gyűlöletes és utálatos. A közkatona (de a tisztek is) úgy tartották, hogy minden fiatal asszony vásári prédájuk és nem haboztak megpróbálkozni vele. Szaladtak is utánuk nyiltan az egész Európán végig, nem csupán a professzionálisok, de mindenki után. Szóval egy részeges hadsereg volt, ivott mint a barom mértéktelenül.” Nem kételkedek tisztelendő uram igazában, de ezeket saját nevelésű és tanitásu híveiről, mégis csak szégyenleném elmondani. Nem nagyon régen ezeket az orosz hadseregről hozta ugyan ez a prostituált sajtó ,amelyik most lehozta a Rév- Kennedy cikkét az amerikai katonákról. Avagy ezek is bolsevikiek? Nem-e jobb lett volna akkor már a saját ajtójuk előtt söpörniök. De hát mit várjunk az aljas kapitalista reakciós sajtótól? Nézzük tovább a tisztelendő urat, amint befejezi korholásait az amerikai katonákról: “Leginkább bosszantotta az európai népeket az amerikai katonák embertelen viselkedése, amit elárultak erőszakos, rosszul szerzett véleményük hangoztatásával, miközben az országot és városokat járták. Éppen elég volt Angliától egészen Németországig az amerikaiakból. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ténylegesen gyűlölnek bennünket, csupán megállapítom, hogy éppen eleget tűrtek tőlünk. Annyira hangosan és lármásan viselkedtünk, oly gorombák és nagyon gyakran kibirhatatlanok voltunk, hogy szívesen vennék ha már az utolsó amerikai katonát látnák.” “Keveset tett a hadvezetőség az irányban, hogy megfékezze a katonák ezen kriminális viselkedését. Azonban mégis a katonák egyéni visekedését kell kárhoztatnunk. Hiányzott a büszke, karakterisztikus magatartásuk, amellyel nem csak saját egyéniségüknek tartoztak, hanem a hadsereg és hazájuknak is.” Végre kinyögte a tiszteletes ur. Nem bocsájtja meg az amerikai hadseregnek, amiért nem volt benne junker szellem. Elfelejti, hogy a német tisztek hivatásosan voltak tisztek és egy külön osztályhoz tartoztak, mig az amerikai tisztek átlaga ,az amerikai proletár szülők gyermekei. Koránt sem lehet helyeselni azt, amit az amerikai katonák csinálták odaát, de én egyik hadseregtől sem várok külömb viselkedést. Kü- lömben is, az olyan kinézésű demokrácia eszméket, amit Bajorországban hintegetnek, nem csak a G.I. Joe-kat, hanem hadvezetőségünket is nehéz megkülönböztetni a régi európai reakciós zsandár-állam módszereitől. Ugylátszik megrendelésre irta a papocska a katonák elleni kirohanását, mert már hozza is a Time, hogy McNarey generális csattogtatja a diszcipline ostorát az európai megszálló csapatok fölött. Kíváncsian várom milyen eredménnyel végződik- Ki lehet-e verni diszcip- linnel -a hazavágyást a katonákból? . . . tudja Pál . . . Dr. Hans Molitor jelentése szerint bizonyos korcsirok “ellenmérget” fejlesztenek a penicillin orvossággal szemben és bizonyos idő múltán ez a nagy hírnévre szert tett orvosság ezekkel szemben hatástalan marad. FELÜLFIZETÉST ADTAK 1946 május 11-ig: J. Fehér, Bridgeport ....... 1.00 J. Rád, Brunswick ......... 2.50 J. Nedin, Pittsburgh ....... 1.00 G. Rauch (Party) L. Ang. 15-00 J. Kovách, Detroit ......... 5.00 A. Bordás, Phila ......... 1.00 J. Roskovits, New York .. 2.00 Rose Kurovszky, Copley .. 2-50 P. Csorba, New York ..... 1.00 Ethel Szilvágyi, Detroit .. 3.50 Paul Turucz, Newark ..... 1.00 S. Koletár, Phila................ 2.00 Kér. értekezlet, Cleveland 36.00 A- Székely, Cleveland ..... 2.00 MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI LOS-ANGELESI LEVÉL Az utóbbi levelemben említettem, hogy mostanában nagy csend uralkodik itt, ebben az “angyalok” városában. Azonban egyszerre csak kitört itt is a vihar. Mint ismeretes, a múltban ez a város volt a sztrájktörők főfészke. Los Angeles volt a sztrájktörők tanyája és széles Amerikába innen vitték a sztrájktörőket. Most azonban már ez a negyedszázad előtti helyzet teljesen megváltozott. Régóta figyelem az itteni munkásmegmozdulásokat, amelyek mindig dugába dőltek. Most azonban azt látom, hogy a los-angelesi villamos vasúti alkamazottak sztrájkja másképpen fog végződni, mert a sztrájkolok ezide- ig a legnagyobb dicséretet kiérdemlő összetartást mutatják. A sztrájkra itt is az adott okot, hogy a munkások már megunták a sok ígérettel való trak- tálást, amelyeket soha sem váltottak be. A sztrájk következtében az utcák csendesek, a villamos kocsik zakatolása nem zavarja a füleinket. A sztrájk leállította a villamos forgalmat dacára annak, hogy a közúti transzportá- ció itt két társaságnak a kezében van, (az egyik ma a “sárga”, a másik meg a “vörös” kompánia néven ismeretesek) és most csak a Los Angeles Railway Company (sárga kocsik) alkalmazottai mentek ki sztrájkba. Azonban ez a nagyobbik vállalat és igy, miután a politikusik nem tudták visz- szacsalni a kocsivezetőket, a közúti forgalom megálltG. Bakos Los Angeles, Cal. Tisztelt Munkástársak: Unger munkástárssal, akinek a címét tudatták velem, a pikniken találkoztam. Ez a mulatság igen jól sikerült, dacára annak, hogy a finn munkástársak is nagyanaz nap tartották a mulatságukat. A pikniken McCoe öreg harcos munkástárs nagyon szép beszédet tartott. Ismertette az osztályharcot s azt, hogy milyen eredményeket hozott a munkások részére. Amikor fel- szóllitotta a hallgatókat az IWW mozgalom támogatására, hát csak úgy hultak a tiz és öt dollárosok. Nagyon jól esett látnunk, hogy nem állunk egyedül az IWW támogatásában és igy reményünk van arra, hogy az IWW újból meg fog erősödni. A- Réfy San Leandro, Calif.
