Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-01 / 1387. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 i/ne Year ........ $2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az Országos Értekezlethez Azon amerikai magyarajku munkások, akik a munkásság küzdelmének végcéljául az IPARI DEMOKRÁCIA megteremtését tűzték ki és akik ezen eszme hirdetésére lapunkat, a Bérmunkást fentartják, szeptember hó 2-án újból országos konvenciót tartanak. Az utóbbi években tartott nagy-gyüléseinkre a háború és általában a fasizmus elleni küzdelem nyomta rá a bélyegét. A Bérmunkás lapbizottsága és írógárdája évekkel ezelőtt felismerte azt a tényt, hogy a fasizmus első sorban is az osztálytudatos munkásság kiirtására törekszik, ezért a fasizta erőszakszervezetek kiirtását hirdettük, mint első elengedhetetlen feltételét a munkásmozgalom további fenmaradásának. Most, hogy a hat évig tartó borzalmas háború végétért és a megszállt Németországban feltárultak a minden borzalmakat felülmúló “halálgyárak” titkai, ahol az ártatlan emberek millióit irtották ki, közöttük első Sorban is az európai munkásmozgalom vezetőit, álláspontunkat igazoltnak látjuk. A háború befejezése azonban uj viszonyokat teremtett és ennek megfelelőleg a munkásmozgalmat is uj problémák elé állította. Kitűnt minden kétséget kizárólag, hogy a fasizmus éppen olyan ragadós, mint más, hasonló dögvész. Nem titok, hogy a tengelyhatalmak leverésével a fasizmust nem irtották ki. Megtaláljuk ennek a pestisnek a híveit minden országban, igen nagy számmal itt, Amerikában is. És azt s láthatjuk, hogy nem is szorítkozik tisztán az élősdiek táborára, hanem még a munkások között is sok követői vannak, akik az antiszemtizmus vagy más fajgyűlölet hirdetői, de ugyanakkor ellenségei saját osztályuknak, a munkásosztálynak is. A háború befejezése most is, mint 1918-ban, az ipari munkások nagy tömegeit dobta az utcára. Az amerikai reakciós munkáltatók évek óta várnak erre az alkalomra; évek óta várják, hogy minden egyes munkaalkalomra két, vagy több munkás jelentkezzen. Semmi kétség, hogy ezt az alkalmat felhasználva meg j fogják kísérelni, hogy a munkásságot megfosszák az utóbbi évti-1 zed alatt elért vívmányaitól, közöttük a szervezkedés szabadságától, ami legfájóbban érinti a profitharácsolókat. És semmi két- j ségünk sincs abban, hogy a munkásmozgalom letörésére első sorban is azokat a munkásokat fogják felhasználni, akiket kikezdték a fasizmus bacilusai, akiknek fülei nyitva állnak a munkásszervezetek gyalázására, az antiszemitizmusra, a néger-gyülö- ietre, akiket még mindig meg lehet ijeszteni a “vörös mumussal Sajnos, de közismert tény, hogy az amerikai magyar munkástömegek között igen nagy számmal találjuk ezeket a potenciális fasiztákat, munkásellenes felfogású egyéneket. Az arányszám talán nagyobb, mint bármely más nemzetiségű munkások között. Ez természetes is, mert a Horthy-Hitler szolgálatában álló amerikai magyar sajtó igy nevelte az amerikai tömegeket 1919 óta egész napjainkig. A Bérmunkásra háramlik az a feladat, hogy ezen emberek közül felvilágosítsa azokat, akiket még lehet. Az országos konvenciónak az legyen egyik főfeladata, hogy módozatot dolgozzon ki ennek elérésére. Az Országos Értekezletnek módot kell találni arra, hogy a Bérmunkást, a forradalmi ipari unionizmus egyetlen magyarnyelvű lapját, amely az elmúlt válságos időkben oly nagyszerűen megállta a helyét, szélesebb és biztosabb alapokra helyezze, hogy most, amikor az osztályharc ütközetei minden valószínűség szwx rint sokkal hevesebbek lesznek, ne csak fegyvere, de egyben támasza és tanítója legyen az amerikai magyar tömegeknek. A Bérmunkás Lapbizottsága. “Incentive” profit (gb.) A háború alatt igen sok gyárban bevezették az “incentive” fizetés rendszert. Az “incentive” angol szónak a magyar “ösztönző” vagy “buzdító” szavak felelnek meg. Az “incentive” fizetési rendszer tehát olyan fizetés, amely több munka produkálására ösztökéli a munkást. Azonban mindezen uj nevek dacára nem egyéb ez darabszámú munkánál, amelynél az keres többet ,aki több darab munkát készít el. Szóval olyan rendszer, amelynél nem kell hajcsár, mert maga ez a fizetési mód már eléggé hajszolja a munkásokat. Azért szembeötlő, hogy ezt az incentive szót most az amerikai kutyaszövetség, — a Natonal Association of Manufacturers, — nem a munkabérekre, hanem a profitra alkalmazza. Mint ismeretes a War Labor Board beszüntette a munkabérek befagyasztását. Utolsó rendeletében kimondotta, hogy a munkáltatók felemelhetik alkalmazottaik fizetését abban az esetben, ha ugyanakkor nem emelik a termelvények árait is. A termelvények maximális árait az 1942-es árakban határozták meg. A National Association of Manufacturers kiadott egy nyilatkozatot, amelyben azzal vádolja a War Labor Boardot és az ármegszabó bizottságot, hogy szabotálják az iparok «konverzióját háború termelésből a békebeli áruk termelésére. Szabotálják pedig azért, mert az 1942-es árak mellett oly alacsony lesz a tőkések profitja, hogy AZÉRT NEM LESZ ÉRDEMES VÁLLALKOZÁSBA MENNI. Ezzel szemben a kutyaszövetség olyan magas profitot követel, amely ösztönözné a tőkéseket a rekon- verzióra, vagyis kéri az árbefagyasztás eltörlését, hogy a tőkések INCENTIVE PROFITOT KAPJANAK. Természetesen az árak felemelése teljesen ellensúlyozná a munkabérek felemelését s igy megint csak azok aratnának, akik semmivel sem járulnak hozzá a termeléshez, hanem csak a birtoklás jogán, mint élősdiek élnek azon. A munkáltatók megkezdték a támadást (gb.) A japánok fegyverletételét jelző V-J nap után az amerikai munkások százezrei vesztették el munkájukat. Mint nem is olyan régen még a hadifrontokról jött a veszteségliszta, úgy most a “home-front”-ról adnak ki napi jelentéseket »amelyekben a munkanélküliek száma állandóan emelkedik. Szakértők véleménye szerint január havában már S millió munkás marad kereset nélkül. A kormányközegek ugyan hangoztatják, hogy ez a munka- nélküliség csak ideiglenes és az átépített iparok felszívják majd a munkanélkülieket. Meddő dolog lenne most efelett vitatkozni, hiszen hamarosan meg fogjuk látni. Ellenben azt már látjuk most, hogy az amerikai kapzsi munkáltató osztály AZONNAL HOZZÁFOGOTT A MUNKÁSSZERVEZETEK LETÖRÉSÉHEZ. Ideiglenes-e ez a munkanélküliség, vagy sem, a munkáltatók nem törődnek vele. Itt van az alkalom, — mondják — és azonnal megkezdték a szervezetek szétrombolását. Erre megint csak azt a már nagyon régi módszert használják, hogy munkást munkás ellen uszítanak. És mialatt a munkások egymást marják, ők a markukba röhögnek. Három-négy nappal a V-J nap után, számos gyárban eltörülték a “seniority” rendszert, vagyis nem követték azt az eddig gyakorolt módszert, hogy előbb az újabb munkásokat rakják le, oly sorrendben, amint felvették őket. Számos olyan gyárban, amelyet pár napra bezártak, csak az uj, tehát a kisebb fizetésű munkásokat hívták vissza, mig a régieket mellőzték. Több ilyen gyárban az union sztrájkot rendelt el. Azonban az újabb munkások közül számosán nem csatlakoznak a sztrájkhoz, mert azt hiszik, hogy most állandóvá tehetik munkájukat és nem veszik észre, hogy a kapzsi munkáltatónak szolgálnak vak eszközéül a szervezet és a bérek letörésére. Vannak aztán olyan gyárak ,ahol a hazatért szabadságolt katonákat igyekeznek kijátszani a munkások ellen. Azt mondják, hogy ki “vérét ontotta a hazáért”, azt előnyben kell részesíteni. Azon veteránok, akik bedülnek ennek a frázisnak, nem látják, hogy a szervezet megtörésén kívül a saját apjukat, testvérüket vagy barátaikat dobatják ki a munkából, ha ezt az irányelvet nagymértékben fogják alkalmazni. Miután a munkanélküliség csak éppen most kezdődött, a legtöbb munkás szinte örül a pár napi pihenésnek, tehát csak szórványosan jelentkeztek munkára, a munkáltatók mégis azonnal hozzáláttak a szervezetek szétrombolásához, elképzelhető tehát, hogy milyen éles lesz a támadásuk, ha a munkapiacon valóban megjelenik a sok millió munkakereső. Noha ennek a cikknek éppen úgy, mint a Bérmunkás minden sorának a célja az, hogy a munkásságot nevelje, hogy az ilyen harcokban öntudatos munkáshoz illően vegye ki a részét, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a munkáltatók sikereinek egyik oka az, hogy az amerikai szákszervezetek eddig semmi, vagy csak nagyon jelentéktelen nevelést adtak tagjaiknak. Különösen semmi nevelést sem nyújtottak azon munkásoknak, akiket csak a megnövekedett háborús iparok hoztak be a gyárakba. Ezt a pár esztendőt fel kellett volna használni, hogy az ilyen munkásokat az osztálytudatra neveljék. Akkor az ilyen kritikus időkben, mint amik elé most néz az amerikai munkásosztály, megállnák a helyüket és a munkáltatók nem használhatnák fel őket saját osztályérdekeik ellen. Az amerikai szakszervezetek taglétszáma a háború alatt nagyon megszaporodott. Ennek megfelelőleg a pénztáraik is igen megnövekedtek. Sok uniónak szüksége lesz a pénzre a közelgő harcokban. De azért ezek a harcok sokkal kevesebbe kerültek volna és jóval sikeresebbek lehetnének, ha nem takarékoskodtak volna annyira, hanem költöttek volna többet tagjaik osztálytudatos nevelésére.
