Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-14 / 1380. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3. 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 JULY 14 Amig nem késő (a.l.) Azok, akik hinni tudnak a kapitalista osztály Ígérete­iben, megint egy keserű tapasztalattal fognak gazdagodni. Amig a háború teljes erővel folyt p,z összes harctereken, úgy látszott, hogy a kapitalista osztály egészen belenyugodott a mun­kások szervezkedési törekvésébe. Mert hiszen mindaddig amig a profit nincsen veszélyben, addig minden rendben van, mert az Egyesült Államok kormánya a háborús anyagok gyártóinak biz­tosította a tiszta profitot. Most azonban, hogy a háborús rende­lések alább szálltak, sok ipari vállalat a békés termelésre tért vissza és mivel profitvágyaik a háború alatt állandóan nőt, most a munkások életszínvonalának megnyirbálásával akarják azt to­vábbra biztosítani. A minden akadályt lerombolni igyekvő ame­rikai kapitalisták első sorban a munkásszervezetek ellen törnek. Minden igyekezetük elsősorban a nyilt műhelyek visszaállí­tása. Ahol tehetik úgy először a szerződéseket igyekeznek hatá­lyon kívül helyezni, úgy hogy nem törődve azzal, hogy melyik munkás milyen régen dolgozik az üzemben, ha valamelyik nem­tetszetős nekik, mindig találnak ürügyet az elbocsájtásra. Ha másképpen nem tudnak kibúvót találni, egyszerűen lezárják az üzemet azzal a megokolással, hogy a War Labor Board nem ad engedélyt nyersanyagok beszerzésére. Több esetben beigazolást nyert, hogy nem is folyamodtak nyersanyagért, csak a szerve­zett munkásoktól akarnak megszabadulni. És ha majd megint ki­nyitják a gyárat, mindenkit mint uj alkalmazottat vesznek fel olyan fogadalom tétellel, hogy nem fognak szervezkedni. Ugyan ezt a taktikát folytatták az itteni kapitalisák 1919-ben is. Hol vannak azok a nagy Ígéretek, amit alig néhány héttel ezelőtt tettek, amikor nagy szükségük volt munkásokra. Láttunk öles hirdetéseket, amelyben állandó munkát a háború utánra is, jó fizetéssel Ígértek ugyan azon gyárak, amelyek ma ezerszám­ra bocsájtják el a munkásaikat. A számottevő munkásszervezetek, az AFL meg a CIO vezé­rei nagyon jó fiuk akartak lenni, hüségesküt tettek, hogy nem fognak sztrájkolni és ezt az esküt legutóbb ismét hűséggel alá­támasztották. Amint látszik próbálják meg is tartani, még ab­ban az esetben, ahol a munkások helyzete tűrhetetlenné válik és saját szakálukra sztrájkba mennek. Az amerikai kapitalisták nem törődnek semilyen Ígéretekkel, nekik azt mondják egy a fontos — az igazi amerikanizmust teljes egészében érvényesíteni. Náluk az amerikai rendszer úgy van értelmezve, hogy minden hatalmat a kapitalista osztálynak és abba senki fiának ne legyen beleszólása. Elsősorban a munkások szervezeteit akarják minden üzem­ből kiküszöbölni. Hogy aztán nyilt műhelyekben úgy bánhatnak a munkásokkal, mint valódi rabszolgákkal. Most lehet látni, hogy azok a munkásszervezetek, amelyek mindig bízva bíztak a kapi­talista osztály, vagy annak politikai képviselőinek Ígéreteiben, tehetetlenül állnak a munkások megvédésére. Ez mind csak az­ért van, mert ezekben a fent nevezett szervezetekben soha taní­tás nem folyik a tagság nevelésére. A másik ami a legnagyobb hibája ezeknek a szervezeteknek, hogy teljesen kivették a szer­vezet irányítását a tagság kezéből. Nagyon sokat hangoztatott es elvitathatatlan tény az, hogy a munkásosztálynak egy megal­kuvást nem ismerő és minden tekintetben forradalmi ipari szer­vezetre van szüksége. Ez a szervezet az IWW amely már negy­ven éve hirdeti a forradalmi ipari unionizmus eszméjét. Hogy azután a munkásosztály még is mindenfajta más uta­kon tévelyeg, azt nem éppen a munkások bűneinek lehet kizáró­lag felróni, hanem azon hatalomra vágyó munkásvezéreknek vagy politikai kalandoroknak, akik sohasem tudnak abba bele­nyugodni, hogy a munkások tényleges szervezett ereje legyen az irányitó tényező a munkások célkitűzésének megvalósitására. Ha mindezeket alapjában átgondoljuk, akkor arra a megál­lapodásra kell jussunk, hogy ténylegesen azoknak az elemeknek nem is céljuk a munkásosztály felszabadítása a bérrendszer alól. Most csak magán a munkásosztályon a sor, hogy felismer­je a helyzet komoly voltát, amig nem késő. És szakítson ideje­korán mindazon megalkuvó munkásszervezetekkel, vagy azoknak vezetőivel, akik bármikor hittek vagy hisznek a kapitalista osz­tály emberséges mivoltában és a munkásokkal azt akarják elhi­tetni, hogy munkásosztálynak és a kapitalizmusnak osztályérde­kei azonosok. Nehéz időknek nézünk mi amerikai munkások elébe de külö­nösen akkor, ha idejekorán nem vesszük észre a közeledő ve­szélyt. Ha még idejekorán cselekszünk osztály érdekeink megvé­désére, akkor még nincsen minden elveszve, de hogy ezt megte- hessük, fel kell sorakozni az amerikai dolgozó millióknak a meg­alkuvást nem ismerő forradalmi IWW ipari szervezeteibe. A forrongó Akron Tudom, hogy a Bérmunkás olvasói már értesültek a polgá­ri lapokon keresztül azokról az elkeseredett harcokról, amit a gyárvezetőség makacssága és az egyeztetést végző kormány- szerv tehetetlensége rájuk erő­szakolt. Mert nem igaz, hogy a sztrájkolok követelései nem teljesithetők, a baj nem is ott van, hanem a gyárvezetőség, mint fentebb jeleztem, makacs­ságában rejlik. Nem akar meg­hajolni a munkásság szervezett ereje előtt. Á politikai ügynö­kök (állami egyeztetők) pedig, hogy jönnek ahoz, hogy a gyár­vezetőségnek megfogják hatá­rozni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni. Az eddigi követelések amelyek a politikai ügynökség parancsára vagy be­leegyezésével teljesült, az is a gyárvezetőség előleges megbe­szélésével s beleegyezésével és a termelés ellenőrzésével tör­tént. A Goodyear munkásai jú­nius 17-ike óta vannak harc­ban, amely idő alatt, dacára a kormány részéről és a közpon­ti elnök részéről jövő ijesztge- getéseknek, a sztrájkolok négy Ízben szavaztak a sztrájk foly­tatása mellett. A Firestone munkások julius elseje óta van­nak harcban, az utolsó gyűlésü­kön egyhangúlag kijelentették, hogy — nem megyünk vissza mig a jelenlegi állapotok ural­kodnak a termelésben. A Goodyear sztrájkolok egyik gyűlésén, ahová a köz­ponti elnök is hivatalos volt, amikor a szónoki emelvényre lépett, buu kiáltással fogadták a sztrájkolok és ugyan azzal az üdvözléssel tisztelték meg a tá­vozása alkalmával. Amint e so­rok írója látja a győzelem biztos. Az irodai alkalmazot­tak, vagyis a vasalt nadrágu prolik, úgy mint mindig és min­denhol, nem akarnak vagy ta­lán nem is tudnak leszállni a magas lóról, amelyen már oly régen nyargalnak. A Goodyear­nál egy ideig a picketek meg­engedték nekik a bemenést mivel ők nem sztrájkolok és nem munkások, mivel ők nem órabérért, hanem havi fizetés­ért vannak foglalkoztatva. De a jelenben már ők is kívül van­nak a sztráj kólókkal, tetszik vagy nem tetszik. Úgy voltunk a foremanokkal nem is oly régen és már két Ízben sztráj­koltak a Goodrichnál, ennek az évnek junius havában, ami ké­sik, az nem múlik. Egy reggel majd arra ébredünk fel itt Ak- ronban, hogy a gumi gyári iro­dai alkalmazottak munkásokká vedlettek. Amióta a sztrájk kitört, a kormány és a csoportvezetők között táviratváltások történ­tek. A kormány közegek bár igyekeznek hosszúra nyújtani, de a sok szóból én és a sztráj­kolok sem olvashatnak mást ki, mint azt az egy mondatot, amit mindig hallottunk, hogy “a sztrájk jogtalan, nem igazsá­gos, Amerika ellenesség. Példá­ul, most amikor a hazáért any- nyian meghalnak, ilyen és ehez hasonló frázisokkal akarják a harcos munkásokat a munkára visszaterelni, ami nem hiszem, hogy sikerülni fog. Majnem elfelejtkeztem a köz­ponti elnök viselkedésével is foglalkozni, amelyet a sztráj- kolókkal szembe tanúsít. Nem akarom munkás árulónak ne­vezni, mert hát mit várhatunk egy olyan egyéntől, aki polgári környezetben és polgári légkör­ben élt és nevelődött, akinek osztályharcról, szocializmusról fogalma sincs. Én is azt mon­dom róla, amit az Armoriban tartott beszéde befejezése után egy sztrájkoló mondott — “úgy viselkedik mintha nem is a mi központi elnökünk volna, ha­nem a kereskedelmi kamara el­nöke”. Ezzel szemben az érde­kelt csoportok elnökeinek a vi­selkedése elsőrendű, úgy Wec- ler a Goodyear local elnöke, mint Wadson a Firestone elnö­ke, a tagság akaratának akar­nak érvényt szerezni vagyis alulról felfelé lesz a sztrájk in­tézve, eltérőleg a CIO szabá­lyaitól. Sem a Goodyear local sem pedig a Firestone local el­nöke nem vállalják magukra a sztrájkkal járó felelőséget, mindég és mindenkor az össz- tagságra hárítják és úgy van­nak a sztrájkvezéri megszólí­tással is, amit visszautasítanak. És éppen itt törik meg úgy a gyárvezetőség, mint a kormány NUMBER 1380 SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom