Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-09-08 / 1388. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS éltünk ott, ahol az uj rendszer csiráit láttuk. A magyar kormány intézkedései a háború áldozatai és a kis­emberek érdekében ÉPÍTŐ kritikára VAN SZÜKSÉG Európa népeinek balra toló­dása, de azonkívül az amerikai munkásoknak is mind nagyobb- mérvü TUDATOS megmozdulá­sai arra intenek, hogy a jövő­ben AZ ÉPÍTŐ KRITIKÁRA KELL NAGYOBB SÚLYT HE­LYEZNÜNK. A jelek arra mu­tatnak, hogy a most következő pár év alatt a fasizmus elleni harc teljesen az osztályharc jellegét fogja felvenni, amely­ben nagy munkástömegek fog­nak résztvenni. Tudjuk jól, hogy ezeknek harcieszközei és harcmodora nem üti meg a mi mértékünket, hogy végcéljuk­ban messze elmaradtak tőlünk, mégis a munkásosztály tagjai, a munkásosztály szervezetei és igy nem a rideg, megvető kriti­kát, hanem inkább a barátsá­gos felvilágosító, tanító szava­kat kell feléjük irányítanunk. Úgy tartjuk, hogy a mun­káslapnak, — ha valóban MUN­KÁSLAP akar lenni, hü képet kell festenie nemcsak szektári- ánus kis mozgalmukról, hanem az egész világ munkásmozgal­máról. Mi is csak úgy marad­hatunk élharcosai a munkás- mozgalomnak, ha intelligens és kreativ kritikával befolyásol­ják nemcsak tagjainkat,, a ve­lünk szimpatizálókat, hanem az egész munkásmozgalmat. A Bérmunkás írógárdája eb­ben a szellemben irta cikkeit és fogja írni a jövőben is. Eb­ben az önkényesen vállalt mun­kában, amelyet csak a megél­hetésükért eltöltött napi robot után végezhetnek, mint az elő­ző években, úgy most is B5sc- hoff, Fishbein, Gulyás, Kovács, Lefkovits, Pika és Visi munkás­társak vettek részt és mind­egyikük, velem együtt, csak­nem összes szabadidejüket ál­dozták erre a munkára. MUNKÁS ÖNTUDAT Ennek az önfeláldozó munká­nak tudható be, hogy fizetett szerkesztő nélkül is nemcsak lapunkat jutattuk el önököhöz az év 52 hetében, hanem azon­kívül az év végén még tartal­mas naptárt is adtunk ki. La­punk, valamint naptárunk szel­lemi tartalmának és nívójának elbírálása önökre tartozik. Az olvasó tábor ugyan már dön­tött, részben olyan anyagi tá­mogatással, aminőhöz eddig a Bérmunkás hosszú életében még nem volt példa, részben pedig a levelek igen nagy halmazá­val, amelyek egy részét időkö- zöként lapunk hasábjain önök is láttak. Végig tekintve az elmúlt évi munkánkon büszke öntudattal mondhatjuk, hogy eleget tet­tünk vállalt kötelezettségeink­nek. Lapunkban a napi esemé­nyeket mindig az ipari unioniz- mus szempontjából analizáltuk; ismertettük a munkásságra fontos, vagy káros mozgalma­kat; igyekeztünk megismertet­ni olvasóinkat a munkásság “barátaival”,'de még inkább az ellenségeivel, hirdettük, hogy a munkásság csak önmagában bizhatik. — Szóval MUNKÁS ÖNTUDATRA igyekeztünk ne­velni olvasóinkat, avagy az ily Az elmúlt héten több szociá­lis intézkedés látott napvilágot. A kormány Molnár Erik elv­társ ,népjóléti miniszter javas­latára két nagyjelentőségű ren­deletet adott ki, a hadisegély- zésről és a hadigondozásról. A rendeletek a demokratikus fel­fogás érvényre jutása követ­keztében nagy haladást jelen­tenek a múlttal szemben és sok uj szempontot tartalmaznak. 1 A népjóléti minisztérium fel­fogása szerint az 1914-18-as és a mostani háború hadigon­dozottjai a háborús, imperialis­ta politika áldozatai. Mivel a szociális igazság azt kívánja, hogy a társadalomnak minden támogatásra szoruló tagját a lehetőség szerint egyforma mértékben segítsük, az uj ren­delet kimondja a két háború rokkantjai pénzellátásának az egységesítését. Ezzel közel 70 ezer 1914-18-as hadi özvegy jut az eddiginél lényegesen kedve­zőbb helyzetbe. Lényegesen csökkent a tiszti és legénységi állományúak kö­zötti különbség. Például a tisz­ti özvegy legmagasabb járadé­ka 2000 pengő, az altiszti és le­génységi özvegyé egységesen 1600 pengő. A rendeletek a hadművele­tek polgári ádozatain kívül két nagy, uj csoport részére bizto­sítják a hadigondozás előnyeit. Az egyik, az antifasizta maga­tartásuk miatt megrokkantak csoportja. A másik csoportba azok tartoznak, akik mint pol­gári személyek, hadifogságba kerültek és ennek következté­ben szenvedtek veszteséget. Természetesen ezek a kedvez­mények egyenlő mértékben vo- I natkoznak a munkaszolgálato­sokra és hozzátartozóikra is, kiket a múlt rendszer szándé­kosan megfosztott mindenféle segítségtől. Nem részesünek támogatásban azok, akik volks- bundisták, SS-ek, nyilasok vol­tudatban lévőket megőrizni és az osztályharc keretébe bevon­ni kívántuk. Gátlólag hatott úgy mozgal­munk, mint lapunk terjedésére munkástársaink rendkívül nagy elfoglaltsága a túlhajtott ipa­rokban. A hábofu befejezése fé­ket vetett erre a nagy iramra. Hisszük, hogy az igy felszaba­dult erők segíteni fognak an­nak a kis számú csoportnak, amelynek a vállaira nehezed­tek a lap körüli összes terhek az utóbbi pár évben. A jelenlegi viszonyok, vala­mint a Bérmunkás irányvona­la, nívója és tartalma lehetővé teszik, hogy még a bevándorlás lezárása és a magyarság állan­dó fogyása dacára is lapunkat sokkal nagyobb néptömeg ke­zébe adjuk. Ez lenne az egyetlen megfe­lelő jutalom a Bérmunkás író­gárda tagjainak kitartó, nehéz munkájáért. Geréb József tak, vagy bármilyen antide­mokratikus tevékenységet fej­tettek ki. Ez a két rendelet csak beve­zetője annak a nagyvonalú szo­ciálpolitikának, melyet — sú­lyos pénzügyi nehézségeink da­cára — a népjóléti minisztéri­um a háború áldozatai megse­gítésére indít. A hadigondozás lényege nem a pénzellátás, ha­nem az, hogy a gondozottak munkaképességét lehetőség sze­rint helyreállítsa és a termelő munkába vonja be őket. Rok­kant-iskolák, müvégtaggyár- tás .anyagi és erkölcsi támoga­tás a megindulásnál, gondos or- thop^d-kezeléssel fogják ezt előmozdítani. A munkábaálli- tásnál a minisztérium különö­sen számit az üzemi bizottsá­gok és a szakszervezetek támo­gatására. A háborúnak hivatalosan is vége, ez a tény erősen rányom­ta a bélyegét a Bérmunkás idei konvenciójának a képére is. A tulerőltetett munka és az utazási nehézségek megszűn­tével az összejövetel sokkal né­pesebb volt, mint az elmúlt háborús években. A konvenciót megelőző vacso­rán, amely ezúttal Bercsa mun- kástársék bucsuestélye is volt, már jelen' voltak az összes kül­döttek, akik a cleveandiakkal együtt meleg szeretettel üdvö­zölték Zára munkástárséka’t, kiket oly nagyon nélkülöztünk az elmúlt években. Általában nem igen látszott meg a dele­gátusokon a háborús tuldolgo- zás, mind egészséges, fiatalos erővel, jó kedvel jártak a te­remben. Különösen Hering munkástársék Buffaloból mu­tattak jó “formát”, Meg Fisch- bein munkástárson sem lehe­tett észrevenni a háborús ada­golást. A munkástársnők Bercsa munkástársnő vezetésével re­mek, egyáltalán nem háborús vacsorát készítettek .amelynek a feltálalása előtt Lefkovits munkástárs üdvözölte a ven­dégeket és az asztali áldás el­mondására a clevelandiak fél- hivatalos papját, Kovách mun­kástársat kérte fel, ki arra hiT vatkozott, hogy a vacsorát már megáldották a munkásársnők kezei, ahoz csak jó étvágy kell és igy csak arra szorítkozik, hogy azt kívánjon a vendégek­nek. Sem ételben, sem jó étvágy­ban hiány nem volt, az utóbbit illetőleg Vizi és Molnár mun­kástársak vezettek, általános elismerést nyerve a kitűnő ét­vágyukkal. A vacsora elfogyasztása után a szónoklás következett. Talán a jó étel hatását nem akarta senki elrontani, mert mindenki rövid, kedves szavakkal kívánt szerencsét Bercsáéknak és a . A kormány rendeletet hozott, j mely szerint a vállalatok köte- j lesek visszavenni azokat az al- I kalmazottaikat, kiket annaki­dején származásuk, baloldali magatartásuk miatt, vagy de­portálásuk következtében bo- csájtottak el. Egyes lelkiisme­retlen vállalkozók ezt a rende­letet úgy akarják kijátszani, hogy a visszavett tisztviselők­nek újból felmondanak, vagy helyettük más tisztviselőket bocsájtanak el. Ezek az intéz­kedések, most is szinte kizáró­lag a kisembereket sújtanák. Mögöttük nemcsak a gazdasá­gi zsabotázs, hanem reakciós kísérletek húzódnak meg, me­lyek el akarják mérgesíteni a viszonyt az értelmiségi alkal­mazottak között, kiknek gon­dolkozásában a fasizta faji el­méletek mély nyomokat hagy­tak. A szerdai minisztertanács e tények ismeretében elfogad­ta azt a rendelet-javaslatot, mely az alkalmazottak elbocsáj- tását külön miniszteri, vagy I miniszter által megbízott szerv engedélyéhez köti és ezzel ezen I a téren is kihúzza a reakció lá­ba alól a talajt. (Szabad Nép — Budapest) Los Angelesieknek az odaköltö- zésük alkalmával. Bercsa munkástársnő meg- hatottan köszönte meg az aján­dékokat és a jó kívánságokat, ígéretet téve, hogy a jó szoká­sát az uj helyen is megtartja. Ezt az ígéretét a los angelesiek figyelmébe ajánlom azzal, hogy minél előbb fogják őt a szavá­nál és a Bérmunkás javára pró­bálják ki a munkástársnő főző képességeit. A másnapi konvención meg­látszott az előző esti későn va­ló lefekvés, mert már 11 óra, volt, amikorra az ülést megle­hetett nyitni. A közel 10 órás tárgyalás magas nívójú és minden feles­leges szószátyárkodástól men­tes volt, ami annak tudható be, hogy az “ellenzék” ismét a tá­vollétével tüntetett ,aminek a hiányát senki sem vette észre. Pika kitűnő gyülésvezető, gyorsan és szabályszerűen ve­zette le az értekezletet, amely­nek bevezetői Lefkovits, Geréb és Kovách munkástársak és utánuk a delegátusok jelenté­sei voltak. Miután a lap olvasóinak a megértő együttműködése feles­legessé tette, hogy órákat tölt­sünk el azzal, hogy miként fi­zessük ki az adósságunkat és miből fizessük a szerkesztést és az adminisztrációt, mert adósságunk nincs és a szer­kesztést és az adminisztrációt díjtalanul végzik a munkástár­sak és munkástársnők, igy ha­marosan rátérhettünk a fő pontra, a lapunk múlt évi és a jövő évi irányvonalára. A küldöttek jóakaratu és épí­tő kritikájából kitűnt, hogy az olvasók meg vannak elégedve a lapunkal, amely a múlt évi kon­venció által megszabott irány­vonalon íródott. Az egy pár ki­fogás, amit a delegátusok je­lentettek a maguk vagy az ol­vasók nevében, nem voltak tényleges hibák, inkább egye­Konvenciós Képek 1945. szeptember 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom