Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-04 / 1422. szám
4 oldal UÉRMüNKÁ S 1946. május 4. BÉRMUNKÁS HÉT I KRÓNIKA (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ______________$2.00 Félévre .............................. 1-00 Six Months ____________ 1.00 Egyes szám ára ............... . 5c jingle Copy ___________ 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Inflációt akarnak Amerika dolgozó népét igen nagy veszély fenyegeti, — az infláció veszélye. Infláció a pénz elértéktelenedésének a nemzetközi neve. Infláció valójában a megélhetéshez szükséges javak árainak igen gyor semelkedése, a drágaság zabolátlan magasbatörése. Infláció akkor áll be, ha a kereslet számára kevés árucikk kerül forgalomba. A háború következtében az egész világon igen nagy hiány keletkezett • a használati tárgyakban, de különösen élelmiszerekben, ruházatban és lakóházakban. Nagy hiány támadt a megélhetéshez elengedhetetlenül ' szükséges eme javakban azért, mert éveken át csaknem az egész világon a hadiszerek gyártásával foglalkozott a népesség egyik része, a másik része pedig gyilkolt, rombolt és az említett javakat pusztitota a hadiszerszámokkal. Az infláció meggátlására számos országban, — igy az Egyesült Államokban is kormány rendelettel megszabták a maximális árakat. Ennek ellenőrzésére megteremtették az Office of Price Administration irodát. Amely országban nem sikerült az árak gyors emelkedésének ti megakadályozása, ott ma rettenetes nyomorban él a nép. Ily elrettentő példát nyújthat Magyarország, ahol a pénz annyira elértéktelenedett, hogy a darab tiszta papír többet ér, mint amikor rányomják, hogy ennyi vagy annyi ezer pengőt i jelent- A legutóbbi hírek szerint 80 millió pengőt adnak egy amerikai dollárért. Ily körülmények között a munkás, aki csak a hét végén kapja meg az előre megállapított fizetését, a közben leesett értékű pénzzel már sokkal kevesebbet vásárolhat, mint amikor munkaerejét eladta. Viszont a munkáltató haszna emelkedik, mert amig a munkabér azonos maradt, a termelt áru értéke felszökött. Másszóval amig az infláció Ínséget, nyomort, sülyedő életszínvonalat jelent a munkásságnak, addig a munkáltató mindinkább magasabb profitot zsebelhet el. Ennek megfelelőleg Amerika szervezett munkássága nagy erőfeszítést fejt ki, hogy az árszabályozás érvényben maradjon mindaddig, amig az áruforgalom tetemesen nem emelkedik. Viszont a munkáltatók két nagy szervezete, a National Association of Manufacturers (NAM) és az amerikai Chamber of Commerce (USCC) óriási méretű propagandát fejtenek ki, hogy a kormány szüntesse meg az árszabályozást. És mert az egyszerű propaganda nem volt elég hatásos, a munkáltatók az árucikkek elrejtésével vagy a termelés szabotá- lásával akarják kierőszakolni az OPA eltörlését. Egyes élelmiszerekben, ruhaneműben, építő anyagokban és egyéb az élethez szükséges javakban mesterséges hiányt okoztak azt állítva, hogy a termelést az árak megrögzítése takasztotta meg. Azzal fenyegetőznek, hogy a termelést nem indítják meg, mig az általuk követelt magas profitot ‘ineg nem kapják. Miután az árszabályozást kormányrendelet tartja fenn, azt csak a kongresszus törülheti el- Azért óriási nyomást gyakorolnak a profitot amugyis rokonszenvesen néző honatyákra, akiknek egyik része máris azt hirdeti, hogy az árszabályozás megszüntetése nem hoz inflációt, amennyiben minden árucikk a szabadkereskedelemben megtalálja a maga árszínvonalát.. De ez a színvonal az 'amerikai nép vásárlóképessége fölött lesz. Ezt már a kongressmanek közül is számosán elismerik. Hiszen még az általában mindig munkásellenes Gallup Pol próbaszavazás szerint is a lakosság 73 százaléka követeli az árszabályozás további fentartását, a denveri National Opinion Research Center pedig egyenesen 83 százalékot mutat ki. Mégis a kongresszus mindkét háza nem az amerikai nép 83 százalékának, hanem a kisszámú munkáltatók érdekeit nézi. A kongresszus alsóházában annyira nyivánvalóvá lett, hogy a képviselők a munkáltatók befolyása alatt állnak, hogy az ár- szabályozást védelmező képviselők egyike, az Oklahoma államba való Mike Monroney végre felháborodva kiáltott fel: “Enök ur, ma itt az amerikai fogyasztó közönség gyásznapját készítjük elő!” És valóban igaza van ennek a képviselőnek. Ha a profit érdekében ránk zúdítják az inflációt, akkor az amerikai nép gyásznapokat fog élni, mint ahogyan gyásznapokat élnek ma számos európai országban, ahol az inflációt nem tudták megakadályozni. Május elseje itt van, sőt mire^ e sorok napvilágot látnak már el is múlt- Május elseje a világ munkásságának nemzetközi ünnepnapja, melynek jelképe és ereje nem éppen a munkaszünetben és az utcai fölvonulásokban van, hanem abban a tényben, hogy a világ munkássága végeredményben az igazi fölszabadulásra készülődik. Néhány év óta nem ünnepelte a munkásság Május Elsejét munkaszünettel, sőt a náci országokban, mint Német, Magyar és Olaszország, azt is mondhatjuk, hogy évtizedek óta már ugylátszott, hogy Május Elseje a feledés homályába merült. A nácizmus és az azt követő, a világtörténelem legvéresebb háborúja összerombolt sok mindent, amiről azt képzelték sokan, hogy össze- törhetetlenül sziklaszilárd. Május jelentősége, amiről viszont sokan azt gondolták, hogy teljesen rombadőlt, érintetlenül maradt, úgy a nácizmus tomboló viharában, mint a véres világháborúban. Mert az nem változtatott Május jelentőségének lényegében, amiért éveken, keresztül szomorú fekete Május Elseje volt a világ munkásosztályának. Ez inkább csak figyelmeztetés volt, látjátok, Május szellemét nem karoltátok föl olyan eréllyel, mint kellett volna, ezért kellett átszenvednetek annyi sok szomorú Májust. És ne gondoja senki, hogy a szomorú Májusok sorozata véget ért. Folytatódik tovább a háborús győzelem nyomában, mert a világ munkás- osztályára a háborús győzelem, csak az osztályharc további folytatásának a lehetőségét je- entette. De viszont ez mindent jelent a munkásosztályra, ha Május jelentőségét nem a díszbe öltöztetésben és az egy napi munkaszünetben látja, hanem abban az állandó harcban, mely Május szellemét a társadalmi rendszer megváltoztatására viszi előre. Lobogtassuk hát Május szellemének ünnepi zászlaját egész éven át abban a szervezési munkában, mely előbb vagy utóbb, de győzelemre viszi Május szellemét és megvalósítja az Ipari Demokráciát! * * * Ahogyan a hőmérővel biztosan megtudjuk állapítani, hogy hány fok meleg van, ugyan úgy ha a washingtoni politikusok valamiről sokat beszélnek, mérő eszköznek vehetjük, hogy abból bizony nem lesz semmi Ilyesvalami a gyógykezelés tár- sadalmositása, amiről most már évek óta szó esik Washingtonban. Mondhatják sokan, hogy nekünk ipari forradalmároknak mi közünk van az ilyen reformokhoz, mint ahogyan vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a béremelési harc is végeredményben csak reform. Ha ez igy is van, akkor sem szégyenük magunkat, mert azt mint magunk is bérmunkások jól tudjuk, hogy milyen jól esik kézhez kapni. Hát miért volnánk ellene olyasminek ami a munkásságnak jót hoz. Viszont az is igaz, ha jó hatalmi erővel bírnánk az iparokban, akkor módunkban volna olyan előnyöket kicsikarni, amit most csak legfeljebb álmodozásnak nevezhetünk. így tehát csak azt mondhatjuk, hogy igenis elsősorban a munkásságnak kellene meg legyen a joga, a legjobb orvosi és kórházi kezelésre anélkül, hogy megnéznék, hogy hány dollár van a pénztárcájában. A munkás termel mindent és az orvosi tudomány is ismeretlen volna, orvosi műszerek és kórházak nélkül, melyeket a munkások állítanak elő. Az orvostudomány a mai körülmények között első sorban a kiváltságos osztály birtoka. Száz és száz olyan eseteket tudunk, ahol munkások elpusztultak, mert nem volt pénzük orvosi kezeltetésre és kórházra- Az orvosi tudomány nem luxus cikk, hanem nélkülözhetetlen mint a levegő ,az emberiségnek szüksége van rá, Annál megvetendőbb, hogy maguk az Orvosok Szövetsége lobbyol Washingtonban a gyógykezelés társadalmositása ellen csak azért, hogy részükre megmaradjon a szabad zsebelési lehetőség a szerencsétlen betegeiktől. Csak azért tesszük ezt a közbeszólást az orvos urak washingtoni kiabálásánál, hogy még jobban lássuk, hogy mit tesz az önzés és kapzsiság és hogy ebből a kapitalista vitaminból nagyon sok lakozik az Orvos Szövetség bensőjében. * * * A nagy világesemények közepette bizonyára sokunknak a szemébe ötlött az a kis hir, melyet Olaszországból hozott a híradó. Először csak néhány sorban, később már nagyobb cikkekben jelezték, hogy Mussolini holttestét ismeretlen tettesek kiástáák és elrabolták a “névtelen” holtak temetőjéből. Épp egy éve annak, hogy Mussolini dilctátori hatalomig felkapaszkodott életének egy puskagolyó vetett véget, mely után az olasz néptömeg rugdosási és köpködési temetési szertatása után mosdatlanul eltemették. A múlt heti titokzatos hullarablásnak ahogyan a hirek mondják, nem éppen a megmosdatás volt az igazi célja, amelynek nyomait a temető közelében levő kutnál megtalálták. Egy jól megszervezett banda hajtotta végre a hullarablást, akik nagyon gyorsan dolgoztak mert a sietségben Mussolini egyik lábát bentfelejtették a koporsóban. Arra azonban volt idejük, hogy a sir mellett fölirásokat hagyjanak, melyen Mussolini diktátori uralmát dicsőítették. Nincs még határozott bizonyíték, hogy tulajdonképpen mi célból rabolták el a hullákat, csak találgatások. Ezek közé tartozik, hogy a fasizta évfordulón nagy fölvonulást fognak tartani Rómában, melynek élén Mussolini holttestével akarnak marsolni. Bármi is legyen a hullarablás mögött, egy tény, még pedig az. hogy a fasizmus él. A hullarablás a leggáládabb cselekmény, de viszont lehet-e ennél méltóóbb ismertető jele a fasizmus életre kelésének? De bármilyen díszbe öltöztetik is Mussolini hulláját, sőt njég ha a római pápai közbenjárására még életre is tudnák kelteni, még akkor is csak mankón tudna marsolni, igy még a gyéren
