Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-18 / 1424. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 MAY 18 NUMBER 1424 SZÁM Fegyverszünet a bányászok sztrájkjában ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A puhaszén hányás z o k sztrájkjában, amely már csak­nem megállította az ország ipa­ri termelését, váratlan, szinte drámai fordulattal, két hétre terjedő fegyverszünetet kötöt­tek. A fegyverszünetet John L. Lewis, a bányász unió elnöke ajánlotta fel, amit a bányatu­lajdonosok elfogadtak. Azonban a kiszivárgó hírek szerint az egyeztető tárgyalásoknál már oly eredményeket értek el, hogy a fegyverszünet által nyert két hét alatt valószínűleg megkötik az uj szerződést és nem lesz szükség arra, hogy a bányászok újból abbahagyják a munkát. Noha ezen sorok írásáig sem a munkáltatók, sem az union nem adtak ki hivatalos jelen­tést az eddig elért egyezségről, mégis a beavatottak azt állít­ják, hogy a bányabárók már megígérték az óránkénti 27 centes bérjavitást, továbbá más olyan kedvezményeket, ame­lyek legalább napi 50 centet je­lentenek minden bányásznak. Ezen “beavatottak” állítása szerint John L. Lewis már elő­re megmondotta, hogy a bányá­szok részére magasabb béreme­lést fog kiharcolni a más ipa­rokban általánosan elfogadott 18 és fél centnél, Tekintettel arra, hogy a szénhiány következtében már nem csak a fontosabb iparokat kezdték leállítani, hanem már igen sok várost is elsötétítet­tek, a kereskedelmi sajtóban és a rádión meg a kongresszusban éleshangu munkásellenes kam­pányt inditottak. Úgy tüntet­ték fel, mintha a bányászok már eddig is tulmagas béreket kapnának és az újabb bérköve­telés a fogyasztó közönség megzsarolása lenne. A BÁNYÁSZOK KÖVETELÉSEI Ha azonban a bányászok bé­reit vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a mai drágaság mellett a bérkövetelés nagyon is jogos volt. A puhaszén bányászok ke­resete egyes bányák szerint va­lami kevés változást mutat. A most lejárt szerződés szerint az átlagos bányász heti 54 órai munkáért 63 dollár ötven cen­tet kapott. (Óránként 1 dollárt az első 35 órán át, másfél dol­lárt a következő 19 órára, ami összesen $63.50) Lewis jelenlegi követelése szerint a bányászok ugyanezt a hetikeresetet ' kapnák a heti 45 órára, amelyből 35 az aktu­ális munka, 10 óra pedig a földalatti utazás, — vagyis a bányában eltöltött idő. Ebben az esetben a bányászok órabé­re 1.27-t tenne ki, ami egyál­talán nem túlzott a nehéz, ve­szélyes munkáért a mai drága­ság mellett. Ezenkívül azonban a bányá­szok minden tonna szén után bizonyos összeget követelnek egészségügyi és egyéb jóléti célokra, mint kórházak, szana­tóriumok, elaggot bányászok részére otthonok építésére, stb. A hírek szerint a bányatulaj­donosok elvben már megadták az ily bónuszok fizetését, csu­pán annak nagysága felett vi­tatkoznak és azon, hogy ki ke­zelje az igy nyert igen jelenté­keny összeget. A számítások szerint csak a tonnánkénti egy centtel is 5 és 6 millió dollár közötti összeget nyernének a bányászok. A további úgynevezett “frin­ge” követelések közül felemli- tésre érdemesek még a követ­kezők: A jelenlegi 50 dolláros vakációs járulék 75 dollárra való felemelése; a munkáltatók adják az összes szerszámokat, a robbanó anyagokat és bizton­sági feszereléseket; a bányá­szok úgy a szén vásárlásnál, valamint a kompánia üzletek­ben is legalább 10 százalékos kedvezményben részesüljenek; végül pedig a munkáltatók fi­zessék meg a négy törvényes ünnepnapot is­A BÁNYÁSZ SZTRÁJK ÁLDOZATAI HARLAN, Ky. — A bányá­szok sztrájkjának már áldoza­tai is vannak, akik jelen eset­ben nem is a munkáltatók, ha­nem az egymás elleni harcnak az áldozatai. Az Associated Press jelentése szerint Benham városkában a sztrájkoló United Mine Workers tagjai és a Prog­resszív Miners Unionhoz tarto­zó bányászok összeverekedtek, amelynek következtében egy bányász életét vesztette, hatan pedig súlyosan megsebesültek. Mindkét fél azt állítja, hogy a másik csoport használta elő­ször a lőfegyvert. Az Interstate Commerce Commission utasította a szövet­ségi időjelző irodát, hogy tü­zetes vizsgálat tárgyává tegye a villámlást, mert a villamos zivatarok a repülő forgalmat akadályozzák. Az egész világ, de különösen a magyarok szeme Páris felé nézett a múlt héten, a nagyha­talmi külügyminiszterek tár­gyaló szobájába. Végre eljutot­tak a külügyminiszter urak ar­ra a pontra, hogy megtudtak egyezni Erdély hová tartozásá­nak kérdésében. Meghozták a döntést, amit most már csak fellebbezés utján lehetne meg­változtatni, amihez azonban ke­vés remény fűződhet. Erdélyt teljes egészében, úgy ahogyan van, odaadták Romániának, i Mintha csak egy darab vajas kenyérről lett volna szó, amiből még egy csipetnyit sem enged letörni az aki a kezében tart­ja. Románia megkapta a jutal­mát amiért valamivel előbb ki­ugrott a náci tengelyből és a végső ellentállás helyett koope­rációt adott az oroszoknak. Ezt az aktust jelentéktelen csekély­ségnek tartották az amerikai Horthy újságok és most aztán lesz csak az igazi orditozás emi­att, az oroszok ellen. Pedig eb­ben a kérdésben nagyon köny- nyen meg lehetne érteni az' oro­szok álláspontját, ha valóban az igazságot keressük és nem az ezeréves határokat látjuk mint szentirást- Mint tudjuk az orosz hadseregnek, minden há­zat külön-külön kellett bevenni Budapest környékén s állítólag Magyarország kiverésénél a náci tengelyből, 80 ezer katona vesztesége volt a vörös hadse­regnek. Ezzel szemben a romá­nok amikor már látták, hogy úgyis veszve van minden, föl­adták a harcot és csak termé­szetes, hogy ezáltal ezer és" ezer orosz katona életét mentették meg, nem is beszélve arról a további veszteségről, ami a ro­mán népet érte volna. Románia itt mindjárt nyert és az oro­szok is sokat de nagyon sokat nyertek. Ha nem is lehet Er­délyt megmérni, hogy hány emberéletet ér, mert ha egy anyát megkérdeznének, hogy oda adja-e fiának az életét az egész Erdélyért, hát egész biz­tos, hogy nemmel válaszolna. Nem kutatjuk, hogy húsze­zer vagy százezer vagy akár­mennyi munkás élet maradt meg, mert mi azt tartjuk jó­nak és helyesnek, hogy Erdély határánál az embergyilkolás megszűnt abban az időben, a románok állásfoglalása foly­tán. És éppen ezért, nem lehet annyira pontos iránytűnek venni, hogy hol volt Erdély ha- : tára azelőtt és csak úgy egysze­rűen megbélyegezni az oroszok ! i “bőkezű” adakozását. Inkább ismét csak azt a bizonyítékot láthatjuk ebből, hogy Horthy és a magyar náci banditái fe­lelősek ezért is és nem igaz az, hogy a náci béklyótól nem tud­tak szabadulni, mert ahogyan Románia a királyával szabadul­ni tudott, ugyan úgy Magyar- ország is Horthy-Szálasi j ával szabadulni tudott volna, ha úgy akarta volna*. De ők legerőseb­ben tartották kezükben a náci láncszemet és amikor már el­szakadt, még azután is a darab­jaihoz görcsösen ragaszkodtak. És ezért kell most fizetni a számlát, aminek Erdély az egy­ik részlete. A munkásnépnek emiatt nem kell siránkoznia, hanem Erdély népével is meg kell értetnie, hogy az ország­határok ideje lejárt és a világ dolgozóinak nemzetközi alapon össze kell fogni, egy olyan vi­lágrendszer megteremtésé r e ahol a világ minden nemzedé­ke testvéri megértésben fog élni. * * * A legújabb hírek szerint Lewis, átmeneti “békét” ren­delt el a bányászok sztrájkjá­ban és a tárgyalások eredmé­nyétől teszi függővé, hogy a bányászokat kirendelje-e újabb sztrájkba vagy sem. Lapunk hasábjain nem győzzük eleget hangoztatni, azt a végtelen ki­zsákmányolást, amiben a bá­nyásztestvéreink küzködnek és amit aztán még inkább elvisel­hetetlenné tesz, a bányabárók kapzsisága és még a kellő óvin­tézkedéseket sem rendezik be- Ezáltal a bányászok élete állan­dóan veszélyben forog, amiből sajnos elég sok bizonyítékot lá­tunk, a lapokban közölt gyako­ri bányaszerencsétlenségekből. Nem szándékunk most azzal a diktátori hatalommal foglalkoz­ni, amivel John L. Lewis ren­delkezik a bányászok fölött és amivel saját politikai céljaira a bányászok gazdasági erejét használja föl, mert mi a bányá­szok sorsát és harcát minden­kor elválasztani akarjuk Lewis személyétől. Jól tudjuk tehát, amikor a kapitalista újságok a jeLenben annyit támadják John L. Lewist, ezek a támadások a bányászok követelései ellen szólnak. Egyes újságok nyíltan kijöttek azzal, hogy a bányá­szok túlsókat követelnek. Az ilyen alávaló támadást vissza kell verjék a bányászok és nem szabad engedjék, hogy Lewis személyiségét keverjék bele, kenyérharcukba. Mert a való­ság az, hogy bármennyi bérja­vitást, bármilyen más előnyö­HETI KRÓNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom