Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-14 / 1380. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3. 1879

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1945 JULY 14

Amig nem késő

(a.l.) Azok, akik hinni tudnak a kapitalista osztály Ígéreteiben, megint egy keserű tapasztalattal fognak gazdagodni.

Amig a háború teljes erővel folyt p,z összes harctereken, úgy látszott, hogy a kapitalista osztály egészen belenyugodott a munkások szervezkedési törekvésébe. Mert hiszen mindaddig amig a profit nincsen veszélyben, addig minden rendben van, mert az Egyesült Államok kormánya a háborús anyagok gyártóinak biztosította a tiszta profitot. Most azonban, hogy a háborús rendelések alább szálltak, sok ipari vállalat a békés termelésre tért vissza és mivel profitvágyaik a háború alatt állandóan nőt, most a munkások életszínvonalának megnyirbálásával akarják azt továbbra biztosítani. A minden akadályt lerombolni igyekvő amerikai kapitalisták első sorban a munkásszervezetek ellen törnek.

Minden igyekezetük elsősorban a nyilt műhelyek visszaállítása. Ahol tehetik úgy először a szerződéseket igyekeznek hatályon kívül helyezni, úgy hogy nem törődve azzal, hogy melyik munkás milyen régen dolgozik az üzemben, ha valamelyik nemtetszetős nekik, mindig találnak ürügyet az elbocsájtásra. Ha másképpen nem tudnak kibúvót találni, egyszerűen lezárják az üzemet azzal a megokolással, hogy a War Labor Board nem ad engedélyt nyersanyagok beszerzésére. Több esetben beigazolást nyert, hogy nem is folyamodtak nyersanyagért, csak a szervezett munkásoktól akarnak megszabadulni. És ha majd megint kinyitják a gyárat, mindenkit mint uj alkalmazottat vesznek fel olyan fogadalom tétellel, hogy nem fognak szervezkedni. Ugyan ezt a taktikát folytatták az itteni kapitalisák 1919-ben is.

Hol vannak azok a nagy Ígéretek, amit alig néhány héttel ezelőtt tettek, amikor nagy szükségük volt munkásokra. Láttunk öles hirdetéseket, amelyben állandó munkát a háború utánra is, jó fizetéssel Ígértek ugyan azon gyárak, amelyek ma ezerszámra bocsájtják el a munkásaikat.

A számottevő munkásszervezetek, az AFL meg a CIO vezérei nagyon jó fiuk akartak lenni, hüségesküt tettek, hogy nem fognak sztrájkolni és ezt az esküt legutóbb ismét hűséggel alátámasztották. Amint látszik próbálják meg is tartani, még abban az esetben, ahol a munkások helyzete tűrhetetlenné válik és saját szakálukra sztrájkba mennek. Az amerikai kapitalisták nem törődnek semilyen Ígéretekkel, nekik azt mondják egy a fontos — az igazi amerikanizmust teljes egészében érvényesíteni. Náluk az amerikai rendszer úgy van értelmezve, hogy minden hatalmat a kapitalista osztálynak és abba senki fiának ne legyen beleszólása.

Elsősorban a munkások szervezeteit akarják minden üzemből kiküszöbölni. Hogy aztán nyilt műhelyekben úgy bánhatnak a munkásokkal, mint valódi rabszolgákkal. Most lehet látni, hogy azok a munkásszervezetek, amelyek mindig bízva bíztak a kapitalista osztály, vagy annak politikai képviselőinek Ígéreteiben, tehetetlenül állnak a munkások megvédésére. Ez mind csak azért van, mert ezekben a fent nevezett szervezetekben soha tanítás nem folyik a tagság nevelésére. A másik ami a legnagyobb hibája ezeknek a szervezeteknek, hogy teljesen kivették a szervezet irányítását a tagság kezéből. Nagyon sokat hangoztatott es elvitathatatlan tény az, hogy a munkásosztálynak egy megalkuvást nem ismerő és minden tekintetben forradalmi ipari szervezetre van szüksége. Ez a szervezet az IWW amely már negyven éve hirdeti a forradalmi ipari unionizmus eszméjét.

Hogy azután a munkásosztály még is mindenfajta más utakon tévelyeg, azt nem éppen a munkások bűneinek lehet kizárólag felróni, hanem azon hatalomra vágyó munkásvezéreknek vagy politikai kalandoroknak, akik sohasem tudnak abba belenyugodni, hogy a munkások tényleges szervezett ereje legyen az irányitó tényező a munkások célkitűzésének megvalósitására.

Ha mindezeket alapjában átgondoljuk, akkor arra a megállapodásra kell jussunk, hogy ténylegesen azoknak az elemeknek nem is céljuk a munkásosztály felszabadítása a bérrendszer alól.

Most csak magán a munkásosztályon a sor, hogy felismerje a helyzet komoly voltát, amig nem késő. És szakítson idejekorán mindazon megalkuvó munkásszervezetekkel, vagy azoknak vezetőivel, akik bármikor hittek vagy hisznek a kapitalista osztály emberséges mivoltában és a munkásokkal azt akarják elhitetni, hogy munkásosztálynak és a kapitalizmusnak osztályérdekei azonosok.

Nehéz időknek nézünk mi amerikai munkások elébe de különösen akkor, ha idejekorán nem vesszük észre a közeledő veszélyt. Ha még idejekorán cselekszünk osztály érdekeink megvédésére, akkor még nincsen minden elveszve, de hogy ezt megte- hessük, fel kell sorakozni az amerikai dolgozó millióknak a megalkuvást nem ismerő forradalmi IWW ipari szervezeteibe.

A forrongó Akron

Tudom, hogy a Bérmunkás olvasói már értesültek a polgári lapokon keresztül azokról az elkeseredett harcokról, amit a gyárvezetőség makacssága és az egyeztetést végző kormány- szerv tehetetlensége rájuk erőszakolt. Mert nem igaz, hogy a sztrájkolok követelései nem teljesithetők, a baj nem is ott van, hanem a gyárvezetőség, mint fentebb jeleztem, makacsságában rejlik. Nem akar meghajolni a munkásság szervezett ereje előtt. Á politikai ügynökök (állami egyeztetők) pedig, hogy jönnek ahoz, hogy a gyárvezetőségnek megfogják határozni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni. Az eddigi követelések amelyek a politikai ügynökség parancsára vagy beleegyezésével teljesült, az is a gyárvezetőség előleges megbeszélésével s beleegyezésével és a termelés ellenőrzésével történt. A Goodyear munkásai június 17-ike óta vannak harcban, amely idő alatt, dacára a kormány részéről és a központi elnök részéről jövő ijesztge- getéseknek, a sztrájkolok négy Ízben szavaztak a sztrájk folytatása mellett. A Firestone munkások julius elseje óta vannak harcban, az utolsó gyűlésükön egyhangúlag kijelentették, hogy — nem megyünk vissza mig a jelenlegi állapotok uralkodnak a termelésben.

A Goodyear sztrájkolok egyik gyűlésén, ahová a központi elnök is hivatalos volt, amikor a szónoki emelvényre lépett, buu kiáltással fogadták a sztrájkolok és ugyan azzal az üdvözléssel tisztelték meg a távozása alkalmával. Amint e sorok írója látja a győzelem biztos. Az irodai alkalmazottak, vagyis a vasalt nadrágu prolik, úgy mint mindig és mindenhol, nem akarnak vagy talán nem is tudnak leszállni a magas lóról, amelyen már oly régen nyargalnak. A Goodyearnál egy ideig a picketek megengedték nekik a bemenést mivel ők nem sztrájkolok és nem munkások, mivel ők nem órabérért, hanem havi fizetésért vannak foglalkoztatva. De a jelenben már ők is kívül vannak a sztráj kólókkal, tetszik vagy nem tetszik. Úgy voltunk a foremanokkal nem is oly régen és már két Ízben sztrájkoltak a Goodrichnál, ennek az évnek junius havában, ami késik, az nem múlik. Egy reggel majd arra ébredünk fel itt Ak- ronban, hogy a gumi gyári irodai alkalmazottak munkásokká vedlettek.

Amióta a sztrájk kitört, a kormány és a csoportvezetők között táviratváltások történtek. A kormány közegek bár igyekeznek hosszúra nyújtani, de a sok szóból én és a sztrájkolok sem olvashatnak mást ki, mint azt az egy mondatot, amit mindig hallottunk, hogy “a sztrájk jogtalan, nem igazságos, Amerika ellenesség. Például, most amikor a hazáért any- nyian meghalnak, ilyen és ehez hasonló frázisokkal akarják a harcos munkásokat a munkára visszaterelni, ami nem hiszem, hogy sikerülni fog.

Majnem elfelejtkeztem a központi elnök viselkedésével is foglalkozni, amelyet a sztráj- kolókkal szembe tanúsít. Nem akarom munkás árulónak nevezni, mert hát mit várhatunk egy olyan egyéntől, aki polgári környezetben és polgári légkörben élt és nevelődött, akinek osztályharcról, szocializmusról fogalma sincs. Én is azt mondom róla, amit az Armoriban tartott beszéde befejezése után egy sztrájkoló mondott — “úgy viselkedik mintha nem is a mi központi elnökünk volna, hanem a kereskedelmi kamara elnöke”. Ezzel szemben az érdekelt csoportok elnökeinek a viselkedése elsőrendű, úgy Wec- ler a Goodyear local elnöke, mint Wadson a Firestone elnöke, a tagság akaratának akarnak érvényt szerezni vagyis alulról felfelé lesz a sztrájk intézve, eltérőleg a CIO szabályaitól. Sem a Goodyear local sem pedig a Firestone local elnöke nem vállalják magukra a sztrájkkal járó felelőséget, mindég és mindenkor az össz- tagságra hárítják és úgy vannak a sztrájkvezéri megszólítással is, amit visszautasítanak. És éppen itt törik meg úgy a gyárvezetőség, mint a kormány

NUMBER 1380 SZÁM