Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-06 / 1418. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1946 APR. 6

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM

NUMBER 1418 SZÁM

A bányászok sztrájkja

H E TIK RÓNIKA

WASHINGTON — Miután a puhaszén bányászok szerződése lejárt s a már hetek óta folyó tárgyalások nem vezettek eredményre, április első napján 400,000 bányász beszüntette a munkát, követve a bányászoknál már tradícióvá lett “no contract, no work” szokást.

Az uj szerződésben John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke nem annyira béremelést, mint egészségügyi és jóléti biztosítást követel, amelyek fedezésére minden tonna szén után 10 cent bonuszt kér. A bányatulajdonosok ezt a követelést visszautasították, ami a sztrájkhoz vezetett.

A Draper gyár munkásai között

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD SZERVEZET NAGGYÜLÉSÉNEK FONTOS HATÁROZATAI. UJULT ERŐVEL INDUL MEG A SZERVEZÉS MUNKÁJA.

A Bérmunkásban több cikk keretében ismertettük már, hogy a clevelandi Draper acélhordó gyár munkásait a. telep uj tulajdonosai, a Jones and Laugh lin Steel Company, kizárta a munkából. Midőn az acélsztrájk kezdetét vette a Draper gyár munkásai csaknem egyhangú szavazással úgy döntöttek, hogy miután a gyár most már a Jones and Laughlin cég tulajdonát képezi és miután ez a cég egyike az ország legnagyobb acélüzem tulajdonosainak, az acélmunkásokkal egyetemben ők is sztrájkba mennek.

Azonban mint ismeretes, az acél iparhoz tartozó unionok úgy döntöttek, hogy egyenlőre csak a nyers acélt készítő telepeken hívják sztrájkba a munkásokat s az acélt feldolgozó, úgynevezett fabrikáló gyárak munkásait nem hívták ki, tudván azt, hogy a nyersanyag hiányában azoknak úgyis meg kell állni és ily esetekben a munkások jogosak lesznek a munkanélküli biztosításra.

A clevelandi Draper hordó gyár is az ily telepek közé tartozott. Azonban dacára annak, hogy a munkások nem vonultak ki, beterjesztették a munkáltatóhoz a béremelésre vonatkozó követeléseiket és a gyár vezetőséggel abban állapodtak meg, hogy itt is meg fogják mindazon bérjavtásokat és előnyöket kapni .amiket az általános acéliparban elfogadnak.

BÉREMELÉS VAGY

BÉRLEVÁGÁS

Az acélipari sztrájk befejezte után a Draper gyár munkásai követelték a 18 és fél centes órabér javítást, amit az acéliparban általánosítottak. A Jones and Laughlin Company meg is adta ezt a javítást, de ugyanakkor megvonta a mun-1

■ kásoktól a már egy évvel ezelőtt kivívott jutalék (bonus) fizetést, ami körülbelül óránkénti 12 centet tett ki. így a Draper gyár munkásai ha megkapták a 18 és fél centes órabér javítást, ugyanakkor minden ok nélkül a régi béreiket 12 centtel leszállította a cég, amit a munkások nem fogadtak el. Viszont a cég kijelentette, hogy csakis ezen bérle- szállitással engedi dolgozni a munkásokat, akik ennélfogva a munkából kizártnak tekintik magukat és ennek megfelelően a gyár előtt piketvonalat vontak.

A piketvonal azonban valójában csak jelképes, mert a nagy gyártelepen az egy-két őr vagy maintenance monkáson kívül senkit sem lehet látni. A gépek zakatolásától máskor hangos gyár most csendes, teljesen halott. Az ember szinte nem is akarja elhinni, hogy pár héttel ezelőtt milyen pezsgő élet folyt itt.

Mindeddig nem történt semmi lényeges változás ebben az ügyben ,noha hire jött annak, hogy a közeljövőben lesznek valamilyen tárgyalások a ma- nagementtel. A Bérmunkás lapbizottsága kifejezésre akarta juttatni lapunknak a kizárt munkásokkal való szolidaritását, akik az IWW-hoz tartozó Metal and Machinery Workers Industrial Union 440-es szervezetéhez tartoznak s ezért ötven dollár támogatást szavazott meg számukra. Személyesen vittem el az ötven dollárról szóló checket.

A PIKETELÉS MÓDJA

A Draper gyár főbejárata a Crane avenuen van. Ez itt csak kis zsákutca, amennyiben a gyár mögött a mély gödörben futó vasúti fővonal vezet. A Crane avenuen tehát ebben a

(Folytatás a 7-ik oldalon)

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

A múlt héten megírtam véletlen találkozásomat az egyik UNO delegátussal és ezt a nemzetközi világ felé haladás szimbólumának minősítettem. Az azóta történtek után szép nemzetköziségnek voltunk a szemtanúi. Ajtó csapkodás és azután zárt gyűlések, egymás ellen olyan illetlen szavak kiabálása .amelyet ugymondják a nyilvánosság előtt leírni sem lehet és más ehhez hasonlók voltak a new yorki nemzetközi gyűlés első aktivitásai. Ha a nemzetköziségnek ilyen volna a kezdete, akkor elképzelhetjük, hogy néz ki folytatása s joggal mondhatnánk rá, hogy bizony nem kérünk belőle. Amikor mi a nemzetköziségről beszélünk, akkor nem a koncon való osztozkodást értjük alatta, hanem testvéri megértést, társadalmi egyenlőséget a világ népei között és elsősorban annak fölismerését, hogy nem lehetnek faji és vallási megkülönböztetések az emberek milliói között. És amikor mi elsősorban a világ munkásaihoz szólunk *a nemzetközi világ megvalósításáért az csak azért természetes, mert a munkások milliói képezik minden nemzet többségét. Már pedig a kapitalista demokráciának az elngondolása és hirdetése szerint is a többség akarata dönt. Szóval amikor mi a többséghez appellá- lunk a legjobb demokraták vagyunk, mert a többség akaratával akarjuk megdönteni a kapitalista kisebbség uralmát. Csak kizárólag azért neveztük a nemzetköziség szimbólumának 51 nemzet gyűlését az UNO- ban, mert 51 nemzet képviselői leültek a tanácskozási asztalhoz. Igaz, hogy legtöbb a kapitalista rendszer védelmére és a koncon való osztozkodásra, de mégis szimbolium a munkás nép részére. Ha a kapitalisták és általában a nemzetek irányítói össze tudtak jönni a nemzetköziség eszméje alapján érdekeik védelmére, akkor mennyivel inkább lehetséges ez ,a világ kizsákmányolt milliói részére .akiknek érdekeik és ennek alapján céljaik egységesek. így tehát nem fontos a mi szempontunkból, hogy az iráni olajon egy kicsit hajba kaptak. A macska karmolás bármilyen kellemetlen, de nem igen szorul kórházi kezelésre. Csak marakodjanak az urak a tárgyaló asztalnál, még mindig jobb ha ott terítik le egymást, mintha a harctéren a népek millióival csináltatnák ugyanazt. Mi az UNO-tól nem várunk semmi mást, mint amit már eddig is kaptunk. Szimboliumot! Megmutatták, hogy 51 nemzet egyszerre leült a tárgyaló asztalhoz. A világ munkásságának csak ezt kell egyetlen egyszer elérni. Gazdasági alapon kell megteremteni a Nemzetközi In- ternacionálét. Csak egyetlen egyszer jöjjön létre a munkás- osztály gazdasági nemzetközi tanácskozásra és a világ olaja, a világ minden természeti és termelt kincse a világ dolgozóié lesz. Ha ilyen szempontból reménykedünk a világ jövője felé, akkor úgy látjuk, hogy még az UNO-ban az ajtócsapkodás is ilyen irányban való cselekvési figyelmeztetés.

* * *

Egy másik tanácskozás is most van folyamatban Atlantic Cityben, ott azonban azt mondhatjuk, hogy inkább a jólakott nemzetek képviselői vannak együtt az UNRRA konvencó- ján. Mint tudjuk ennek az intézménynek lett volna hivatása a világ népeit megmenteni az éhenhalástól, azokban az országokban, ahol a náci pestis és az azt követő háborús rombolás elpusztított mindent, még a legelemibb táplálkozás lehetőségét is. Ennek a bizottságnak a feje Lehman, betegségére hivatkozva lemondott és helyébe La Guardiát választották meg. Hogy aztán mi történt a kuliszák mögött azt nem tudjuk, de állítólag Lehman azért mondott le, mert minden segítési akciót szabotáltak és azt a kis segítséget amit eddig nyújtottak rideg üzleti alapon használták ki egyesek. Mi nem tudjuk, hogy ez mennyire igaz, de azt tudjuk, hogy a múlt őszén arról beszéltek, hogy Európában néhány millió ember éhenpusz- tul a télen, ha csak gyors segítséget nem kapnak. Most, hogy a tavasz hivatalos dátumát is jóval átléptük, borzadva kell gondoljunk ezekre az emberekre, mert a hivatalos jelentés szerint majdnem a semmivel egyenlő segélyben részesültek. Lehet, hogy az ilyen szégyennek a takarására- röpültették át Európába Hoovert, megvizsgálni és elsimitani a bajokat. Hogy a Hoover vizsgálat nem segíteni, hanem simítani akar. azt világosan láthatjuk abból a tényből, hogy Hoover ur nem a dermesztő télben, hanem a napsütéses tavaszban ment az éhezést vizsgálni. És még akkor sem közvetlen a helyszínre, hanem előbb parádézni ment a pápához. Igen parádézni, mert azt csak még a szent hívők sem mernék állítani, hogy a Vatikán udvartartásán az éhezési tünetek jelei mutatkoznának.