Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-01-05 / 1405. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. január 5. Egyről-Másról =ELMONDJA : J. Z. AZ “OPEN SHOP” MELEGÁGYA A munkásmozgalom történe­tét lapozgatva, feltűnően szem­beötlő, hogy az ország egyik legnagyobb ipari gócpontja — Chicago — mindig vezető he­lyen állt a munkásság szerve­zeteinek letörésében. Bár nem mondhatjuk, hogy a munkálta­tók bárhol is elnézőek, mert ahol csak módjukban van igye­keznek megakadályozni a mun­kások szervezkedését, vagy ha már megvan a szervezet, min­den lehetőt elkövetnek a szer­vezet letörésére, Chicago azon­ban hírhedt az e téren elért si­kereiről. Ez a siker természetesen nem kizárólag a munkáltatók bölcsességén válik lehetővé, mert ehez nagyban hozzájárul a városi adminisztráció hozzá­járulása és a városi rendőrség szolgalelküsége, akik gazdájuk parancsára hajlandók saját ap­jukat is legyilkolni, ha azok szervezett munkások és különö­sen ha sztrájkolni mernek em­berségesebb megélhetési lehe­tőségért. A chicagói rendőrség ilyen garázdálkodásának végnélküli sorozatát idézhetnénk, ha visz- szatekintenénk néhány évtized­re, azonban, hogy túlsók helyet ne foglaljunk le, csak a neve­zetesebbeket említjük, ami két­ségtelenül bizonyítja, hogy a chicagói munkáltatók megvan­nak mentve attól, hogy privát fegyveres őröket tartsanak, mert a rendőrség elvégzi az al­jas munkát minden különleges költség nélkül és még panaszt sem lehet ellenük emelni, mert hiszen a városi adminisztráció beleegyezésével történik. Amint a történelem feljegy­zi, az 1880-as évek nagyarányú bérharcainak hosszú időre va­ló kinyulását nagy részben a rendőrség brutalitása idézte elő. Az akkori harcok célja nagyban hasonlított a jelenle­gihez, amikor a 12-14 órás napi munkaidőt 8 órára akarták le­szállítani az órabérek levágása nélkül. A munkáltatók termé­szetesen ilyesmiről hallani sem akartak és a rendőrség kész­séggel bunkózta le a sztrájkoló munkásokat. A McCormick telepen történt vérengzést pár nap múlva kö­vette az emlékezetes “Haymar- keti Tragédia” amelyben szá­mos munkás életét veszítette. Pár évvel később a Pullman Car Co. telepein történtek ha­sonló brutalitások, majd a va­súti sztrájk alkalmával és eze­ket követték a kisebb-nagyobb bérmozgalmak, amelyek egyike sem folyt le vérengzés nélkül. Még élénk emlékezetünkben van a Republic Steel Co. mun­kásainak sztrájkja, amelyben a rendőrség sortüzet adott a több ezerre rugó sztrájkolok töme­gére, melynek szintén több ha­lottja és sok sebesültje maradt a szintéren. És ugylátszik a chicagói rendőrség hü maradt elődei aljasságához, amint a je­len események bizonyítják. A közelmúlt napokban a Montgo­mery Ward Co. ellen folyamat­ba volt sztrájk alkalmával bár még a lőfegyverhez nem nyúl­tak, de a somfa bottal igen vi­tézkedtek és mindent elkövet­tek a sztrájkolok megfélemlíté­sére. A napokban a rendőrség is­mét tanú jelét akarta szolgál­tatni szolgalelküségének és tett­legesen beleavatkozott a D. O. James, valamint az Illinois Gear and Machine Co. fogaske­rekeket gyártó telepek munká­sainak sztrájkjába. A sztrájk néhány más hasonló teleppel egyetemben már öt hete van folyamatban és valószínű, hogy a bószok reménye, hogy a mun­kásokat kiéheztetik kezd szer­tefoszlani, igy a rendőrséghez folyamodtak, hogy nyújtson se­gítséget a sztrájk megtörésé­hez. Mivel a picketek oly hatá­sosan működtek, hogy eddig egyetlen sztrájktörő sem jut­hatott át a picketvonalon, a rendőrség letartóztatta a picke- telőket, ezáltal utatnyitott a sztrájktörőknek a telepre való bejutására. a sztrájk hullám, kezdjük el­felejteni, hogy nekünk is van sztrájktiltó törvényünk. Ezen törvény értelmében körülbelül egy egész millió sztrájkoló munkást a . börtönbe tehetné­nek ha akarnának. Hogy lehet az, hogy a tőkés urak olyan nyulszivüek lettek és nem tart­ják be a saját törvényüket. Hát ez nagyon egyszerű. Ha csak kevés számú munkás vol­na sztrájkban és különösen ha egy számbelileg gyenge szerve­zethez tartoznának, akkor már régen jó néhány száz sztrájkoló a börtönben volna. Ott volt a minneapolisi sztrájk, ahol az aránylag gyenge Trotzkyisták a sztrájk élére álltak, jó néhá­nyat közülük börtönbe zártak. Ezt az eljárást nem merik meg­tenni ott, ahol a munkások százezreinek, sőt amint láhatő most már millióinak a gazda­sági erejével kerülnek szembe. Szóval a tőkések félnek a saját törvényüktől. Ismét és ismét az IWW tanításnak az igazsága bizonyosodik be, annyi és olyan erős politikai jogai vannak a munkásoknak, amilyen erős gazdasági ipari szervezettel rendelkeznek. A politikai elnyo­mó törvény csak addig törvény, ameddig a munkásságnak nincs meg a gazdasági ereje azt meg­semmisíteni. A munkásságnak, tehát nem kell várni arra, hogy majd munkásérzelmü képvise­lőket választ, akik majd tör­vényjavaslatot terjesztenek be a sztrájktiltó törvény megszün­tetésére. Egyszerűen tömege­sen sztrájkba léptek és akár megvolt a 30 napi lehülési idő, akár nem, a sztrájktiltó tör­vény csak papíron törvény. Ha ehhez még hozzágondoljuk, hogy hogyan nézne ki ez a tör­vény különösen akkor, ha az összes ipari munkások az Egy Nagy Szervezet eszménye alap­ján volnának milliós létszámban szervezkedve, akkor látjuk iga­zán, hogy a munkásságnak egy pillanatra sem szabadna eltér­ni az ipari szervezkedés utjá- tól és már sokkal messzebbre jutottak volna a végső és az igazi felszabadulás felé. Hogy az eddig mindig bevált módszer a jövőben is oly ered­ményes lesz-e mint a múltban, az kizárólag a munkásságtól függ. Bár tény az, hogy Chica­go mindig a melegágya volt az “open shop” rendszernek és az is tagadhatatlan, hogy ennek sikeres megtartásában a városi adminisztráció és a rendőrség készséggel és minden eszközzel kész volt szolgálni a munkálta­tókat, azonban nem kizárólag az említettek okolhatók azért, hogy Chicago e téren hírhedtté vált. Chicago munkásságának nagy része volt abban, mert talán gyávább és tudatlanabb tömeg nincsen az egész ország­ban. Mert dacára annak, hogy Chicago a népesség terén az or­szág második városa, ipari góc­pontnak talán az első helyen áll, szervezettség terén túlságo­san messze kullog sokkal jelen­téktelenebb városok mögött. Éppen itt volna az ideje, hogy Chicago ezen a téren is az el­sők között legyen és ide csak a szervezett munkásság emelheti. “BÉKEANGYAL” VASPATÁVAL Kétlem, hogy lapunk olvasói előtt ismeretlen volna Charles A. Lindbergh neve és tényke­dése. Ez az ur azzal vált ismert­té, hogy ő volt az első aki megállás nélkül átrepülte az óceánt, amikor a repülőgép még a kísérletezés stádiumában volt. Ezután a siker után gyor­san emelkedett hírnévben és vagyonban is és mennél job­ban tollasodott, annál reakció­saké lett. Közben benősült a Morrow bankár családba és a tekintélye annyira megnőtt, hogy az ország legnagyobb re­pülő szakértőjének ismerték el. 1939-ben repülői tanulmány­útra ment Európába és meglá­togatott minden nagyobb orszá­got, természetesen Hitler náci országát is és személyes tár­gyalást folytatott magával Hit­lerrel, amely kedvezményben kevés külföldi részesült. Közben Hitler megkezdte a hadjáratot a világ meghódítá­sára, Lindbergh ur pedig visz- szatért az Egyesült Államokba és mint “szakértő” osztogatta tanácsait. Aszerint, Hitler re­pülő osztaga oly erős volt, hogy azzal felvenni a versenyt bár­mely országnak, öngyilkossá­got jelent. A tanácsosztogatásnál azon­ban nem állt meg, hanem szö­vetségre lépett a náci-fasizta elemekkel és szóval és Írásban hirdette a nácizmus legyőzhe­tetlenségét és minden tőle tel­hetőt elkövetett, hogy a hitler- ízmus elleni harcot hátráltassa. Mivel ebben az országban a hivatalos közvélemény a náciz­mus ellen irányult, Lindbergh lejárta magát és amikor ez az ország ténylegesen belépett a háborúba letűnt a nyilvános­ságról. Most azonban, hogy a háborúnak vége van hivatalo­san, ismét hallat magáról, de csodálatosan, éppen ellenkező nézetet vall, mint annakelőtte. Mig . akkor — mint minden más náci — egyike volt a “bé­keangyaloknak” és erősen elle­nezte a háborút, most éppen el­lenkezőleg a nagy hadsereg mellett agitál. Vájjon mi is van e változás mögött? Amikor Németországban járt és_ Hitlerrel tanácskozott, való­színűleg betekintést nyert a Hitler jövő terveibe és kétség­telen, hogy annak keresztülvi­teléhez segítséget igyekezett nyújtani. Ezért Hitler elisme­réssel volt iránta és ki is tün­tette. A terv az volt, hogy bár Né­met és Oroszország között ak­kor megnemtámadási szerződés létezett, az csak időnyerést szolgált Hitlernek, hogy kellő­képen elkészülhessen eredeti tervének végrehajtására, a “kommunizmus kiirtására” és Lindbergh ebben teljesen meg­egyezett Hitlerrel és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy azt elősegítse. Ma azonban a hitlerizmus már számításon kí­vül esik a “kommunizmus kiir­tásában” Lindbergh azonban még mindig reménykedik, hogy ha nem a hitlerizmus, talán majd az “amerikanizmus” hajt­ja azt végre és most amellett dolgozik, hogy az Egyesült Ál­lamok oly hatalmas haderőt építsen fel, amellyel képes lesz a “békét biztosítani”. Ha majd meglesz ez a nagy és jólfelsze­relt hadsereg, a következő lé­pés már könnyű lesz, azt akció­ba léptetni és a “világot a ke­resztény ideálokkal” kormá­nyozni. Azt nem mondja, hogy a “kommunizmust kiirtani” ha­nem a “keresztény ideál” kor­mányzására utal, ami álcázott mása az előbbinek. Lám, lám, a “békeangyal” egyszerre a vas­pata uralom hive lett. A TALPNYALÁS MINTAKÉPE VERDUN, Franciaország — Verdun városi tanácsa rájött, hogy Harry S. Truman, aki je­lenleg az Egyesült Államok el­nöke, az első világháborúban mint a 129-es tüzérezred egyik tisztje, Verdun városban tar­tózkodott. A városi tanács most a Verdun érdemrendet szavazta meg az elnök számá­ra. Csak most jöttek rá, hogy Truman milyen hősiesen védte Verdun várost — harminc év­vel ezelőtt. ÉPITŐGÁRD A 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 1.00 J. Buzay, Cleveland ....... 3.00 J. Epgli, Cleveland ......... 6.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... . 1.00 J. Farkas, Akron ........ 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 5.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland ...... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 2.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 Á. Molnár, Cleveland ___ 4.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ........10.00 L. Pall, Ambridge ..... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 3.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron ................. 3.00 J. Chicago ............. 1.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom