Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-11 / 1423. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 11. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 május 5. — Az everetti (Wash.) vádlottakat az esküdtszék fementette. 1931 május 5 — Végzetes kimenetelű összeütközés a har- lani (Ky.) sztrájkoló bányászok és a bányabárók bérencei közt. 1916 május 9 — Haywood-Moyer-Petibone tárgyalásának kezdete Boise (Idaho) akiket Frank Steunenberg volt kormányzó meggyilkolásával vádoltak. (Három hónapi tárgyalás után az esküdtszék a vádlottakat felmentette.) 1926 május 9 — Az IWW magyarországi hívei másodszor megalakiották a “Magyarországi Általános Munkás Szövetsé- get.” 1934 május 9 — A nyugati kikötőkben a rakparti munkások beszüntették a munkát, amely három hónapig tartott. 1894 május 11 — A Pullmani vasúti sztrájk kezdete, amely később Eugene Debs irányításával Általános Vasúti Sztrájkká fejlődött. 1917 május 11 — Miután a háborús őrület folytán a postahatóság a Bérmunkástól megvonta a szállítás jogát az IWW magyar tagjai “Uj Társadalom” néven indítottak magyar nyelvű lapot. , 1932 május 11 — A Cle Ellum-i (Wash.) gátépítő munkások sztrájkja, melyet az IWW irányított a munkások teljes győzelmével befejeződött. ÖSSZEESKÜVÉS A MUNKÁSSÁG ELLEN Az flmult év októberében a new ‘yorki Waldorf-Astoria szállodában szükebbkörü összejövetel volt, amelyről a nyilvánosság keveset hallott, pedig az ott történtek kiszámíthatatlan fontossággal bírnak egész gazdasági életünkre. Az egybehívok nem kürtölték világgá az összejövetelt, nem voltak hirdetések a kereskedelmi sajtóban, még csak nyomtatott meghívókat sem küldtek szét a meghívottaknak, inkább csak élőszóval szólították fel az érdekelteket és az ott résztvevők száma még a százat sem érte el, úgy hogy inkább csak egy “házi estélyhez“ hasonlított. Az összejövetel tehát titkos volt, mint amikor az alvilágiak összeülnek valamely titkos dolog megbeszélésére. Itt azonban nem az alvilág alakjai jöttek össze, hanem olyan egyének, akik kezükben tartjuk az ütüerét az ország egész ipari és kereskedemi életének. Ott voltak az olaj, az acél, az élelmezési, az automobil, a villamos- sági, telefon és táviró, szállítási és közlekedési stb. iparok fejei, valmaint a Wall Street és a kereskedelmi érdekeltségek vezéralakjai. Szóval, az összejövetelen az ország “legnagyobbjai” vettek részt, de az ott történtek ,a legalávalóbb összeesküvésnél is aljasabbak. Nem kevesebb történt ott, mint összeesküvés az Egyesült Államok lakossága három-negyed részének a rabszolgasorsba taszítására. És ez a háromnegyed rész alkotja a hasznos dolgozókat, akik két kezük munkája után máról-holnapra tengetik életüket. KÍSÉRLET A FEJLŐDÉS VISSZAFORDÍTÁSÁRA,, Bár több mint negyed század múlt el az elmúlt világháború befejezése óta, az akkor történtek azonban még élénk emlékezetünkben vannak. Szemtanúi és részesei voltunk a terroruralomnak, bérlevágásoknak, véres sztrájkoknak, a militánsabb munkások üldözésének és hosszú évekre és évtizedekre való bebörtönzésüknek, törvényes gyilkolásoknak és törvénytelen lincselések- nek. Frank Little, Joe Hill, Wesley Ereverest, valamint az everetti vérengzésben életüket veszített munkástársaink ezen terroruralomnak voltak a mártírjai. A chicagói, sacramentói, wichitai nagy pörök, melyekben a 10-20 évi börtönbüntetéseket úgy osztották ki, mint a “hívőknek a bünbocsánatot” és egyéni szabadságnak a hívei vagyunk, de ezt az aktust munkás szempontból Ízléstelennek tartjuk, különösen most- Az egész világ éhínséggel küzkudik, nincs elég hajó az élelmiszerek szállítására. Az orosz nép romokat, újjáépítést és darabszám munkát kapott eddig ajándékba, de Stalin már is lovakat osztogat ajándékba, díszbe öltöztetett kísérettel, olyan úri csemeték részére, mint az amerikai Harriman família. Ennek leírására mondhatják aztán, hogy már megint az “orosz gyűlölet” beszél e sorok írójából, az igazság pedig mégis csak az, hogy az orosz nép iránt érzett igazi munkástestvéri szeretet. Visszavezethetik a lovas ajándékot Harri- mannak barátságos viselkedésére, a lényeg mégis csak az marad, hogy undorítóan visszataszító, a munkáscélokkal és eszmékkel szemben homlok- gyenest ellenkező cselekmény. Ez nem “kákán csomó” hanem a munkásmozgalmi morálon egy hatalmas rés, melyet észre kell vegyünk, hogy a mostani atombombás világban, a tisztánlátást és az azt követő egységes cselekvést a világ dolgozói között kiépíteni tudjuk. Mert bármilyen erős is a tőkés* és a munkás kormányok egységfrontja, az atombomba veszélye nem múlt el, sőt jobban fenyeget bennünket. Az alkudozások és a lovas ajándékok helyett, a munkásosztály ipari erejének forradalmi kiépítésére keli törekednünk, de ehez Stalin ezen cselekménye egész biztos, hogy nem járult hozzá. az ország börtönei a munkásság élhercosaival teltek meg. Mindezek felujulnak emlékezetünkben, amikor a waldorf- astoriai összejövetelről értesültünk, mert ott arról volt szó, hogy azt a terroruralmat visz- szaidézzék. Hogy ez eddig nem sikerült, egyáltalán nem azok akaratán mullott, akik azon a bizonyos összejövetelen resztvettek és az ott hozott határozatokhoz hozzájárultak. A FEJLŐDÉST NEM LEHET VISSZAFORDÍTANI A kizsákmányolok kidolgozott programjának egyik legfontosabb pontja volt a munkásság szervezeteinek tönkretétele. Ezt úgy vélték elérni, hogy minden iparban sztrájkot provokálnak és a sztrájkoló munkások között egyenetlenséget szítanak, hogy ezáltal felrobbantsák a szervezeteket. Az első ütközetben azonban a munkáltatók csatát veszítettek. A munkásság között a szolidaritás sokkal magasabb fokon áll, mint azt a kizsákmányolok remélni merték. A harc nem csüggesztette el a munkásokat, hanem ellenkezőleg, osztálytu- datosabbá nevelte őket és nemcsak kitartottak követeléseik mellett, hanem eltökélt szándékuk a szervezeteket nemcsak megvédelmezni az alattomos támadás ellen, hanem kiterjeszteni és megerősíteni az;t. A történelem legnagyobb bérharcai zajlottak le a közelmúlt hónapokban és elismeréssel legyen mondva, hogy eddig még a legszükebbkörü sztrájk is a munkásság győzelmével fejeződött be. Arra lehet ezekből következtetni, hogy a munkásság tanult a múltból és gyakorlati bizonyítékot szolgáltatott a kizsákmányoló osztálynak, hogy a fejlődést ugyan lehet akadályozni, lassítani, de visszafordítani nem lehet! A 25-30 év előtti viszonyokat már nem lehet visszaállítani, mert az ellenkezik a természet törvényeivel. Bár a munkásosztály még távol áll attól, hogy történelmi hivatását megvalósítsa, az események azonban kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az idő-nem múlt el nyomtalanul felettük.. A veszély azonban nem múlt el. A kizsákmányoló osztály nem adja fel a harcot könnyen és annak kimenetele a munkás- osztálytól függ. A kísérletek egész sorozata van raktáron és azok sikere kizárólag a munkások szervezett erején múlik és ez az egyetlen erő, amely előtt kénytelen a kapitalista osztály meghajolni. Zsidók üldözése (Vi.) Európában még 1 millió zsidó van, akiket most is éppen úgy üldöznek, sok helyen ütlegelnek, mint a nácik tették. Leginkább azokat, akiktől a nácik elsajátították a vagyonukat és most azt vissza akarták követelni, most szigorú ellenőrzés alatt vannak internáló táborokban. Ezt legújabban a “landsber- gi” zsidó lázadás, éhség sztrájkok, tüntetések vetették felszínre. Dacára az amerikai tisztek által elrendelt szigorú cenzúrának, olyan hírek jönnek, hogy most húsz zsidót dobtak azon hires “landsbergi” börtönbe, ahol Hitler irta a “Mein Kampf” cimü könyvét és tervezgette, szervezte a náci pártot a börtön tisztviselők és állami emberek segítségével. És biztosak lehetünk, hogy Hitlerrel sokkal jobban bántak, mint mostan ezekkel a zsidókkal. Mi ismerjük az amerikaiak között nagymértékben levő és most is még terjedő antiszemitizmust. Ez sokkal nagyobb mértékben meg van azon amerikai tisztek között, akiket otthagytak Németországb a n, mert német származásúak lévén a nyelvet beszélik. Valamint a náci lányok és propaganda, a hivatalokban bentar- tott náci urak, nagyban hozzájárultak ahoz, amit sok amerikai újságíró meglátott és megirt, hogy “nem a németekből csinálnak demokratákat az amerikaiak, hanem a németek csinálnak nácikat az amerikaiakból” Ez nagyon is könnyű volt, hiszen nagyon sok amerikai tiszt náci és fasizta volt már mielőtt odakerült; És most is nagyon hűségesen szolgálják azon iparbárókat, fejedelmeket, akik a nácikat nagyon szerették úgy itten, mint Németországban, igy próbálnak jó állásokat kiérdemelni a Du Ponték, Ford, General Electric, General Motors, stb. világtrösztöktől.' A landsbergi telepen is, nem a zsidókból válogatták ki a fen- tartáshoz szükséges személyzetet, hanem németeket béreltek föl arra és bizony olyan jó náci formákban kezelték a zsidókat, hogy azok fellázadtak először csak a németek ellen, később az azokat védő amerikaiak ellen is. És most az amerikai tisztek vontak “vasrendőnyt”, hogy az igazi híreket meg ne tudjuk. A 65 ÉVES MUNKÁSOK SORSA DETROIT — A United Automobil Workers Union tudatta a Chrysler Corporation vezetőségével, hogy nem egyezik bele azon 65 éves munkások elküldésébe, akik munkaképesek és tovább is dolgozni akarnak. A Chrysler Corporation tudatta az unionnal, hogy a 65 évet elért munkásokat automatikusan elbocsájtják a munkából, ily módon helyet csinálnak fiatalabb munkásoknak. A szervezet azonban úgy találta, hogy ezeknek a munkásoknak a jelenlegi aggkori nyugdíj nem nyújt megélhetést. Azért elhatározták, hogy a jövőben minden szerződés kötésnél követeléseket állítanak fel az elöregedett munkások javára is. Addig is, amig annak jelentős eredménye lesz, a szervezet védeni fogja a 65 éveseknek a munkához való jogát. Az angol és amerikai hatóságok még mindig azt mondják hogy azért tartanak állásokban egyes nácikat, mert azoknak a szolgálatai “nélkülözhetetlenek”. Maguk a nácik is azt mondják.
