Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-04-06 / 1418. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. április 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ___,____ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára ....5c Single Copy ............. 6c . Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE "*®g*>42 Készülődés az újabb háborúra A két világháború által elgyötört, megtépázott és még ma is sebeiben fetrengő emberiség mitsem tanult a múltból. Az utolsó háború okozta éhínség még százezer számra szedi áldozatait, de azért már folynak az előkészületek a minden eddiginél borzalmasabb, pusztitóbb újabb háborúra. Mintha csak igazuk lenne azon pesszimista jövendőmondóknak, akik szerint az emberiséget ellenálhatatlan erő sodorja a végpusztulásba. Pedig ez a legutolsó világháború is már olyan pusztítást okozott, aminőt 1939-ben, amikor a náci hordák megindultak véres útjukra, még elképzelni sem tudtunk. És mégis úgy látjuk, hogy a nemzeti sovinizmus álcájával takart, de az egyes csoportok gazdasági érdekei által tüzelt “államférfiaink” egyik politikai krízist a másik után zúdítják az emberiségre. Mintha a két világháború által kiöntött vérözön még nem volna elegendő, mintha az árvák és özvegyek számát még keveselnék, mintha a kezeiket-lábaikat vesztett ember-roncsokban nyönyörködnének, úgy sietnek az újabb katasztrófa felé. Nem valami megnyugtatók azon válaszok, amelyeket erre a kérdésre a szakemberektől kapunk. Vannak, akik a teljes pusztulást jósolják. Az optimistábbak szerint azonban nem vész el minden. Albert Einstein, a modern idők tudósainak egyik legki- válóbbja ,aki szintén az optimisták közé tartozik, úgy véli, hogy az újabb világháborúban ha el is pusztul az emberiség háromnegyed része, a megmaradtak idővel újra képesek lesznek felépíteni valamilyen uj emberi társadalmat. De hát valóban szükséges-e az, hogy egy ilyen uj emberi társadalom felépítéséért az emberiség három-negyedének kiölével fizessünk? De azonkívül, mint a hírekből látjuk, az az egynegyed rész is csak úgy maradhat meg, ha . idejében nagymeny- nyiségü földalatti óvhelyeket, gyártelepeket készítenek. Az amerikai War Production Board,'amely a háború alatt a haditermelést irányította, most tervet dolgozott ki, hogyan lehet a fontosabb ipartelepeket újjáépíteni a föld alatt, egymástól nagy távolságokban, hogy az atombomba támadás ne pusztítsa el minőét egyszerre. A gyáraknak azonban gépek mellett munkásokra is szükségük van. így a föld mélyében kell építeni a munkásla- kásokat is. Ha követni fogjuk a War Labor Board ajánlatát, — amit követni kell, ha a háború okait nem szüntetik meg, — akkor el lehetünk készülve arra, hogy az emberiség földalatti életre kényszerül a civilizáció nagy dicsőségére. A munkásság katakombákban fog lakni, mint lakott Rómában a birodalom fénykorában. És mind erre csak azért van szükség, hogy megvédjük a mai termelési rendszert, azt a rendszert, amelyben dacára a mai nagy technikai fejlődésnek képtelenek vagyunk mindenkit ellátni az élethez szükséges javakkal. Az ily javakban a nagy néptömegek mindig szükséget látnak. És mert szükség van, rá lehet venni egyes csoportokat, hogy erőszakkal vegyék el más csoportoktól az ily javakat, vagy azoknak forrásait. A javakbani szükségletet a termelő eszközöknek a kisszámú tulajdonosok által való lefoglalása okozza, mert a munkások, akik a termelést végzik, nem tulajdonosai az ily eszközöknek, tehát csak akkor termelhetnek javakat, ha a tulajdonosok megengedik. Az engedélynek ára a profit. Ha nincs kilátás haszonra, akkor megállnak a gépek, bezárják a gyárakat tekintet nélkül arra, hogy milyen nagy szükség van az ipari cikkekre. A termelőeszközök tulajdonosai mindenféle hazafias frázisokkal takarják ,a politikai kríziseket, amelyeket gazdasági érdekeltségeik összeütközése idéz fel. így volt ez a múltban s igy van ez a jelenben is. Hiszen most már tisztán láthatjuk, hogy a jelenlegi politikai válság megett az a kérdés lappang, hogy ki aknázza ki az irániai olajmezőket? Az angol-amerikai tőkések, avagy a Szovjet érdekeltség? Az iránia “állmaiérfiák”' most is a hazafiság humbug eszméjével ámítják a világot. Azt mondják, hogy a nagy Oroszország beavatkozik a kis Irán belügyeibe, hogy hadseregét továbbra is Iránban tartja, ami ellen az iránai nép képes az utolsó emberig harcolni. A valóság pedig az, hogy az irániai uralkodó osztály, az irániai nagybirtokosok, akik az olajmezőket bírják, több pénzt kapnak az angol-amerikai tőkésektől, mint amit a Szovjet kormány igér, vagyis nem annyira a hazafiságuk, mint inkább a profitjuk az irányadó. Ezen sorokkal természetesen nem akarjuk a Szovjet kormány eljárását igazolni, hanem csak rá akarunk mutatni arra a tényre, hogy mint minden ilyen esetnél, itt is csak egyes emberek gazdasági érdekeit takarják a hazafias szólamok. Éppen azért a háború veszélyeinek ki leszünk téve mindaddig, amig az ily gazdasági okokat meg nem szüntetjük a különböző csoportok kiváltságos gazdasági jogainak eltörlésével. Mindaddig, amig fentartjuk a magántulajdon jogán alapuló tőkés termelési rendszert, nem érezhetjük magunkat biztonságban a háború ellen még az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakulása mellett sem és még akkor sem, ha tudjuk is, hogy az újabb háború a teljes végpusztulást jelenti. Túlságosan becsületes A 64 éves George Olsent, aki jelenleg a bostoni vendéglők egyik edénymosogatója, de akinek magasratörő politikai ambíciói vannak, nagyon felmérgesitette a nebraskai demokrata párt azon hivatalos .nyilatkozata, hogy őt a szenátori ..állásra alkalmatlannak (unfit) tartják. Az 1941-es választásoknál Olsen a kormányzói tisztségre pályázott és 130,000 szavazatot kapott. Ez annyira felháborította, hogy most a szenátori állást akarja elnyerni. Nebraska politikusai azonban összedugták fejeiket és kisütötték, hogy egy edénymosogató “unfit” a szenátori tisztségre. Miért? — kérdezte Olsen. — Talán azért, mert egész életemben tisztességes munkából éltem? Voltam fármer egyideig, majd biztosítási ügynök, tejcsarnok kezelő, express kocsis, pin- cér-fiu, most meg edénymosogató. Hát mit akarnak? Ki meri azt mondani, hogy ez nem éltig előképzettség a szenátorsághoz? Hát Olsen bátyánk, a baj valóban ott van, hogy a szenátor- sághoz, meg minden hasonló politikai tisztséghez a becsületes munka nemcsak hogy nem elegendő, de egyenesen hátráltató előkészültség. A szenátoroknak jól kell érteni a ferdítést, a két- szinüsködést, a csalást, de főleg a másoknak dolgoztatást, akár a saját, akár pedig azok érdekében, akiktől az ily szolgálatokért részesedést kapnak. A becsületes munkában eltöltött élet nem elegendő, hanem hátrálató kvalifikáció a politikai tisztségekhez. A JAPÁNOK “ÁTNEVELÉSE’ NEW YORK — A jelenleg New York városban tartózkodó Ken R. Dyke generális, aki MacArthur vezérkarában a “Civil Information and Education” osztály vezetője, azt állítja, hogy legalább is 20 évet fog igénybe venni a japánok “átne- velése”. Dyke generális állítása szerint á legelső feladat Japán iskola rendszerének az átszervezése. Most éppen azért jött vissza az Egyesült Államokba, hogy tanügyi szakembereket vigyen .magával, akik segíteni fognak a japán iskola- rendszer és általában a nevelésügyi rendszer átszervezésében. A Dyke generális által vezetett osztály nem csak az ifjúság, hanem a felnőttek nevelését is programba vette. Erre a célra leginkább a rádiót és a mozgóképet akarják felhasználni. Miután jelenleg Japánban nagyon kevés a rádió felvevő készülékek száma, elhatározták, hogy egy éven belül három vagy négy millió olcsó rádió készüléket fognak gyártani. Dyke azt állítja, hogy a japán nép,- amely eddig el volt zárva a világtól, rendkívül nagy érdeklődéssel figyeli a világ eseményeket. így például közbeszéd tárgyát képezték az amerikai nagy sztrájkok hírei is. Mint minden totalitär államban, úgy Japánban is, az átne- veléshez vezető első lépés az uj szellemben nevelt tanitók kiképzése. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé;; nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kel] folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, ameiy lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitiüV ■» régi társadalom keretein belül
