Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-18 / 1424. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 MAY 18 NUMBER 1424 SZÁM Fegyverszünet a bányászok sztrájkjában ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A puhaszén hányás z o k sztrájkjában, amely már csaknem megállította az ország ipari termelését, váratlan, szinte drámai fordulattal, két hétre terjedő fegyverszünetet kötöttek. A fegyverszünetet John L. Lewis, a bányász unió elnöke ajánlotta fel, amit a bányatulajdonosok elfogadtak. Azonban a kiszivárgó hírek szerint az egyeztető tárgyalásoknál már oly eredményeket értek el, hogy a fegyverszünet által nyert két hét alatt valószínűleg megkötik az uj szerződést és nem lesz szükség arra, hogy a bányászok újból abbahagyják a munkát. Noha ezen sorok írásáig sem a munkáltatók, sem az union nem adtak ki hivatalos jelentést az eddig elért egyezségről, mégis a beavatottak azt állítják, hogy a bányabárók már megígérték az óránkénti 27 centes bérjavitást, továbbá más olyan kedvezményeket, amelyek legalább napi 50 centet jelentenek minden bányásznak. Ezen “beavatottak” állítása szerint John L. Lewis már előre megmondotta, hogy a bányászok részére magasabb béremelést fog kiharcolni a más iparokban általánosan elfogadott 18 és fél centnél, Tekintettel arra, hogy a szénhiány következtében már nem csak a fontosabb iparokat kezdték leállítani, hanem már igen sok várost is elsötétítettek, a kereskedelmi sajtóban és a rádión meg a kongresszusban éleshangu munkásellenes kampányt inditottak. Úgy tüntették fel, mintha a bányászok már eddig is tulmagas béreket kapnának és az újabb bérkövetelés a fogyasztó közönség megzsarolása lenne. A BÁNYÁSZOK KÖVETELÉSEI Ha azonban a bányászok béreit vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a mai drágaság mellett a bérkövetelés nagyon is jogos volt. A puhaszén bányászok keresete egyes bányák szerint valami kevés változást mutat. A most lejárt szerződés szerint az átlagos bányász heti 54 órai munkáért 63 dollár ötven centet kapott. (Óránként 1 dollárt az első 35 órán át, másfél dollárt a következő 19 órára, ami összesen $63.50) Lewis jelenlegi követelése szerint a bányászok ugyanezt a hetikeresetet ' kapnák a heti 45 órára, amelyből 35 az aktuális munka, 10 óra pedig a földalatti utazás, — vagyis a bányában eltöltött idő. Ebben az esetben a bányászok órabére 1.27-t tenne ki, ami egyáltalán nem túlzott a nehéz, veszélyes munkáért a mai drágaság mellett. Ezenkívül azonban a bányászok minden tonna szén után bizonyos összeget követelnek egészségügyi és egyéb jóléti célokra, mint kórházak, szanatóriumok, elaggot bányászok részére otthonok építésére, stb. A hírek szerint a bányatulajdonosok elvben már megadták az ily bónuszok fizetését, csupán annak nagysága felett vitatkoznak és azon, hogy ki kezelje az igy nyert igen jelentékeny összeget. A számítások szerint csak a tonnánkénti egy centtel is 5 és 6 millió dollár közötti összeget nyernének a bányászok. A további úgynevezett “fringe” követelések közül felemli- tésre érdemesek még a következők: A jelenlegi 50 dolláros vakációs járulék 75 dollárra való felemelése; a munkáltatók adják az összes szerszámokat, a robbanó anyagokat és biztonsági feszereléseket; a bányászok úgy a szén vásárlásnál, valamint a kompánia üzletekben is legalább 10 százalékos kedvezményben részesüljenek; végül pedig a munkáltatók fizessék meg a négy törvényes ünnepnapot isA BÁNYÁSZ SZTRÁJK ÁLDOZATAI HARLAN, Ky. — A bányászok sztrájkjának már áldozatai is vannak, akik jelen esetben nem is a munkáltatók, hanem az egymás elleni harcnak az áldozatai. Az Associated Press jelentése szerint Benham városkában a sztrájkoló United Mine Workers tagjai és a Progresszív Miners Unionhoz tartozó bányászok összeverekedtek, amelynek következtében egy bányász életét vesztette, hatan pedig súlyosan megsebesültek. Mindkét fél azt állítja, hogy a másik csoport használta először a lőfegyvert. Az Interstate Commerce Commission utasította a szövetségi időjelző irodát, hogy tüzetes vizsgálat tárgyává tegye a villámlást, mert a villamos zivatarok a repülő forgalmat akadályozzák. Az egész világ, de különösen a magyarok szeme Páris felé nézett a múlt héten, a nagyhatalmi külügyminiszterek tárgyaló szobájába. Végre eljutottak a külügyminiszter urak arra a pontra, hogy megtudtak egyezni Erdély hová tartozásának kérdésében. Meghozták a döntést, amit most már csak fellebbezés utján lehetne megváltoztatni, amihez azonban kevés remény fűződhet. Erdélyt teljes egészében, úgy ahogyan van, odaadták Romániának, i Mintha csak egy darab vajas kenyérről lett volna szó, amiből még egy csipetnyit sem enged letörni az aki a kezében tartja. Románia megkapta a jutalmát amiért valamivel előbb kiugrott a náci tengelyből és a végső ellentállás helyett kooperációt adott az oroszoknak. Ezt az aktust jelentéktelen csekélységnek tartották az amerikai Horthy újságok és most aztán lesz csak az igazi orditozás emiatt, az oroszok ellen. Pedig ebben a kérdésben nagyon köny- nyen meg lehetne érteni az' oroszok álláspontját, ha valóban az igazságot keressük és nem az ezeréves határokat látjuk mint szentirást- Mint tudjuk az orosz hadseregnek, minden házat külön-külön kellett bevenni Budapest környékén s állítólag Magyarország kiverésénél a náci tengelyből, 80 ezer katona vesztesége volt a vörös hadseregnek. Ezzel szemben a románok amikor már látták, hogy úgyis veszve van minden, föladták a harcot és csak természetes, hogy ezáltal ezer és" ezer orosz katona életét mentették meg, nem is beszélve arról a további veszteségről, ami a román népet érte volna. Románia itt mindjárt nyert és az oroszok is sokat de nagyon sokat nyertek. Ha nem is lehet Erdélyt megmérni, hogy hány emberéletet ér, mert ha egy anyát megkérdeznének, hogy oda adja-e fiának az életét az egész Erdélyért, hát egész biztos, hogy nemmel válaszolna. Nem kutatjuk, hogy húszezer vagy százezer vagy akármennyi munkás élet maradt meg, mert mi azt tartjuk jónak és helyesnek, hogy Erdély határánál az embergyilkolás megszűnt abban az időben, a románok állásfoglalása folytán. És éppen ezért, nem lehet annyira pontos iránytűnek venni, hogy hol volt Erdély ha- : tára azelőtt és csak úgy egyszerűen megbélyegezni az oroszok ! i “bőkezű” adakozását. Inkább ismét csak azt a bizonyítékot láthatjuk ebből, hogy Horthy és a magyar náci banditái felelősek ezért is és nem igaz az, hogy a náci béklyótól nem tudtak szabadulni, mert ahogyan Románia a királyával szabadulni tudott, ugyan úgy Magyar- ország is Horthy-Szálasi j ával szabadulni tudott volna, ha úgy akarta volna*. De ők legerősebben tartották kezükben a náci láncszemet és amikor már elszakadt, még azután is a darabjaihoz görcsösen ragaszkodtak. És ezért kell most fizetni a számlát, aminek Erdély az egyik részlete. A munkásnépnek emiatt nem kell siránkoznia, hanem Erdély népével is meg kell értetnie, hogy az országhatárok ideje lejárt és a világ dolgozóinak nemzetközi alapon össze kell fogni, egy olyan világrendszer megteremtésé r e ahol a világ minden nemzedéke testvéri megértésben fog élni. * * * A legújabb hírek szerint Lewis, átmeneti “békét” rendelt el a bányászok sztrájkjában és a tárgyalások eredményétől teszi függővé, hogy a bányászokat kirendelje-e újabb sztrájkba vagy sem. Lapunk hasábjain nem győzzük eleget hangoztatni, azt a végtelen kizsákmányolást, amiben a bányásztestvéreink küzködnek és amit aztán még inkább elviselhetetlenné tesz, a bányabárók kapzsisága és még a kellő óvintézkedéseket sem rendezik be- Ezáltal a bányászok élete állandóan veszélyben forog, amiből sajnos elég sok bizonyítékot látunk, a lapokban közölt gyakori bányaszerencsétlenségekből. Nem szándékunk most azzal a diktátori hatalommal foglalkozni, amivel John L. Lewis rendelkezik a bányászok fölött és amivel saját politikai céljaira a bányászok gazdasági erejét használja föl, mert mi a bányászok sorsát és harcát mindenkor elválasztani akarjuk Lewis személyétől. Jól tudjuk tehát, amikor a kapitalista újságok a jeLenben annyit támadják John L. Lewist, ezek a támadások a bányászok követelései ellen szólnak. Egyes újságok nyíltan kijöttek azzal, hogy a bányászok túlsókat követelnek. Az ilyen alávaló támadást vissza kell verjék a bányászok és nem szabad engedjék, hogy Lewis személyiségét keverjék bele, kenyérharcukba. Mert a valóság az, hogy bármennyi bérjavitást, bármilyen más előnyöHETI KRÓNIKA
