Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-11 / 1423. szám

1946. május 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­OSZTÁLY-ÁRULÓ A munkásmozgalom történe­te nagyon sok olyan esetet jegyzett már fel, amelynél va­lamelyik munkásvezér, — még­hozzá a munkásosztály szülöt­te, — átpártolt az ellenfélhez és az elnyomottak bajnokából éppen olyan kizsákmányoló lett, mintha csak azok között szüle­tett volna. Viszont arra is vol­tak már esetek, amikor a mun­káltató osztály soraiból léptek ki egyesek és osztályuk, sőt sa­ját egyéni gazdasági érdekeik ellen a munkásság, a szegények pártjára álltak. Ilyenek voltak például az orosz gróf Tolstoy, az angol Robert Owen, a ma­gyar Károlyi Mihály és még sok mások is. A saját osztályuk, — az uralkodó osztály, — ezeket ép­pen olyan árulóknak tartja, mint mi a munkásmozgalom árulóit. Ahol alkalom van rá, kegyetlenül büntetik is őket. Ahol nem képesek ily bünteté­sek kiszabására, ott ráfogják az ily “osztály-árulókra”, hogy eszelősek, nem normális agyu- ak, legjobb esetben is csak “kü­löncök”. Egyik ily “különc” halt meg a múlt héten Boston városban, aki megérdemli, hogy a mun­káslapok legalább most, halála alkalmával, tisztelettel emlékez­zenek meg róla, mert dacára annak, hogy Amerika egyik leghatalmasabb, a kizsákmá­nyolás terén egyik legismer­tebb családjának, a Du Pont családnak volt a tagja, egész életén át a munkásosztállyal érzett és tartott. ZADA DU PONT Miss Zada Du Pont 1869-ben született Louisville, Ky. város­ban- Atyja egyike volt a hall­hatatlan nagy vagyonra szert tevő E. I. Du Pont de Numours cég megalapítóinak. A lőpor gyártással foglalkozó vállalatot a Franciaországból ide vándo­rolt két Du Pont testvér alapí­totta s habár már az ő kezük­ben is nagy vállalattá lett, még­is óriási méretű fejlődését Co­leman T. Du Pont (Zada fivé­re) vezetése alatt érte el. Ez a Coleman T. Du Pont, — aki később U.S. szenátor is lett, 1902 és 1915 között vezette a vállalatot, mégpedig oly siker­rel, hogy az előző évi 10 millió dollár forgalmat 200 millióra emelte. Noha a két világháború amúgy is nagyon kedvező al­kalmat nyújtott a robbanó sze­reket készítő vegyi gyáraknak, a Du Pont cég mindenféle más üzleti ágakra is kiterjeszkedett. Először is megvásárolták az Equitable Life Insurance Com- panyt és ezzel Amerika egyik leghatalmasabb biztositási in­tézetét kerítették kezükbe- A következő lépés volt a nagy szállodák összevásárlása. Az el­ső világháború után pedig ki­terjeszkedtek a festékek, cel­luloid, amonia, rayon, ipari al­kohol és még sok más anyag gyártására. És végre 1920-ban megvásárolták és reorganizál­ták a General Motors korporá­ciót is. Jelenleg a Du Pont ér­dekeltség a világ egyik legna­gyobb iparvállalata. DURVA KIZSÁKMÁ­NYOLÓK A Du Pontok mindenkor a legdurvább kizsákmányolok kö­zé tartoztak. Politikai téren is a legszélső reakciót képviselték és képviselik ma is. Egyik-má­sikuk, mint például Coleman T. Du Pont is, több millió dollárt adott ugyan jótékonysági cé­lokra és szeretett a “filantró- pa” köntösben díszelegni, de a kizsákmányoláshoz való jogait, a vagyon nyújtotta kiváltsága­it késhegyig védelmezte. Éppen azért valóban feltűnő, hogy egy ilyen családban is akadt olyan, aki másképpen gondolkodott. Miss Zada Du Pont, — vagy mint ahogyan barátai nevezték, — “Aunt Za- dé,” már egész fiatal korában elütött a család többi tagjaitól, éppen azért rámondták, hogy “különc”. Amikor elérte a 18 éves kort, nem engedte meg, hogy a szokásnak megfelelőleg az ő számára is “bemutató es­tét” rendezzenek- Nagykorúsá­gát elérve vagyonának jövedel­méből, — ami nem volt túlsá­gosan nagy, mert a Du Pont cég az ő apja halála után fejlő­dött igazán, — igyekezett a szegényeken segíteni. Hamaro­san rájött azonban, hogy a jó­tékonyság céltalan, mert nem szünteti meg a szegénység oka­it, — mondotta. Ettől kezdve aztán inkább csak azon mozgalmakat támo­gatta, amelynek végcélja a sze­génység megszüntetése. Állító­lag 63 nevelő, progresszív orga­nizációnak volt tagsági dijat fi­zető jótálló tagja. A Henry Ge­orge (Single tax) mozgalom, a női választójogi harcokon át el­jutott a munkásmozgalomig. Tevékeny részt vett a Tom Mo­oney kiszabadításáért folyó mozgalomban, a Civil Liberties Union, a “birth control” és ha­sonló mozgalmak mindenkor készen találták a támogatásra. És amellett a családjával is fentartotta a jó viszonyt, akiket évente, rendesen karácsony tá­ján, meglátogatott és akik előtt bizonyára nem titkolta nézete­it, mert a “Miss Kick” becéző nevet adták neki. SZERÉNYEN ÉLT “Aunt Zadé” szerény négy­szobás lakásban lakott a Red- cliff College közelében, öltöz­ködni is igen szerényen öltöz­ködött s a piketvonalban — ahol nagyon sokszor helyet kért magának, semmiben sem különbözött a sztrájkoló asszo­nyoktól. Egyszer a piketek, köztük Miss Du Pont is, nem járkáltak olyan sebesen, mint a rendőrnek tetszett volna, aki azért rájuk akart ijeszteni. Elővette a noteszát és nagy­hangon kérdezte a piketek ne­veit. Amikor “Aunt Zadé” be­mondotta nevét, a tul-okos ren­dőr gúnyosan felkiálltott: “Még megérem, hogy valamelyikük azt mondja, hogy valaki a will­mingtoni Du Pontok közül jött ide piketelni!” “TÜRELMES DEMOKRÁCIA” Egy más alkalommal valaki a kalapját dicsérte, amire ezt mondotta: “Nagy körültekin­téssel kell kiválasztanom a ka­lapomat, hogy egyformán meg­feleljen a templomba meg a pi- ketvonalra is.” Miss Du Pont nevével igen sokat foglalkoztak a lapok az utóbbi pár évben is. Mint né­hány részvény birtokosa, két évvel ezelőtt követelte a Mont­gomery Ward vezetőségétől, hogy ismerjék el az uniont, természetesen leszavazták a többi részvényesek. Még 1936- ban egy sztrájkkal kapcsolat­ban ezt a kijelentést tette: “Ha a munkásságnak nem adjuk meg a méltányos követeléseit, akkor a fasizmus vagy forrada­lomhoz jutunk.” Miss Du Pont-1941-ben részt- vett a Bethlehem Steel Corpo­ration részvényeseinek gyűlé­sén is ,ahol nyíltan megvádolta ezt a társaságot, hogy munkás­ellenes taktikát folytat. Bére­melést s egyéb engedményeket ajánlott, amit a részvényesek természetesen nem fogadtak el. Beszélgetés közben sokszor említette a “türelmes demokrá­ciát”, mint olyas valamit, ami­re törekednünk kell, aminek el- érkeztét szerette volna megér­ni. Amikor kérdezték, hogy mit ért “türelmes demokrácia” alatt, ezt a választ adta: “Oly demokráciát, amelynek nem okozna semmi feltűnést, ha az elnöki székbe egy zsidót, négert vagy katholikust választaná­nak”. NEM KÖTELES FEGYVERT FOGNI WASHINGTON — Az Egye­sült Államok legfelsőbb bírósá­ga úgy döntött, hogy a polgár­ságot nem szabad megtagadni azon egyénektől, akik arra a kérdésre, hogy hajlandók-e fegyvert fogni az «Egyesült Ál­amokért, tagadólag felelnek, így valószinü, hogy a jövőben a polgárosító hivatalokban nem fogják feladni többé ezt a kér­dést a jelölteknek. A Supreme Court ezt a vég­zést a Massachusetts államban lakó James Louis Giroud ügyé­ben hozta, aki a fenti kérdésre tagadólag válaszolt, mert mint mondotta, a vallása tiltja a fegyverfogást. Minőn a polgá­rosodási kérvényét a tagadó vá­lasz miatt elutasították, bíróság elé vite ügyét, amely most a Supreme Court elé került és Girourd javára döntött. KERESZT AZ ISKOLÁBAN BÉCS — Az osztrák közok­tatásügyi miniszter elrendete, hogy az iskolákban újra rak­ják ki a kereszteket- A Hitler uralom eltávolította az osztrák iskolákból a keresztet, most azonban a tanítók kezdték új­ból visszarakni, amit a szociá- listák elleneztek. A vitának a közoktatásügyi miniszter azzal vetett véget, hogy a keresztek újbóli kiakasztását rendelte el azzal az indokolással, hogy Ausztria keresztény ország. Szlovákiában ugyancsak napi kérdéssé vált ez a dolog. Azon­ban ott a közoktatásügyi mi­niszter a kommunista párt tagja, aki a kereszt ellen dön­tött és igy a szlovák iskolákban nem akasztották ki a keresztet. VISSZA A BARLANGOKBA WASHINGTON, — “Army and Navy Munition Board” el­rendelte, hogy az ország nagy barlangjait át kell vizsgálni, mennyiben felelnének meg eset­leg gyárhelyiségeknek és búvó­helyeknek a legközelebbi hábo­rú esetére. Amerikában számos ilyen csepkő barlang van, ame­lyeket ezidőszerint csak a tu­risták látogatnak. Ezek között nagyon ismertek a Carlsbad Cavern, New Mexicoban; Mam­moth Cave, Kentuckyban; Wind Cave, South Dacota államban és a How Cavern, New York ál­lamban. Ezek összesen több száz mérföld hosszúságú üre­geket tartalmaznak. Egyesek- ' ben jókora folyókat és tavakat is találtak. Legutóbbi becslés szerint New York város lakóssága ez év elején 7,768,800 -re emelke­dett, amely a következőképen oszlik meg: Manhattan 1,860,- 000; Bronx 1,484,000; Brooklyn 2,786,000; Queens 1,454,000; Richmond 185,000­A Munkás Betegsegélyző Szövetség neve jónéhány esztendeje nem szerepelt a Bérmunkás ha­sábjain. Ez az intézmény 40 évvel ezelőtt, mint a magyar nyelvű munkásmozgalom kiegésztő szerve indult el testvérsegitő utján. Szerte az országban, ahol öntudatos, szervezett munkások lak­tak, osztályokat alakítottak, hogy a betegsegélyzőn keresztül kö­zelíthessék meg azokat a munkásokat, akik úgy az óhazai, mint az amerikai reakciós magyar vezérek befolyása alatt állottak. A fenti cél szolgálatában, az öntudatos munkások a Bérmun­kás felhasználásával több mint tízezer magyar munkást és mun­kásnőt toboroztak a Szövetség kebelébe, de az utolsó tiz eszten­dőben olyan irányzatnak került a Központi vezetés e kezébe, amely a harminc esztendős munkásmozgalmi kapcsolatát a reak­ció biztatása és kedvéért feladta. Nemcsak a Bérmunkás vonta meg ezek után a Szövetség to­vábbi építésétől segédletét, de az öntudatos tagság is, akikből az önkéntes szervezők és az osztályok tisztviselői kerültek ki, ad­ták fel ebbeli tevékenykedésüket, aminek az eredménye, hogy a Szövetség taglétszáma erősen megfogyott. Egyes osztályok az­zal foglalkoznak, hogy a most május 11 és 12-én Pittsburghban tartandó konvenció keressen csatlakozást valamelyik amerikai betegsegélyző testülettel. Erre a konvencióra a Munkás Betegsegélyző Szövetség ve­zetősége a Bérmunkást is meghívta, igy módunkban lesz az ott történtekről beszámolót adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom