Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-06 / 1418. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1946 APR. 6 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM NUMBER 1418 SZÁM A bányászok sztrájkja H E TIK RÓNIKA WASHINGTON — Miután a puhaszén bányászok szerződé­se lejárt s a már hetek óta folyó tárgyalások nem vezettek ered­ményre, április első napján 400,000 bányász beszüntette a mun­kát, követve a bányászoknál már tradícióvá lett “no contract, no work” szokást. Az uj szerződésben John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke nem annyira béremelést, mint egészségügyi és jóléti biz­tosítást követel, amelyek fedezésére minden tonna szén után 10 cent bonuszt kér. A bányatulajdonosok ezt a követelést vissza­utasították, ami a sztrájkhoz vezetett. A Draper gyár munkásai között AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD SZERVEZET NAGGYÜLÉSÉNEK FONTOS HATÁROZATAI. UJULT ERŐ­VEL INDUL MEG A SZERVEZÉS MUNKÁJA. A Bérmunkásban több cikk keretében ismertettük már, hogy a clevelandi Draper acél­hordó gyár munkásait a. telep uj tulajdonosai, a Jones and Laugh lin Steel Company, ki­zárta a munkából. Midőn az acélsztrájk kezdetét vette a Draper gyár munkásai csak­nem egyhangú szavazással úgy döntöttek, hogy miután a gyár most már a Jones and Laughlin cég tulajdonát képezi és miután ez a cég egyike az ország leg­nagyobb acélüzem tulajdonosa­inak, az acélmunkásokkal egye­temben ők is sztrájkba men­nek. Azonban mint ismeretes, az acél iparhoz tartozó unionok úgy döntöttek, hogy egyenlőre csak a nyers acélt készítő tele­peken hívják sztrájkba a mun­kásokat s az acélt feldolgozó, úgynevezett fabrikáló gyárak munkásait nem hívták ki, tud­ván azt, hogy a nyersanyag hi­ányában azoknak úgyis meg kell állni és ily esetekben a munkások jogosak lesznek a munkanélküli biztosításra. A clevelandi Draper hordó gyár is az ily telepek közé tar­tozott. Azonban dacára annak, hogy a munkások nem vonul­tak ki, beterjesztették a mun­káltatóhoz a béremelésre vo­natkozó követeléseiket és a gyár vezetőséggel abban álla­podtak meg, hogy itt is meg fogják mindazon bérjavtásokat és előnyöket kapni .amiket az általános acéliparban elfogad­nak. BÉREMELÉS VAGY BÉRLEVÁGÁS Az acélipari sztrájk befejez­te után a Draper gyár munká­sai követelték a 18 és fél cen­tes órabér javítást, amit az acéliparban általánosítottak. A Jones and Laughlin Company meg is adta ezt a javítást, de ugyanakkor megvonta a mun-1 ■ kásoktól a már egy évvel eze­lőtt kivívott jutalék (bonus) fizetést, ami körülbelül órán­kénti 12 centet tett ki. így a Draper gyár munkásai ha meg­kapták a 18 és fél centes óra­bér javítást, ugyanakkor min­den ok nélkül a régi béreiket 12 centtel leszállította a cég, amit a munkások nem fogad­tak el. Viszont a cég kijelen­tette, hogy csakis ezen bérle- szállitással engedi dolgozni a munkásokat, akik ennélfogva a munkából kizártnak tekintik magukat és ennek megfelelően a gyár előtt piketvonalat von­tak. A piketvonal azonban valójá­ban csak jelképes, mert a nagy gyártelepen az egy-két őr vagy maintenance monkáson kívül senkit sem lehet látni. A gépek zakatolásától máskor hangos gyár most csendes, teljesen ha­lott. Az ember szinte nem is akarja elhinni, hogy pár hét­tel ezelőtt milyen pezsgő élet folyt itt. Mindeddig nem történt sem­mi lényeges változás ebben az ügyben ,noha hire jött annak, hogy a közeljövőben lesznek valamilyen tárgyalások a ma- nagementtel. A Bérmunkás lapbizottsága kifejezésre akar­ta juttatni lapunknak a kizárt munkásokkal való szolidaritá­sát, akik az IWW-hoz tartozó Metal and Machinery Workers Industrial Union 440-es szer­vezetéhez tartoznak s ezért öt­ven dollár támogatást szava­zott meg számukra. Személye­sen vittem el az ötven dollárról szóló checket. A PIKETELÉS MÓDJA A Draper gyár főbejárata a Crane avenuen van. Ez itt csak kis zsákutca, amennyiben a gyár mögött a mély gödörben futó vasúti fővonal vezet. A Crane avenuen tehát ebben a (Folytatás a 7-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A múlt héten megírtam vé­letlen találkozásomat az egyik UNO delegátussal és ezt a nemzetközi világ felé haladás szimbólumának minősítettem. Az azóta történtek után szép nemzetköziségnek voltunk a szemtanúi. Ajtó csapkodás és azután zárt gyűlések, egymás ellen olyan illetlen szavak kia­bálása .amelyet ugymondják a nyilvánosság előtt leírni sem lehet és más ehhez hasonlók voltak a new yorki nemzetközi gyűlés első aktivitásai. Ha a nemzetköziségnek ilyen volna a kezdete, akkor elképzelhetjük, hogy néz ki folytatása s joggal mondhatnánk rá, hogy bizony nem kérünk belőle. Amikor mi a nemzetköziségről beszélünk, akkor nem a koncon való osz­tozkodást értjük alatta, hanem testvéri megértést, társadalmi egyenlőséget a világ népei kö­zött és elsősorban annak fölis­merését, hogy nem lehetnek fa­ji és vallási megkülönbözteté­sek az emberek milliói között. És amikor mi elsősorban a vi­lág munkásaihoz szólunk *a nemzetközi világ megvalósítá­sáért az csak azért természe­tes, mert a munkások milliói képezik minden nemzet több­ségét. Már pedig a kapitalista demokráciának az elngondolása és hirdetése szerint is a több­ség akarata dönt. Szóval ami­kor mi a többséghez appellá- lunk a legjobb demokraták va­gyunk, mert a többség akaratá­val akarjuk megdönteni a kapi­talista kisebbség uralmát. Csak kizárólag azért neveztük a nemzetköziség szimbólumának 51 nemzet gyűlését az UNO- ban, mert 51 nemzet képviselői leültek a tanácskozási asztal­hoz. Igaz, hogy legtöbb a kapi­talista rendszer védelmére és a koncon való osztozkodásra, de mégis szimbolium a munkás nép részére. Ha a kapitalisták és általában a nemzetek irányí­tói össze tudtak jönni a nemzet­köziség eszméje alapján érde­keik védelmére, akkor mennyi­vel inkább lehetséges ez ,a vi­lág kizsákmányolt milliói részé­re .akiknek érdekeik és ennek alapján céljaik egységesek. így tehát nem fontos a mi szem­pontunkból, hogy az iráni ola­jon egy kicsit hajba kaptak. A macska karmolás bármilyen kellemetlen, de nem igen szorul kórházi kezelésre. Csak mara­kodjanak az urak a tárgyaló asztalnál, még mindig jobb ha ott terítik le egymást, mintha a harctéren a népek millióival csináltatnák ugyanazt. Mi az UNO-tól nem várunk semmi mást, mint amit már eddig is kaptunk. Szimboliumot! Meg­mutatták, hogy 51 nemzet egy­szerre leült a tárgyaló asztal­hoz. A világ munkásságának csak ezt kell egyetlen egyszer elérni. Gazdasági alapon kell megteremteni a Nemzetközi In- ternacionálét. Csak egyetlen egyszer jöjjön létre a munkás- osztály gazdasági nemzetközi tanácskozásra és a világ olaja, a világ minden természeti és termelt kincse a világ dolgozóié lesz. Ha ilyen szempontból re­ménykedünk a világ jövője fe­lé, akkor úgy látjuk, hogy még az UNO-ban az ajtócsapkodás is ilyen irányban való cselek­vési figyelmeztetés. * * * Egy másik tanácskozás is most van folyamatban Atlantic Cityben, ott azonban azt mond­hatjuk, hogy inkább a jólakott nemzetek képviselői vannak együtt az UNRRA konvencó- ján. Mint tudjuk ennek az in­tézménynek lett volna hivatása a világ népeit megmenteni az éhenhalástól, azokban az orszá­gokban, ahol a náci pestis és az azt követő háborús rombolás elpusztított mindent, még a legelemibb táplálkozás lehető­ségét is. Ennek a bizottságnak a feje Lehman, betegségére hi­vatkozva lemondott és helyébe La Guardiát választották meg. Hogy aztán mi történt a kuli­szák mögött azt nem tudjuk, de állítólag Lehman azért mon­dott le, mert minden segítési akciót szabotáltak és azt a kis segítséget amit eddig nyújtot­tak rideg üzleti alapon használ­ták ki egyesek. Mi nem tudjuk, hogy ez mennyire igaz, de azt tudjuk, hogy a múlt őszén ar­ról beszéltek, hogy Európában néhány millió ember éhenpusz- tul a télen, ha csak gyors se­gítséget nem kapnak. Most, hogy a tavasz hivatalos dátu­mát is jóval átléptük, borzad­va kell gondoljunk ezekre az emberekre, mert a hivatalos je­lentés szerint majdnem a sem­mivel egyenlő segélyben része­sültek. Lehet, hogy az ilyen szégyennek a takarására- röpül­tették át Európába Hoovert, megvizsgálni és elsimitani a bajokat. Hogy a Hoover vizs­gálat nem segíteni, hanem si­mítani akar. azt világosan lát­hatjuk abból a tényből, hogy Hoover ur nem a dermesztő télben, hanem a napsütéses ta­vaszban ment az éhezést vizs­gálni. És még akkor sem köz­vetlen a helyszínre, hanem előbb parádézni ment a pápá­hoz. Igen parádézni, mert azt csak még a szent hívők sem mernék állítani, hogy a Vati­kán udvartartásán az éhezési tünetek jelei mutatkoznának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom