Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-04 / 1422. szám

1946. május 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal 1 MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­A BETEGSEGÉLYZŐK JÖVŐJE Chicagói látogatásom alkal­mával elkísértem Zára mun­kástársunkat a Munkás Beteg- segélyző Szövetség 13-ik osz­tályának a gyűlésére, ahol a betegsegélyzők jövőjére vonat­kozó igen érdekes, komoly és nívós tárgyalásnak voltam a hallgatója. Érdemes az ott hal­lott dolgokkal foglalkozni, mert a feszólalók, — anélkül, hogy- tudták vona, — nem csak en­nek az egyesületnek, hanem az összes amerikai magyar beteg­segélyzők legfájóbb sebéről emelték fel a leplet. Úgy kellene kezdenem ezt az írást, — mint ahogyan a betegsegélyzők gyűléseit kez­dik, hogy olvassuk fel a “múlt gyűlés” jegyzőkönyvét- A jegy­zőkönyv felolvasás azonban ba­jokba ütközött, mert kitűnt, hogy az osztály már több mint egy éve nem tartott gyűlést. Nem tartottak gyűlést, mert a tagok nem jöttek el, a tisztvi­selők minden erőlködése hiába­valónak bizonyult. Lejárt a tisztviselők megbízatásának az ideje is, de újakat nem lehe­tett választani, mert a tagok nem jöttek gyűlésre. Egy-két ember önfeláldozó munkája azonban mégis csak fentartota valahogy az osztályt. Most pedig sietek azzal a ki­jelentéssel, hogy ugyanezt a dolgot elmondhatjuk száz meg száz más betegsegélyző osztá­lyokról is. A Munkás Betegse­gélyző Szövetség 13-ik osztálya nem kivétel ebben a tekintet­ben, hanem csak egy a sok száz közül. Az amerikai magyar beteg­segélyzők az utóbbi években nagy változáson mentek keresz­tül. Ennek a változásnak két oka volt. Az egyik a bevándor­lás csaknem teljes lezárása, a másik pedig a háború- A beván­dorlás lezárása elzárta az uj fiatalságot és a tagság mind gyorsabb tempóban öregszik. A már igy elöregedő tagságot a háborús munkák annyira lefog­lalták, hogy az “egyletesdit” fel kellett adniok. Az egyletek igy mindikább kezdték elveszí­teni a “testvériesség” jellegü­ket, amiért eredetileg alakítot­ták őket és ma már csak egy­szerű biztosítási intézmények­ké váltak. AZ “ÖREG AMERIKÁSOK” ESETE Igen, az volt a legnagyobb baj, hogy az egyletek teljesen elfelejtkeztek a testviességi cél­jaikról. Hogy mit értsünk ez­alatt, a következő esettel tu­dom legkönnyebben megma­gyarázni. Jó pár hónappal ezelőtt el­mentem a clevelandi “öreg Amerikások” gyűlésére, ahol ta­lálkozóm volt egy munkástár­sunkkal. A jól látogatott gyűlé­sen felolvasták az akkor még sztrájkoló Fisher Body gyár alkamazottainak segítséget ké­rő levelét. A levélhez mindjárt hozzászólt az egyik “öreg test­vér”, hogy ne adjunk semmit, hiszen miliői vannak az union- nak és inkább nézzék, hogy azon milliók ne az union vezé­rek zsebeibe vándoroljanak, ak­kor nem lesznek rászorulva a külső segítségre- Minden sza­vából - látszott, hogy ez a mun- káskinézésü ember végtelen gyűlölettel viselkedik a szerve­zett munkások iránt. A szava­it természetesen sokan, különö­sen az asszonyok megtapsolták. Utána egy másik, szintén munkáskinézésü “öreg testvér” beszélt, aki legjobb tudása sze­rint próbálta magyarázni, hogy a teremben lévők csaknem mindannyian munkások és igy a sztrájkolok az ő érdekeikért is harcolnak, tehát kötelessé­günk őket segíteni. A hallga­tók őt is megtapsolták. Végre úgy döntöttek, hogy körülhord- ták a kalapot és adott az, aki akart. I A gyűlés folyamán valamivel később megint felállt egy öreg testvér és azt indítványozta, hogy csináljanak valami olyan otthont, talán egy farmon, ahol a már munkaképtelenné vált öreg testvérek el tölthetnék éle­tük hátralevő részét. Miután az ilyesmihez sok pénz kellene, az elnök elütötte a dolgot azzal, hogy “öregek vagyunk már mi arra!” Én pedig ugyanakkor azt súgtam a munkástársunk­nak, hogy jó is nézne ki az az otthon, ahová az ilyen teljesen ellentétes' világnézetű embere­ket helyeznének el, mint itt, ebben a teremben összegyűl­tek. Hiszen ezek már egy hét múlva egymásnak a szemét szednék ki, — ami nem lenne valami nagyon testvéries eljá­rás. A CÉLRÓL MEGFELEDKEZTEK A betegsegélyző egyletek megalakításánál is az volt a főcél, hogy az egyforma gon­dolkodású embereket összehoz­zák valamilyen társas életre. A vallásos gondolkozásuak mega­lakították a szent egyleteket, a mulatni szeretők a disznó asz­taltársaságokat, a dallosok a dalárdákat, stb. A Tisza-eszlári vérvád után kivándorolt néhány antiszemita vezér megalakítot­ta a Verhovay egyletet az an­tiszemiták erejének fokozására és végre a mindnagyobb szám­ban kivándorolt munkások megvetették alapját a munkás betegsegélyzőknek is. Minden ilyen intézménynek volt valami más célja is az egyszerű beteg- segélyzésen kívül. Idővel azonban az eredeti cél megváltozott, vagy egészen megfeledkeztek róla, ami sok esetben, mint például a Verho- vayaknál is, szerencsésnek mondható. Más esetekben azon­ban károsnak mondhatjuk, mint például a munkás betegsegély­zők esetében, mert ezeknél az eredeti cél elejtése a legértéke­sebb tagjaik érdeklődésének el­vesztését jelentette. így az ily egyetek fejlődése hamar meg­akadt, mert “testvéries” akti­vitásaikkal nem keltettek fel érdeklődést, mint biztosítási egylet pedig még legjobb eset­ben is csak versenyt tartottak a többiekkel, de túl nem szár­nyalhatták azokat. A legtöbb magyar betegse- gélyzőnél a testvériség eszmé­jének feladása még szomorúbb eredményre vezetett. Ezek egy­szerűen az apró-cseprő magyar politikusok uszályhordozóivá váltak. Talán sehol sem lehet annyira tisztán látni, mint itt, Clevelandon, ahol ma már a magyar betegsegéyzők összes testvéries működése a népbo- londitó kis “peanut“ politiku­sok és a velük összejátszó nép- butitó papok szereplésére szo­rítkozik­MEDDIG BÍRJÁK MÉG? A cikkem kezdetén említett chicagói gyűlésen szó volt ar­ról, hogy meddig bírják még a magyar (s általában az idegen) betegsegélyzők a mindinkább elöregedő tagjaik biztosításait fizetni? Ez a kötelezettség év- ről-évre nehezebb lesz. De mind nehezebbé válik a tagsági dijak beszedése is. A legtöbb helyen a titkárnak kell utána szaladoz- ni. Ha az osztály elég nagy s a titkár egyben szervező is, ak­kor még valamennyire kifizető­dik neki a dolog, habár valami fényes jövedelmet igy sem hoz és az is n&pról-napra esik. A kollektálásnál a legna­gyobb baj az, hogy a tagok ma már minden városban szétszór­tan, egymástól nagy távolság­ban laknak. így talán előnyö­sebb lenne, ha a különböző egy­letek legalább is közös kollek­tort tartanának. Egy ilyen kö­zös és “bond” alatt tartott kol­lektor a nagybobb városokban megélhetne és megtarthatná a mindjobban széteső tagságot, amelyet most már csak úgy érint az egyesület, mint a biz­tosítási iroda, ahonnan elvárja, hogy kollektort küldjenek ki. A másik lépés természetesen a csatlakozás. Ha a kisebb ma­gyar egyletek tömörülnek, vagy ha a nagyobbakhoz csatlakoz­nak is, bizonyos idő múltán me­gint esedékessé válik ez a kér­dés- Ezért, — mint a chicagói gyűlésen hallottam, sokan a nagy amerikai egyletekhez való csatlakozást ajánlják:. Természetesen ezt a kérdést minden egyletnek a saját kebe­lén belül saját speciális ügyei­nek megfelelőleg kell megoldani és nem az én hatáskörömbe tartozik, hogy ilyirányu taná­csokat adjak. De mert ez a probléma nagy mértékben ér­dekli nem csak az amerikai ma­gyarságot, hanem az összes be- vándorlottakat, természetes, hogy élénk figyelemmel kisér­jük az ezirányu eseményeket. A KÉP IS HAZUDIK BELGRAD — A bíróság egy évi börtönre Ítélte a “Politika” cimü lap Raka Ruben nevű fo­tóriporterét. mert hamis képet közölt lapjában. A kép a Prágá­ból hazatérő marsall Titó fo­gadtatását ábrázolta, amint a vasúti kocsiból kilép. Miután Titót csak igen kis tömeg fo­gadta, Ruben úgy “segített” rajta, hogy a nyomásnál a filmnek úgy a negativ, mint a pozitív oldalát felhasználta és igy kétszeres nagyságú töme­get kapott. Ugylátszik, hogy Jugoszlávi­ában tiltják a csalásnak ezt a módját, noha az egész világon alkalmazzák. A kerületi népbi- róság Ruben ellen vádat emelt a “jugoszláv sajtó hírnevének aláásása” címen és azért a túl­buzgó riportert egy évre be­kaszlizták. (De kár, hogy Ame­rikában nem követik ezt a pél­dát, — Szerk-) AMERIKAI BEFOLYÁS BELGRAD — A belgrádi ta­nács több mint száz utcának megváltoztatta a nevét. Az uj nevek között a következő ame­rikaiak szerepelnek, Roosevelt, Theodore Dreiser és Charlie Chaplin. Washingtonról már ré­gebben neveztek el utcát. A Wilson tér nevét azonban meg­változtatták Testvériség névre. MEGHALT GOMPERS FIA WASHINGTON — Sámuel Gompers, az American Federa­tion of Labor 40 éven át tiszt­ségben ülő elnökének a fia. Sámuel J. Gompers, 78 éves ko­rában meghalt. A most elhunyt Gompers a U.S. Department of Labor irodájának egyik főbb hivatalnoka volt. Nyomdászsá- got tanult és az ITU nyomdász unionnak 49 éven át volt tagja. ARGENTINA JÖVŐJE NEW YORK — Genaro Co­oke, Argentina itteni konzula kijelentette, hogy az argenti- niai kormány a bevándorlás meggyorrsitását tervezi. Ar­gentínának jelenleg 14 millió lakosa van, amit 40 millióra :ikarnak felemelni. LEGHATÁSOSABB GÉP LONDON — A Rolls-Royce automobil gyár most készített 15,000 lóerőt kifejteni képes “jet” motora a világ leghatáso^ sabb gépének nevezhető. Ez a motor, amit repülőgépek hajtá­sára fognak használni, csa?: 1,550 font súlyú, igy minden font önsúlyra körülbelül 9 és fél lóerő esik- Másfajta gépek­nél igen hatásosnak tartják, ha minden font önsúlyra egy lóe­rőt tud kifejteni. ÉPITŐGÁRDA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S-, Hollywood .. 5.00 J. Bercsa. Los Angeles .. .12.00 J. Buzay, Cleveland ......... 8.00 L. Decsi, Akron ............_. 5.00 J. Engli, Cleveland ......... 6.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Gáncs, Carolina ............12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 6.00 J. Gulyás, Cleveland .. 1.00 J. Farkas, Akron ....... 5.00 L. Fishbein, New York ....12,00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City ..... 6.00 J Kollár, Cleveland ........ 1.00 E. Kovách, Cleveland ..... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___. 7.00 L. Lefkovits. Cleveland .. 6.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 6.00 J. Mogor, Cleveland ......... 6.00 J. Pataky, Brooklyn .......10.00 L. Pall, Ambridge ........... 6.00 A. Patchy, Montrovia ..... 7.00 P. Pika, Chicago .............. 3.00 J. Policsányi, Elmgrove .. 5.00 J. Reppman, Detroit ....... 5..0 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 3.00 J. Vizi, Akron ..... 6-00 G. Wiener, Oceanville ....... 6.00 J. Zára, Chicago ............. 6.00

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom