Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-04-20 / 1420. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 20. A finn paradox és a magyar reakciós sóhajok A világ mindinkább 2 táborra szakad. Egyik oldalon találjuk a reakciót Anglia és Amerikával az élen, a másik oldalon az uj berendezkedésű államok haladó próbálkozásait Oroszország vezetésével- Nem szükséges éleslátással bírni ahoz, hogy meglássuk a gigászi diplomáciai küzdelmeket, érdekelt országok diplomácia küzdelmében. A diplomáciai csaták itt, amott, már majdnem tényleges harcokká fejlődtek. Hogy idáig nem következtek be az onnan van, mert a végkimerülésig, majdnem végpusztulásig harcolták végig a hatalmak az utolsó világmészárlást. Körülbelül ebben kell keresnünk az okát, hogy Franco ellen semmi nem történt ezen sorok írásáig az érdekelt hatalmak részéről. Tegyük föl, ha képesek volnának a haladó szellemű hatalmak egy bizonyos katonai erőt összehozni a köz- társaságiak segítésére Franco ellen — mondjuk Franciaországban — majdnem bizonyossággal állíthatom, hogy a reakció nem csak bátorítaná Francot az ellenállásra, de ténylegesen segítené is. A katholikus egyház az elsők között volna, hogy State Departmen tünknél kijárja Franco segítését, amikor is csatarendbe állna az ösz- szes reakció és elölről, kezdődne újból a véres kalamajka. Nem múlik el nap, hogy ne olvasnánk a reakciós sajtóban, ne hallanánk a reakciós tőkések által kontrolált rádió állomásokról az oroszok elleni uszítást, amelyhez sajnos még bizonyos úgynevezett “munkás- mozgalmi elemek is hozzászegődnek, ha mással nem, hát nyelvöltögetéssel. Erre pedig találnak okot bőven a szovjet kormány helyes vagy helytelen diplomáciai küzdelmeiben, amelyet mindig a szovjet állam érdekeit szemelőtt tartásával intéz és nem a munkásmozgalmi elgondolások irányelvei vagy érdekei szempontjából- Azonban az bizonyos, hogy a reakciós hatalmak ellenében. Különösen mi magyarok, miután olvassuk a rokonoktól irt, az országból érkező leveleket, találjuk vegyesnek hozzátartozóink véleményét az oroszokról. Ha a levélíró városi, akkor felszabadítónak találta az orosz hadsereget, ha vidéki akkor erősen megmutatkozik benne az orosz ellenesség, amelyet nevezhetnénk a katholikus egyház általánosított propagandájának is. Ha ez csak Magyarországon történne, nem kellene aggódnunk miatta, hogy nagyobb bajok és összecsapások kútfejévé változhat, de olyan államokat is mint Svédország megtaláljuk a propaganda csinálok tábora között. Ezért feltűnően informativ Sidney Sulkin _ Fin- országról közölt tudósítása, amelyet Stockholmból küldött lapjának s amelyből a New Re- publicon keresztül a további érdekes megnyilatkozásokat kapjuk: Ha Svédországon keresztül Finországba jut az ember, különös tapasztalatokban lesz része. Nehezen tudjuk megérteni azt a nagy előzékenységet, mondhatnám puhaságot, amit Oroszország mutat Finország- gal szemben. Azzal a Finország- gal szemben, amely egy évvel ezelőtt még náci Németország szövetségese volt. Amig a többi megvert európai államokra teljes egészében nehezedik a megszálló csapatok eltartási költségeinek súlya, addig Finország- ban alig venni észre, hogy orosz megszálló csapatok vannak jelenAmidőn az idegen Svédországból Finországba lép, eltát- ja száját és csodálkozása mind jobban nő, ha Helsinki felé közeledik. Ezen csodálkozás érthetővé válik, ha a svéd lapokat olvasssuk mielőtt Finországba indulunk — tekintve hogy Svédország közvetlen szomszéd- szédja Finországnak — amelyek azt a látszatot keltik az olvasóban, hogy Finország nem a szokásos idegen megszállást szenvedi el Oroszországtól, de egy súlyos orosz bolsevik! megszállást is. Ezzel szemben, az a tapasztalat, hogy a vám, vasutak, a sajtó, főiskolák s a kormány tökéletesen szabadon működnek, semilyen befolyást nem gyakorol az idegen rá. Tény az, csupán annyi szovjet katonaság van az országban, amelyek a néhány repülőteret és a por- kolai tengeri kikötőt irányítják, amelyeket a fegyverszüneti egyezmény értelmében 30 évre kötöttek le maguknak. Még inkább feltűnő az, hogy állandóan találkozni finn katonatisztekkel teljes egyenruhában az uccákon járkálva, azokkal a finn tisztekkel, akik hosszú éveken át égtek a legvadabb szovjet ellenes hazafiságtól, mint Horthy tisztjei is. Ezzel szemben, hasonlítsuk össze azokat a viszonyokat, amelyek a nyugati szövetségesek megszállásai alatt vannak. Például Hollandiában több külföldi katonaságot láttam állomásozni, mint Finnországban. Huszonnégy órán keresztül őrzik a vassisakos angol katonák- Hágában a városi katonai parancsnokságot szuronyos fegyverekkel a vállukon, hig Hasin- kiben a brit-szovjet kontrolt gyakorló komisszáriátust a reguláris finn' rendőrség őrziNehéz megérteni az oroszokat Finnországgal szemben akkor, amidőn gyöngeséggel vádolják a nyugati szövetségeseiket és ugyanakkor nem lehet kritika nélkül hagyni eljárásukat — mondja Sulkin — a reakciósokkal szemben. Különösen nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy Finnországban jelentékenyen tevékenyek a náci-barát reakciósok. A helsinki egyetemet kellene kipucolni a reakciótól, amely a legvadabb soviniszta elemek gyülekező helye volt a múltban. Itt székelt a nemzeti vad kare- liani akadémiai társaság. Igaz, hogy a fegyverszüneti szerződés értelmében a társaságot föloszlatták, de a volt vezér- egyéniségek most is vezető szerepet töltenek be több fontosabb vezető állásban, az egyetem katedráiban, folyton hangoztatva kulturális összeköttetéseiket Németországgal és állandóan propagálják a náci fölfogást, a finn faj tisztaságát. Néhány professzor beszélgetés közben elárulta, hogy nem tartotta erkölcstelennek támogatást nyújtani a náciknak. Egy közülök, aki a 15,000 tagot számláló diákszövetség feje, kimondottan szovjet ellenes és nyilvánosan német barát. Két olyan professzor, akik finn tanulókat szerveztek az S- S. gárdába, a németek részére, megmaradhattak állásaikban az egyetemen. Az is tény, hogy ezen S.S. legényekből két ezer vissza is tért már Finnországba és szabadon járkálnak, mehetnek oda, ahová kedvük tartja és mételyezhetik gyülö- letkeltő propagandájukkal a fiatalság jobbsorsra méltó érdemesebb részét. A közoktatásügyi minisztérium megpróbálta kipucolni az egyetemet, tett egy félig-med- dig nem örömest kirsérletet, de az erős ellenkezés és a nehezen helyettesíthető tanerők hiánya megölte a próbákozást. A sajtó legnagyobb részét még mindég a konzervatívok kontrolálják és elárasztják nyílt náci-barátságukkal az egész országot. Egyetlen eszköz maradt az ország kezén, amellyel fölvehe- ti a reakció ellen a küzdelmet, a rádió, amelyet Hella Wuoli- joki asszony irányítására bíztak, a finek legjobb színműírójára, azon érdemei jutalmául, hogy segítette Finnország es Oroszország között a békét helyreállítani. De csak az ország egyharmad részéhez lehet vele férkőzni, amelyen előadásokkal, politikai vitákkal, nü- renbergi hírekkel és történelmi leckékkel próbálják meggyőzni hallgatóságukat tévedésük tragikus lépéséről- Ki is van téve naponként a reakciós lapok támadásainak és a tiltakozó levelek légiói érkeznek hozzá minden nap. “Ez mutatja mennyire szükséges, hogy a nemzetet öntudatra ébresszük.” — mondotta Wuolijoki asszony. Van egy ősrégi finn fölfogás, a “sisu” ami annyit jelent, hogy akinek az megvan, tudni illik a ”sisu”' — minden nehézségen körösztül evez. Ma ténylegesen nem jelent többet a “sisu”, mint saját maguk lesajnálását ami meg is nyilatkozik az ország népében. Igaz, nagyon kevés élelmiszer és ruha van a nyílt piacon, a fekete piac meg dúsan, burjánzik. A kormány pedig hosszú hónapokon keresztül figyelembe se vette, csak várta, hogy mikor mond le Mannerheim generális és azután majd megpróbál valamit az infláció ellen. Ezzel csak jobban fölkorbácsol. ta a kedélyeket a gazdasági helyreállítás utáni sóvárgásában' Gabonát, sót, küldtek az oroszok elegendő mennyiségben, amellyel megszüntették a hiányt, de a reparációs költségek nehézségét, amely fölemésztette az ország termelésének negyven százalékát, nem tudták egyensúlyozni, sem politikai gyöngeséggel, sem könyörado- mánnyal. Nagyon sok év telik még el, amikor Finnország képes lesz export-import cserekereskedelmet folytatni. Ezek azok a tények, amelyek saját maguk lesajnálásához hozzájárulnak. Azért még sem lehet szabadulni azon benyomástól, hogy a finnek jobban tápláltak, jobban ruházóttak és jobb házakban laknak, mint nagyon sokan az angolok és hollandok közül. Mannerheim után Paasikivi jutott a kormányra, aki semmi változást nem hozott. Öreg ember már, aki nem csatlakozott le sem jobbra, sem balra. A fiatalság baloldali, bár nem sok bizonyítékát adja, azonban nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a következő hónapok erős bal- ratolódást hoznak a kormányban. Helsinkiben a szakszervezetek szövetsége egy naggyü- lés keretében határozatilag kimondotta, hogy az iskolákat, a hadsereget meg kell tisztítani a reakciós elemektől- A parlamentben benyújtottak a “demokratikus union tagjai’ (balszárny) egy törvényjavaslatot, amely megfosztaná a kormány hivatalnokokat az örökös hivatal viseléstől. A jelenben, csak külön törvényhozással lehet elmozdítani őket. Közben a finn reakciósok legfőbb vigaszukat és erkölcsi támogatásaikat azon szavak és írott bizonyosságokban látják, ami Oroszország és a nyugati szövetségeseik szétválásáb ó 1 ered. Bizonyos, hogy Hoover ur európai útja is nagyban fölkeltette reményüket nem csak a finn, de az összes európai reakciósoknak. A fönt vázolt kép, nem csak Finnországra igaz, de lényegében Magyarországra is. Máskülönben mivel tudnánk megmagyarázni, Budapesten a reakciós volt nyilasok többszár megnyilatkozó tüntetéseit. A katholikus papság meg nyíltan foglal állást a földosztó kormány ellen ,amely nagyban megingatta a hitet az iskolázatlan parasztságban abban az irányban, hogy újonnan kapott földjeit megtarthatja tulajdonában. Másutt is dolgozik a reakció, mind görcsösebben iparkodik megvetni lábát és megakadályozni a világ népeinek előbbre jutását haladás terén- Amidőn e sorokat Írom Kínában újból összecsaptak a kommunista csapatokkal, akiket Amerika szerelt föl modern fegyverekkel, a demokrácia nagyobb dicsőségére. A finn paradox fölfogás amely nem képes, megérteni, hogy azért a szövetségért kell elszenvedniök a megszálló idegen csapatok költségeit, amelyet a nácikkal kötöttek, teljes mértékben alkalmazható miránk magyarokra is. A finn paradox nem csak egyedüli fölfogás, hanem az összes reakciónak a fölfogása. Kegyetlennek ítéljük az orosz megszállást és embertelennek, pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy az oroszok egyetlen gázkamrát sem építettek! . . . tudja Pál . . . EZ IS ÜLŐ SZTRÁJK Egy ausztráliai farmer, Tp- onumbar, N. S, Walesból, azt jelenti hogy az egyik tehenét csak úgy lehet megfejni, ha előbb egy malac szopni kezdi. Ha a fejősnél a malac nincs a közelben, akkor a tehén lefekszik s valóságos “ülő vagy fekvő sztrájkba megy”-
