Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-20 / 1420. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 20. i Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. ------­TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1924 április 14 — Általános Sztrájk volt Belgiumban. 1921 április 15 — “Fekete péntek” Angliában: felbomlott a vasúti munkások szaksszervezeteinek “Hármas Szövetsége”. 1912 április 15 — A “Titanic” nevű hajóóriás az Atlantic Óceánon egy hatalmas jéghegybe szaladt, melynek következté­ben elsülyedt 1,625 utassal­1881 április 16 — Sophia Perovszkaja, orosz forradalmár­nőt és társait felakasztották. 1914 április 20 — Ludlow-ban (Col.) vérfürdőt rendezett a Rockefeller olaj érdekeltség. A lakásaikból kilakoltatott bányá­szok sátrait a bérencek felgyújtották és a menekülő asszonyokat és gyermekeket lelövöldözték. KÍSÉRT A “VÖRÖS MUMUS” Manapság gyakran értesü­lünk és gyakran szem és fülta- nui vagyunk a szervezetekben a haladó szellemű csoportok és a reakciósok közötti belső hai'- coknak. Különösen nagymére­tű az a CIO szervezetekben, amely az utolsó évtized alatt a szervezetlen munkások millióit szervezte meg az alapvető ipa­rokban és természetesen ezen több millióra rugó tömegnek a túlnyomó többsége osztálytu­datlan, vagy csak nagyon hal­vány fogalommal bir az osz­tályharcról és a szervezet tu­lajdonképpeni hivatásáról. Ez természetes következmé­nye a viszonyoknak. Mint a gyakorlatból tudjuk a munká­sok túlnyomó többsége tudat­lan és az osztályharc szüksé­gességét és az azzal járó öntu­datot még pöröllyel sem lehet a fejükbe verni, ami természe­tesen nagyban megnehezíti __ a szervezet teljesítő képességét- A nagy tudatlan tömeg nem azért tartozik a szervezethez, mert felismerte, hogy az, az ő érdekeiért is harcol és mint munkásnak kötelessége ahoz tartozni, hanem a kényszer folytán. Az ilyenek nem csak, hogy nem igyekeznek a szerve­zetet erősíteni, hanem amikor csak módjuk van, annak ellené­re dolgoznak és az osztálytu­datos kissebbségre hárul a fe­ladat, hogy az ilyeneket ártal­matlanná tegyen és megakadá­lyozzák azt, hogy a munkálta­tók felhasználhassák ezen tu­datlan tömeget, hogy saját szervezetüknek és önmaguknak is ártsanak. Ezt a haladó kisebbséget sze­van, de az nincs a törvénykezési paragrafusokban. Ez az ipari szervezkedés. Ahogyan a tröszt világi alapon terjeszkedik, úgy az ipari szervezkedés is világi alapon az Egy Nagy Szervezet építményével terjeszkedik ki az az egész világra. A különbség csak annyi, hogy a trösztök a nép elnyomására, az Egy Nagy Szervezet a nép fölszabadításá­ra törekszik. Ahogyan a gyu- faszál egymás mellé gyűjtve tröszt uralmi hatalmat jelent, ugyanúgy egy-egy munkás egymás mellé állva ipari hatal­mat jelent. Rajta hát! Be a sorba az ipari hatalom mellé. * * * Nem igen szeretünk az orosz kérdéssel foglalkozni. Két ok miatt. Ha egy dologról megír­juk a valóságot, akkor úgy néz ki, mintha mi is bedültünk vol­na Stalinék propagandájának. Ha egy másik dologról Írjuk meg a valóságot, akkor meg ugylátszik, mintha mi is az orosz ellenes fronthoz csatla­koztunk volna. Vannak aztán olyan esetek, amikor mégis be­le kell szóljunk az ügyekbe, ilyenkor aztán vajmi keveset törődünk azzal, hogy akár az egyik akár a másik oldalra so­roznak bennünket. Mint olvasó­ink jól tudják, mi az ipari de­mokrácia hívei vagyunk és ezen az alapon bármennyire is elismerjük a többség határoza­ti jogát, ugyan úgy elismerjük, hogy a kisebbségnek is meg kell legyen a szabad nyilvání­tási joga, ha az jószándéku és a társadalom javát célozza szol­gálni. Sőt azt tartjuk, hogy az egész társadalom javát szolgá­ló törekvések mindig egy előre­látó kisebbségi csoporttól in­dultak ki. Azt csak sajnálni tudjuk, hogy Oroszországban ilyen kisebbségi csoportok nem léteznek. Ezért történhet meg olyasmi, amit a múlt napokban láttunk a sajtóban, mely sze­rint V. V- Kuznetsov, az orosz szakszervezeti szövetség taná­csának az elnöke, az egész or­szágra kiterjedő darabszám munka mellett foglalt állást. Mi, akik tényleges részesei va-, gyünk az amerikai speed-up termelés darabszámos művele­tének, óva intünk minden mun­kást, még a kapitalista orszá­gok munkásait is, hogy ameny- nyire csak lehetséges a darab­számos munkától óvakodjanak. A darabszámos munka, nem csak, hogy idő előtt agyonhaj­szolja a munkást, de egyik munkást a másik ellenségévé teszi. Darabszámos munkával szociálista társadalmat építeni nem lehet. Nem lehet még ak­kor sem, ha arra maga Stalin adja ki a rendeletet. A darab­szám munka a bérrendszer leg­kegyetlenebb kizsákmányolási formája. Hogy Oroszországban nincs magántulajdon, ez nem változtat azon a tényen, hogy a darabszámra robotoló bér­munkás, megmarad továbbra is kizsákmányolt proletárnak- Fájdalmasan kell tapasztaljuk, hogy az oroszok, akik katonai és politikai téren oly szép győ­zelmekkel haladtak előre, gaz­dasági téren a darabszám mun­kához kellett visszavonulniok. Talán mégis jó volna, ha a ter­melés irányítását nem politikai és katonai szakértőkre, hanem az ipari termelést gyakorlatilag értő, képzett munkásokra bíz­nák. Ezek egész biztos, hogy a darabszám munkának még az emlékét is igyekeznének eltá­volítani a termelésből. rétik nevezni a reakciósok — munkások és kizsákmányolok egyaránt — valamint az “ultra radikálisok” “kommunis t á k- nak” és ezzel a “vörös mumus­sal” igyekeznek a tudatlanokat félrevezetni és rajtuk keresz­tül, illetve általuk akadályozni a szervezet teljesítő képessé­gét. Semmi kétség aziránt, hogy a CIO-ban a haladó szellemet azok képviselik ,akik az évek, vagy évtizedek folyamán tag­jai voltak a forradalmi mun­kásszervezeteknek és pártok­nak, mint a Szocialista Párt, a Szocialista Labor Párt — igen az SLP-ben is voltak valami­kor forradalmárok, bár azok régen kiváltak onnan — az IWW és a Kommunista Párt­nak, akik lévén munkások, oly telepeken dolgoztak, ahol a CIO beszervezte a munkásokat, igy természetesen tagjai let­tek a CIO-nak. És mivel ezen elemeknek meg van a szocialis­ta tudásuk és tisztába vannak az osztályharc jelentőségével, igy ezek képviselik az értelmi­séget sok telepen és lokálban. Számos helyen már a kezdet­nél ezek kezébe került a veze­tés, más helyeken pedig, ahol az ilyenek eleinte közömbösen viselkedtek, most a nagy bér­mozgalmak idején kénytelenek voltak tudásukat ég gyakorlati tapasztalataikat a köz érdeké­ben hasznosítani amellyel meg­nyerték a tagság többségéneK bizalmát. Ezt a jelenséget természete­sen nem jó szemmel nézik a munkáltatók, sem pedig a szer­vezetben levő reakciósok, akik tudatosan, rosszakaratból, vagy tudatlanul a munkáltatók esz­közévé szegődnek és belső har­cokat provokálnak azzal érvel­ve, hogy a “kommunisták” akarják a szervezetet megka­par itani. Ilyen harcok csaknem napi események a jelenben. Ilyen harc van folyamatban éppen a jelenben a chicagói Stewart­Warner telepen foglalkoztatott munkások lokáljában, amely a United Electric, Radio and Machine Workers szervezet 1154 lokálját képezi. A telepen több mint négyezer munkás van foglalkoztatva, akik a ne­vezett szervezet kötelékébe tar­toznak. Itt a lokál tisztviselőinek többsége a reakciósok táborá­ból kerül ki, akik minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy meg­akadályozzák az általános 18 és fél cent órabér javításért meg­indítandó akciót. A tagság azonban türelmetlen kezdett lenni és elhatározták egy rend­kívüli tisztviselő választás meg- ejtését, ami a reakciós tisztvi­selőket annyira kétségbe ejtet­te, hogy a bírósághoz fordul­tak tiltóparancsért a választás megakadályozására. Közben azonban a millitáns tagság kierőszakolta, hogy a vállalattal megkezdték a tár­gyalást a bér javítás érdekében, igy mindkét esemény napiren­den volt — a tisztviselő válasz­tás és a bér javítás is. A biró — ami ritkán történik meg — fel­ismerte a belső viszály hátrá­nyosságát a munkáltatóval foly­tatott ügyre vonatkozólag és nem adott tiltóparancsot, ha­nem rábirta a két frakciót ar­ra, hogy önként halasszák el a választást, amig a bérkövetelés ügye eldől, mert a belső harc SAN FRANCISCO ÉS KÖR­NYÉKE ! Az Industrial Workers of the World san franciscoi osz­tálya VASÁRNAP, MÁJUS 5-ÉN este 8 órai kezdettel tartja Oaklandban a 81st ave. és a Rudsdale sarkán fekvő Elmhurst Gardenben a MÁJUSI ÜNNEPÉLYÉT Szónok, tánc és harapnivaló is lesz. Belépti dij 60 cent. A Hall az East I4th streetől 2 blockra, délre esik. cfeak ártalmára lehet a közös ügynek. Az egyik — a bérkövetelés — az elmúlt héten a munkások teljes győzelmével befejeződött, a másik pedig még függőben van, de remélhetőleg az is a köz javára fog eldőlni és kia- kobólintják a munkáltatók min­denre kapható eszközeit a szer­vezet vezetéséből. Bár a belső harcok a szerve­zet életében nem kívánatosak, a szükség azonban megkövete­li, hogy a munkásszervezetek megtisztuljanak a konkolytól, ha hivatásuknak meg akarnak felelni. így a “vörös mumus” ne tévesszen meg senkit, mert azt a hiszékenyek és tudatlanok megfélemlítésére találták ki azok, akiknek érdeke, hogy a szervezet hatástalan tákolmány legyen, amelyet a munkáltatók kényük-kedvük szerint kezel­hetnek. NEM-KOMMUNSTA DEFINÍCIÓ A kommunistákkal való ijesz- tegetés ma már nem csak a munkásszervezetekben div i k, hanem a társadalom minden zugában, sőt még az Egyesült Államok kongresszusában is- Ha bárki szimpátiát mutat bár­mily ügy iránt, ami nem az uralkodó osztály közvetlen ér­dekét szolgálja, az rögtön el­nyeri a “kommunista” jelzőt és bizonyos körökben, mint bél- poklost kerülik. Mivel ezen jel­zővel való dobálódzás a kong­resszusban is napirenden van, az egyik illinoisi állam képvise­lő a következőkép definiálja a nem-kommunistát: “Hogy egy képviselő ne te­kintessen kommunistának első­sorban ellensége kell legyen minden kormányformának mely nem alkotmányos, mint a mi­enk. El kell ítélj én minden sztrájkot az Egyesült Államok­ban és azokért az unionokat kell felelőssé tegye. “Minden sztrájk-ellenes tör­vényjavaslat mellett kell neki szavazni, tekintet nélkül, hogy az mennyire ártalmas nem csak a szervezett munkásokra, ha­nem általában a munkásságra. Ellene kell szavazzon minden segélynek (subsidies) ami a kongresszus elé kerül. Ellene kell szavazzon minden árszabá­lyozásnak. “Ellene kell. legyen az OPA- nek és Chester Bowles-t állan­dóan meghibbantnak (crack­pot) kell hívni. Nem szabad, hogy a korporációk excess pro­fit adója felemelése mellett sza­vazzon- Ellene kell szavazzon minden kölcsön és hitel folyó­sításnak, vagy csak árukicse­rélésnek is más országokkal. Mert ha egy képviselő nem te­szi mindezeket, kiteszi magát, hogy kommunistának bélyegez­zék.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom